Sven Hedinnel több fantasztikus műve kapcsán találkoztunk már itt az ELBIDA projektben. A kalandos életű felfedező művei a mai napig rendkívül népszerűek, mutatja ezt jól az is, hogy a vele kapcsolatos blogbejegyzések is mindig az átlag felett teljesítenek a webstatisztikai adatok alapján. Sven Hedint egyszerűen jó olvasni. Kutatóútjai tudományos szempontból is magasra értékeltek, de élményeit mégis úgy tudta átadni az olvasók irányába, mintha az ember egy kalandregényt olvasna. Sikerült jó érzékkel megtalálnia azt a határt, ahol a kalandos olvasmányt kereső olvasó és a tudományos expedíciók iránt érdeklődő olvasó is egyaránt megtalálja a számítását. A minőség mellett persze lenyűgöző az általa írt művek száma is. Sok expedíciója volt és megannyi izgalmas könyv született belőle. Személyesen is kedvelem a szerzőt, az összes utazással kapcsolatos műve része a gyűjteményemnek, sőt több idegen nyelvű könyve is, elsősorban a fantasztikus színes illusztrációik miatt. Úgy gondoltam, hogy tisztába is vagyok Hedin utazásaival, műveivel és úgy nagyjából az életútjával is. Akkor ért a meglepetés, mikor nemrég egy internetes piactéren kiszúrtam egy időszaki kiadvány tartalomjegyzékében egy apró sort: „Sven Hedin léghajós útja”. Mondanom se kell, azonnal megvettem.
A számomra első olvasatra ismeretlen kalandot bemutató cikk a „Vasárnapi Könyv” című ismeretterjesztő képes hetilap 1927. évfolyamának az első félévében jelent meg. A hetente megjelenő újságot, az 1908-ban létrehozott Országos Közművelődési Tanács adta ki. A „Vasárnapi Könyv” célja az volt, hogy „a nép érdeklődését egészséges, productiv irányba terelje s ne csak szórakoztatva oktasson, hanem egyszersmind elvonja a népet az erkölcsrontó, ártalmas olvasmányoktól.” A népnek és az ifjúságnak szánt hetilap „a tudás néplexikonja akar lenni, s csak az általános népművelést tartja szem előtt”. A harminc egy néhány évfolyamot megért kisalakú időszaki kiadványban alapvetően rövidebb lélegzetvételű, elsősorban ismeretterjesztő jellegű cikkek jelentek meg a tudományok széles köréből. A Sven Hedin léghajós utazásáról persze nem csak ebben a kiadványban adtak hírt. Az archívumban kutakodva, akkoriban több időszaki kiadvány is lehozta jellemzően apró hír formájában, de a legrészletesebb beszámolót talán a Vasárnapi Könyv közölte.
Vasárnapi Könyv
A „Közép-Ázsia felkutatása léghajó segítségével – Sven Hedin léghajón készül Ázsia ismeretlen vidékeinek a felkutatására” című írás a híres felfedező tervezet útját meséli el. Az eredeti tervek szerint Hedin, Berlinből indulva, Moszkván át, egészen Pekingig repült volna, majd vissza. Az odafelé vezető út során tervezte Közép-Ázsia ismeretlen vidékeinek a felfedezését, a Tarim-medence többszöri átrepülését és a nagy mongol síkság feltérképezését. A korabeli számítások szerint a léghajó, amely 100 km/h sebességgel volt képes repülni, a tervezet 8000 km-es útvonal bejárását, akár 80 óra azaz 3 nap és 6 óra alatt is meg tudta volna tenni. Hedin azonban több hónapon át tartó expedíciót is tervezett léghajóval, hiszen számos ponton hetekig akart időzni és az adott vidéket alaposan feltárni. A tervezett utazás során tehát az odafelé vezető szakasz jelentősen hosszabb időt vett volna igénybe, mint a visszafelé vezető út, hiszen ekkor Pekingből egyenes úton tért volna vissza Európába, Moszkva érintésével. A részletes útiterv és a sajtóbejelentés ellenére azonban nem valósult meg az expedíció. Utánajártam egy kicsit a történet háttérnek.
Zeppelin a San Francisco-i öböl felett
Sven Hedin Ázsiában
Sven Hedin már egészen korán, az 1920-as években tervezgetett olyan Ázsia felé irányuló expedíciót, amely során légi járművek segítségét akarta igénybe venni. Ekkoriban még a földrajzi felfedezők kevés esetben használtak valamilyen repülőeszközt, azonban a repülés gyors fejlődése egyre inkább növelte a kutatók érdeklődését a lehetőség irányába. A léghajók megjelenésekor is többen úgy vélték, hogy az egy ideális eszköz lehet földrajzi expedíciók megvalósításához. Egy német tanulmány szerint Sven Hedin az egyik alapító tagja volt az Aeroarcticnak, az Északi-sarkvidék léghajóval történő felfedezésére létrehozott társaságnak, amelyet 1924. október 7-én alapítottak Berlinben. Az Aeroractic azt a célt tűzte ki maga elé, hogy gazdaságilag támogassa a léghajók építésének és üzemeltetésének nemzeti iparágát, előmozdítva ezzel a technológiai fejlődést, valamint a léghajók békés célokra történő felhasználását, különösen a tudományos kutatások tekintetében. Hedin gyermekkori barátja, Albrecht Penck földrajztudós, többször mesélt léghajókkal kapcsolatos expedíciós tervekről Hedinnek. 1924 decemberében egy levelében Walther Bruns kapitány zeppelines útitervéről írt, amely nagyon felkeltette Hedin érdeklődését.
Indulás előtt
Hugo Eckener és csapata
Wipert von Blüchert német diplomata 1922 és 1926 között Stockholmban dolgozott, akit Hedin megkért, hogy a repülőgépek vagy léghajók földrajzi tudományban történő felhasználásának lehetőségeit vizsgálja meg Németország esetében, a Versailles-i szerződés korlátozó rendelkezései miatt. A szerződésben voltak erre vonatkozó korlátozások, ami miatt Blücher fel is emelte a hangját és kérte szüntessék meg a tudományos kutatások esetében a meglévő korlátokat. Blücher komolyan támogatta Hedin terveit, ezért megszervezte számára a Hugo Eckenerrel történő találkozót is. Eckener egy német léghajóparancsnok volt és a Zeppelin-gyár vezetője, akit ugyancsak nagyon érdekelt Hedin terve, hitt benne, hogy a léghajó egy alkalmas repülőeszköz lehet az ázsiai utat megvalósítani. A találkozó végül 1925-ben létre is jött, meg is kezdődött egyfajta együttműködés, sőt több korabeli sajtó már vizionálta az ázsiai léghajós expedíció megvalósulását. 1926 nyarán sikeres tesztrepülést végzett a Deutsche Luft Hansa, Berlin és Peking között, valószínűleg ezért is terjedt el a léghajós utazás terve, mintha már kész tény lenne. Ázsia azonban számos szakmai kihívást tartogatott a felfedezők számára, például nagy gázveszteséggel kellett számolni a magas hegyvonulatok felett, aztán az út során komoly nyugati viharokkal kellett kalkulálni és emellett azzal a kihívással is meg kellett küzdeni, hogy olyan leszállóhelyeket találjanak, ahol akár a léghajók karbantartása is megtörténhetett volna. A nyári időszak ígérkezett az expedíció szempontjából a legjobb időszaknak, hiszen így a jó irányú szelet ki lehetet volna használni az út során. A 8000 kilométeres utat, 80 óra alatt megtehetőnek számították és terveztek is egy előzetes, amolyan felderítő expedíciót, amit aztán követett volna egy hosszabb, igazi kutatóút.
