1894. január 28-án a walesi Denbigh városában született John Rowlands. Valószínűleg ez a rövid hír keveseknek juttatt eszébe bármit is, de ha azt is hozzáteszem, hogy az említett fiatalember, 18 évesen Amerikába ment, majd felvette a Henry Morton Stanley nevet, akkor vélhetően már egészen más a helyzet. Ha ma beírjuk nevét a Google keresőbe, akkor nagyjából 101 millió találatot fogunk kapni. A walesi-amerikai felfedező, újságíró, katona, gyarmati adminisztrátor, író és politikus afrikai felfedezőútjai, hihetetlen ismertséget okoztak neki már életében. Sikeres expedíciói után egy szempillantás alatt megtelt a nevével a világ, a kor fiataljainak egyik legnagyobb hősévé vált és a tudomány képviselői is ünnepelték őt és eredményeit. Öröksége kapcsán a mai napig vannak viták, hiszen vitathatatlan földrajzi eredményeit jelentősen beárnyékolja a helyi törzsekkel szemben megvalósított brutális és kegyetlen bánásmódja. A kongóiak által neki adott „Bula Matari” azaz Sziklatörő név is egyszerre utalhat hihetetlen kitartására, de értelmetlen agressziójára is. Bár a felfedező eredményei és a célok elérésében használt eszközei is kaptak kritikát, de ennek ellenére is, Henry Morton Stanley expedícióival, illetve az utazásairól írt könyvei révén már életében legendává vált. A legendák gyakran tovább terjednek és megjelennek az irodalomban is, a folyamat eredményeként pedig újabb és újabb könyvek születnek a történetről vagy annak legendás főszereplőjéről. Benyovszky esetében is jól megfigyelhető ez a folyamat és Stanley esetében sem volt ez máshogy. Számos mű dolgozta fel történetét, némelyik már a fantázia világába is belecsúszva fokozta végletekig kalandjait, vagy éppen romantikus elemekkel vegyítette azokat, hogy a női olvasók számára is vonzó olvasmányt jelenthessen a felfedező története. Az ELBIDA projektben is többször előkerült már Stanley neve és története, ahogy a mai bejegyzésben is ő lesz az egyik főszereplő. Az afrikai utazásairól szóló művei, mind-mind vaskos, ezer oldal feletti olvasmányok, amelyek így terjedelmük és nyelvezetük miatt sem nevezhetők gyermek vagy ifjúsági kötetnek. A történet azonban rendkívül vonzó volt a kor fiataljai számára is, hiszen pontosan olyan nagyívű és kalandokkal teli expedíciókat valósított meg, amiről gyermekként sokan fantáziálnak. Éppen ezért, Tábori Róbert hírlapíró a gyermek és ifjúsági közönségre koncentrálva dolgozta fel Stanley utazását. „A legsötétebb világrészből – utirajzok és elbeszélések” című könyv gerincét Stanley, a mahdi felkelés által a külvilágtól elvágott Szudán egyik kormányzója, Emin pasa megmentésére indított utazásának a feldolgozása adja, de helyet kapott benne Holub Emil feleségének kalandos története is. A Singer és Wolfner kiadásában 1894-ben Budapesten megjelent 80 oldalas könyvben, 8 fantasztikus színes kép található.
Tábori Róbert ritka könyve
Tábori Róbert (Tauber Róbert) író, hírlapíró 1855. november 10-én született Bácsalmáson. Apja Tauber Ármin tanító, míg anyja Grosz Nina volt. A középiskolát Baján, az egyetemet pedig Bécsben és Budapesten végezte. Hírlapírói tevékenységét 1873-ban a Baja című lapnál kezdte meg, majd a Jász-Nagy-Kun-Szolnokban és számos más vidéki hírlapban folytatta. 1876-ban munkatársa lett a bécsi Fremdenblattnak, később pedig a Morgenpostnak is. 1881–1882 között a Pesti Hírlap valamint a Fővárosi Lapok levelezője volt. 1883-1884 között a Berliner Zeitungnál dolgozott. 1884-ben tért vissza Budapestre, majd júliusban a Pesti Hírlap szerkesztőségének lett a tagja. 1887 júliusától 1890-ig szerkesztette Temesvárott a Délmagyarországi Közlönyt, utána pedig három éven keresztül Budapesten a Magyar Ifjúságot. Az 1880-as évek végén tárcaírója volt a prágai Politiknak és a berlini Deutsches Heimnak. Utolsó éveiben színházi referense volt a Pesti Naplónak és megalapítása óta helyettes szerkesztőként dolgozott az Új Időknél is. Hírlapírói életútja során több álnevet is használt, mint a Columbus, C., Szemüveg és az Igricz.
