Dr. Keöpe Viktor neve nem ismeretlen az ELBIDA projekt olvasói számára, hiszen a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat feldolgozása során a szerző 3 kötetét is bemutattam a blogban. 1913-1914-ben ázsiai utazását Ceylonban kezdte, majd innen Jáva szigetére utazott, aztán Szingapúr és Hong-Kong érintésével érkezik Kínába. Eddig bemutatott művei is e helyszínekről szóltak, sorrendben Ceylonról, Jáva szigetéről és Kínáról. Kínából aztán Japánba utazott, majd Szibérián keresztül tért haza. A „Japán két arca” című most bemutatott művében Japánban szerzett élményeit meséli el a tőle megszokott lebilincselő stílusban. A kötet 1943-ban jelent meg Budapesten a Vörösváry Könyvkiadó gondozásában. A mű összesen 207 oldal és számos fénykép található benne, amelyek közül néhányat a szerző, Fritz Henle: „Das ist Japan” című művéből „kölcsönzött”. Dr. Keöpe Viktorról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben „Cejlon, az éden szigete” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.
|
Az 1943-ban megjelent kötet borítója |
|
Díszes könybelső |
Részlet a könyvből:
„A gésák – nem tévesztendők össze a josivara lakóival – hivatása, hogy zenével, énekkel, tánccal szórakoztassák a vendégeket. Gésaiskolákban éneket, zenét, táncot, verselést történelmet, festészetet, kínai szépírást, virágelrendezést, teaszertartást, versírást, angol nyelvet, stb. tanulnak. Megfelelő egyezség után a házhoz is eljönnek. A gésákat bérelni lehet és óraszámra fizetik őket. Természetesen olyan országban, ahol a nő, amíg férjhez nem megy, teljesen szabad, ott a gésa is teljes függetlenséget élvez. De azért a gésának is, mint minden nőnek legfőbb célja, hogy férjhez menjen. Ha ezt elérte, hű feleség, aki egész idejét, életét férjének és családjának szenteli.
|
A hirosaki-i daimjó várkastély |
|
A Fuzsi-jáma hólepte orma |
|
Tavaszi szántás a hegyvidéken |
A házasságot a legtöbb esetben a szülők vagy valamelyik jóbarát készíti elő. Amikor a szülők már megegyeztek, akkor következik a fiatalok megismerkedése. Rendesen valamelyik teaházban vagy színházban történik az első találkozás. Ha megtetszenek egymásnak, úgy másnap kölcsönösen ajándékot küldenek. A házasság előtti udvarlás Japánban ismeretlen. A szerelemnek nincsen sok szava.
|
A Szakuradzsima nyugati kráterének kitörése |
|
A Japán Beltenger |
|
Sziklasziget a partok közelében |
|
Egy pillanat alatt elővarázsolt hálószoba |
Az ismerkedést csakhamar követi az esküvő. A menyasszonyt felöltöztetik. Hosszú, fehér, uszályos kimonót ölt magára, dereka köré pipacspiros obit köt, fejére fehér kendőből fejdíszt helyez. A mennyasszony beleül a fehér palankinba és vőlegénye házába megy. Itt már összegyűlt az egész rokonság. Közös csészéből megisznak három csésze szakét, – meleg rizspálinkát – és megvolt az esküvő. Érdekes, hogy Japánban is, mint Kínában a fehér a gyász színe és mégis az esküvőn, az eljövendő boldogság küszöbén fehér ruhát visel a menyasszony, sőt még a palankin is fehér, szakasztott mása a temetkezési palankinnak. A fehér szín azt jelképezi, hogy a leány asszony korában már csak férjének és férje családjának tartozik engedelmességgel, szülei, családja részére ettől a naptól kezdve meghalt.
|
Diáklányok nemzeti viseletben |
|
Táncosnők felvonulása |
|
A szalmaköpeny is nagyszerűen véd |
|
Nők seprik az utcát |
Ne gondoljuk, hogy ezek a nagy belső vonzalom nélkül kötött házasságok szerencsétlenek. A nőt már kora ifjúságától arra nevelik, hogy legfőbb és legelső kötelessége az engedelmesség, a tűrés, ha kell a szenvedés. Engedelmeskednie kell szüleinek, bátyjának, majd – de még sokkal fokozottabb mértékben – férjének és ha az meghalna férje családjának.
|
A kóbel daibucu |
|
Az Arany pavillon Kjotóban, előtte kőlámpás |
|
Imádkoznak |
A japán asszonynak a gyermeknevelésen kívül egyetlen feladata, hogy férjét minél tökéletesebben kiszolgálja. A jólnevelt nő nem eszik férje asztalánál, az utcán csak mögötte lépked és alázatosan leborul, ha ura hazaérkezik. Az asszonyok nehéz testi munkát is végeznek: a rizsföldeken dolgoznak, köveket cipelnek, a hajókra szenet hordanak. Ezt kisebb kikötőkben még ma is látni. A szenesbárka és a hajó közé pallót fektetnek, az asszonyok egyforma távolságra ráállanak, a kosarakat kézről-kézre adják, míg a szén a kompról bevándorol a hajó belsejébe. Közben egyhangú, kezdetleges dalt énekelnek.
|
Szent kapu a tengerben, Mijazsima |
|
Szent berek Kamakurában |
|
A gyermekek temploma Kóbéban |
A mi nőkkel szembeni lovagi hódolatunk itt teljesen ismeretlen. A japán férfi a primitív népek nyers erőtörvényei szerint a nővel többé-kevésbé rabnő módjára bánik. Japánban a nő nem egyenrangú a férfival, szabadsága asszonykorában messze elmarad az európai asszonyokétól. Minálunk a leány férjhezmenetele által lett nagykorúvá, önállóvá, – ott ennek éppen az ellenkezője áll. Egy ősrégi törvény ezt így fejezte ki: „A nő úgy tekintsen az urára, mint az égi hatalmasságra és sohase fáradjon el azon igyekezni, hogy hogyan lehetne még engedelmesebb, hasznosabb, szorgalmasabb.”
|
A negyvenhét ronin sírja Tókjóban |
|
A kamakurai daibucu |
|
Tókjó azaz Tokió térképe |
A japán férfi különben sem bánik mindig éppen a legszelídebben feleségével. Azt a saját szememmel láttam, hogy míg az asszonyok a hátukon hordták föl a nehéz köveket a hegyoldalba, a férfiak kényelmesen letelepedtek az út szélére és úgy szívták apró kis pipáikat. Az egyik még rá is förmedt feleségére, mert egy percre pihenni merészkedett. Különösen régi időben volt korlátlan a férfi hatalma: feleségét akár meg is ölhette. Ma ez már nem lehetséges, de ehelyett könnyen elválhat. Többek között válási ok az asszony meddősége, engedetlensége, féltékenysége és a fecsegés. Ennyi válóok közül csak akad egy, amelyik használható! – Szinte természetes, hogy a váláshoz csakis a férfinek van joga!”
|
A Vörös-híd Nikkóban |
|
A Hadiisten temploma |
|
Nyilazás |
Japánról számtalan különleges útleírás született. Dr. Keöpe Viktor bemutatott műve, egy kiemelkedő példája ezeknek. Japán rejtélyes ország és vonzó úti cél volt a kor utazóinak. 1867-ben a Tokugava-sógunátus összeomlása után megalakult a Meidzsi szövetségi kormány. Japán ekkor nyitotta meg kapuit a világ többi része előtt és kezdte meg a nyugati kultúra adaptálását és a katonai hatalom erősítése érdekében folytatott iparosítást. A Meidzsi Birodalom idején néhány évtized alatt több változás történt a nyugati mintájú fejlődésben, mint azelőtt évszázadokon keresztül. Dr. Keöpe Viktor ennek a rohamos fejlődésnek az okára keresi a választ könyvében, ahogy írja: „Napjainkban Kórea, Mandzsúria meghódítása után, kultúrájának bölcsőjét, az ősrégi, óriási Kínai Birodalmat is nagy részében bekapcsolta életterébe. Már hatodik éve folyik a nehéz küzdelem és most az Újvilág leghatalmasabb birodalmának, az Amerikai Egyesült Államoknak is oda vetette a kesztyűt. Ezt az óriási teljesítményt látva, az ember önkéntelenül is keresi a magyarázatot, szeretné a titkot megfejteni, hogy mik voltak azok a mozgató erők, azok a rejtett rugók, amelyek páratlan előretörését lehetővé tették.” A választ a szerző több dologban vélte felfedezni. Egyrészről a japán embernek esetében nem az egyén, a fő a fontos, hanem sokkal inkább a család és a nemzet. Ez a fajta alázat sok területen hihetetlen teljesítményt eredményezett az országban. Másrészről a japán ember a szerző szerint nem ismeri az érzelgősséget, így a nemzet céljainak az elérése érdekében, megalkuvás nélkül, céltudatosan és rendkívül bátran teszik a dolgukat. Mindez fegyelmezettséggel is párosul, amely többek között a közvagyon felhasználása kapcsán is igaz, így gyors ütemű és hatékony volt az ország gazdasági megerősödése.
|
Botvívás |
|
Birkózás |
|
Judó |
A fejlődésnek köszönhetően szinte „amerikai ütemben rohan az élet” az országban, mindeközben telis-tele van az hagyományokkal és tradíciókkal is. A modern és az ősi kettőssége, valamint a benne élő emberek teszik oly különlegessé ezt az országot. Keöpe Viktor a tőle már megszokott lebilincselő stílusban ír minderről. Az ELBIDA projekt alapját képező gyűjteményben több Japánnal foglalkozó és azt bemutató csodás könyv van, melyek közül Keöpe műve egy igazán izgalmas és érdekes kötet, melyet jó szívvel ajánlok mindenkinek.