A szigetek gyöngye

Az ELBIDA projektben augusztus elején az olvasók már találkozhattak Keöpe Viktorral szerzőként a Magyar FöldrajziTársaság Könyvtára sorozat bemutatása során. Első kötete a „Cejlon, az éden szigete” című, ázsiai utazása első megállójáról Ceylonról szólt. A szigetet elhagyva utazása következő állomása Jáva volt melyről Keöpe így írt: „Cejlonnak ennek az istenáldotta földi paradicsomnak csak egy párja van és ez Jáva”. A Jáváról szóló „ A szigetek gyöngye” című könyve 1936-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 189 oldal terjedelemben. A kötetben 53 kép és 2 térkép található. Keöpe Viktorról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben a „Cejlon,az éden szigete” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.

Sorozatkötéses kötet (MFTK)

Részlet a könyvből:

„ A Merápi (2875 m) és a Merbabu (3145 m) elég közel fekszenek egymáshoz, úgyhogy a két vulkán közt nyereg keletkezett. Legközelebbi célunk ez a nyereg. Három órája megyünk már, de a közelinek tetsző nyerget csak nem tudom elérni.

Csatorna Batáviában

Régi városrészlet Batáviában

A hegyről lefutó töméntelen víz mély kányonokat vágott a puha vulkáni tufába. Ezeken kell átgázolni. Egyik másik patak vize a ló szügyéig ér s ezzel már kezdődik is a fürdőzés.Helyenként a lovaknak át kell úszniok a vizen, míg mi gyalogszerrel kelünk át ingadozókókuszkötél-hidakon. Bennszülöttekkel is találkozunk. A nyergen túlról jönnek.A legtöbbnek felsőteste egészen meztelen, csak derekuk köré csavarnak rövid szarongot. Találkozáskor félreállnak az útról, leveszik kalapjukat és tiszteletük jeléül leguggolnak.

Kunyhók az út mentén

A buitenzorgi füvészkert nagytava

A főkormányzó palotája Buitenzorgban

Hat órai erős menetelés után elérem a nyerget. A paszangrahan előtt megállunk. Már tudnak érkezésemről, a falu előkelősége is megjelent üdvözlésemre. It nehéz kérdés megoldása várt reám. Tervem szerint ugyanis még aznap kellett volna a csúcsra mennem. De a felhők veszedelmesen húznak felfelé. Megint esni fog, s ami még rosszabb, így nem látok majd semmit sem. Rövid tanácskozás a bíróval és a szálló vezetőjével jelekkel összekötött hollandi nyelven. Eredmény: csak másnap hajnalban megyek fel.

Ficus-fa törzse

Csendes partok

Következő nap volt az egyetlen eset egész utazásom alatt, amikor a magammal hordozott fegyvernek hasznát vettem. Még az este meghagytam a bírónak, hogy éjjel egykor keltsenek. Már félkettő is jóval elmúlt és sehol senki. A vendéglőst hiába keresem, nem találom. A bírót sem tudom hová lett, a kulik pedig olyan mélyen alusznak, hogy nem tudok lelket verni beléjük. Mit tegyek, a köd nem fog az én kedvemért várni!… Leadok egypár pisztolylövést és egy perc alatt talpon van az egész társaság.

Lépcsős rizsföldek

Királypálmák

Két órakor útnak indulunk két fáklyavivő kulival. No lám, mennyire megcsappant a díszes kíséret! A nyeregig még szép számmal eljöttek, de éjjel a sötétben, fel a meredek hegyre, az már sok volt nekik. Letérünk az útról és nem sokára bezárt kapuk előtt állunk. Nem értem, mit akarnak. Az egyik kulim dörömböl a kapun és kisvártatva megjelenik egy alak. Malájul beszélnek valamit, az kérdez, ezek felelnek, tanácskoznak,hadonásznak, amíg végre mégis csak kinyílik a kapu. A falu kapuja volt, éjjelre mindig bezárják. Az egész falut kerítés övezi és azon belül szabadon állnak a házak.

Ősi faekével felszántják a rizsföldet

Ausztráliai fűfa

A Telaga Bodász krátertava

A Hold gyöngén világít, sápadt fénye csak gyöngén rajzolja meg a tárgyak körvonalait. Színük is olyan szokatlan zöldeskékbe játszó, mintha nem is a Földön, hanem valami ismeretlen égitesten járnánk. Sem közel, sem távol hangot nem hallani, halálos, néma csönd körülöttünk. Maga a nagy természet is nyugovóra tér, még lélegzése sem hallik. Ez a fenséges néma csend, ez a csodás világ úgy megragadja az embert, hogy szentáhítat tölti el lelkét, szívét, egész valóját.

