Legutóbb jeleztem, hogy folytatjuk a ritkaságok sorát tovább. A most következő apró kötetre a ritkaság jelző bátran ráillik, hiszen vélhetően már megjelenésének pillanatában sem volt egy nagy példányszámban nyomtatott tömegárú. Szerzője a szinte ismeretlen Perl Imre, aki még joghallgatóként vett rész egy tanulmányúton Svájcban és Franciaországban, 1899 kora tavaszán. Hazatérését követően a „Székesfehérvár és vidéke” című politikai lap felkérésére veti papírra úti emlékeit, de az újsághasábok mellett különlenyomatként egy önálló műben is megjelenik az élménybeszámoló. A könyv 1899-ben jelent meg Székesfehérváron, melyet a Csitári Könyvnyomdában nyomtattak. A mindössze 46 oldalas műben illusztráció nem található.
Ritka kötet
A szerzőről Perl Imréről vajmi keveset tudni. Szinnyei József „Magyar írók élete és munkái” című munkájában is csupán annyi szerepel, hogy Perl Imre jogi doktor volt, valamint a most bemutatott műve és két cikkének címe mely a „Székesfehérvár és Vidéke” című lapban jelent meg. További életrajzi adatot nem említ. A szerző a mű 1899-es keletkezésének időpontjában már joghallgatóként írt alá az elősző végén, de azt megelőzően biztos, hogy a székesfehérvári Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnáziumban tanult. A gimnáziumban aktív tanuló volt Perl, amelyet bizonyít, hogy 1895-ben a „Micsoda eszméknek követése tartotta fönn nemzetünket ezer éven keresztül?” című írásbeli pályázatra beadott munkájával elnyerte a zsűri díját, valamint ugyanebben az évben első helyet szerzett az iskolában megrendezett szavalóversenyen is, Tóth Kálmán: Kik voltak a honvédek? című versével. A gimnázium dokumentumait tanulmányozva az is kiderül, hogy Székesfehérváron született és nem mellesleg jeles érettségit tett. Később a neve több esetben már mint ügyvéd kerül elő. A 20-as évek végén a Baross-téri szálloda Részvénytársaság felügyelőbizottsági tagja lesz, majd a Kishaszonbérlők és birtokososok Szövetségének tagjaként is említik nevét. Apja vélhetően dr. Perl Miksa volt, a székesfehérvári hitközség elnöke. 1941-ben még az ügyvédi kamara közlönyében hírt adnak, hogy fényképes igazolványát elveszítette Perl, majd 1943-ban még a távbeszélők névsorában szerepel neve és telefonszáma, mint ügyvéd. A századforduló több cikkben feltűnik, majd valahol az 1940-es évek közepe táján eltűnik neve. Sajnos a születésének és halálának a dátuma rejtély maradt.
Részlet a könyvből:
„A szabad Svájczban Genfen kívül, sajnos csak rövid félnapot tölthettünk Zürichben, Luzernben; Baselben pedig átutazóban egy éjszakát.
A Beau-Rivage szálloda, ahol a királyné lakott.
A Limat partján fekvő Zürichbe az esti órákban érkeztünk meg s jól elköltött vacsora után első utunk a Tonhallé-ba vezetett. A ragyogó fényben uszó hangversenyteremnek, – hol a zürichiek piccoló és habzó pilzeni sör zengzeteinél élvezik az itt játszó kitünő zenekar hangversenyét – karzata volt karavánunk számára fentartva. Szebbnél-szebb nagyobbára klasszikus zenei számok között magyar ábránd is szerepelt, melynek előadása kellemesen lepett meg bennünket s befejeztével vége-hossza nem volt az éljenzésnek, mit a feszes frakk- öltönybe bujtatott poczakos karmester alig győzött hajlongásaival megköszönni. – De mégsem ismételte meg Doppler Ábrándját a német! Készakarva irom igy, mert a magyarember szemében minden idegen csak a német nem.
Zürich központjában
Haus zum Rüden – Zürich
Közbe-közbe a cynematograf pompás felvételeiben gyönyörködtünk s bár több helyütt volt alkalmunk e nálunk is eléggé ismert fenomenalis találmányban gyönyörködni; oly pompás tiszta képeket, mint az itteniek nem láttunk. Tüzérezred lőgyakorlatai, katonai akadály-verseny felvételekben az alakok minden mozdulata életet lehelt. S miközben a nézőtér elsötétült s a közönség mélységes csendben bámulta a képeket, pezsgős palaczkok durranása jelezte, hogy jó kedvben van a magyar az idegenben is, s hogy még bőviben van az apró pénznek.
Genf
Luzern
Basel
A reggeli órákban Henneberg selyemgyárát látogattuk meg. E látogatásunk tavi hajókázással volt egybekötve. Csipős, reggeli szellő járt át bennünket, a félénkebbek a kajutte-be vonultak, legtöbben azonban a fedélzeten gyönyörködtünk a panorámában, mint az Ütli, Hörnli és Zürichi hegyek tövében elterülő, köröskörül szőlő-telepekkel, gyümölcs-fákkal, nyaralókkal benépesitett tó, melynek tükrét a korai szellő felborzolta – varázsolt elénk. Henneberg selyem-gyárában a szakszerü magyarázatokat Vértess professzorunk s egy kalauzolásunkra kirendelt gyári felügyelő adták meg. A világhirü gyárban majd kizárólag nők dolgoznak, napi keresetük 3-4 forint; ujjabban világoskék, ibolya s türkiszkék mintái a legkülönfélébb változatokban a legkeresettebbek.
