Idén augusztus első napjaiban szakadatlanul esett az eső a Júliai Alpokban, így lehetetlenné váltak hegymászó terveink. Az előre nehezen kiszámítható ítéletidővel szemben és két nap bőrig ázás után, elkezdtem menekülő utakat, alternatív lehetőségeket keresgélni. A rögtönzött programmal kapcsolatban csak két elvárásom volt: esőmentes legyen és látványos. A térképre rápillantva egyből megakadt a szemem Velencén. Gyermekkoromban…
A Dráva és a Mura találkozásánál van egy kis ház, amely a szívemhez nagyon közel áll. Amikor időről-időre sikerül testvéremmel lejutnunk pár napra, az mindig igazi ünnepnap az életemben. Az elmúlt évek sok boldog pillanata kötődött Szentmihályhegyhez, életre szóló barátságok szövődtek és megannyi feledhetetlen élmény helyszíne volt a vidék. Lakóhelyemtől nincs nagyon messze, de mégis…
Be kell valljam, én vagyok az útleírások egyik Gombóc Artúrja. Aki nem ismerné Artúrt, ő Csukás István egyik kedves mesefigurája, aki arról híres, hogy nagyon szereti a csokit, azon belül is „a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét,…
A szentföldi utazásokról szóló könyvek olvasásakor gyakran volt olyan érzésem, hogy a vallásos meggyőződés, az erős hit, nagyban fokozza az ide utazók élményeit, ugyanakkor torzíthatja a látottakról alkotott reális beszámolójukat is. Persze ez a hittől átitatott lelkesedés a zarándokutakról szóló útleírások egyik jellemzője, ami számomra mindig is igen vonzó volt. Ugyanakkor nagyon vágytam arra, hogy…
Gyermekként lelkesen fütyültem a vonat ablakán kihajolva és szentül hittem, hogy az én jelzésemre indul meg a hatalmas szerelvény. A vasút iránti vonzalmam kora gyermekkoromban alakult ki. Édesanyám Leningrádból hazatérve egy modellvasúttal lepett meg, amely akkor a legboldogabb gyermekké tett a földön és elindította a vasút iránti érdeklődésemet. Napokig az egyetlen esti tevékenységem volt, hogy…
„Hopp Istók! Má’ én is itt vagyok.” Életem első (és egyben utolsó) színpadi szerepében ezzel a mondattal léptem a pódiumra, egy általános iskolai betlehemes darabban. A drámai hatás kedvéért, mondandómnak nyomatékot adva, még láncos betyár botomat is a földhöz vertem. A siker az érzelmileg elfogult szülők körében óriási volt, de számomra csak a lámpaláz okozta…
Sohasem szerettem az önkéntesnek kommunikált kötelező dolgokat az életben. Már gyermekként is sántított az úttörő mozgalomban való részvételem önkéntessége. A gyermekek önkéntes tömegszervezeti tömörülésében először kisdobosként, majd úttörőként szenvedtem. A kötelező hétvégi programok voltak számomra a legnehezebbek, hiszen minden ilyen alkalom az alapvetően kalandos és sok élménnyel tarkított gyermekkoromból volt ellopott idő. Természetesen, szórakozott gyermekként…
Az ELBIDA projektben többször írtam már olyan művekről, amelyek szerzői nem szabad elhatározásból, hanem valami kényszerhelyzet eredményeként utaztak. Ezen könyvek egy jelentős részében a kényszerhelyzetet a hadifogság jelentette, az utazást pedig a fogságból történő kalandos szabadulás és hazatérés. Az első világháború során, bár biztos számot a mai napig nem tudunk, de körülbelül 1.800.000 – 2.100.000…