Tábori Róbert
Első felesége Engel Eugénia (Jenny) volt, akit 1882. január 29-én vett el Budapesten. Három gyermekük született: Mária Nina, Piroska és Ilona. Felesége 1900-ban, harmincnyolc éves korában váratlanul elhunyt. Röviddel Jenny halála után, 1900. június 16-án, Budapesten ismét házasságot kötött és elvette Tutsek Anna Emíliát. Második feleségétől egy gyermeke született: Jenő Róbert. Termékeny íróként élete során 53 műve jelent meg, elsősorban regények és elbeszélések formájában. 51 éves korában, 1906. május 24-én hunyt el, Budapesten.
Részlet a könyvből:
„Az erdő törzsei közül némelyiknek feltünően megnyerö vonásai vannak, mások csunyák és elzüllöttek. De bármily dühös természetüek, utálatos hajlamuak és állatiasak is most e vad törzsek, azért mindegyikben van egy-egy olyan vonás, melyet kifejlesztve, alkalmassá lehetne tenni a czivilizáczió befogadására.
Emin pasa katonáival
Elszórva a baleszok között, a Ngáju és az Ituri között elterülő vidéken élnek a vambuttik. Ezek nomád népek, melyeknek nagysága nem normális, hanem törpék; az őserdőben laknak és vadból táplálkoznak, melyet ügyesen ejtenek el. Nagyságuk különböző, magasságuk 90 cm. és 1’4 m. között váltakozik. Egy felnőtt törpe férfi sulya 40 kgr. Táboraikat rendesen a földmivelő bennszülöttek tisztásai körül 3-5 km. távolságban tőlük helyezik el. Minden nagy tisztás körül a törpék 8, Io, I2 egymástól elkülönitett községe telepedik le, melynek lakossága összesen 2000-2500 Iélekből áll. Fegyvereikkel, kis ijaikkal és nyilaikkal, melyeknek hegye vastagon van bekenve méreggel, továbbá lándzsáikkal megölik az elefántot, a bivalyt, az antilopot; azonkivül vermeket ásnak, ügyesen eltakarják törékeny vesszőkkel és levelekkel, hogy az együgyü állat észre ne vegye a veszedelmet, mely alul fenyegeti életét. Félszerhez hasonló csapót állitanak fel; tetejét kuszónövényre akasztják, aljára diót és érett banánát tesznek, hogy becsalják a csimbánzot, a páviánt és más majmokat, és a legkisebb mozdulatra lecsap a csapóajtó és az állat meg van fogva. A czibetmacskák, nyestek, ichneumonok és apró rágcsálók utain ijjalaku csapókat állitanak fel, melyek midőn az állat keresztül akar bujni megfogják és megfojtják. A leölt vadnak husán kivül felhasználják bőrét (paizsok készitésére), szőrét és az elefánt csontját. Megfogják a madarakat (tollaikért), mézet gyüjtenek az erdőben, mérget készitenek és mindezt eladják a nagy bennszülötteknek banánáért, édes burgonyért, dohányért, paizsokért, késekért és nyilakért. Csakhamar kiveszne minden vad az erdőből, ha a törpék nemcsak a tisztások körül ütnék fel – néhány négyszögméterföldnyi területen – tanyáikat. Ha azon a helyen, a hol letelepedtek, meggyérült a vad, akkor tovább vonulnak más telepekre.