Sven Hedin korai expedícióinak útvonala
A Zeppelin Friedrichshafenben
Az utazás tervei megvoltak, a német és a nemzetközi sajtó is érdeklődéssel figyelte a tervezési szakaszt, sőt gyakorlatilag már biztosan megvalósuló expedícióként be is számolt róla, de végül nem valósult meg az út. A léghajó alkalmas lett volna rá, hiszen előtte már Eckener olyan utazásokat tett meg léghajóval ami egyértelművé tette, hogy technikailag megvalósítható a dolog. Anyagilag is kellő támogatója volt Hedinnek, tehát pénzügyi szempontból sem lett volna akadály, de a politikai helyzet Kínában meghiúsította a nagy tervek megvalósulását.
Fantasztikus látvány nyújtottak repülés közben
Sven Hedin léghajós útjának tervezett útvonala
A kínai politikai változások miatt ennek az expedíciónak a szervezése szinte lehetetlenné vált, ezért 1926-ban Kínába utazott Hedin, annak érdekében, hogy egy másfajta expedíció megvalósításáról egyeztessen a Kínai Tudományos Szervezetek Általános Szövetségével. Kína ragaszkodott ahhoz, hogy az expedíciót kínai tudós vezesse, továbbá a bizottság fenntartotta azt a jogot, hogy a kutatási eredményeket saját neve alatt publikálhassa. Hosszas tárgyalásokat követően Sven Hedin elérte azt, hogy közös kínai-svéd tudományos expedíciót indítsanak, előre meghatározott forgatókönyvvel. Az első ilyen formában lebonyolított expedíció melyet Sven Hedin finanszírozott 1927-1928 között valósult meg. Ezt követően visszatért Stockholmba, ahol a svéd parlamenttől sikerül anyagi támogatást szerezni, így folytatni tudják expedíciójukat. 1929-ben kínai orvosok gerincvelő tumort diagnosztizálnak nála. A kezelések miatt Amerikába utazik Hedin, ahol végül kiderül, hogy a diagnózis téves volt. Az út azonban nem volt hiábavaló, hiszen az út során megismerkedik Vincent Hugo Bendix milliomossal akit sikerül megnyernie támogatóként. A további expedíció 135 000 dolláros támogatást kap, így egészen 1934-ig folytatódik a kínai-svéd tudományos expedíció, amely végét a kínai belpolitikai problémák és a világgazdasági válság jelentik. Az expedíciók befejezése után Hedin visszatér Stockholmba.
A víz felett
Eckener és Hedin
A léghajós utazás megvalósítása nem sikerült, pedig a Sven Hedin és Hugo Eckener együttműködés úgy tűnt sikerre van ítélve. A kor két olyan személyisége volt, akik nagyon elismertek voltak saját korukban. Jól mutatja ezt például egy érdekes céges támogatás is. Ahogy a mikroszkópoknál kialakult egy szokás, miszerint a Leica gyár jeles évfordulóin a kerek sorszámú gyártmányait a leghíresebb tudósok, kutatók ajándékba kapták, a Leica fényképezőgépnél is bevezették ezt a gyakorlatot. A támogatás során a 10 ezredik Leicát Hugo Eckener mérnök, léghajó építő kapta, míg a 15 ezredik példányt Sven Hedin Ázsia kutató. Piccard professzor a híres sztratoszféra kutató a 75 ezrediket, míg a 150 és 175 ezrediket L. Godowsky és L. Mannes, a Kodachrome feltalálói kapták, a 200 ezrediket pedig dr. Paul Wolff, a kisfilmes fényképezés úttörője.
Hitler és Hedin
Sven Hedin az ELBIDA projekt állandó szereplője, ha valaki rákeres a blogban a „Sven Hedin” kulcsszóra akkor már most is számos találatot fog kapni és sok művéről olvashat, de még mindig messze a vége. Ez számomra nagyon örömteli, hiszen Hedin könyvei mindig valódi izgalommal töltenek el, nagyon jó stílusban írt és egészen bámulatos utazásai voltak. A náci Németországgal és konkrétan a Hitlerrel ápolt jó kapcsolata nagyban megtépázta a szakmai hírnevét, de számomra az olvasmányélményt illetve munkásságának értékelését ez nem változtatta meg. Hedin tehát vissza fog még térni a blogban, még ha nem is léghajóval. Szóval hamarosan újra érkezik a híres Sven Hedin.