Luzerni utcakép
Luzern
A gyárból visszajövet détát tettünk a városban; meglátogattuk a boulevard-szerü Bahnhofstrassén Henneberg üzletét, hol mi-egy-mást összevásároltunk selyemnemükben. E modern három- négyemeletes épületsorral annyira ellentétet képez a régi Zürich zsák-utczáival, sötét sikátoraival, melyek közepetteáll XIV. századbeli hatalmas egyháza, a góthikus és román stylus sajátságos vegyülete, mely beosztásában a jeruzsálemi szent templom négyes divizióját követi. Eredeti hogy e hiressége Zürichnek csak nagy utánajárásunkra, jó baksis fejében nyilt meg előttünk a sekrestyés irgalmatosságából. E templomban lelkészkedett Zvingli s még ma is mutogatják a házikót, melyben lakott. Barangulásunkban felkerestük még hirneves vegyészeti laboratoriumát és kitünő hirü politechnikumát, mely dombon épült s honnan igen szép kilátás nyilik a városra.
Párizs – Cirgue Medrano
Párizsi utcazenész
Baselben egy éjszakát töltöttünk. A város hol hajdan zsinatokra gyültek, most a sionisták mozgalmaitól hangos évről-évre, midőn idetolulnak a világ minden tájáról Sion-országának utópistái! Karavánunk közül többen körülkocsikáztuk a városban, de Ciceronénak, ez esetben megdöbbentően buta kocsisunk, csak az egyenlőtlen tornyu Münstert tudta nekünk megmutatni: innen bámultuk a Rajnától két részre osztott villamos fényárban uszó várost, mely népességére második Svájczban! Bucsuzóul Vértess tanár úr megkopogtatta e mintakocsis bádog-fövegét s erre ez jól markába nevetve – mert a betyár az előre igazitott taxaméter árán jól bekefélt bennünket – felkiáltott: Diese Amerikaner sind doch halt geműthliche Leute!”
Párizs – Boulevard de la Madeleine
Párizsi utcakép
A szerző 1899 húsvétján, joghallgatóként vesz részt a Székesfehérvári és Kolozsvári Kereskedelmi Akadémiák tanulmányútján. A Pesti Napló 1899. március 27.-i számában, egyetlen magyar újságként, „Magyar diákok Erzsébet királyné halottas szobájában” című cikkében így számol be az utazásról. „A székesfehérvári és kolozsvári kereskedelmi akadémiák tanári kara a növendékekkel a húsvéti ünnepek idején tanulmányútra megy s ellátogat többek közt Genfbe is, ahol felkeresi a Hotel Beaurivageban azt a szobát, hol néhai Erzsébet királynénk meghalt. A genfi osztrák-magyar követség közbenjárásával kieszközölték, hogy abban a teremben gyászünneppel emlékezzenek meg a feledhetetlen halottról. Az ünnepen a követségen kívül Genf város tanácsa is részt vesz.” Perl Imre műve is az 1899. április 4.-én tartott gyászünnepély említésével kezdődik, majd innentől kísérhetjük nyomon a csoport svájci és franciaországi útiélményeit. A mű külön érdekessége volt számomra, hogy Perl beszámol művében az épülő párizsi világkiállítás helyszíneiről, azokról, ahol nemrég Lengyel Károly kolozsvári cipészmester „Tanulmányúton” című műve kapcsán már a megnyitott világkiállításon járhattunk. Az élményekkel teli utazásról valamikor 1899. áprilisában térnek haza és Perl nem sokat tétlenkedik, hiszen a mű előszavának 1899. május 10.-ei dátuma van, azaz alig egy hónapon belül meg is írja útibeszámolóját.
A Grand Canal partján
A Versailles-i kastély előtt
Perl Imre műve kicsit hasonlít a már említett Lengyel Károly munkához. Nem a világ legizgalmasabb útleírása, bár azt sem lehet mondani, hogy rosszul írt volna a szerző, így alapvetően egy egyszerűen de jól megírt útibeszámolóról van szó. Könyvészeti szempontból azonban mindenképpen izgalmasabb a könyv és bátran kijelenthető, hogy egy igazi ritkaság Perl Imre műve, így mindenképpen értéket képvisel a magyar utazási irodalomban. A mű beleillik azon könyvek sorába, amelyet egy szinte ismeretlen szerző közöl, szűk terjedelemben, egy rövidebb utazásról, amolyan egyszerű útibeszámolóként. A nagyokkal nyilván nem veszi fel a versenyt, sem olvasmányélmény, sem könyvészeti érték tekintetében, de gyűjtőként e terület is sok izgalmat rejt. A mű gyakorlatilag a fehér holló gyakoriságával azonos eséllyel kerül elő internetes piactereken, így mondhatni beszerezhetetlen, valamint elektronikus formátumban sem létezik, vélhetően csekély jelentősége miatt. Idővel igyekszem Perl Imre művét is archiválni, hogy az internet adta lehetőségek segítségével, mindenki számára elérhetővé váljék a székesfehérvári joghallgató apró munkája. Perl Imrétől, mint szerző, értelemszerűen búcsúzunk, de a hasonló terjedelmű és gyakoriságú apróbb munkák a jövőben is szereplői lesznek az ELBIDA projektnek.