Wissmann Stanleyt és Emint fogadja
Másban is szolgálatára vannak a földmivelő nagy bennszülötteknek. Kitünő kémek és mivel roppant járatosak az erdő utvesztőiben, leghamarább tudják meg, ha idegen közeleg s gyorsan tudtára adják barátaiknak; önkéntes őröknek nevezhetők, kik a tisztást és ültetvényt őrzik. Minden ösvény, bármely irányu legyen is, az ő táborukon vezet keresztül; minden keresztuton az ő falujokra akad az ember. Idegen bennszülött ellen nagyobb szomszédaikkal szövetkeznek és nem megvetendő ellenségek. Ha nyil nyillal, méreg méreggel és ravaszság ravaszsággal áll szemben, akkor bizonyára az a fél fog győzni, a mely mellett a törpék harczolnak. Kis alakjuknál, a vadászatban való ügyességöknél és nagy gonoszságuknál fogva igen veszedelmes ellenséget tesznek és ezt a földmivelő bennszülöttek nagyon jól tudják. A törpék féltojas-alaku kunyhóikat körben állitjak fel; a középen lévő tért a fönök székhelyének és közös szabad térnek tartják fönn. Körülbelül 100 méternyire a táborból minden uton egy-egy őrház áll, mely ép akkora, hogy két kis emberke elfér benne.
Stanley H.M.
A törpéknek két fajtája ismeretes, mely a bőr szinére, a faj alakjára és jellemző arczkifejezésekre nézve különbözik egymástól. Hogy vajjon a batuák és vambuttik külön-külön képeznek-e nemzetet, azt nem tudjuk; de bizonyos, hogy különböznek egymástól annyira, mint a török a skandinávtól. A batuánnak hosszukás a feje, keskeny az arca, vöröses szinü, apró, csaknem összeérő a szeme; tekintete mogorva, félénk, kötekedésre ingerlő. A vambuttinak ellenben gömbölyü az arcza, egymástól távolállók – mint a gazalláé – a szemei és magas a homloka, mely őszinteséget fejez ki; bőre olyan szinü, mint a barnássárga elefántcsont. A vambuttik a leirt vidék déli, a batuák annak éjszaki részét lakják és a Szemliki-folyó mindkét partját, valamint az Ituritól keletre és délkeletre eső vidéket foglalják el.
Stanley hátrahagyja Bartelott ezredest
Az erdei falvakban körülbelül ugy élnek, mint a földmivelő osztályok. Az asszonyok is dolgoznak: tüzelő fát és élelmiszert gyüjtenek, főznek és átveszik a különböző holmikat, melyeket a községek kapnak; a férfiak vadásznak, harczolnak, pipáznak és a törzs politikai ügyeivel foglalkoznak. Némely vadat mindig lehet a táborban találni, azonkivül bundát, tollat és bőrt. Halászatra való hálókat is készitenek, továbbá kisebb vad megejtésére való szükséges csapókat. A fiugyermekek is folyton gyakorolják magukat az ijj és nyil kezelésben. Minden tábor elött találtunk egy-egy fát, melynek gyökerén négyszögalaku bevágások voltak; ebből tudtuk meg mindig, hogy a vambutti törpék táborához közeledünk.
Stanley küzdelme a vad törzsek ellen
A mérgek egyike, melyet az erdő törzsei fegyvereik megkenésére szolgáltatnak, olyan fekete és olyan sürü anyag, mint a szurok. Mint a bennszülöttek mondják, a sárkánykontyvirágból (árumból), egy gyakran előforduló nagylevelü növényböl készül. Friss állapotban olyan a szaga, mint a hólyagflastromé; hogy halálos, az minden kétségen felül bizonyos. A bennszülöttek megölik vele az elefántot és más nagy állatot is, épp ugy, mint mi a csontokat szétforgácsoló golyóval. A mérget nem készitik benn a faluban, nehogy valami szerencsétlenség történjék, hanem kint a cserjésben. A kemény fából készült lándzsák és nyilak hegyeit kenik be vele.
