Abesszínia a vadászok paradicsoma

Múlt heti szerzőnk Báró Huszár László felállított egy rangsort arra vonatkozóan, hogy egy „fehérbőrű” vadász számára vad fajbőség szempontjából Afrika mely részei jöhetnek számításba. Huszár első helyen Angolát említi, de Abesszíniát csupán a hetedik helyre sorolja, a mindösszesen nyolc térséget tartalmazó listáján. Azt írja, hogy: „Abessiniában, ha kedvez a vadászszerencse s a kis és nagy katonai főnökök is jóindulatúak, egy-két kudut lőhetünk, esetleg mást is, de nem sokat.” Dr. Mészáros Kálmán most következő műve, azonban már címében is cáfolni látszik Báró Huszár László rangsorát. Az „Abesszínia a vadászok paradicsoma” című mű bár egy remek vadászkönyv, de éppen az benne a különleges, hogy nem csupán egy vadászkönyv. Sokkal több annál. Van benne utazás, sok-sok vadászat és a 12 év abesszíniai kalandozás rendkívüli élményei és tapasztalatai. Lebilincselő olvasmány egy afrikai ország történelmi szempontból is izgalmas időszakáról, amelyet végül Mussolini érkezése zár le. A könyv 1942-ben jelent meg Budapesten, a Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság gondozásában. A 192 oldalas műben számos, a szerző által készített fotó található. A bejegyzésben az eredeti képek közül néhány, általam digitálisan újraszínezett kép is megtalálható, csupán az érdekesség kedvéért.

Mészáros Kálmán orvos, Afrika vadász és néprajzkutató 1884. május 8-án született Gyulán egy hatgyermekes polgárcsalád legkisebb gyermekeként. Apja, Mészáros László könyvtárosként dolgozott, így meglehetősen szerény életkörülményeket tudott biztosítani a családnak, de mindig figyelmet fordított a gyermekek iskoláztatására. Mészáros Kálmán a gyulai Római Katolikus Főgimnázium elvégzése után 1913-ban iratkozott be a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol orvosnak tanult. 1914 júliusában behívták katonának, és mint sebész a frontra küldték, ahol egy hadikórházban szolgált. A hadikórházban töltött évek a fiatal diákot, erős férfivá edzették. A háború befejezését követően a kitűnő minősítéssel megszerzett diploma birtokában is nehezen helyezkedett el. Először Gyöngyösön, majd az erdélyi Pecséren dolgozott, de a politikai helyzet és az egyre súlyosbodó gazdasági helyzet miatt végül munka nélkül maradt. Számos állásra jelentkezett, de mindig elutasították. A sokadik kudarc után döntött úgy, hogy kivándorol, lehetőleg egy olyan országba, ahol kevés az orvos, remélve azt, hogy így szükség lesz rá. Az utazásra való spórolás sok lemondással járt, de végül 1924-ben, az éjszaka leple alatt hagyja el szülővárosát, Gyulát. Franciaországon keresztül utazott, majd Djiboutin át érkezett meg a Mount Entoto lábánál fekvő városba, Addisz Abebába. Abesszíniában magánorvosként állt munkába, de praxisa páciens hiányában nem működött. Godzsám tartomány fejedelme Ras Hailu ez idő tájt tért haza európai útjáról és mindenképpen szeretett volna egy európai orvost udvartartásába felfogadni. Mészáros Kálmán éppen megfelelt a fejedelem elvárásainak, így állást ajánlott a magyar orvosnak, aki élt a lehetőséggel és elfogadta a megbízatást. 1925 februárjában 50 bennszülött fegyveres kíséretében utazott Godzsám fővárosába, Debra Markos-ba, ahol a tartomány egyetlen orvosa lett. A kezdetben beígért körülmények helyett, azonban csalódást keltő állapotokat talált Mészáros. A gyógyítómunka legalapvetőbb feltételeit sem voltak biztosítva, az ígért kórház és orvosi lakás lényegében egy sárkunyhó volt. Fizetést hónapokig nem kapott, de ennek ellenére kitartott, míg végül pár hónap múltán helyzete javulni kezdett. Ennek a nehéz időszaknak a sikeres átvészelésében sokat segített, hogy minden nehézség ellenére sokat vadászhatott. Számos afrikai vadat, köztük zebrát, tehénantilopot, kafferbivalyt, oroszlánt és elefántot is zsákmányolt. A trónörökös keresztapját egy sikeres műtéttel meggyógyította, aki ezért hálából beajánlotta a császári udvarhoz. Hailé Szelasszié 1930-as koronázási ünnepségén már Mészáros is részt vett, majd ezt követően abesszin főorvossá nevezte ki a császár.

