Könyvek

Az ELBIDA projektben ismét visszatérünk
hideg és fagyos területekre. A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban
megjelent „Kjuvatin jégmezői” című mű a Hudson-öböltől keletre elterülő
Keewatin (Kjuvatin) régióba kalauzolja az olvasót. Leden Krisztián azaz
Christian Leden a szerző népzenei gyűjtés céljából érkezett tanulmányozni a
helyi eszkimótörzseket. A szerző élete során több alkalommal is expedíciók
keretében kutatta a helyi törzsek szokásait, művészetét. A „Kjuvatin jégmezői”
című művét az 1913-1916 közötti útjáról írta. A mű Budapesten 1929-ben jelent
meg a Lampel R. (Wodianer F és Fiai) Könyvkiadóvállalat gondozásában, 239 oldal
terjedelemben. A műben 50 kép, 16 tábla és egy térkép található. A művet
Mihalik László fordította.

Sorozatkötéses kötet (MFTK)

A szerző

Christian Leden norvég
antropológus, sarkkutató, zenekutató 1882. július 17. született Inderøy-ban.
Eredeti neve Refsaas volt, de mivel Németországba költözött és ideje nagy
részét ott töltötte, ezért 1910-ben felvette a Leden nevet. 1901-ben
Norvégiában majd Berlinben tanult zenetudományt. 1904-1909 között templomi
orgonistaként dolgozott Tromsø-ben.

Leden a régi fókabőr ruhában
Laughing Boy két fiával

Leden nagy érdeklődést tanusított
a grönlandi inuit törzsek zenéje iránt. 1909 tavaszán a dán Carlsberg alapból
kapott forrásokból Észak-Grönlandba utazott inuit zenét tanulni, egy dán
sarkkutatóval Knud Rasmussennel. Még 1909-ben visszatér Európába és feldolgozta
a Grönlandon gyűjtött inuit zenét. 1911-ben Észak-Kanadába utazik, majd
1912-ben Nyugat-Grönlandra és végül a Keewatin-régióba (Kjuvatin) 1913-ban. Utazásai
során jelentős mennyiségű zenét gyűjtött, inuit kézműves tárgyakat, valamint
közel 1000 viasztekercs felvételt készített. Következő 3 éves expediciója során
ismét a Keewatin-régióba utazik, ahol faluról-falura, házról-házra járva
gyűjtötte az inuitok művészeti és hétköznapi tárgyait. Leden a gyűjteményét precízen
katalogizálta.

A kir. Északnyugati Csendőrség állomása a Churchill-folyó mellett
Leden sátora a sarkvidéken

1919-ben a Finback nevű hajóval
indult útnak, hogy tanulmányozza az eszkimók életét. Az út során a Cape
Fullerton foknál eltűnik hajójuk, de mindenki szerencsésen túléli a balesetet. A
következő évben egy expedició során a Hudson-öbölben ismét zátonyra fut
hajójával. Ezt követően még 1920-ban és 1926-ban Kelet-Grönlandon végez
kutatómunkát.

A Hudson-öböl Társaság új prémkereskedő állomása
A belföldi eszkimók sátrai

1930-ban bekapcsolódott a nácik
faji kutatásába, több náci faji ideológussal találkozott. 1930-1940 között
szoros kapcsolatban volt nemzeti szocialista szervezetekkel, majd 1940-ben
csatlakozik is a Norvég nemzeti szocialista pártba. Leden kutatómunkájának
elismerését negatívan befolyásolta a nácikkal ápolt jó viszonya.

A hajótörés után
Kísérőim a hajótörés után szánutazáson

1949-ben és 1954-ben
Dél-Amerikába, azon belül is Chilébe és Argentínába utazik, ahol további zenei
anyagokat gyűjt.

Illatnak iglut épít
Belföldi eszkimók kunyhói

Leden a terepen végzett munka
után tapasztalatait és eredményeit írásba foglalta. Számos cikket és könyvet
írt útjairól és több előadást is tartott világszerte. Egy kivétel volt ezalól,
az pedig a Dél-Amerikai expedíciók, mert azok anyagát sohasem publikálta.

Kutyaszánnal a Hudson-öböl nyugati partja mentén
A legészakibb fák, a Churchill-folyó torkolatától északra

Leden többször belekezdett
önéletrajz írásba, de kétszer is elveszítette a kéziratát. Harmadik alkalommal
is elkezdte, de azt már nem tudta befejezni. 1957. november 19.-én halt meg 75
évesen.

Részlet a könyvből:

„A legtöbb fehér ember meg van
győződve arról, hogy ha hideg időben melegen akarja tartani a testét, akkor sok
meleg ruhát kell hordania és az egész testét úgyszólván légmentesen kell
elzárni. Ennélfogva nagyon nehéznek tartják a sarkvidéken való tartózkodás
alatt egyszerre melegen és tisztán tartani magukat. Sőt találtam olyan
embereket, akik a hóvihar alatt álarccal fedték be az arcukat.

Leden sátra a legészakibb fák közt
Két csippeva-indiánus nő és gyermek

Az eszkimóknak egészen más
öltözködő módjuk van, mint a fehéreknek. Személyes tapasztalatom szerint
állíthatom, hogy az a mód, ahogy az eszkimók melegen tartják magukat, messze
felülmúlja a mienket. Azt hiszem, ebben a tekintetben sokat tanulhatnánk tőlük.

A belföldi karnermiut-törzsbeli fiatal eszkimó nő
Eszkimó férfiak a Chesterfield-öböl mellett 

Véleményem szerint a régebbi
sarkvidéki kutatók sok szenvedést és nehézséget elkerülhettek volna, ha az
eszkimóktól megtanulták volna, hogy a ruhájukat az éghajlathoz alkalmazzák. Ha
megismerték volna az eszkimó kultúrát és utazásuk alatt az eszkimók életmódját
követik, akkor kevesebb szenvedéssel több sikert értek volna el.