Az őserdőn keresztül
Egy másfajta mérgüknek agyagszine van. A visibában a kunyhók szarufái között egynehány kosár száritott vörös hangyát találtunk; mivel nagy hasonlatosság volt ezek és ezen méreg között, ugy sejtem, hogy emez állatok porrá dörzsölése és pálmaolaj hozzávegyitése által készül. Ha e bogarak egyikének csipése diónagyságu hólyagot okoz, milyen lehet a hatása a száritott állatokbol készült pornak? Ha tényleg ebből készitik a bennszülöttek a világos szinü mérget, akkor sohasem fogynak ki a szükséges anyagból, mert roppant nagy számmal vannak az erdőben a vörös hangyák; és ezek sokkal gonoszabbak a hangyafán tartózkodó fekete hangyánál, melynek csipése csak ugy éget, mint az izzó vas. Mindamellett azonban azt hiszem, hogy nagy dózis szénsavas ammonium biztos ellenszere a méregnek. Mivel az egész erdőben nincsen fü, a bennszülöttek kunyhóikat frinium-levelekkel födik be, a mi buján nő az erdő minden részében. A levelek átmérője 30-50 cm., erős száruk I-2 m. magas. A levelet is, a szárat is fel tudják használni, kunyhóik épitésénél. Házi állatul a bennszülöttek csak a kecskét és a kutyát tartják. Csak egyetlenegy házi macskát láttunk, egy foltos, szelid állatot, melyet azonban kalitkában tartottak.”
Harcz a benszülöttekkel és Emin pasa elfogatása
Tábori Róbert leült az asztalához és leírta, elmesélte Emin pasa Henry Morton Stanley általi megszabadításának történetét úgy, hogy az a gyermek és ifjúsági korosztály számára is fogyaszthatóvá váljon. Az olvasmányos és kalandos útleírás feldolgozásban, a színes képek tovább növelik az élményt, melyekből ugyancsak jól érzékelhető, hogy a fiatalság volt az elsődleges célcsoport. Az eredeti Stanley történet csupán annyira van kiszínezve, mint maguk a könyvben található képek. Az alapja tehát igaz, de a történetmesélés során többször belecsúszott a szerző a fantázia világába, mellyel tovább erősítette Stanley már ekkor sem kicsi legendáját.
Emin magszabadul a fogságból
Tábori művének a gerincét Stanley kalandja adja, de a könyvben megjelenik egy másik híres Afrika-kutató feleségének a meseszerű története is, „A csodatükör” című elbeszélésben. Holub Emil cseh orvos, utazó, író, térképész és néprajzi gyűjtő több komoly afrikai expedíciót szervezet élete során, melynek köszönhetően neve bekerült a legismertebb felfedezők közé. Három sikeres felfedezőútja után 1879-ben hazatért Európába, ahol megismerkedett Rosa Hoffal a bécsi Rotunda igazgatójának a lányával. 1883-ban feleségül is vette az akkor 18 éves Rosát. Pár héttel az esküvő után Holub Emil és Holub Rosa Afrikába utaztak és kezdetét vette a negyedik nagy afrikai kutatóútja a cseh orvosnak. Rosa a fiatalsága ellenére hamar az expedíció teljes jogú tagjává vált, gyorsan megtanulta a helyi nyelveket, jó tolmáccsá vált és a leírások szerint rendkívül jól bánt a puskával is. Ügyes volt a preparálásban, emellett pedig az expedíció fő élelembeszerzője lett, mert gyorsan szót értett az őslakosokkal és jól alkudozott a cserekereskedelem során. Rosa sok évvel túlélte a férjét, de az afrikai expedíciós tapasztalatai miatt a tudományos világ őt is nagyra becsülte. Férje 1902-es halála után számos afrikai tudományos expedíció tanácsadója volt. A Tábori által írt elbeszélésnek, a Stanley történettel szemben, vélhetően semmi valós alapja nincs, csupán Holub Rosa (a könyvben Holubné) személye. Az elrabolt pipere tükör és Zambó a bennszülött rabszolga kalandja, egy könnyed, igazi gyermekekre optimalizált, happy enddel és pozitív tanulsággal végződő mese.
Holub Rosa és Holub Emil
Tábori Róbert most bemutatott, meseszerű elemekkel bőven tarkított műve kapcsán, jutott eszembe egyik lánya Tábori Piroska. Az ELBIDA projektbe valójában nem illeszkedik, de a harmincas-negyvenes évek meseirodalmának meghatározó személye volt, aki mára feledésbe merült. Apja kapcsán, így mindenképpen szerettem volna megemlíteni őt is. Tábori Róbert első házasságából, 1892-ben született Piroska. 8 éves volt a gyermek, amikor anyja Engel Eugénia váratlanul elhunyt. Apja még abban az évben újra megnősült és elvette az ifjúsági regényeket író Tutsek Annát. A nevelőanyának meghatározó szerepe lett Piroska életében, aki felismerte tehetségét és bíztatta az írásra.
