Az ELBIDA projektben ismét visszatérünk hideg és fagyos területekre. A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban megjelent „Kjuvatin jégmezői” című mű a Hudson-öböltől keletre elterülő Keewatin (Kjuvatin) régióba kalauzolja az olvasót. Leden Krisztián azaz Christian Leden a szerző népzenei gyűjtés céljából érkezett tanulmányozni a helyi eszkimótörzseket. A szerző élete során több alkalommal is expedíciók keretében kutatta a helyi törzsek szokásait, művészetét. A „Kjuvatin jégmezői” című művét az 1913-1916 közötti útjáról írta. A mű Budapesten 1929-ben jelent meg a Lampel R. (Wodianer F és Fiai) Könyvkiadóvállalat gondozásában, 239 oldal terjedelemben. A műben 50 kép, 16 tábla és egy térkép található. A művet Mihalik László fordította.
|
Sorozatkötéses kötet (MFTK) |
|
A szerző |
Christian Leden norvég antropológus, sarkkutató, zenekutató 1882. július 17. született Inderøy-ban. Eredeti neve Refsaas volt, de mivel Németországba költözött és ideje nagy részét ott töltötte, ezért 1910-ben felvette a Leden nevet. 1901-ben Norvégiában majd Berlinben tanult zenetudományt. 1904-1909 között templomi orgonistaként dolgozott Tromsø-ben.
|
Leden a régi fókabőr ruhában |
|
Laughing Boy két fiával |
Leden nagy érdeklődést tanusított a grönlandi inuit törzsek zenéje iránt. 1909 tavaszán a dán Carlsberg alapból kapott forrásokból Észak-Grönlandba utazott inuit zenét tanulni, egy dán sarkkutatóval Knud Rasmussennel. Még 1909-ben visszatér Európába és feldolgozta a Grönlandon gyűjtött inuit zenét. 1911-ben Észak-Kanadába utazik, majd 1912-ben Nyugat-Grönlandra és végül a Keewatin-régióba (Kjuvatin) 1913-ban. Utazásai során jelentős mennyiségű zenét gyűjtött, inuit kézműves tárgyakat, valamint közel 1000 viasztekercs felvételt készített. Következő 3 éves expediciója során ismét a Keewatin-régióba utazik, ahol faluról-falura, házról-házra járva gyűjtötte az inuitok művészeti és hétköznapi tárgyait. Leden a gyűjteményét precízen katalogizálta.
|
A kir. Északnyugati Csendőrség állomása a Churchill-folyó mellett |
|
Leden sátora a sarkvidéken |
1919-ben a Finback nevű hajóval indult útnak, hogy tanulmányozza az eszkimók életét. Az út során a Cape Fullerton foknál eltűnik hajójuk, de mindenki szerencsésen túléli a balesetet. A következő évben egy expedició során a Hudson-öbölben ismét zátonyra fut hajójával. Ezt követően még 1920-ban és 1926-ban Kelet-Grönlandon végez kutatómunkát.
|
A Hudson-öböl Társaság új prémkereskedő állomása |
|
A belföldi eszkimók sátrai |
1930-ban bekapcsolódott a nácik faji kutatásába, több náci faji ideológussal találkozott. 1930-1940 között szoros kapcsolatban volt nemzeti szocialista szervezetekkel, majd 1940-ben csatlakozik is a Norvég nemzeti szocialista pártba. Leden kutatómunkájának elismerését negatívan befolyásolta a nácikkal ápolt jó viszonya.
|
A hajótörés után |
|
Kísérőim a hajótörés után szánutazáson |
1949-ben és 1954-ben Dél-Amerikába, azon belül is Chilébe és Argentínába utazik, ahol további zenei anyagokat gyűjt.
|
Illatnak iglut épít |
|
Belföldi eszkimók kunyhói |
Leden a terepen végzett munka után tapasztalatait és eredményeit írásba foglalta. Számos cikket és könyvet írt útjairól és több előadást is tartott világszerte. Egy kivétel volt ezalól, az pedig a Dél-Amerikai expedíciók, mert azok anyagát sohasem publikálta.
|
Kutyaszánnal a Hudson-öböl nyugati partja mentén |
|
A legészakibb fák, a Churchill-folyó torkolatától északra |
Leden többször belekezdett önéletrajz írásba, de kétszer is elveszítette a kéziratát. Harmadik alkalommal is elkezdte, de azt már nem tudta befejezni. 1957. november 19.-én halt meg 75 évesen.
Részlet a könyvből:
„A legtöbb fehér ember meg van győződve arról, hogy ha hideg időben melegen akarja tartani a testét, akkor sok meleg ruhát kell hordania és az egész testét úgyszólván légmentesen kell elzárni. Ennélfogva nagyon nehéznek tartják a sarkvidéken való tartózkodás alatt egyszerre melegen és tisztán tartani magukat. Sőt találtam olyan embereket, akik a hóvihar alatt álarccal fedték be az arcukat.
|
Leden sátra a legészakibb fák közt |
|
Két csippeva-indiánus nő és gyermek |
Az eszkimóknak egészen más öltözködő módjuk van, mint a fehéreknek. Személyes tapasztalatom szerint állíthatom, hogy az a mód, ahogy az eszkimók melegen tartják magukat, messze felülmúlja a mienket. Azt hiszem, ebben a tekintetben sokat tanulhatnánk tőlük.