Kallasak, a nagy medve-vadász
A kutya mint teherhordó nyári utazásokon

Nansen említi, hogy mennyire kellemetlen
az, ha az ember a megerőltető napi menet alatt az izzadságtól egészen nedves és
mihelyt a várva-várt pihenőhöz ér, azonnal megfagy. Az ilyen kellemetlenségek
az európai ruházkodás következményei. Rettenetes volt az, amit Scott kapitány
és kísérői szenvedtek e miatt délisarki felfedező útjukon.

Civillik-eszkimó lazac-halászó szigonnyal
Civillik-eszkimó nők, rénszarvas-bőr nyári sátruk előtt

Néhány tankönyvben olvasható,
hogy az eszkimók sohasem mosdanak, hanem testüket fókazsírral kenik be s hogy
nagyon piszkosak. Ezekből az állításokból csak az első igaz. Az eszkimónak sem
szappana, sem melegvízvezetéke nincsen, ezért télen nem tud mosdani. A
piszokkal szemben azonban nem közönyös és nem sajnálja a fáradságot, hogy a
maga módja szerint tiszta maradjon. Csak más eszközöket használ hozzá, mint mi.
Nem dörzsöli be magát állati zsírral, mert ez a bekenés semmit sem használna,
hanem csak a prémruhát mázolná be. Halzsír és hideg víz helyett friss levegővel
tartja az eszkimó tisztán magát. Ha az időjárás valamelyest megenyhül, akkor
légfürdőt vesz. Prémruhái úgy vannak szabva, hogy mindenkor elegendő friss
levegő jut a testéhez.

Nyári utazás a Roes Welcome-öböl környékén
Az öreg bálnavadász bárka, amelyet a Southampton-sziget partján találtak

Tavasszal és nyáron gyakran
láttam eszkimó férfiakat és nőket, amint félmeztelenül járkáltak vagy kiültek a
szabad levegőre. A nyári sátrában is rendesen félmeztelenül tartózkodik az
eszkimó. Azok között a törzsek között, akiknek kő- és földházak állandó lakásul
szolgálnak, általános szokás, hogy otthon még télen is egészen hiányosan vannak
öltözködve. Sőt rövidebb ideig néha még a hókunyhókban is csípőig meztelenül s
cipő és harisnya nélkül tartózkodnak. Az északi- és kelet-grönlandi eszkimók
otthon rendesen csak egy bőrkötéllel az ágyékukhoz kötött, fügefalevélszerű
takarót hordanak. Az igazi civilizálatlan eszkimó az alváshoz mindig egészen
levetkőzik. Meztelenül bújik a prémtakarók közé s rénszarvasruháit maga mellé
teszi a hóra, hogy amíg alszik, kifagyjanak és kiszellőzzenek. Amikor a ruhák
másnap reggel megfagytak vagy tele vannak hóval, mielőtt felvenné őket, egy
bottal kiveri belőlük a fagyot. Ilyen módon nemcsak jól kiszellőzik az
eszkimóruha, hanem a kifagyás és kiverés hasonló szolgálatot tesznek, mint nálunk
az alsóruha tisztítása és mosása. A kifagyott és kivert prémruha felhúzásakor
tapasztalt borzongató érzést az eszkimó éppen olyan jóhatásúnak érzi, mint mi a
hideg tust. Tapasztalatom szerint a test kellemes felmelegedése az átfagyott
eszkimóruha felhúzása után sokkal gyorsabban következik be, mint a hideg fürdő
után.

4-15 éves eszkimó-gyerekek. Mind el vannak jegyezve egymással
Régi hókunyhó belseje

Az eszkimóruha nagyon higiénikus
viselet. Bár nehéz prémből van, mégis úgy készült, hogy az egész test kap friss
levegőt. Megakadályozza, hogy az ember hosszú vadászaton vagy szánúton nagyon
felmelegedjék és izzadjon.

Az eszkimó-sátorban
Oldalfülke a hókunyhóban

Az egyes eszkimótörzsek ruházata
egymástól eltér, de az alaptörvény mindenütt az, hogy lehetőleg sok friss
levegő legyen a ruha és a bőr között. A Hudson-öböltől nyugatra élő eszkimók
térdig érő prémharisnyát és nagyon bő, rövid nadrágot hordanak. Járásközben
amint a térd kiegyenesedik vagy behajlik, a szerint szabad vagy fedett. A
nadrág bősége következtében a combhoz is elegendő levegő jut.”

Régi nagy hókunyhó, több család lakása
Kjuvatin térképe

A Magyar Földrajzi Társaság
Könyvtára sorozatban megjelent Leden mű legfőbb érdekessége, hogy a klasszikus
útleírás mellett egy olyan népcsoport életét és kultúráját ismerhetjük meg,
amely kevéssé ismert. Bár a szerző munkásságára sokáig negatív fényt vetett a
náci Németországgal ápolt kapcsolata, ugyanakkor kutató munkájának az
eredményeiből és a jelen kötet élvezhetőségéből ez nem von le semmit. Az MFTK
sorozatban Christian Leden egy kötettel jelentkezik, de azt gondolom, hogy a „Kjuvatin
jégmezői” mindenképpen hozza a sorozattól megszokott magas minőséget az
útleírások sorában. Ajánlom mindenkinek, akit érdekelnek ismeretlen területek,
ismeretlen népei.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címed nem lesz nyílvános. Kötelezően kitöltendő mező *

Elküldöm