Tutsek Anna nevelt lányaival (balról Tábori Piroska)
Az első verse 18 éves korában, 1910-ben jelent meg, majd nevelőanyja mesekönyvébe is belekerültek versei. Idővel egyre többet írt, elsősorban meséket gyermekeknek, ifjúsági regényeket lányoknak és verseket, képes mesekönyvekbe. Fejlődését a kritikusok is belátták és már nem emlegették Tábori Róbertnek vagy Tutsek Annának a szerepét az írásai kapcsán. 1924-ben feleségül ment Závodszky Zoltánhoz, aki az Operaház ünnepelt énekese volt. 1930-ban jelent meg Tábori Piroska legnagyobb sikert hozó mesekönyve, amelynek Dugó Dani volt a főszereplője. A mesehős rövid idő alatt a gyerekek első számú kedvence lett, a szerző pedig ontotta magából Dugó Dani történeteit, sőt megjelentek Csavar Peti hasonlóan népszerű történetei is. Sikerein felbuzdulva a 30-as években és a 40-es évek elején már szakácskönyveket is írt, melyek ugyancsak népszerűek voltak.
Tábori Piroska
A második világháború érkezése, azonban derékba törte írói pályafutását és életét is. Zsidó származása miatt tiltólistára került, mint író. Férjét is felszólították a nyilasok, hogy váljon el zsidó származású feleségétől. Závodszky Zoltán azonban ellenállt és akkor nem hagyta el Piroskát. A háború véget ért, Tábori Piroska túlélte a sokszor kilátástalannak tűnő időszakot, de lelkileg nagyon megviselte a nyilas rémuralom. 1947. május 2-án, 54 évesen, azonban öngyilkos lett egy Svábhegyi panzióban. Egy marék altatót vett be és bár beszállították a kórházba, végül nem tudták már megmenteni az életét. A korabeli hírek szerint volt már öngyilkossági kísérlete korábban is, akkor sikerült megmenteni, ez esetben azonban már nem lehetett. Az okokra azonnal nem derült fény, de később elterjed a lapokban, hogy férje hűtlensége (rajtakapta szeretőjével) volt az utolsó csepp Tábori Piroska lelkileg amúgy is mélyponton lévő életében és ez okozta végzetes döntését. Emléke hamar feledésbe merült, hiszen az akkori rendszerben is elutasították Tábori Piroska műveit, így Dugó Dani és Csavar Peti történetei már nem jelentettek örömet a kor gyermekeinek. A több mint 120 ifjúsági művet jegyző, méltatlanul elfeledett írónő sírja ma a Fiumei úti sírkertben található.
Dugó Dani Afrikában
Henry Morton Stanley, a “Bula Matari” sírja Pirbrightban
Tábori Róbert most bemutatott könyve egy igazi ritkaság. Nehezen beszerezhető, ritkán fordul elő és a néha-néha felbukkanó könyvekben is gyakori a képek hiánya. Hiánytalan példányomnak (bár néhol tollfirka van benne) éppen ezért rendkívül örültem. Stanley története számomra örökké kedves marad, hiszen “A legsötétebb Afrikában” című könyve volt az, ami a régi útleírások szerelmesévé tett. Tábori Róbert amolyan, Stanley-feldolgozása is szerethető, bár nem felnőtteknek íródott, de történetmesélése felnőttként is igazi élményt jelentett. A szerelmes Stanley történet (totál fikció) mellett, így most egy ifjúsági Stanley feldolgozás is bemutatásra került a blogban. A walesi-amerikai felfedező bizonyosan vissza fog térni még az ELBIDA projektben, hiszen a gyűjteményben saját még be nem mutatott műve is megtalálható, de további, a kalandjait feldolgozó mű is. Hamarosan tehát ismét érkezni fog a „Sziklatörő”.