|
A belföldi karnermiut-törzsbeli fiatal eszkimó nő |
|
Eszkimó férfiak a Chesterfield-öböl mellett |
Véleményem szerint a régebbi sarkvidéki kutatók sok szenvedést és nehézséget elkerülhettek volna, ha az eszkimóktól megtanulták volna, hogy a ruhájukat az éghajlathoz alkalmazzák. Ha megismerték volna az eszkimó kultúrát és utazásuk alatt az eszkimók életmódját követik, akkor kevesebb szenvedéssel több sikert értek volna el.
|
Kallasak, a nagy medve-vadász |
|
A kutya mint teherhordó nyári utazásokon |
Nansen említi, hogy mennyire kellemetlen az, ha az ember a megerőltető napi menet alatt az izzadságtól egészen nedves és mihelyt a várva-várt pihenőhöz ér, azonnal megfagy. Az ilyen kellemetlenségek az európai ruházkodás következményei. Rettenetes volt az, amit Scott kapitány és kísérői szenvedtek e miatt délisarki felfedező útjukon.
|
Civillik-eszkimó lazac-halászó szigonnyal |
|
Civillik-eszkimó nők, rénszarvas-bőr nyári sátruk előtt |
Néhány tankönyvben olvasható, hogy az eszkimók sohasem mosdanak, hanem testüket fókazsírral kenik be s hogy nagyon piszkosak. Ezekből az állításokból csak az első igaz. Az eszkimónak sem szappana, sem melegvízvezetéke nincsen, ezért télen nem tud mosdani. A piszokkal szemben azonban nem közönyös és nem sajnálja a fáradságot, hogy a maga módja szerint tiszta maradjon. Csak más eszközöket használ hozzá, mint mi. Nem dörzsöli be magát állati zsírral, mert ez a bekenés semmit sem használna, hanem csak a prémruhát mázolná be. Halzsír és hideg víz helyett friss levegővel tartja az eszkimó tisztán magát. Ha az időjárás valamelyest megenyhül, akkor légfürdőt vesz. Prémruhái úgy vannak szabva, hogy mindenkor elegendő friss levegő jut a testéhez.
|
Nyári utazás a Roes Welcome-öböl környékén |
|
Az öreg bálnavadász bárka, amelyet a Southampton-sziget partján találtak |
Tavasszal és nyáron gyakran láttam eszkimó férfiakat és nőket, amint félmeztelenül járkáltak vagy kiültek a szabad levegőre. A nyári sátrában is rendesen félmeztelenül tartózkodik az eszkimó. Azok között a törzsek között, akiknek kő- és földházak állandó lakásul szolgálnak, általános szokás, hogy otthon még télen is egészen hiányosan vannak öltözködve. Sőt rövidebb ideig néha még a hókunyhókban is csípőig meztelenül s cipő és harisnya nélkül tartózkodnak. Az északi- és kelet-grönlandi eszkimók otthon rendesen csak egy bőrkötéllel az ágyékukhoz kötött, fügefalevélszerű takarót hordanak. Az igazi civilizálatlan eszkimó az alváshoz mindig egészen levetkőzik. Meztelenül bújik a prémtakarók közé s rénszarvasruháit maga mellé teszi a hóra, hogy amíg alszik, kifagyjanak és kiszellőzzenek. Amikor a ruhák másnap reggel megfagytak vagy tele vannak hóval, mielőtt felvenné őket, egy bottal kiveri belőlük a fagyot. Ilyen módon nemcsak jól kiszellőzik az eszkimóruha, hanem a kifagyás és kiverés hasonló szolgálatot tesznek, mint nálunk az alsóruha tisztítása és mosása. A kifagyott és kivert prémruha felhúzásakor tapasztalt borzongató érzést az eszkimó éppen olyan jóhatásúnak érzi, mint mi a hideg tust. Tapasztalatom szerint a test kellemes felmelegedése az átfagyott eszkimóruha felhúzása után sokkal gyorsabban következik be, mint a hideg fürdő után.
|
4-15 éves eszkimó-gyerekek. Mind el vannak jegyezve egymással |
|
Régi hókunyhó belseje |
Az eszkimóruha nagyon higiénikus viselet. Bár nehéz prémből van, mégis úgy készült, hogy az egész test kap friss levegőt. Megakadályozza, hogy az ember hosszú vadászaton vagy szánúton nagyon felmelegedjék és izzadjon.
|
Az eszkimó-sátorban |
|
Oldalfülke a hókunyhóban |
Az egyes eszkimótörzsek ruházata egymástól eltér, de az alaptörvény mindenütt az, hogy lehetőleg sok friss levegő legyen a ruha és a bőr között. A Hudson-öböltől nyugatra élő eszkimók térdig érő prémharisnyát és nagyon bő, rövid nadrágot hordanak. Járásközben amint a térd kiegyenesedik vagy behajlik, a szerint szabad vagy fedett. A nadrág bősége következtében a combhoz is elegendő levegő jut.”
|
Régi nagy hókunyhó, több család lakása |
|
Kjuvatin térképe |
A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban megjelent Leden mű legfőbb érdekessége, hogy a klasszikus útleírás mellett egy olyan népcsoport életét és kultúráját ismerhetjük meg, amely kevéssé ismert. Bár a szerző munkásságára sokáig negatív fényt vetett a náci Németországgal ápolt kapcsolata, ugyanakkor kutató munkájának az eredményeiből és a jelen kötet élvezhetőségéből ez nem von le semmit. Az MFTK sorozatban Christian Leden egy kötettel jelentkezik, de azt gondolom, hogy a „Kjuvatin jégmezői” mindenképpen hozza a sorozattól megszokott magas minőséget az útleírások sorában. Ajánlom mindenkinek, akit érdekelnek ismeretlen területek, ismeretlen népei.