Egészen 1936-ig a császár mellett szolgált és mindeközben számos expedícióban vett részt. A gondári lázadás során tanúsított helytállásáért megkapta a legmagasabb etióp kitüntetést, az Etiópia Tiszti Csillagának Lovagja Arany Érdemrendet. Az olasz megszállás azonban véget vetett az abesszíniai éveknek. 1936 májusában Mussolini bejelentette Abesszínia bekebelezését és megalakította az Olasz Birodalmat. 1936 végén Mészáros Kálmán gyűjteménye kisebb részével Tanganyikába menekült. Az elkövetkező két évben, vadászexpedíciókat szervezett, orvosként részt vett szafarikon és kórházi munkát is vállalt, de többé már nem tért vissza Abesszíniába. 1937-ben súlyos beteg lett, és hosszan küzdött a feketevíz lázzal. 1938 tavaszán az Európából érkező hírek hallatán a hazatérés mellett döntött. A II. világháborúban kórházi szolgálatot teljesített Sopronban, majd Németországba került, ahol amerikai hadifogságba esett. A háborút követően hazakerült, 1948-ban megnősült, de nem soká tartott a boldog időszak, mert 1950-ben egy régi betege nyilasbarát kijelentésekkel vádolta meg. Bizonyítékok nélkül elítélték és 4 évre Kistarcsára internálták. A rabkórház főorvosának, Dénes Bélának köszönhetően a gyengélkedő orvosa lett Kistarcsán, aminek köszönhetően a nehéz éveket egészségesen vészelte át. Szabadulását követően Ároktő körzeti orvosa lett. 1965-ben innen ment nyugdíjba és Mezőcsátra költözött. Abesszíniában zsákmányolt trófeáit, állatbőreit a Természettudományi Múzeumnak ajándékozta és csendes életet élt. Szeretett volna még Abesszíniába visszatérni de erre már nem volt lehetősége. Cukorbetegségével nem törődött, mely végül 1971. szeptember 25-én a miskolci kórházban bekövetkezett halálát eredményezte. Dr. Mészáros Kálmánt Mezőcsáton helyezték örök nyugalomra.

Részlet a könyvből:

„1932 decemberében a Rudolf- és Stefánia-tavak országrészeinek nagyfőnöke, Dedzsazmacs Makioria-nak, Gábó és Bakó urának magyar és olasz szempontból is nevezetes vadonságaiban ütöttem fel vadásztanyámat.

Tudvalevő dolog, hogy nagynevű utazónk, gróf Teleki Sámuel 1888. március 6-án hosszú, fárasztó bolyongás és vad bennszülött törzsekkel vívott harcok után egy hatalmas, széles, addig még ismeretlen tóra bukkant, melyet szomorú véget ért trónörökösünkről baráti hálája emlékezetére, Rudolf-tónak nevezett el.

Még ugyanabban a hónapban, keletnek tartva, a vad bennszülött törzsektől tudomást szerzett arról, hogy Abesszinia határához ért és nem messze már lovas népet fog találni egy papirusz-mocsárral körülvett hatalmas tó partján. Teleki gróf nemsokára meg is találta ezt a nagy tavat, melyet a trónörökösnőről, Rudolf feleségéről, Stefánia-tónak keresztelt el.

Közel félszázaddal későbben pedig e sorok írója igyekezett északról jövet az Afrikai Nagy Árokban szétszórt: Zuai, Hora Shalla, Hora Abiata, Hora Laugana és vandói Awusa, a vadregényes Bisán Abaya és a Gámó-tavak mentén elérni Abesszinia határ-tóvidékét: a Rudolf- és Stefánia-tavak vadonjait.

