1914. május végén kifutott a „Zrínyi”, a „Tegetthoff” és a „Viribus Unitis” alkotta hajókaraván Alexandria kikötőjéből. A következő célállomás Málta volt.
S.M.S. Zrínyi
Tengeri látkép
Tengeri látkép
A Földközi tengeren a májusvégi napok 1914-ben nagyon melegek voltak. A hajnali 4-kor ébredő nap már délelőtt 9 óra felé rendkívüli hőséget eredményezett, így a hadihajókon kihúzták a napvédő ponyvákat és a fedélzeten dolgozó haditengerészeknek felszerelték a sapkájukat egy fehér, napvédő résszel, hogy elviselhetőbb legyen a hőség. A tisztek és szolgálaton kívül lévő matrózok délelőtt és délután is tusolhattak a tengerből szivattyúzott friss tengervízzel a fedélzeten. A szolgálatban lévők csak szolgálatuk letelte után élvezhették a hűsítő fürdőzést. A Máltáig tartó út minden komolyabb esemény nélkül zajlott, bár néhány tengeri gyakorlatot elvégeztek a hadihajón, de igazi próbatételre nem került sor, így csak élvezték az utolsó békés tengeri útjukat.
Imádkozó arabok
Pihenő a sivatagban
Észak-Afrikában
Tevekaraván
Málta szigete előtt még jócskán kint a nyílt vízen tűnt fel egy kétkéményes vámőrségi hajó. A gőzös a máltai révkapitányság tulajdona volt, mely először a „Viribus Unitis”, majd a „Tegetthoff”, végül pedig a „Zrínyi” hadihajónál állt meg. Minden hajóra átszállt egy vezető tiszt és két angol kormányos tengerész, majd így kísérték a hadihajókat Valetta nagy kikötőjébe.
Az iskolában
Arab nő
Vízipipázó arab nő
Tengeri látkép
Málta szigete 1914-ben brit koronabirtok volt. A kalandos történelmű ország lakossága mindössze 300.000 fő, területe pedig 300 km2 volt. Bár lakosai nagy részt olasz és arab származásúak, az ország hivatalos nyelve mégis csak az angol volt. A máltai halászok és korallszedők jól értettek a tengerhez, így igen keresett hajósok voltak. Málta szigete a történelem során mindig is fontos szerepet játszott a térség életében, mint amolyan központja a Földközi tengernek.
Arab nő
Arab nő
Marokkói nő
A hadihajók érkezését a sziget erődítményéből 21 tisztelgő ágyúlövéssel fogadták az angolok. A fogadtatás és a vendég szeretett itt volt a legnagyobb az egész út során. Az angol tengerészeti főparancsnokság vendégei voltak a hadihajók, így egy vendéglőt és egy mozit is kijelölt az angol tengernagyi hivatal az osztrák-magyar monarchia haditengerészeinek, ahol teljesen díjtalanul ehettek, ihattak és élvezhették a moziban a filmeket. A vendéglátók a tisztek számára is nagy estélyt rendeztek a máltai tiszti kaszinóban. Természetesen a “vendégflotta” tisztikara sem maradhatott le az estélyek szervezésében, így a parancsnok, a „Tegetthoff” legénységét átküldte a „Viribus Unitis” és „Zrínyi” hadihajókra, majd a kiüresített csatahajót feldíszítették, és viszont vendégül látták az angol tiszteket. Az egész hajó fedélzetét egy nagy teremmé alakították, amit villanylámpákkal kivilágították és a két ország lobogóival díszítettek. Az egész estés mulatságot a hajón játszó zenekar tette még inkább feledhetetlenné, az akkor még békésen egymás mellett létező birodalmak tisztjei számára.
Arab nő
Keleti típus
Piac Észak-Afrikában
A sok kedves máltai élményt követően, azonban indulnia kellett a hadihajóknak haza, Pulába. Málta elhagyása ugyanúgy történt, mint az érkezés. Angol tisztek segítették a kiutat egészen a biztonságos nyílt tengerig, ahol aztán a kísérők átszálltak a máltai révkapitányság gőzőseire, amellyel visszatértek a szigetre. Pula közelében a hadihajók legénysége még átesett az elengedhetetlen vámellenőrzésen. A legtöbb tengerész, ha hozott is bármit az útról, azt jól eldugta, így a vámellenőrzés, amolyan formaság volt csupán. A „Viribus Unitis”, a „”Tegetthoff” és a „Zrínyi” csatahajókból álló hajókaraván, 66 nappal az indulást követően, 1914. június 5.-én pénteken köt ki ismét Pula kikötőjében.
Málta – Látkép
Málta – Utcarészlet
Málta – Nagy öböl
A kipakolás befejezését követően nem sokkal 1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd trónörökös egy boszniai hadgyakorlat megtekintésére Szarajevóba utazott, ahol Gavrilo Princip, a Fekete Kéz nevű titkos szerb szervezet tagja, pisztollyal halálosan megsebesítette őt és feleségét. A merényletet követően a Monarchia részleges mozgósítást rendelt el, majd 1914. július 28-án hadat üzent Szerbiának. Ezzel kezdetét vette az első világháború, mely főszereplő hadihajóink sorsát is megpecsételte.
