Be kell valljam, én vagyok az útleírások egyik Gombóc Artúrja. Aki nem ismerné Artúrt, ő Csukás István egyik kedves mesefigurája, aki arról híres, hogy nagyon szereti a csokit, azon belül is „a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét,…
A szentföldi utazásokról szóló könyvek olvasásakor gyakran volt olyan érzésem, hogy a vallásos meggyőződés, az erős hit, nagyban fokozza az ide utazók élményeit, ugyanakkor torzíthatja a látottakról alkotott reális beszámolójukat is. Persze ez a hittől átitatott lelkesedés a zarándokutakról szóló útleírások egyik jellemzője, ami számomra mindig is igen vonzó volt. Ugyanakkor nagyon vágytam arra, hogy…
Gyermekként lelkesen fütyültem a vonat ablakán kihajolva és szentül hittem, hogy az én jelzésemre indul meg a hatalmas szerelvény. A vasút iránti vonzalmam kora gyermekkoromban alakult ki. Édesanyám Leningrádból hazatérve egy modellvasúttal lepett meg, amely akkor a legboldogabb gyermekké tett a földön és elindította a vasút iránti érdeklődésemet. Napokig az egyetlen esti tevékenységem volt, hogy…
„Hopp Istók! Má’ én is itt vagyok.” Életem első (és egyben utolsó) színpadi szerepében ezzel a mondattal léptem a pódiumra, egy általános iskolai betlehemes darabban. A drámai hatás kedvéért, mondandómnak nyomatékot adva, még láncos betyár botomat is a földhöz vertem. A siker az érzelmileg elfogult szülők körében óriási volt, de számomra csak a lámpaláz okozta…
Sohasem szerettem az önkéntesnek kommunikált kötelező dolgokat az életben. Már gyermekként is sántított az úttörő mozgalomban való részvételem önkéntessége. A gyermekek önkéntes tömegszervezeti tömörülésében először kisdobosként, majd úttörőként szenvedtem. A kötelező hétvégi programok voltak számomra a legnehezebbek, hiszen minden ilyen alkalom az alapvetően kalandos és sok élménnyel tarkított gyermekkoromból volt ellopott idő. Természetesen, szórakozott gyermekként…
Az ELBIDA projektben többször írtam már olyan művekről, amelyek szerzői nem szabad elhatározásból, hanem valami kényszerhelyzet eredményeként utaztak. Ezen könyvek egy jelentős részében a kényszerhelyzetet a hadifogság jelentette, az utazást pedig a fogságból történő kalandos szabadulás és hazatérés. Az első világháború során, bár biztos számot a mai napig nem tudunk, de körülbelül 1.800.000 – 2.100.000…
Az útleírások világában néha találkozik az olvasó olyan művekkel, ahol erőteljesen felmerül a gyanúja annak, hogy a szerző némileg csúsztatott a története papírra vetése során. Az ELBIDA projektben nemrég bemutatott Louis de Rougemont műve tökéletes példája volt ennek, de hamarosan Benyovszky Móric kalandjaival is foglalkozni fogok itt a blogban és az ő történetében is sok-sok…
12-13 éves lehettem, amikor horgászszenvedélyem kezdett igazán elhatalmasodni rajtam. Kizárólag horgászattal kapcsolatos könyveket olvastam, a nagy kedvencem a híres dunai süllőhorgász, Dr. Hunyadi Attila könyvei és írásai voltak. A könyvek mellett persze minden hónap elején lestem az újságárusoknál megjelenő horgászújságokat is, hogy mielőbb megvásárolhassam és alaposan átböngésszem a kedvenc rovatomat, a rekordlistát. Olvasás közben folyamatosan…
Merza Gyula a magyar turistaság történetének egy kiemelkedő alakja, aki bár sokat publikált, könyvei valódi ritkaságnak számítanak. Több mint háromszáz turistasággal kapcsolatos cikke jelent meg, gyakorlatilag az erdélyi turisztika első krónikása volt. Aki Merza Gyula útleírásra vágyik, az kösse fel a bugyogóját és ne riadjon vissza a kudarctól. Hihetetlen ritka, nem kizárt az sem, hogy…
Nagyjából egy évvel ezelőtt mutattam be az „Elkapott sugarak” című könyvet. Az akkori olvasmányélményem óta sokszor eszembe jutott a különleges könyv, ahogy szerzője Slachta Margit is. Az első női országgyűlési képviselő, aki egy rendkívüli nő volt, az amerikai utazásáról írt könyvéről azt mondta, hogy az nem más, mint derűs élmények gyűjteménye. Slachta aprócska, vidám történetek…