Időszaki kiadványok

pilismaróti Bozóky Gyula neve az „A Szentföld lelke” című műve kapcsán már ismerős lehet az ELBIDA projektet rendszeresen olvasóknak, de érintőleg Özv. Gr. Bolzáné útleírása kapcsán is említést tettünk róla, hiszen Bolzáné műve egy Bozóky által szervezett zarándokútról szólt. Mindkét bejegyzésben utalást teszek egy ritka, sőt bátran mondhatom, hogy extrém ritka útikalauzra, melyet Bozóky Gyula maga készített és adott a zarándokúton résztvevők számára. Szorosan értelmezve nem nevezhető útleírásnak a könyv méretű kiadvány, de azt gondolom, mégis megérdemel egy bejegyzést. Hihetetlen ritkaság és rendkívül érdekes kordokumentum, mely szorosan kapcsolódik a Bozóky által szervezett zarándokutakhoz. Az útikalauzt 1929-ben maga pilismaróti Bozóky Gyula adja ki Felsőgödön. A közel 100 oldalas kiadványban számos kihajtható térkép található, a kivitele pedig, egészen fantasztikus. pilismaróti Bozóky Gyuláról ebben a bejegyzésben nem írok, hiszen azt az „A Szentföld lelke” című műve kapcsán már megtettem, így ott az elolvasható.

Az extrém ritka útikalauz borítólapja

A Bozóky összesen négy zarándokutat szervezett. 1927-ben Milánón és Genován keresztül Rómába, majd onnan Szicília érintésével Egyiptomba és a Szentföldre utaztak, ahonnan hazafelé tengeri úton Isztambulba mentek és onnan szárazföldön Szófia és Belgrád érintésével, vonattal tértek haza. 1929-ben változott az útvonal. Akkor Triesztből Brindisibe mentek, ahonnan hajóval Görögország érintésével érték el a Szentföldet, majd Egyiptom és Szicília érintésével Nápoly, Róma, Bologna, Padova és Velence útvonalon tértek vissza a kiindulópontra. 1931-ben (Bolzáné is ezen vett részt) ismét más volt az útvonal. Ekkor is Triesztből indultak, majd Velence és Brindisi érintésével Görögország felé vették az irányt, ahol rövid pihenőt követően Isztanbul felé hajóztak. Innen, 60 órás vonatúttal érték el Szíriát, majd a Szentföldet. Visszafelé ez esetben is Egyiptom és Szicília érintésével Nápolyba mentek, ahonnét Róma, Assisi, Firenze és Velence állomások után ismét Triesztbe voltak. Az utolsó 1932-es utazás volt a legegyszerűbb útvonalú, amikor is Trieszt, Brindisi érintésével Görögország felé hajóztak, majd Ciprus érintésével érkeznek meg a Szentföldre és ugyanezen az útvonalon is térnek haza.

Bármelyik útról is beszéljünk az biztos, hogy Bozóky, aki a szervezőmunka oroszlánrészét vitte, rendkívül alapos volt. A zarándokút szinte minden napja előre tervezett volt, alaposan kidolgozta az útvonalakat és az annak megtételéhez szükséges legoptimálisabb közlekedési eszközöket is kiválasztotta. Mindent előre megszervezett, lebeszélt, nem volt szükség semmi rögtönzésre. Bozóky eredendően katona volt. 1900-ban avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián, majd elvégezte a Bécsi Vezérkari Iskolát (Kriegschule) is. Részt vett az első világháborúban, először az orosz, aztán az olasz fronton teljesített szolgálatot. 1916-ban, mint vezérkari őrnagyot kinevezték az Erdélyi Hadtest vezérkari főnökének. A román betörés idején tevékenyen részt vett Erdély védelmének megszervezésében. A vörös uralom kezdetekor azonban nyugalomba vonult. Bozóky zarándokút szervező munkájában ez, a katonaévei során megtanult fegyelmezettség, alaposság köszön vissza. Azt lehet mondani, hogy szinte haditervszerű pontossággal tervezte az utakat, órára, percre pontos alapossággal.

Katonás fegyelmezettsége mellett csak istenhite volt erősebb Bozókynak. Hithű katolikusként aktív résztvevője volt az egyházi életnek. Katolikus nagygyűléseken szónokolt és  szervezte és vezette a szentföldi zarándoklatokat. A Magyar Szentföldi Egyesület egyik alapítója volt. Életének egyik legmaradandóbb műve a felsőgödi Katolikus templom létrehozása volt, hiszen a tervezés és építés jelentős részét ő szervezete és irányította. Pénz nélkül, komoly hittel és lelkesedéssel vágott neki a tervének és amellett, hogy a helyi lakosságot sikerült aktivizálni a munkálatok során, a szükséges forrásokat is megszerezte adományokból. A „Felsőgöd módra” építeni fogalommá vált az egyházban. Bozóky például a cél elérése érdekében a világ összes püspökének írt adománykérő levelet. A fantasztikus szervező munkának köszönhetően az 1923 tavaszán megkezdett építkezés végül mindössze 33 hétig tartott. Az év decemberében a toronyra a keresztet is elhelyezték.

