Dr. Keöpe Viktor harmadik és egyben utolsó könyve a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban „A titokzatos Kína” című mű. Ázsiai útja során lenyűgözték a szerzőt a Kínában látottak és tapasztaltak. A műben egyaránt olvashatunk a szerző utazása során átélt élményeiről, de részletesen ír a kínai birodalom történetéről is. A könyv 1937-ban Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 206 oldal terjedelemben. A kötetben 59 kép és 8 térkép található. Dr. Keöpe Viktorról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben „Cejlon, az éden szigete” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.
 |
| Sorozatkötéses kötet (MFTK) |
Részlet a könyvből:
„Úgy látszik meg vagyon írva, hogy minden népnek legyen káros szenvedélye. Nálunk az ital, az alkohol szedi áldozatait és dönti nyomorba a népet, Kínában, ahol az iszákosság ismeretlen, más, talán még ártalmasabb szenvedély pusztít – ez: az ópium.
 |
| A szerző Nan-kao mellett a Szellemek-útján |
 |
| Élet a Szingapur-folyón |
 |
| Hong-kong a tenger felől |
A mák termésének felső részét még érés előtt estefelé körülvágják. reggelre fehér tejnedv szivárog ki a sebhelyen s rakodik le rája. Ez az izzadmány könnyen leszedhető. Apró gömböcskévé gyúrják, és készen van a legegyszerűbb kábítószer: az ópium. Sokan ezeket a labdacsokat rágják, hogy rendkívüli munkában növeljék erejüket. S tagadhatatlan, hogy kismértékben használva és ritkán szedve, erősítő hatása van. Evezősök, kulik, futárok használják. Még a lovak élelmébe is kevernek ópiumot, hogy jobban tűrjék az éhséget és szomjúságot.
 |
| A Nagy Északi-kapu |
 |
| Falu a tengeren |
 |
| Cölöpépítmények |
Az ópium és a belőle készült morfium ismert fájdalomcsillapító. Veszedelmesen elterjedt használata, talán ebből indult ki. Kínában a reumás, gyomor, fogfájós ember azonnal ópiumot szed, de ópiumhoz folyamodik akkor is, ha súlyos gondjaitól szabadulni akar. Lassan aztán a használatból megszokás, végül szenvedély lesz. Már 0.1 gramm ópium elégséges az álomhoz.
 |
| Kínai negyed Szingapurban |
 |
| Maláji fiúk kanuban |
Az ópiumgolyócskákat kis pipákba, úgynevezett ópiumpipákba helyezik s annak füstjét szívják. Nemcsak a férfiak, de a nők is rabjai ennek a szenvedélynek, sőt a kulik és koldusok is. Gyakori az öngyilkosság ópiummal. Nem egyszer bosszúból, sértett önérzetből vagy veszekedésből kifolyóan ópiummal mérgezik meg magukat, különösen a nők. A szegényebb, kevésbé tehetős ember ópiumbarlangba jár, tolvajok, csalók, a társadalom kivetettjei találkozóhelyére. Közös helyiségben, egymás mellett hevernek a gyékényen – egyformákká lesznek.
 |
| Utcai élet |
 |
| A Gyöngy-folyón fölfelé |
A tehetősebb, komoly polgár odahaza hódol szenvedélyének. Lakása egyik csöndes helyén bezárkózik. A földre gyékényt fektet s arra vagy nyugágyára fekszik. Feje alatt magasabb párna. Mellette alacsony asztalkán lakkozott fadobozban az ópiumszívás eszközei. A kis dobozkából tűszerű fémeszközzel kivesz egy ópiumgömböcskét. Egyideig a mécses lángja fölé tartja, míg megpuhul. Aztán a tölcséralakú agyagpipa fenekére tolja. Pipája száját a lánghoz közelíti, míg az füstölni kezd. A füstöt mindjárt leszívja.
 |
| Hong-kong cityje |
 |
| A rakodópart Hong-kong-ban |
A jó ópiumnak kékes lángja és kellemes illata van. Ennek csandu a neve. Az ópiumot vízben föloldják, az oldatot megszűrik, elpárolják és a maradványt egy bizonyos fajta penészgombával erjedni hagyják. A bonyolult eljárásnak megfelelően a csandu drága is. Előnye, hogy nem olyan gyúlékony, mint a nyers ópium, amelynek füstje ilyenkor nemcsak égető, de mérgező is.
 |
| Északkínai Tien-cin vidékéről |
 |
| Leprás az utcán |
 |
| Utca a Kínai-városban |
Nézzük milyen állapoton megy keresztül az ópiumszívó. Eleinte, amikor a méreg még csak kis mennyiségben hatott rá, kedélye vidám lesz. A hallgatag ember is közlékeny, szinte fecsegő, bizonyos ártatlan jókedv tölti el egész lényét. Mintha szellemi képessége is megnövekedett volna. Minden iránt fogékony. Sokszor olyan dolgok is élénken érdeklik, amelyek máskor egyáltalánban nem érintették. Amint pipáját tovább szívja, halvány arca kipirosodik, a verejték gyöngyözik homlokán, szeme ragyog, orrcimpái tágulnak. A méreg növekvő hatása alatt lassan elernyed, végig fekszik a kereveten. Teste mindinkább elerőtlenedik, csak képzelete működik annál élénkebben, annál lázasabban. Fantáziája a legboldogítóbb, csalóka álomképeket játsza. Ez az a gondolkodásnélküli, a testiségtől megfosztott álomvarázs, amelynek kedvéért az ópiumot szívják.
 |
| Sang-hai-i csónakosok |
 |
| Taligát vontató kulik |
A csalóka álomképek azonban nem tartanak sokáig. Hamar nyomon követi a visszahatás. Az álomhallucinációk eltűnnek, helyükbe kegyetlen rosszúllét és levertség jön. A tagok megmerevednek, fölmondják a szolgálatot. Ez a testi és szellemi kimerültség rendesen másnap reggelig tart.
 |
| Vásár Nan-king mellett |
 |
| Ősrégi taliga |
 |
| Mandzsu nők |
Amint minálunk az alkoholista azzal a jeligével, hogy kutya harapását szőrével kell gyógyítani, újból az italhoz nyúl, ugyanígy tesz az ópium rabja is. Hogy bódulatát, erőtlenségét felejtse, ismét és ismételten a pipához menekül. Idővel arcszíne halavány lesz, teljesen lesoványodik, vonásai eltorzulnak, fáradság, munkaiszony és életuntság lepi meg. Hamar megöregszik, elpusztul.
 |
| A madárkát sétálni viszik |
 |
| Mongol lovasok |
 |
| Peking északi kapuja |
Sajnos, azt, aki egyszer rabja lett ennek a káros szenvedélynek, kigyógyítani már nem lehet. Ha a mérget elveszik tőle, még hamarább elpusztul; csak lassú, fokozatos elvonás használna, de ehhez meg hiányzik a beteg lelkiereje. – Én magam, bár rendkívül kíváncsi voltam, hogy az ópium hatását megismerjem – még sem mertem egy pipát elszívni. Bevallom féltem.
 |
| Kapuk a Sun-Dzsi-mön úton |
 |
| A Sun-Dzsi-mön út Pekingben |
 |
| Az ezerkarú Bodhisattva |
Az ópiumszívás Kínában először a XVI. században lépett fel. 1641-ben már megjelent a kormány első tilalma. 1729-ben újabb, drákói erejű tilalmat adnak ki, de minden hiába, a szenvedélynek már nem lehet gátat vetni. Kisázsia, Perzsia, India, Egyiptom szállítják a mérget. Különösen Anglia volt erősen érdekelve az ópium kereskedelmében, India szállította az ópiumnak 80 százalékát. Amikor pedig a kínai kormány mégis eltiltotta, kereskedelme védelme címén háborút kezd és kényszeríti a szerencsétlen országot, hogy a pusztító mérget továbbra is bebocsássa. Bibliatársaságok és ópiumháború!”
 |
| A kis herceg megengedi, hogy lefényképezzem |
 |
| Mandarin szobra a Szellemek-útján |
 |
| Peking térkép |
Dr. Keöpe Viktor most sem okozott csalódást. Harmadik műve a sorozatban ismét kitűnően sikerült. Cejlon és Jáva után Kínáról is élményszerű beszámolót kapunk egy kis extrával. Keöpe műveiben az utazás során látottak és tapasztaltak, mindig ki vannak egészítve olyan információkkal, amely az olvasó számára még komplexebb képet ad az adott országról. Kína történelmének ismerete nélkül, sok dolog nehezen lenne érthető jelenében. A szerző tudta ezt és művében a „titokzatos birodalom” történelméről is érdekes információkat ad az olvasónak. Kína után Japánba utazott Keöpe, majd onnan Szibérián keresztül tért haza Magyarországra. Bár az MFTK sorozatban itt véget ér a szerző utazása, azonban az ELBIDA projektben követjük tovább és Japánban szerzett élményeiről is rövidesen olvashatunk a blogban.