Pihenő Tjibodasz közelében

Repülőfelvétel a Raung (3328 m) kráteréről

Az út, már amennyiben útnak lehet nevezni azt, ha hellyel-közzel egy-egy kitaposott pontot lehet találni,kegyetlenül meredek. Bár jó hegymászó vagyok, lassan csak kezd kifogyni belőlem az erő. Jó volna megállani! De mi lesz akkor a fehér ember presztizsével, ha látják, hogy én, a hatalmas fehér kidűlök! Egy ideig még tépelődöm ezen, de mivel rájövök, hogy ez a kis csorba aligha fogja most mindjárt tönkretenni a fehérek jávai uralmát, – meg aztán ha tönkreteszi is, az nekem nem, hanem a hollandrusoknak fáj, – hát mégis csak megállok. Igaz, örömömre ekkor veszem észre, hogy nemcsak én lihegek, hanem a kulik is. No hát akkor kár volt eddig is így rohanni! Másfél órai kemény gyaloglás után egy szikla tövében megpihentünk egy keveset és aztán ismét megyünk tovább.

Boro-Budur

Dombormű a Boro-Budur folyosójáról

A Hold közben a felhők közé bújt,s mi koromsötétben menetelünk. Ha nem világítana a fáklyák lobogó fénye, egy tapodtat sem tehetnénk. A terep mindig nehezebb, járatlanabb lesz; kidőlt fatörzseken, otromba sziklákon kell átmásznunk. Még egy órai verejtékezés, és megállunk. Táborozás. Az egyik kuli ágakat, galyakat gyűjt, míg a másik a szikla tövében füvet vág. Nemsokára vígan ropog a tűz. Legényeim gyerekes örömmel dobálják rá a galyakat. Mindenre nevetnek, mindennek örülnek. Ezek igazán boldogok.

A Loro Gyongrang templomai

Finom faragású domborművek  Síva templomfalán

Lassan derengeni kezd. Kelet felől világosodik. A tárgyakat csak elmosódottan látom, mint valami rózsás ködön keresztül: mellettem a pattogó tűz fel-feldobja zsarátnokát, odébb a kulik guggolóalakja, mögöttük bokrok, egy pár óriási haraszt halvány körvonala, majd meg az egymás fölé tornyosuló sziklák gigászi tömege és végül – a Merápi élesen körülvonalazott foltja. A kráter tüze időnként fel-felvillan, mintha tűzkoronával övezné homlokát. Majd lassan elhalványodva, sötétlő óriás gyanánt bontakozik ki a smaragdzöld, majd aranysárga színben fürdő horizont fölött. Lélekemelő, csodás kép.

A gyermekek mindenütt boldogok

Vásár Szurakartában

Gyümölcsvásár Szurakartában

Táborom az ősi kráter peremén állott. Óriási nagy kráter lehetett, átmérője elérhette a másfél kilométert.Ebből emelkedett ki későbbi kitörés nyomán a mai kráter, amelynek nyugati oldalát egy explozió kidobta. Még egy darabot mentünk előre, de tovább már nem lehetett. A kráter legfelső peremét lehetetlen megmászni, nemcsak a mindenütt előtörő gőzök és gázok miatt, de még inkább a lazán álló kőtömegek miatt. Igy is annyi kénfüstöt nyeltem, hogy azt hittem, megfulladok.

A dukuni bíró háza

Jávai szinház

A kilátás azonban csodaszép,mintha óriási méretű körkép, közepén állanék. Balkézről a termékeny Piogo völgye, messze a szélén Gyokjakarta, jobbkézről a Dankang és Oágatan széles síksága, a távolban Szurakarta. E mögött már a végtelenségben a Vilisz kéklőcsúcsa. Szemben velem, mintha csak kődobásnyira volna, a sűrű növényzettel benőtt Merbabu, mögötte a háromezer méteres Szundin és a Dieng-hegység. Mindent olyan tisztán látni, mintha csak kiterített óriási térkép volna.”

Táncosnők és gamelang zenekar

Bivalyfogatok

Keöpe Viktor most bemutatott „A szigetek gyöngye” című műve stílusát tekintve nem különbözik első MFTK-s művétől. Olvasmányos és különleges, továbbá árad belőle az a fajta rajongás,amely magával ragadta a szerzőt az utazása során, Jáva szigetén. Számára Ceylonés Jáva örökké a világ legszebb vidéke maradt. Így írt róla: „ Ez a két hely az, ahol legpompásabban virít a természet, ahová legbővebben szórta áldását a Teremtő. Hogy melyik szebb, fenségesebb, azt igazán nem tudnám eldönteni, de nem is hiszem, hogy valaki megállapíthatná. Csak azt tudom, csak azt érzem, hogy mind a kettő Földünk legfestőibb, legcsodásabb helyei közé tartozik. A rubin és az igazgyöngy illenek legjobban egymás mellé – ezért követi Cejlont: Jáva a Szigetek-gyöngye.”

Benszülöttek háza Tozári közelében

Mozgó lacikonyha

Hamarosan az ELBIDA projektben továbbkísérjük a szerzőt ázsiai utazásán és Jávát elhagyva rövidesen a titokzatos Kínába érkezünk vele. Javaslom mindenkinek tartson “velünk”.