Könyvek

Cholnoky Jenő ötödik a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban megjelent műve a „Földközi-tenger”. A szerző ismét egy földrajzi monográfiával jelentkezik melynek témája a Földközi-tenger és környéke. A Cholnokytól már megszokott olvasmányos stílusban, ugyanakkor tudományos alapossággal megírt műben szinte mindent megtudhatunk a 46000 km parthosszúságú mediterrán tengerről. A könyv 1939-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 185 oldal terjedelemben. A kötetben 65 kép és 29 ábra található. Cholnoky Jenőről  ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben  „A sárkányok országából” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.

Sorozatkötéses kötet (MFTK)

Részlet a könyvből:

„Mindenki azt mondhatná, hogy mit kell beszélni a Földközi-tenger vizéről? Hát sós víz, mint minden tengervíz!

Az athéni Akropolisz mai képe. Szörnyű fanatizmus és barbarizmus pusztította el ennyire
Az athéni Akropolisz restaurált képe

És mégis van a Földközi-tenger vizéről néhány igen érdekes elmondani valónk.

Pusztuló partok Taormina alatt
Olümpia. A Zeusz-templom és környezete, képzeletben restaurálva

Először is a Földközi-tenger vize nem éppen olyan sós víz, mint minden tengervíz, hanem sósabb. Egy liter rendes tengervízben 26,5 gramm só van, tehát egy liter tengervíz ennyivel nehezebb, mint egy liter édesvíz, vagyis egy liter normális tengervíz súlya 1026,5 gramm. A Földközi-tenger vize azonban ennél sósabb, mert ennek literje 1029 gramm! Tehát sótartalma literenkint 29 gramm, lényegesen sűrűbb, mint a normális tengervíz. Mi lehet ennek az oka? Kétségtelenül az, hogy ebbe kevesebb édesvíz jut bele, mint amennyi elpárolog belőle, tehát az Atlanti-óceán vizének kell állandóan beáramlania, különben a Földközi-tenger színtje alászállna. Valóban, ha a Gibraltárt elzárnók, akkor a Földközi-tenger felszíne elkezdene apadni s nehány száz év mulva lényegesen alacsonyabb volna, mint ma. A Kaspi-tó színtje alacsonyabb, mint a tengerszínt, mert sokkal több párolgott el belőle, mint amennyi eső belehullott és a folyók beleöntöttek. Apadt a felszíne mindaddig, amíg a területe úgy összezsugorodott, hogy a párolgás mennyisége éppen egyenlő a belejutó víz mennyiségével.

A Keopsz-piramis Gizeh mellett
A Parthenon az athéni Akropoliszon

A Földközi-tenger is így járna. Mindaddig apadna, amíg területe, tehát párolgó felülete annyira le nem csökkenne, hogy a párolgás egyensúlyt tartana az édesvíz nyereséggel.

Az Erechteion az athéni Akropoliszon
Szakije, járgányos vízemelő gép Egyiptomban

A Gibraltár azonban nyitva van s a tengervíz ott állandóan áramlik be, hozza a sós vízet az elpárolgott édesvíz pótlására. Az a csodálatos, hogy nem sósabb a Földközi-tenger.

Sémita népek beköltözése Egyiptomba, Ó-egyiptomi falfestmény
A Szent-szikla temploma

Mert valóban, területéhez képest aránylag kicsiny a vízgyüjtő területe és nagyon száraz az éghajlata is. Nyáron az egész Földközi-tenger vidékén igen kevés az eső, az Ióni-tengerben meg a Levantei-tengerben, mondhatjuk, hogy semmi. Télen sem olyan sok az eső, hogy ez a nagy párolgást pótolni tudná.

Mózes-forrás a Szinai-félszigeten
Betlehem. Zarándokok bevonulása

Afrikából nagyon kevés víz folyik bele. Az Atlasz-hegységből csak három tekintélyesebb patak ömlik a tengerbe: a Seliff, a Muludzsa és a Medzserda. A két előbbi Algeriában, az utóbbi Tuniszban van. A többi patak teljesen jelentéktelen. Tunisztól aztán egészen a Nilusig, egyenes vonalban mérve 4000 km hosszúságban egyetlen patak sem ömlik a tengerbe! A Nílus maga is nagyon kevés vizet hoz, aránylag óriási vízgyüjtőterületéhez képest.