Málta – Piac
Málta – Szent János tér
Málta – kikötő
Az S.M.S. Viribus Unitis a haditengerészet Tegetthoff-osztályának első tagja, az Osztrák-Magyar Monarchia zászlóshajója volt. A korszerű csatahajóba a világon elsőként építettek három löveget egy páncéltoronyba, melynek köszönhetően nagyon nagy tűzerejű volt. 1914 júniusában, amikor visszatért a földközi-tengeri útról, rövid pihenőt követően Triesztbe ment, ahol június 25.-én Ferenc Ferdinánd Főherceget és feleségét felvette és Bosznia fele szállította, egészen a Neretva-folyó torkolatáig, ahonnan a pár továbbutazott Szarajevóba. A merényletet követően a holttesteket a „Viribus Unitis” fedélzetén szállították vissza Triesztbe, majd onnan vonat vitték azokat Bécsbe. A hadihajó bár 1915. május 23-24-én részt vett Ancona ágyúzásában, a háború nagy részét mégis csak Pulában töltötte tétlenül. 1918. június 8-án Horthy Miklós zászlóshajójaként indul az Otrantói-szorosban lévő tengerzár feltörésére. Az indulást követő második nap, 10-én hajnalban azonban testvérhajóját az SMS Szent Istvánt elsüllyesztik, így az akciót lefújják. A háború vége Pulában, a kikötőben éri a „Viribus Unitis” csatahajót. 1918. október 31-én Horthy Miklós flottaparancsnok a „Viribus Unitis” fedélzetén írja alá a flotta átadásáról szóló dokumentumokat. Az aláírást követően a hajót át kellett adni a Délszláv Nemzeti Tanácsnak, így a délszláv származású legénység kivételével, mindenki elhagyja a hajót. A hadihajó nevét a Viribus Unitisről, Jugoslavijára változtatták. Még aznap éjjel két olasz könnyűbúvár, aki nem tudták, hogy akkor már nem az Osztrák-Magyar Monarchia a tulajdonosa a hadihajónak, aknát helyeztek el a hajó oldalán és felrobbantották azt. A Raffaelle Rossetti őrnagy és Raffaele Paolucci hadnagy által elhelyezett aknáktól, a „Viribus Unitis” az oldalára dőlt, majd 14 perccel a robbanást követően elsüllyed. A hajó legénységéből 400-an vesztették életüket.
Az S.M.S. Viribus Unitis veszte
A földközi-tengeri utazás másik résztvevője az S.M.S. Tegetthoff csatahajó sorsa sem alakult jobban. A hajót 1912. március 21-én bocsátották vízre, majd 1913. július 14-én állt hadrendbe. A 1914-es körútról visszatérve a háború kitörését követően a „Tegetthoff” is részt vett Ancona ágyúzásában, de jelentős szerepe a háborúban neki sem volt. A Horthy Miklós által szervezett akcióban a „Tegetthoff” is részt vett. Testvérhajójával a „Szent István” csatahajóval 1914. június 9-én indult el Pula kikötőjéből, hogy csatlakozzon az ellentengernagy támadásához. A konvojnak azonban nem sikerült észrevétlennek maradnia. 1914. június 10-én hajnalban Luigi Rizzo olasz fregattkapitány felfedezte a hadihajók füstjét, és torpedós motorcsónakjaival utánuk eredt. Hajnalban érte a hajókat a támadás, melynek következtében a Szent Istvánra kilőtt két torpedó célt ért és végül elsüllyesztették a magyar haditengerészet büszkeségét. A „Tegetthoff” megpróbálkozott a testvérhajó megmentésével, azonban a vontatásra szolgáló acélsodrony elszakadt, így a Szent István menthetetlenül elsüllyedt. A háború befejezését követően az S.M.S. Tegetthoff az olaszokhoz került, akik először Velencébe vitték és hadizsákmányként mutogatták azt. Az 1920-as években a Szent István csatahajó elsüllyesztéséről forgatott „Eroi di nostri mari„ (Tengeri hősök) című filmben szerepelt, majd 1925-1926-ban La Speziában szétszerelték.
Végül főszereplőnk az S.M.S. Zrínyi csatahajó sorsa sem alakult jobban. Az földközi-tengeri körúton résztvevő társhajóihoz hasonlóan ott volt 1915-ben Ancona ágyúzásánál, azonban ezen kívül jelentős szerepe nem volt az I. világháborúban. A háború lezárását követően, először úgy tűnt, a „Zrínyi” hadihajót is átadják a Délszláv Nemzeti Tanácsnak, ugyanakkor Marijan Polić horvát kapitány váratlanul, 1919. november 22-én felajánlotta a hajót az Egyesült Államoknak kártérítésként. A hajó így az amerikaiak kezébe került. Az U.S.S. Zrinyi névre keresztelt csatahajó parancsnoka E.E. Hazlett lett. A hadihajó a spliti kikötőben vesztegelt, motorját csak egyszer, egy óriási szélvihar miatt indították el. 1920 novemberében kivonták a hadrendből, majd később az olaszokhoz került, akik 1921-ben szétbontották azt.
Ancona ágyúzása
Az S.M.S. Zrínyi csatahajó építése
Bodó Mihály, amikor összeállította az út során beszerzett képeslapokból úti emlékét, még nem tudta, hogy az utolsó békebeli tengeri körútról készített képes beszámolót. Egy olyan földközi-tengeri körútról, ahol az Osztrák-Magyar Monarchia három csodás és később tragikus sorsú hadihajója, az S.M.S. Viribus Unitis, az S.M.S. Tegetthoff és az S.M.S. Zrínyi még teljes erejében, utoljára mutatkozott együtt.
Honlapunk cookie-kat használ az Ön számára elérhető szolgáltatások és beállítások biztosításához, valamint honlapunk látogatottságának figyelemmel kíséréséhez.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. Elfogadom