E heti választottamról bátran állíthatom, hogy határeset kötet, sőt talán azon is túl van már. Egy úti jelentésről van szó, amely nem ismeretlen műfaj az ELBIDA projektben, sőt szerepelt is már a blogban, hiszen amikor Túry József európai tanulmányútjáról megjelent ritka kötetet mutattam be, akkor is egy úti jelentésről volt szó. Annak a műnek a kapcsán már tapasztalhatta az olvasó, hogy az ilyen könyvek esetében az utazás csupán érintőleg jelenik meg, hiszen ezek a munkák dominánsan a tanulmányút során vizsgált területen tapasztaltakról szólnak. Túry európai körútján a városi vízműveket, vízszűrő telepeket és az egyéb városüzemeltetési rendszereket tanulmányozta, majd művében ezekről szerzett tapasztalatait írta le. A most következő különösen ritka mű szerzője Krátky János budapesti főmérnök, aki 1891-es európai tanulmányútja során a közvágóhidak és a marhavásárok berendezéseit vizsgálta, Kamermayer Károly budapesti polgármester kérése alapján. Utazásáról hazatérve írja meg jelentését az út során szerzett tapasztalatairól „Úti jelentés a külföldi nagyobb városok közvágóhidi és marhavásári berendezéseinek tanulmányozása dolgában” címmel. A könyv formában nyomtatott útijelentés 1892-ben jelenik meg Budapesten. A 36 oldalas nagy alakú könyvben, a szöveges részt követően egy rajzmellékleteket tartalmazó blokk található, amiben kilenc római sorszámmal jelzett vázlatrajz van, vastag, szinte kartonlapszerű papírlapra nyomtatva.
Krátky János
A budapesti vágóhíd főkapuja
Krátky János mérnök 1858. február 3-án született Budapesten. Tanulmányait is Budapesten végezte, majd 1880-ban, mint okleveles állami mérnök állt munkába. Első munkahelye a Nógrád vármegyei Államépítészeti Hivatal volt Balassagyarmaton. 1883 augusztusától visszakerült Budapestre, ahol a Fővárosi Mérnöki Hivatal építészeti osztályán folytatja pályafutását. Tevékenységét elsősorban (két év kerületi mérnöki beosztás kivételével) a magasépítészet területén végezte. Később közélelmezési építkezésekkel foglalkozott, amely munka során 1891-ben és 1898-ban hosszú külföldi utazásokat is tett és az ott szerzett tapasztalatai értékes jelentésekben írta meg, amelyek nyomtatásban is megjelentek. Szenvedélyesen foglalkozott városszabályozási kérdésekkel és a budapesti belváros rendezésére vonatkozó szakmai kérdésekkel. A Magyar Mérnök és Építész Egylet által rendezett tervpályázaton az Ő „Pentagon” jeligés műve nyerte el az első díjat. A tervpályázatban foglaltak, sokak szerint sajnos, végül nem valósultak meg az akkori városvezetés döntései miatt. 1900-ban az építészi ügyosztály vezetője lett Budapesten. A tisztviselői hierarchiában folyamatosan emelkedett, 1903-ban műszaki tanácsos, 1911-ben főtanácsos lett, majd még 1911-ben a fővárosi közgyűlés őt választotta az újonnan szervezett építészi tanácsi ügyosztály élére. Ezzel Krátky lett Budapest első mérnök végzettségű tanácsnoka. Köszönhetően Krátky töretlen fejlesztő munkájának, rövidesen az új osztálynak több mint 100 fő dolgozója volt és ezzel az akkori legnagyobb tanácsi osztálya lett Budapestnek. Nagy általános műveltség, széleskörű nyelvtudás és a mérnöki tudomány számos ágának alapos ismerete jellemezte személyét, emellett pedig emberi tulajdonságait is magasra értékelik a visszaemlékezések. Bámulatos szónoki képessége volt, amely nagyban növelte sikerességét tanácsnokként. 1920-ban vonult vissza végül hivatalából. Ezt követő életszakaszáról további információt nem leltem, csupán halálának éve ismert. 1942-ben halt meg, 84 éves korában Budapesten.
Részlet a könyvből:
„A londoni marhavásár a város északi oldalán, Islington közelében fekszik és a könnyű és gyors kezelésre nézve igen czélszerű és érdekes beosztással bir.
A berlini vágóhídon
A tulajdonképeni marhavásár ugyanis egy utczák által határolt szabályos négyzetalakú területen van elhelyezve és annak kellő közepén áll a nagyobb kiterjedésű és szabályos sokszögű alaprajzzal biró kezelési épület, mely körül, mint egy központ körül vannak azután a többi marhavásári berendezések csoportositva; az épületben, mely radialis beosztás szerinti helyiségekkel bir, vannak elhelyezve a vásári hivatalos helyiségek, a posta- és távirdaállomás és az összes bankhelyiségek.
A lipcsei vágóhíd egy korabeli képen
Krátky vázlatrajza – Lipcse
A kezelési épület közepéből egy magas óratorony emelkedik ki. A kezelési épület körül levő marhavásári berendezéseket képezik a nyitott aklok, szarvasmarhák és juhok számára és két fedett csarnok, az egyik borjuk és a másik sertések elhelyezésére; itt megjegyzendő, hogy az ottani enyhe égalji viszonyokra való tekintettel a szarvasmarha- és juhaklok befedése nélkülözhetőnek mutatkozott és igy csakis a borjuk és sertések számára voltak fedett állások, illetve csarnokok készitendők. A nyitott állások, illetve ablakok oszlopai öntött vasból készitvék és ezeken alkalmazott sarukban vannak a süvegfák és a reteszek elhelyezve.
A berlini vágóhíd és vásártér
Krátky vázlatrajza – Berlin
A borjú és a sertésvásárcsarnok mindegyike oldalt nyitott és vasoszlopokon álló, teljesen vasszerkezetű épitmény, mely a megfelelő akolbeosztásokkal bir. A nyilt aklokban van férőhely közel 6.600 drb. szarvasmarha és mintegy 35.000 drb. juh számára, míg a fedett csarnokokban pedig közel 1.400 drb. borjú és mintegy 900 drb. sertés helyezhető el.
A hamburgi vágóhíd
Krátky vázlatrajza – Hamburg
Ezek tulajdonképeni állatvásárhoz még a négy oldalán fekvő és attól utczák által elválasztott területek is tartoznak, melyek egyikén a szarvasmarha-istállók a vasúti rakodóval, másikon pedig a juhistállók vannak elhelyezve, a harmadik és negyedik terület pedig esetleges bővitésekre van fentartva, mely területeken egyuttal több vendéglői épület is elhelyezést nyert.
Párizs – La Villette
Krátky vázlatrajza – Párizs
Az emlitett istállókban közelitőleg összesen 3000 drb. szarvasmarha és 8000 drb. juh talál elhelyezést. Az egész berendezés már régebbi keletű, a mennyiben állitólag 1857. évben létesittetett közelitőleg 9.000.000 shilling épitési költséggel.
Müncheni vágóhíd
Krátky vázlatrajza – München
A húsnak a hatósági közegek általi megvizsgálása csak az árucsarnokokban történik és daczára annak, hogy akkor aránylag rövid idő alatt nagy húsmennyiségek lévén megvizsgálandók és igy a szemle minden húsdarabra ki nem terjedhet, mégis beteg, vagy élvezhetetlen hús ritkán kerül az árúcsarnokban eladásra, miután ily esetben az ott fennálló rendkivül szigorú törvények értelmében az illető eladó súlyos büntetéssel (3, sőt 6 hónapig terjedő szabadságvesztéssel) sujtatik és ennélfogva óvakodnak az eladók élvezhetetlen húsnak árúba bocsátásától.”
A bécsi marhavásár bejárata
Krátky vázlatrajza – Bécs
1891 elején a budapesti közgazdasági és közélelmezési bizottmány jelentést készített a fővárosi marhavásár állapotáról. A jelentést megelőző vizsgálat több komoly infrastrukturális hiányosságot is feltárt, emellett számos visszaélésre is rávilágított. Például megemlíti a jelentés, hogy az eladásra kerülő marhákat, eladás előtt sóval etetik, hogy így nagymennyiségű vizet igyon az állat és súlya jelentősen nőjön, ami által a súly alapján meghatározott ára is magasabb lesz. További problémaként említik, hogy a szervezetlenség miatt a bizományosok és a kereskedők húzzák a nagy hasznot, a tenyésztőkkel, fogyasztókkal és vevőkkel szemben. Emellett „marhavásári visszaélésként” említik, hogy a kórházi betegek élelmezésére a rúgott borjúk húsát szállítják. A jelentés infrastrukturális hiányosságok tekintetében is számos említést tesz, éppen ezért Kamermayer Károly polgármester elfogadja azt a javaslatot, hogy fejleszteni kell a budapesti marhavásár területét.