Jeruzsálem. Via Dolorosa, V. stáció
A Nagy-Atlasz hóval fedett, 3-4000 m magas főlánca

A Szuezi-csatorna nyílásától keletre, a Színai-félsziget meg Szíria partjain megint nem ömlik a tengerbe semmi. A Leontesz a Libanontól délre csak pár litert juttat a tengernek, az Orontesz a Levantei-tenger északkeleti zugában szinte jelentéktelen. Kis-Ázsia partjain ömlik ugyan nehány bővízű patak a tengerbe, de csak patakok azok, a nagy vízhiányt még csak mérsékelni is alig képesek.

Az Alhambra, arab fellegvár és királyi palota Granadában
Római sziklasír Petrában

A legbővebb vízű folyók a Fekete-tengerbe ömlenek. Kis-Ázsiából a Karaszu (Fekete-patak) a Kisil-Irmak (Vörös-folyó) és a Jesil-Irmak(Zöld-folyó) már magukban is bővízűek, de aztán a Duna, a Dnyeszter, a Dnyeper meg a Don az egész tengerrendszer legtöbb vizét szolgáltatják. Sőt még a Kaukázus felől jövő Kuban-folyóról sem szabad megfeledkeznünk. Ámde a Fekete-tenger éghajlata annyira száraz, hogy ezt a sok vizet már maga a Fekete-tenger javarészben elhasználja. De mégis van egy kis fölöslege, mert a Boszporuszon keresztül ugyan a szél járása szerint majd erre, majd amarra ömlik, áramlik a víz, mégis a tengerből kifolyó mennyiség felülmulja a befolyót. Ez azonban igazán nem sok, úgyhogy innen sem jut a Földközi-tengerbe annyi, amennyi a nagy párolgást pótolni tudná.

A granadai Alhambra Oroszlán-udvara
Barcelona látképe repülőgépről

A Balkán-félszigetről az Égei-tengerbe ömlik a Marica, a Sztruma és a Vardar, az Ióni-tengerbe az Acheloósz, az Adriába a Drin meg a Narenta a nagyobbak. De ez mind jelentéktelen. Az Adriába azonban bőségesen jut víz az Alpokból. Nagyszerű az a folyósorozat, ami az Alpokból ide beömlik: az Isonzo, Tagliamento, Piave, Brenta, Adige és Po nagy víztömeget jutattnak a tengernek s bizonyosan kiegyensúlyoznák az Adria vízforgalmát, ha az Adriának nem kellene leadnia édesvízfeleslegét a telhetetlen Ióni-tengernek, mert ebbe a nagy és mély tengerbe egyetlen jelentékeny folyó sem ömlik!

A Földközi-tenger mélységei
Nizza kikötője

Itália másik oldalán az Arno, Tevere és a Volturno elég bővizűek, de mégiscsak jelentéktelenek. A Riviérán azután nincs semmi. Ezután következik két nagyobb folyó, a Rhone és az Ebro s ezzel vége is van a sorozatnak, mert Valencia patakját, a Turiát, meg az innen délre ömlő Jucart a kertekben annyira elöntözik, hogy a tengrnek bizony nem marad semmi!

Alberobello apuliai város
Priéné romjai a színházból tekintve, Kis-Ázsiában

Ilyen kevés folyóval valóban nem csoda, ha a tenger nem tudja fenntartani az egyensúlyt.”

A Viktor Emánuel-emlék Rómában
A Pantheon Rómában

Cholnoky Jenő mindig is magas színvonalat képviselt a sorozatban, amennyiben tudományos alaposság szempontjából vizsgáljuk műveit. Klasszikus, kalandos útleírás kategóriában vannak nála jobbak is, azonban ettől függetlenül is élmény olvasni, mert számos olyan összefüggésre, tényre világít rá, amely ma is érdekes ismereteket adhat az olvasóknak. Cholnoky véggondolatként a műben ezt fogalmazza meg: „Gondolataink abban fognak megállapodásra jutni, hogy, íme, a földrajzi tényezők milyen impozáns fölénnyel irányítják a történelmi eseményeket. Mennyire nem ura az ember a történelemnek, hanem engedelmes szolgája a földrajznak. Ilyen történelem, az emberi művelődés fejlődésének ilyen korszakai csak a Földközi-tenger vidékén játszódhattak le. Csak itt születhetik igazán a derűs, elragadó művészet, csak itt ragadja föl az ember lelkét a fantázia a földi salak fölé.”

Jupiter templomának romjai Baalbekben
Balkánfélszigeti kula

 

Cholnoky Jenő a sorozatban még két további hasonló monográfiai munkával fog jelentkezni. Hamarosan a szerző Erdélyi képeit ismerhetjük meg.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment