Égen, földön

Földrajzi értekezések

Cholnoky Jenő következő a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban megjelent az „Égen, földön” című kötete különleges mű. Személy szerint nem tartozik a kedvenc köteteim közé, pontosan azért mivel sokkal inkább tudományos, mint kalandos. Természetesen egy kiváló mű, egy kiváló szerzőtől, de semmiképpen nem a legizgalmasabb Cholnoky kötet szerintem. A szerző már több kötettel is jelentkezett az ELBIDA projektben, így a „A sárkányok országából” és az „Afrika” című könyveivel, amelyek mind rendkívüli művek. A jelen könyv 1934-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 197 oldal terjedelemben. A kötetben több kép és számos illusztráció található. Cholnoky Jenőről ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben a „A sárkányok országából” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.

Sorozatkötéses kötet (MFTK)

Részlet a könyvből:

„Még a legújabban megjelent német földrajzi tankönyvek és kézikönyvek is akként nyilatkoznak a belsőázsiai pásztornépekről, hogy azok alacsony műveltségük miatt élnek pásztorkodásból s ha műveltségük emelkedni fog, akkor majd áttérnek földmívelésre.

A föld keringése a nap körül

Az Ombla-forrás

Filé-sziget a Níluson

Dolomittornyok Dél-Tirolban

Először is ki kell jelentenünk, hogy a foglalkozás nem jelent művelődésbeli fokozatot. Még egyes emberekre nézve sem lehet  ezt ilyen általánosságban kimondani. Az iparos vagy kereskedő lehet sokkal műveltebb ember, mint valamelyik hivatalnok, vagy tanár. Így általánosítanunk tudománytalan dolog volna. Még kevésbbé lehet ezt népekre mondani. Vannak belsőafrikai néger népek, amelyek határozottan földmívelő népek, de nyelvüket nem tudják leírni, vallásuk durva fetisizmus, esetleg emberevők s durva, kőkorszakbeli műveltségben élnek. Ezeket csak nem lehet műveltebb népeknek nevezni a mohamedánus vallású, írni-olvasni tudó, nagy történelmi multra hivatkozó turáni pásztornépeknél, vagy a buddhista, de nyelvet szintén leírni képes, rendes államalkotásra alkalmas mongol népeknél! Ilyen szobatudós okoskodásokat ki kell gyomlálnunk a tudományból.

Gránitkőgombócok Rio de Janiero kikötője mellett

Siófok sétatere a 90-es évek elején

Napsugarak a borús Balaton felett

A belsőázsiai füves pusztákon nem lehet másként földet mívelni, csupán mesterséges öntözéssel és nem lehet másként állatot tenyészteni, csakis sátoros pásztorkodással. Nem lehet! Az Új Földesúr Maxenpfutscha gondolat ki olyanokat, hogy majd a sátoros pásztorokat letelepíti, ekét nyom a markukba s földmívelésre kényszeríti őket. Mesterséges öntözés nélkül ez lehetetlen, mert az évi csapadék mennyisége erre nem elegendő. A fenn idézett forrásmunka azt is mondja, hogy ezek a kertészek makacsul ragaszkodnak régi öntözőműveikhez, s csak a gyapottermesztés kapcsán terjed el modernebb földmívelés. Nagyon jól tudjuk, hogy az oroszok kísérleteznek modern mérnöki munkálatokkal s nagyobb arányban akartak öntözéseket alkalmazni. A kísérletek azonban kivétel nélkül balul ütöttek ki, a befektetett tőke még kamatát sem hozza be.

Biszkra-oázis Algériában

Lóczy Lajos munka közben, fiával, Sándorral

A Szahara félsivatagos része

Hogy az öntöző földmívelés és a sátoros pásztorkodás nem jelenti a műveltség alacsonyabb fokát, arra nézve mint csattanó példát említhetjük föl az északamerikai prérik és a délamerikai pampák életviszonyait. A prériken bizony csak sátoros pásztorkodás folyik ma is, modern technikai eszközökkel. Ugyanazt látjuk a pampákon is. Az Unió cowboy-a, meg az argentínai gaucho típusos sátoros pásztor. A gaucho sátora kerekeken járó lakás, olyan, mint a mi vándorkomédiásaink sátorkocsija. De, remélem, ezt a körülményt nem fogja senki sem lényeges különbségnek tekinteni.

Nija-oázis a Keletturkesztáni-medencében

Pásztortanya az Alpokban

Teleki Sámuel gróf Afrikában

Egyszóval tehát a sátoros pásztor-életmód, meg a mesterséges öntözéssel való kertészkedés az ilyen vidékeknek egyedül lehetséges életmódja. Megengedem, hogy az öntözéseket tökéletesíteni lehetne modern mérnöki beavatkozással, de aligha lehetne így lényegesen nagyobbítani a művelhető földek területét. Lám, a rómaiak Afrika északi szélén, a Földközi-tengerre nyíló területeken öntözőberendezéseket tudtak létesíteni ott is, ahol ma a modern mérnök nem boldogul velük a nagy költségek miatt. Ezért látunk annyi elhagyott oázist a Szahara északi szélén, sőt Szíriában is. És ezeknek nagy részében a szomorú romok, meg a hitvány modern kis kunyhók között bámulattal pillantjuk meg a rómaiak nagyszerű műépítményeit, az amfiteátrumok, a templomok, vásárcsarnokok gyönyörű maradványait. Ma pedig ezeken a területeken igazán „a sakál üvölt s a pusztán koldus, rabló nép tanyáz”.

Költözködő kirgizek Fergánában

Turkmen sátor Afganisztán pusztáin

Teleki Sámuel fölfedező útja Kelet-Afrikában

Cholnoky Jenő alapcélja a könyvvel az volt, hogy megmutassa a tudományos gondolkodás vagy tudományos megközelítés bizonyos témák esetében semmiképpen nem unalmas. Szerinte a földrajz oktatás eredendő problémája az volt, hogy száraz tények sorát közölte a tanulóval, amely a szerző szerint lélekölően unalmas volt és ez által senki számára nem volt csábító az ismeret. Meggyőződése szerint mindennek tudni kell az okát és összefüggéseit, mert csak akkor tudomány a tudomány, ha okokat és okozatokat keres. Jelen az ELBIDA projektben bemutatott, „Égen, földön” című művében arra próbál példát mutatni a szerző, hogy különböző területek tudományos feldolgozása is lehet érdekes és izgalmas, amennyiben magyarázatot ad bizonyos kérdésekre és nem csak száraz tényeket közöl. A könyvben olvashatunk többek között a jégről, a Balatonról, Teleki Samu grófról, a belsőázsiai pásztornépek szerepéről az emberi művelődés történetében témáról, de választ kaphatunk többek között arra is, hogy miért külön kontinens Európa. Érdekes mű, de az ELBIDA projektben eddig bemutatott útleírás kötetek közül egy kicsit kilóg, azonban ennek ellenére a MFTK sorozat tagja így annak bemutatásakor mindenképpen helye volt a blogban. A földrajzi értekezések után a következő kötettel ismét visszatérünk a kalandos expedíciók világába az ELBIDA projektben.