De először egy komoly orvosi kötelességet kellett teljesítenem. Ugyanis I. Heile Szillászi abesszíniai császár menyecskeleánya, Rás Desta feleségének kívánságára Sidámóba kellett mennem, hogy gyermekszülésénél segítségére legyek.

December 24-én, Karácsony napján indultam el a királyi családdal Modjó állomásáról. Mindenütt a déli irányban húzódó ritkás akácia erdők és füves szavannák állatszegény vidékein haladunk, átkelve sorban az Awasch, a Zuai-tóba ömlő Maki-n, az Abiata-tóba folyó Bulbul-on. Útközben bizony csak a Zuai-tó környékén láttam egy kis csapat Grant gazellát (Gazella granti), medaqua-t s lejebb, Kambata és Sesemanné közötti „Kasszé barha”-n, struccokat, Hartebeasteket nagyobb csoportokban. Sikerült is egy kapitális bikát és egy strucc-kakast elejtenem. Ezekért azonban már a nagy sidámói karavánútról jobbra le kellett térnem és pár napot itt töltenem.

Meleg, izzasztó lapos pusztaság, kisebb-nagyobb tavak egymásutáni sorozata, egynehány keskenyebb folyóval, jobbra-balra láthatárt szaggató kéklő hegyek: ez az a geológusoktól elnevezett Afrikai Nagy Árok, amely itt kezdődik Abbesziniában és fokozatosan, észrevehetetlenül ereszkedik alá lejebb és lejebb mindig délnyugatnak tartva, hogy átszelje az angol Kenya Coloniát és a németek elrabolt gyönyörű, hatalmas gyarmatát, Német Kelet-Afrikát.

Az afrikai Nagy-Árok az olasz abessziniai tavakon kívül magába zárja még a Rudolf-tó kenya-i részét és átszelve Kenyát és Tanganyikát, még sok kisebb-nagyobb tavat fogad magába, mint például a Sugodi, a Magadi, a Natron, a Manyara és Nyirassa tavakat.

Négy személy- és négy teherautóra voltak pakolva a királyi család tagjai, rokonai és szolgái; a fegyveres szolgák a teherautókra össze-vissza halmozott ládákon zsúfolódtak össze s a podgyászhegyek tetejéről, a gödrösebb helyeken le-le potyogtak az autókról, nagyot puffanva a földön, általános nevetést váltva ki.

A fejedelmi karaván vezetője, Grazmacs Bazzábekh Szilesi, Ras Destának méltó fehérgyűlölő rokontársa volt. Az 1935-36-iki olasz-abessziniai háborúban ez az egész Abessziniában ismert két ravasz, izzó fehérgyűlöletben felnőtt hirhedt alak kegyetlenkedett legjobban az elfogott olasz katonákkal.

Bazabekh Szilesi volt az, aki Ras Desta parancsára egy olasz katonai repülőgép kényszerleszállása után a pilótákat lefejezte és fejüket lándzsára szúrva szemlére tette ki az abessziniai táborban.

Jól tudom, hogy ezek mind nem tartoznak a fejezetek címében idért mondanivalóm tárgyához, de történelmi adataim hitelessége és a valóban megtörtént események hiteles előadása, úgy érzem, jobban fogják megerősíteni azt a közismert tényt, hogy Abessziniában néha mily hihetetlen szerepet osztott ki a sors és mi mindenen kellett keresztülmennie a tapasztalatlan, jóhiszemű idegen európainak.

Két nap mulva Laku-ba érkezünk. Megyek én is a ládáimért a teherautókhoz. Nem jöttek velünk a ládák. Bazzabekh Szilesi egy óvatlan pillanatban, amikor én már elől az első személyautóba szálltam, a modjói kis vasútállomáson letétette a görög vendéglősnél azzal, hogy őrizze meg, majd később elviteti; most nincs hely az autón. Rövid leszek.

Tizenöt napig nem váltottam tisztát. Illetve mindig ugyanazt a mosott (?) fehérneműt vettem fel két hétig. A Ras látott el szőnyeggel és takaróval, de nem tudom, illik-e leírni, vagy róla beszélni, hogy másnap reggel ötvenkét pediculi vestimentorum-ot (ruhatetű) fogdostam össze az ingemen.

A fenséges főhercegnőnek – Liilt Voizozo Taneny – (így hívták Ras Desta feleségét), lassan-lassan elkészítették a nagy fűtetejes házat, ahol majd gyermekét fogja megszülni. Addig én ide-oda kószáltam a Rasszal, hol autón, hol öszvéren. A Ras ugyanis már hónapokkal azelőtt Addis-Abebatól Sidámó főfészkéig, Agre Salam-ig, úgy ahogy, járható autóútat töretett a vadonságokon át.

Agre Salam azonban fenn volt a magas sidámói hegytetőn; nagyon hideg éghajlatú volt s ezért határozta el a Ras, hogy a mélyebben fekvő, melegebb vidéken fogja új székhelyét megalapítani. Terve megvalósításához segítségem kérte.

Február elsején kisleánya született a hercegnőnek s így én minden időm az új város helyének keresésére fordíthattam. Reggeltől-estig bujtam a vidéket, hol gyalog, hol öszvéren.

Végre a Gidabó folyótól félórányira, – két folyócska között, „inszet” – muzatermelő sidámóiak őserdei között kijelöltem az új város helyét, melyet „Irgalem”-nek kereszteltünk el.

Dr. Mészáros Kálmán könyve történelmi szempontból is rendkívül izgalmas. Ő császári felsége I. Hailé Szelasszié, Júda törzsének hódító oroszlánja, az etióp Királyok Királya és Isten választottjának volt az orvosa és ebben a minőségében 1930-1936-ig különös betekintést ad az Abesszínia történelme szempontjából meghatározó és 44 évig uralkodó Hailé Szelasszié ezen életszakaszának egy-egy epizódjába, még akkor is, ha azok történelmi léptékben nem mindig voltak jelentősek.

Hailé Szelasszié volt az, aki bevezette Etiópia első írott alkotmányát és létrehozta a kétkamarás törvényhozást. Az uralkodása azonban rövid ideig zajlott csak úgy, ahogy tervezte, hiszen jött Mussolini és alaposan beleszólt Etiópia történelmébe. Az Olasz Királyság célpontja Etiópia lett. Mussolini fájlalta az 1895-1896-ban lezajlott első olasz-etióp háborúban Aduánál elszenvedett vereséget, ezért mindenképpen revansot kívánt venni és ezzel erőt adni a fasizmus eszméjének és a birodalmi retorikának. Az olaszok 1935 októberében lerohanták Etiópiát, de Haile Selassie északi seregei az ún. „Karácsonyi offenzíva” keretében lassítani tudták a hódítók előre nyomulását. A sikeres ellenállás azonban nem volt hosszú távon lehetséges, így végül 1936. május 5-én a Pietro Badoglio marsall által vezetett olasz csapatok bevonultak Addis Abebába és Mussolini Etiópiát olasz provinciának mondta ki. Hailé Szelasszié családjával elmenekült az országból és száműzetésbe vonult.

Dr. Mészáros Kálmán ugyanebben az időpontban hagyta el Abesszíniát és Tanganyikába menekült. Az uralkodó és az orvos útja itt kettévált és a könyvben a történet is ezen a ponton zárul le. Szerzőnk bár vágyott rá, de soha nem tudott visszatérni az országba, ugyanakkor Hailé Szelasszié az angolok segítségével 1941-ben visszatért a trónra. Óvatos reformokba kezdett, eltörölte a rabszolgaságot és megszövegezte az új alkotmányt. Legfőbb támasza a hadsereg volt, amelyre jelentős összegeket költöttek. 1955-ben az új alkotmány szinte teljhatalmat adott Hailé Szelassziénak. Közel húsz évig uralkodott még, de az 1972-1974 közötti Etióp éhínség és a hadseregben uralkodó korrupció aláásta tekintélyét. 1974-ben megfosztották trónjától, majd 1975 augusztusában hunyt el. A hivatalos történet szerint egy prosztataműtét utáni légzési zavar okozta halálát, azonban sokkal valószínűbb, hogy csak egyszerűen megfojtották. Maradványait egy betonlap alatt találták meg 1992-ben a császári palota latrinájában, majd 2000-ben méltó körülmények között temették újra a 20. század Etiópiájának meghatározó uralkodóját, Ő császári felsége I. Hailé Szelassziét, Júda törzsének hódító oroszlánját, az etióp Királyok Királyát és Isten választottját.