Részletes napiterv is volt

Napról-napra, óráról-órára

Katonai fegyelmezettsége és erős hite mellett még rendkívüli kézügyessége is volt Bozókynak. A háború után, amikor nyugalomba vonult, számos megpróbáltatáson kellett keresztül mennie, hiszen nem volt hajlandó letenni a románok által kívánt hűségesküt. Nagyváradon telepedett le családjával, ahol munkája nem volt, ezért kézzel írt és illusztrált könyveket készített és ezek eladásából biztosította a megélhetésüket. Az aprólékosan kidolgozott, óriási időráfordítással megírt kötetek általában éjjel az íróasztalánál készültek. A könyvek készítésére fordított idő és energia az értük kapott árban nem mutatkozott meg, így nehéz volt megélni belőle. 1922-ben aztán apja halála után, összetűzésbe kerül a család a helyi hatósággal, így elhagyják Nagyváradott és Felsőgödre költöznek, ezzel a kézzel írott könyvek időszaka is lezárult. A képesség azonban megmaradt.

Egyoldalas összefoglaló, hol lesznek nappal és hol éjjel

Az előzőekben említett tulajdonságok, vagy jellemzők szükségesek voltak ahhoz, hogy ez az útirajz, pontosabban ezek az útirajzok létrejöjjenek. Saját példányom egy fantasztikusan alaposan kidolgozott, gyönyörűen rajzolt és kivitelezett kiadvány, amelyből sugárzik az erős istenhit és amelyből jól látszik a szinte haditervszerű, aprólékos terve egy szentföldi zarándoklatnak.

Térképek sokasága segítette a zarándokot

A most bemutatott „Szentföldi zarándok út. 1929” című útikalauzból ezidáig egyetlen egy példány volt árverésen. Az internetes forrásokban kutakodva, gyakorlatilag nem lehet fellelni a létét. Az aukciók archívumát tovább böngészve található még egy hasonló kiadvány, de az, az 1931-es zarándokútra készült, összesen 61 példányban. Vélhetően a most bemutatott 1929-es úthoz kapcsolódó útikalauz is hasonló, ha nem kevesebb példányban készült. Feltételezhető, hogy Bozóky minden általa szervezett zarándokútra, minden résztvevőnek csinált egy ilyen útikalauzt, valamint pluszba még valamennyit akár itthon maradó egyházi előkelőségeknek, illetve az út során vendéglátó befogadóállomásoknak. Szinte biztos, hogy bőven száz alatti példány készült a most bemutatott útikalauzból is. Nem csoda, hogy ilyen egészen extrém ritka. Ismereteim szerint az 1931-es és az 1929-es útra készült kiadványok mellett, egyéb általa szervezett zarándokúthoz kapcsolódó útikalauz még nem került elő.

Pontos ismeretem az útikalauzok technikai elkészültéről nincs. Annyit tudni azonban, hogy Bozóky írta és rajzolta őket, valamint ő is nyomtattata. A mű lapjai linometszetes technikával készültek, azaz ha ismereteim jók, akkor ez úgy történik, hogy Bozóky megrajzolja az eredetit, majd egy linóleumhoz hasonló anyagba árokvésővel kivájják azokat a részeket, melyek a nyomtatás során nem hagyhatnak nyomot a lapon, és ha kész vannak vele, akkor elkezdődik a sokszorosítás. Lényegében Bozóky kézimunkájának negatívját csinálják meg, amivel aztán sokszorosítani lehet ezt az egyedi kézimunkát.

Az 1931-es útirajz

Az útirajz kivitelezése egészen bámulatos, a belső tartalma fantasztikusan alapos. Minden benne van, amire egy zarándokútra indulónak szüksége lehetett 1929-ben. Bozóky szívét, lelkét, idejét, hitét és minden kézügyességét beletette. Ez látszik is az útikalauzban. Rendkívüli kiadvány, amelyet azonban nehéz elmesélni, mert igazából látni kéne. Beszerezni gyakorlatilag esélytelen, drága és valami egészen ritka, így nyilván nem mondhatom, hogy aki kíváncsi az nézzen meg egy ilyet. Elektronikus felületen sem volt fellelhető a két ismert útikalauz, tehát sem az 1929-es, sem az 1931-es. Éppen ezért végül úgy döntöttem az ELBIDA projektben megmutatom saját példányomat, még ha csak digitalizált változatban is. Aki kíváncsi tehát pilismaróti Bozóky Gyula fantasztikus útikalauzára, az itt megtekintheti azt. Remélem idővel sikerül beszerezni további Bozóky féle útikalauzokat, vagy ha azt nem is, akkor legalább információt szerezni arról, hogy létezik-e az 1927-es és 1932-es zarándokúthoz kapcsolódóan is hasonló kiadvány. Ha beszerzek vagy megtudok valamit, akkor azonnal jelentkezni fogok itt az ELBIDA projektben.

2 hozzászólás

  1. Kedves Biró Dániel,
    örömmel fedeztem fel a bejegyzését. Apósom hagyatékában én is rábukkantam az 1929-es Szentföldi Zarándokút egy példányára. Érdekességként megjegyzem, hogy ebben a példányban van egy befűzött lap “Programm, változás esetére” illetve egy többoldalas , térképpel is ellátott “Pótlék” DAMASZKUSZ – BAALBEK címmel. Ha érdekli, ezek digitalizált verzióját szívesen eljuttatom Önhöz.
    Nagyra értéklem a bolgját.
    Sok kitartást és további szép felfedezéseket kívánok!

    Üdvözelttel
    K. B.

    • Kedves Barbara,

      Örülök, hogy létezik még kézzel fogható példány. Ritka és értékes. Köszönöm, hogy írt.

      Biró Dániel

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment