A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat utolsó köteteként Kertész Róbert, „Hajók és hősök” című műve jelent meg. A kötetről röviden azt kell tudni, hogy az MFTK sorozat legritkább, legdrágább és a gyűjtők által talán a leginkább vágyott kötete. Természetesen a gyűjtői szempontokon túl is érdemes beszélni magáról a műről, mert a szerző az előző „Feltámad a félhold” című munkájához hasonlóan egy nagyon izgalmas, különleges és lebilincselő művet alkotott. A téma ez esetben a hajózás, a haditengerészet, a tengeri csaták és az azokat megvívókról szól. A saját korában igazán aktuális mű, ma igazi kuriózum, amely egy olyan világba enged betekintést, ahová az ilyen művek nélkül csak keveseknek lenne lehetősége. A két kötetes sorozatkötéses könyv 1943-ban Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 338 oldal terjedelemben. A kötetben 34 kép és 2 térkép található. Kertész Róbertről ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Feltámad a félhold” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.
 |
| Sorozatkötéses kötet (MFTK) |
 |
| Két kötet egybekötve |
Részlet a könyvből:
„ Éjszaka suhant ki a naszád a cattarói öbölből, hogy a Lovcenről figyelő montenegrói őrszemek ne értesíthessék az indulásról a franciákat. (Ekkor még francia háborúját harcolta az osztrák-magyar hajóhad.) Hideg esőzuhanyok. Barátságtalan sirokkó. Dohogva dorombol a kis dióhéj az üres tengeren. Másnap reggelre Ithaka vidékén járnak, a fondorlatos Odisszeusz hazája talán zsákmányhoz juttatja őket. Tükörsima a víz. Délután harsan fel a várva-várt figyelmeztetés:
– Jobbra hátul füstfelhő!
A tengeralattjáró nekilendül, ameddig lehet, a felszínen halad. Már látják a célbavett hajó árbocait, most a kémények tűnnek fel a láthatáron, legfőbb ideje, hogy lehúzódjanak a mélységbe. Zúgva-sziszegve tódul a víz a ballaszttartályokba. Már csak a villanymotorok zizegnek. A parancsnok odatapad a periszkóphoz. Végre felismerik: francia cirkáló, a Victor Hugo-osztályból. A következő pillanatban a franciák megneszelik a veszedelmet és teljes gőzzel elmenekülnek a fenyegető periszkóp közeléből.
 |
| A sérült Horthy a Novara fedélzetén |
 |
| Megtépett, de le nem győzött hadilobogóval tiszteleg a Temes monitor |
A parancsnok kalkulálni kezd. Ez nyilván az egyik blokádcirkáló volt, amely éjszakánkint látja el az őrszolgálatot az otrantói szorosban. Hátha holnap este is visszatér?
 |
| A Pass of Balmaha nevű amerikai vitorlás |
 |
| Kép egy XIX. századbeli csatahajó tüzérségi fedezetéről |
A legénység már fulladozni kezd. Sürgősen felmerülnek és szellőztetnek. Az olasz partok közelében járnak, Santa Maria de Leuca világítótornya hunyorog feléjük.
 |
| Ünnepélyes parancshirdetés egy modern dreadnought hátsó fedélzetén |
 |
| Egy úszó repülőtér |
Csendes az éjszaka. A matrózok a lábukat lógatják a vízbe, dúdolnak, kézről-kézre jár az egyetlen szájharmónika, német és magyar, olasz és szláv dalok szállnak libegve a víz fölött. Bent a hajóban a szakács működik: a Póla előtt elsüllyesztett francia Curie búvárhajóról zsákmányolt húskonzervekből és rovignói burgonyából készül a remek gulyás. A parancsnoki torony nyitott tetején felszállingózó étvágyingerlő illat parancs nélkül is csajkafogásra buzdítja a szájharmónikás hangverseny közönségét.
 |
| Megmenekültek! |
 |
| Ritka felvétel, amely jól mutatja egy kilőtt torpedó útját a vizen |
Az idill nem tart sokáig. Éjszaka újra lesben állnak. És pontosan, mint az óra, megjelenik ő is, a blokádcirkáló. A parancsnok üldözőbe veszi, pompásan lehet látni a holdfényben, még csak néhány perc és kirepülhet a torpedó. A gyanutlan cirkáló ekkor hirtelen fordul és távozik. Az U. 5. gyenge kis gépei zihálva zakatolnak, de nem bírják az iramot. Üldözésről szó sem lehet. A búvárhajó legénysége dühöng. Micsoda példátlan hanyagság ez! Ennek a cirkálónak egészen biztosan az volt a feladata, hogy virradatig őrködjék és most tessék, már éjfél után kettőkor elhagyta a helyét…
 |
| Acélkoporsó. A Velence előtt elsüllyedt osztrák-magyar U.12. a kiemelés után |
 |
| Mai kép a Földközi-tengerről: ütközetkész olasz csatahajók |
Az Adria mélyén lapuló vadászoknak még egy napra való üzemanyaguk van, mégegyszer megkísérlik a támadást. Hosszú, kínosan hosszú órák. Úgy készülnek erre a találkozásra, mint menyasszony az esküvőjére. Csinosítgatják, tisztítják, takarítják műszereiket. Tökéletesen rendbeszedik a minduntalan makrancoskodó mélységi kormányt, feltöltik a sűrített levegő tartályait, átnézik az akkumulátorokat, a torpedókat kihúzzák a vetőcsövekből, gondos szerető kézzel ellenőrzik a beállítást, puha olajos rongyocskákkal fényesre dörzsölik a karcsú acélszivarokat s a búvárhajó egyik művészi hajlamú altisztje ihletett kézzel és krétával zamatos üdvözlő felirattal látja el az ellenség oldalába küldendő szeretetcsomagokat. Tízpercenkint nézik az órát, türelmetlenül várják az éjszakai találkát. Mert abban senki sem kételkedik, hogy újra találkozni fognak. Körzővel a kezében görnyed a parancsnok a tengeri térkép fölé. Két éjszakán keresztül figyelte a cirkáló mozdulatait. Az ellenség délkelet felől szokott feltűnni, mögötte lesz a hold, tehát jól fogják látni. Tíz mérföldnyire a parttól kezdi majd el a cirkálást, lassan halad, valószínűleg azért, hogy kevés füstöt csináljon. A búvárnaszádnak tehát majd a part közelében kell meglapulnia, később dél felé kell kormányozni, a hold nyugatra vándorol, a cirkáló éjféltájban közeledik – a körző hegye belemélyed a térképbe… Két tiszt összenéz. Hát igen, nehéz egyenlet ez, sok ismeretlennel. De megpróbáljuk!