A történelem Mészáros Kálmán művében természetesen „csak” amolyan színes háttér, hiszen a könyvben olvasható történetek dominánsan vadászat központúak. A szerző szenvedélyes vadász volt, de emellett szenvedélyes természetbúvár is, aki már gyermekkorában is rajongott a természetért. Könyvében vadászkalandjai mellett átfogó képet nyújt az afrikai ország növény és állatvilágáról. Bár vadászexpedícióit csak munkája engedte szabadidejében tudta szervezni, de így is jelentős utazásokat tett az ország különböző területein vadászati célból. Legalább 7000 kilométert tett meg öszvérháton, és lóháton vélhetően még többet. Utazásai során jól megtanulta az Abesszíniában uralkodó legfontosabb nyelvet, az amharát, így kiválóan megértette magát a helyiekkel. A vadászexpedíciók során azonban nem csupán a vadak elejtése volt a cél, hiszen a kor modern fényképező és filmfelvevő gépeivel is fel volt szerelve Mészáros, aki szerette volna dokumentálni és megörökíteni az utazása során látottakat és ahogy írta „a természet egy-egy titkát ellophassam, s filmen megörökítve, hazámba juttathassam”.  Vadászkalandja számos volt az országban, fantasztikus vadakat ejtett, de talán lehíresebb története egy 1930-as Leopárd-folyó környéki oroszlánvadászathoz kapcsolódik, amikor is egy perc alatt négy oroszlánt ejtett zsákmányul, amelyet akkori információk szerint még előtte egyetlen vadásznak sem sikerült megtennie. Oroszlánok, elefántok, orrszarvúak, kuduk, zebrák, antilopok, leopárdok és megannyi afrikai állat sikeres elejtése fűződik a nevéhez, amely az Afrika vadászok között is méltó helyre emeli Dr. Mészáros Kálmán nevét.

Történelmi és vadászati szempontból is izgalmas a mű, de Mészáros műve ezen túl is sok egyéb érdekeset tartalmaz. Néprajzi szempontból mesél az abesszin népcsoportok szokásairól, életkörülményeikről, lakásviszonyaikról és anyagi kultúrájukról, de emellett orvosi szempontból is sok információt hordoz a könyv. Olvashatunk a helyben élő abesszin emberek egészségi állapotáról, az ország egészségügyi állapotáról, az orvosokhoz fűződő bizalmatlanságról és a szerző által is megfigyelt népi gyógyászatról. Sokrétű, izgalmas, informatív és rendkívül olvasmányos a könyv, amelyet mindenkinek bátran ajánlok. Vadászoknak elsősorban, de nem csak nekik. Dr. Mészáros Kálmán történte önmagában lenyűgöző, írói képességeinek köszönhetően pedig művét olvasva, az ember kicsit részese lehet hihetetlen abesszíniai utazásának és kalandjainak. A könyv ritkának mondható, bár időről-időre azért felbukkan valamely internetes piactéren vagy antikvárium kínálatában, így nem beszereztethetetlen, de egy átlag könyvhöz képest ára a magasabb kategóriát képviseli. Jelenlegi ismereteim szerint elektronikus formátumban nem fellelhető a könyv, így csupán a kitartóan keresgélő „könyvvadászokanak” van esélye Mészáros Kálmán remek könyvét megszerezni. Bár a szerzőnek halála előtt jelent meg még egy műve 1970-ben, de mi búcsúzunk tőle, hiszen az a mű már nem fér bele az ELBIDA projekt hátterében álló gyűjtemény egyik fontos feltételébe, azaz, hogy 1945 előtt megjelent műről beszéljünk. Azt gondolom azonban, hogy a most bemutatott „Abesszínia a vadászok paradicsoma” című könyv tökéletesen alkalmas arra, hogy elolvasva azt, sokáig emlékezzünk Dr. Mészáros Kálmánra, arra a magyar orvosra, aki messze hazájától, egy afrikai országban a királyok királyának az orvosa volt.