„Hopp Istók! Má’ én is itt vagyok.” Életem első (és egyben utolsó) színpadi szerepében ezzel a mondattal léptem a pódiumra, egy általános iskolai betlehemes darabban. A drámai hatás kedvéért, mondandómnak nyomatékot adva, még láncos betyár botomat is a földhöz vertem. A siker az érzelmileg elfogult szülők körében óriási volt, de számomra csak a lámpaláz okozta…
Sohasem szerettem az önkéntesnek kommunikált kötelező dolgokat az életben. Már gyermekként is sántított az úttörő mozgalomban való részvételem önkéntessége. A gyermekek önkéntes tömegszervezeti tömörülésében először kisdobosként, majd úttörőként szenvedtem. A kötelező hétvégi programok voltak számomra a legnehezebbek, hiszen minden ilyen alkalom az alapvetően kalandos és sok élménnyel tarkított gyermekkoromból volt ellopott idő. Természetesen, szórakozott gyermekként…
Az ELBIDA projektben többször írtam már olyan művekről, amelyek szerzői nem szabad elhatározásból, hanem valami kényszerhelyzet eredményeként utaztak. Ezen könyvek egy jelentős részében a kényszerhelyzetet a hadifogság jelentette, az utazást pedig a fogságból történő kalandos szabadulás és hazatérés. Az első világháború során, bár biztos számot a mai napig nem tudunk, de körülbelül 1.800.000 – 2.100.000…
Az útleírások világában néha találkozik az olvasó olyan művekkel, ahol erőteljesen felmerül a gyanúja annak, hogy a szerző némileg csúsztatott a története papírra vetése során. Az ELBIDA projektben nemrég bemutatott Louis de Rougemont műve tökéletes példája volt ennek, de hamarosan Benyovszky Móric kalandjaival is foglalkozni fogok itt a blogban és az ő történetében is sok-sok…
12-13 éves lehettem, amikor horgászszenvedélyem kezdett igazán elhatalmasodni rajtam. Kizárólag horgászattal kapcsolatos könyveket olvastam, a nagy kedvencem a híres dunai süllőhorgász, Dr. Hunyadi Attila könyvei és írásai voltak. A könyvek mellett persze minden hónap elején lestem az újságárusoknál megjelenő horgászújságokat is, hogy mielőbb megvásárolhassam és alaposan átböngésszem a kedvenc rovatomat, a rekordlistát. Olvasás közben folyamatosan…
Merza Gyula a magyar turistaság történetének egy kiemelkedő alakja, aki bár sokat publikált, könyvei valódi ritkaságnak számítanak. Több mint háromszáz turistasággal kapcsolatos cikke jelent meg, gyakorlatilag az erdélyi turisztika első krónikása volt. Aki Merza Gyula útleírásra vágyik, az kösse fel a bugyogóját és ne riadjon vissza a kudarctól. Hihetetlen ritka, nem kizárt az sem, hogy…
Nagyjából egy évvel ezelőtt mutattam be az „Elkapott sugarak” című könyvet. Az akkori olvasmányélményem óta sokszor eszembe jutott a különleges könyv, ahogy szerzője Slachta Margit is. Az első női országgyűlési képviselő, aki egy rendkívüli nő volt, az amerikai utazásáról írt könyvéről azt mondta, hogy az nem más, mint derűs élmények gyűjteménye. Slachta aprócska, vidám történetek…
Nem egyszer jártam úgy, hogy az éppen aktuális szerzőtől könnyes búcsút vettem bejegyzésem végén, mondván nincs további önálló műve, így az ELBIDA projektben többet nem találkozunk már vele. Persze volt, hogy tévedtem, és az elbúcsúztatott szerző újabb előkerült művével ismét visszatérhetett a blogban. Autodidaktaként keresem, kutatom az 1945 előtti útleírásokat, amely egy olyan terület, ahol…
A zarándokutak világához hasonlóan különleges utazási forma egy tanulmányút is. Egy ilyen utazás több mint egy egyszerű társasutazás, ahol a látvány, az élmény és a kikapcsolódás az elsődleges szempont. „Nem szégyen attul tanulni, aki többet tud, szégyen megkötni tudatlanságban magát s nem tanulni.”, mondta Zrínyi Miklós hadvezér, költőnk, akinek ezzel az örökérvényű mondásával lehet talán…
1858. február 11-én Bernadette Soubirous a Gave de Pau folyó közelében, egy sugárzó fehérbe öltözött női alakot látott, aki semmi mást nem tett, mint szótlanul rámosolygott. Bernadett ezt követően még 17 alkalommal látta a női alakot, aki a harmadik alkalommal meg is szólította és azt kérte a lánytól, hogy keresse meg a falu papját és…