Marhaszállító vonatok a párizsi vágóhídon
Krátky vázlatrajza – Frankfurt
Az a döntés született, hogy a bővítésre és az új létesítmények kivitelezésére és elhelyezésére vonatkozóan alapos költségtervet készítettnek, mielőtt mindaz megvalósulna. Az új berendezések várható jelentős költségei miatt, alapos tervet akarnak készíteni, ezért a polgármester megbízza Krátky János fővárosi mérnököt, hogy utazzon el Európa jelentősebb marhavásárjaira és tanulmányozza az ottani berendezéseket, majd hazatérve, jelentésben számoljon be tapasztalatairól. A különösen vizsgálandó terület, a vasúti lerakodók, az istálló és a kiegészítő épületek voltak, hiszen a fejlesztés során Budapesten is külön vasúti lerakodót terveztek a hazai és külföldi vágómarhák részére, vásárcsarnokokat a borjúk és a tenyészmarhák részére, vendéglőt, állatorvosi épületeket, tőzsde épületet, pénztárt és postát, valamint veszteglő istállót a beteg és gyanús marhák számára is. Krátky János tehát megbízatása birtokában útnak indult Európába.
A Metropolitan Cattle Market látképe – London
A Metropolitan Cattle Market belülről
A szerző az akkori Európa valamilyen szempontból kiemelkedő marhavásárjait és közvágóhidjait kereste fel. Elsősorban a méret szerint jelentősöket, valamint a modern berendezésűeket. Tanulmányútja Budapestről indult és oda is tért vissza. A fővárosból indulva először Németországba utazott, ahol megtekintette Drezda, Lipcse, Berlin, Hamburg és Köln marhavásárjait, majd továbbutazott Brüsszelbe, aztán London következett. Érdekes, hogy a londoni „The Metropolitan Cattle Market”, talán az egyik legrövidebb leírást kapja, hiszen Krátky szerint az 1857-ben létesített vásár berendezései már „régebbi keletűek”. Londont elhagyva Párizs következett, majd Strasbourg után ismét visszatér Németországba, ahol a frankfurti és müncheni vásárokat és vágóhidakat tekinti meg. Az útijelentésből egyértelműen úgy tűnik, hogy az 1800-as évek végén a német vásárok és vágóhidak a kor legmodernebb ilyen intézményei voltak. Németországban végezve elindult hazafelé, de még Bécset útba ejtette, ahol ugyancsak alapos elemzésnek vetette alá a helyi, közel 220.000 m2-es marhavásárteret. Utazása során tizenkét várost érintett, de jelentésében csupán a nyolc legjelentősebb intézménynek készít részletes térképes vázlatot, valamint kilencedik sorszámmal az akkori, 1891-es állapot szerinti vázlatát is elkészíti a „Fővárosi közvágóhíd és marhavásár”-nak.
A müncheni vágóhíd átadó ünnepsége
Krátky vázlatrajza – Drezda
Krátky János könyve már az a kategória, amely a lelkes gyűjtők közül is keveseknek okoz izgalmat. Jogos lenne mostani bejegyzésemmel szemben az a kritika, hogy a mű már kilóg minden nagyon tágan értelmezett utazási irodalmi kategóriából is. Túry József útijelentése sokkal több általános, az adott városra vonatkozó információt tartalmazott, valamint megjelentek benne a szerző apró impressziói is az utazás során. Krátky János útijelentése ezzel szemben csak és kizárólag szakmai anyag. Ugyanakkor ezek tudatában is úgy gondoltam, érdemes a bemutatásra. Olyan ritka könyvről van szó, hogy önmagában a fizikai birtoklása is izgalommal tölt el. Egy olyan utazási motivációt mutat be, amely annak a kornak jellemzője volt, azaz utaztunk, hogy tanulhassunk olyanoktól, akik valamit jobban vagy máshogy csináltak, mint mi idehaza. Számomra ez is a korabeli utazások egy fontos és érzékelhető eleme, amelyet talán a mai világban is gyakrabban megfontolhatnánk. Tanulni mástól, tapasztalatot gyűjteni máshol a fejlődés fontos mozgatórugója volt és ma is az. Szóval Krátky műve nem egy kalandos útleírás, amelyet nem tudok letenni, mert olyan élményt okoz, ugyanakkor szerintem egy érdekes kordokumentum, amely alapja mégiscsak az utazás. Beszerezni szinte lehetetlen, elektronikus formátumban nem fellelhető és ajánlani is csak egészen fanatikus gyűjtőknek és a marhavásárok és közvágóhidak iránt lelkesen érdeklődő olvasóknak ajánlanám, azaz olyan szűk célcsoportnak, amit lehet, csoportnak sem tudnék nevezni. Krátky Jánostól még nem búcsúzunk elméletben, hiszen 1898-as tanulmányútjáról is jelent meg hasonlóan „izgalmas” útijelentése, amelyet ha valaha megtalálok, akkor be is mutatom, de erre egészen minimális esély van. Jövő héten már elrugaszkodunk az ilyen extrém szélsőségektől és igyekszem visszatérni a klasszikus útleírások világához, mielőtt még minden olvasóm végleg elhagy.