 |
| Horthy Miklós a Novara parancsnoki hídján |
 |
| Egy vitorlás halála… |
Aludni tér a nap és a háborús tenger felett békésen kél a hold. A part felől mirtus és rozmaring és olajfák illata száll a magasba. Ezüst és arany csíkok remegnek a vizen. Parányi sötét pontocska a tengeren: egy úgrásra kész párduc, támadásra leselkedő acélcápa, a félig lemerült U. 5. Az őrszemek pillája sem rezdül.
 |
| Tisztelgés |
 |
| Trafalgar |
A parancsnok már döntött, ha jön az ellenség, a víz alól fog támadni. Akkoriban ilyet még nem ismertek. Búvárhajó éjszakai támadása a víz alól egy elsötétített hajó ellen! Soha békében ezt nem gyakorolták, soha addig ezt háborúban sehol meg nem kísérelték. Egy osztrák-magyar búvárhajó volt az első, amely ilyen támadást nemcsak megkísérelt, hanem sikeresen végre is hajtott…”
 |
| Az első magyar hadihajó: az 1848-as szabadságharc dunai Mészáros hadigőzöse |
 |
| A lobogó-felvonás szertartásánál a díszőrség puskával tiszteleg |
Kertész ismét különleges művet alkotott, amelyet magának Nagybányai Vitéz Horthy Miklósnak „Magyarország főméltóságú kormányzó urának” és a császári és királyi haditengerészet utolsó főparancsnokának ajánl. A szerző által kimondottan magasztalt Horthy volt szerinte az, aki életre keltette az elavult még Mária Terézia korabeli törvényekkel szabályozott magyar kereskedelmi hajózást és beindította újra a magyar hajógyártást. Az I. világháborúban Horthy sikeres sorhajókapitány volt és több ízben bizonyította, hogy kiváló tengerész. A Novara cirkáló parancsnokaként 1917. május 15-én az otrantói ütközetben szerzett győzelme, jelentős mértékben hozzájárult háborús hírnevének erősítéséhez. Ez a siker volt aztán a később kialakult Horthy Miklós vezérkultusz egyik alapja. Persze a tényt senki nem vitatja ma sem, hogy az otranói akció sikeres bevetés volt, azonban a siker háborús hasznának mértékét igen. A legtöbb szakértő szerint jelentősen túlértékelt volt az említett győzelem. Kertész műve azonban nem kizárólag egy tengeri háborús munka. Több fejezete kimondottan ismeretterjesztő jellegű a kötetben. Egyfajta történelmi áttekintés a „kéregcsónaktól a 40000 tonnás páncélvárig” azaz a hajózás fejlődéséről.
 |
| A modern hajótüzérség néhány gyakori löveg-típusának adatai |
 |
| Az első páncélos-csata. A Monitor és a Merrimac összecsapása |
Mindent egybevéve fantasztikus mű, amely méltó befejezése a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatnak. Kertész Róbert már előző „Feltámad a félhold” című művével is bizonyította, hogy kiváló író és e kötete esetében sincs ez máshogy. A könyv egyfajta tisztelgés az akkori tengerészélet emlékei előtt, azonban mégsem válik zavaróvá ez a furcsa, sokszor ideológiai felhangoktól sem mentes vonulata a műnek, mert Kertész lebilincselő stílusa feledteti mindezt. Akinek lehetősége van elolvasni a könyvet, az tegye meg, mert izgalmas bepillantást ad egy olyan világba, amelyről egy tengerrel nem rendelkező országban a legtöbbször csak filmekben látunk. Kertész Róberttel az ELBIDA projektben többet nem fogunk már találkozni, mint ahogy a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat is véget ért, de a blogban biztosan sokszor fogunk még hivatkozni a magyar könyvkiadás egyik legizgalmasabb földrajzi témájú sorozatára.
Az MFTK sorozat köteteiről született blogbejegyzések könnyen áttekinthetők a „Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat” fül alatt, ahol a megjelenés időrendjében listázva megtalálhatóak a címek, melyek egyben linkek is az adott kötetről szóló bejegyzéshez. Jó böngészést!
