Az ELBIDA projektben, az MFTK sorozatban találkoztunk már Almásy Lászlóval. Az első bemutatott műve az “Autóval Szudánba” egy különleges autós kaland és afrikai vadászat történéseit mutatja be, amely egyike a kedvenc köteteimnek. A szerző következő a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban megjelent könyve „Az ismeretlen Szahara” című, egy furcsa kötet abban az értelemben, hogy nem egy utazás történetét, hanem Almásy összes Szaharához kötődő kalandos utazását meséli el. Gyűjtői szempontból ritka kötetnek számít, ami annyit jelent, hogy nem beszerezhetetlen, de meg kell fizetni az árát egy-egy szebb borítójú sorozatkötéses verziónak. A könyv 1934-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 216 oldal terjedelemben. A kötetben 94 kép és térképmelléklet is található. Almásy László kalandos életéről ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Autóval Szudánba” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.
 |
| Sorozatkötéses kötet (MFTK) |
Részlet a könyvből:
„ A Khartum—Vadi-Halfa közötti útszakaszon alaposan megterhelt autóink aránylag könnyen győzték le a núbiai sivatag terepnehézségeit. Több helyen követhettem három év előtti utamnak, a homokban még tisztán kivehető nyomát. Halfában várt az ottani kerületi főnök által szerzett kabír, Mohammed Oszmán Hasszán, öregedő, szikár szudáni típus. Kísérőül még egy rendőr aszkarit rendeltek ki mellénk, Fadlalla Szelim nevű mozgékony, kis katonát, aki a Szelima-oázisig vezető útvonal kijelölésében résztvett. ötödik társunk egy Khartumból magammal hozott ottani bennszülött soffőr volt, benne azonban már az eddigi útszakaszon sem igen bízhattam meg. Június 2-án kisebb-nagyobb nehézségekkel áthajóztuk a két kísérleti Steyr-kocsit a túlsó partra és a hajdani erőd mellett táboroztunk, amelyet a máhdi felkelés idejében a dervisek elleni védelmül építettek.
 |
| Dzsebel el Magdud, a “lyukas” hegy |
 |
| Géphiba a sivatagban |
 |
| Kababis sejk a fiával |
Örültem, hogy végre eljutottam kedvenc tervem kiinduló pontjához. Most már nem kellett többet aggódnom a hatóságok esetleges tilalma miatt és elmúltak a terheléses üzemanyagszámítások gondjai. A rokonszenves angol kerületi főnök baljóslatú intelmei sem vették el jókedvemet. A trópusi éjszaka csillagos égboltja alatt leheveredtem tábori ágyamra. Hátat fordítottam a halkan suttogó szent folyónak és a holdfényben élesen kirajzolódó homokdombok felé tekintettem, azon tűnődve, hogy majd holnap hajnalban hogyan vezetem arra a kocsit?
 |
| Éjjeli szállás a sziklák tövében |
 |
| Arab sír az Arbain-úton |
 |
| Keselyűk által rakásra hordott tevecsontok |
Az aránylag hűvös éjszaka üdítő álmot hozott. A reggeli körül foglalatoskodó bennszülött vezetőink halk beszéde már egy órával napkelte előtt felébresztett. Pillanatok alatt ittuk ki párolgó teánkat, hajtottuk össze ágyneműnket, amelyet utolsó és majdnem egyetlen podgyászként raktunk a benzinkannákkal súlyosan megterhelt kocsikra. Megnyomjuk az önindító gombját és halk berregéssel melegítjük be gépeinket. A keleti láthatáron, a núbiai hegyek szaggatott körvonalai felett, pirkad a kelő nap első opálos sugara. Halvány narancssárga színben tükröződnek a lomhán és majdnem hangtalanul tovahömpölygő folyam hullámai.
 |
| Az Abu Moharig dünében |
 |
| Megérkezés a Kharga-oázisba |
 |
| Bir el Murr |
A táborhelyünk közelében lakó révészt és családját felébresztette gépeink zakatolása. Ahmed sejk, aki még saját szemével látta ezen a tájon a derviseket, elöljárója a kis falunak, amely itt, a Nílus keskeny partján elkeseredett harcot folytat a sivataggal egy kis darab megmívelésre alkalmas földterületért. Vászoningére, a gallabiára, többméter hosszú gyapotkendőt csavarva, dideregve közeledik hozzánk. A szudániak kis csoportja a vörösben pompázó láthatár felé fordulva, halkan és ünnepélyesen mormolja az utasok imáját, a Fat’ – hát, a próféta könyvének bevezető szuráját: vezess bennünket a helyes úton, azoknak útján, akikhez kegyes vagy és nem a tévelygőkén …
 |
| Az expedíció élelmiszerkészlete |
 |
| A “moly” megérkezése a Messaha-kúthoz |
 |
| A keskenyvágányú vonalon |
A hűtők hőmérői a szükséges hőmérsékletet mutatják. Még egy utolsó kézszorítás az öreg sejkkel: (Insa’Allah nasuflak f’kher!) (Adja Isten, hogy jólétben lássalak viszont!) részünkről is egy Insa’ Allah és halk zúgással megindulnak az autók. A partmenti kemény homokon a lehető legnagyobb sebességgel vezetem a kocsit. Azután enyhe szögben a domboldal felé fordítom a kormányt és a gép nehéz terhével búgva iramodik a lejtőn felfelé. Még egy utolsó pillantás a mélyen alattunk csillogó Nílusra, amely most a napfelkelte színdús pompájában tükrözik. Messze túl a másik parton sötét pálmák koronázzák Vadi-Halfa hófehér kockaházait.
 |
| Az ördög kertjében |
 |
| Útban Kufra felé |
 |
| A lehorgonyzott “moly” |
Gyorsan tűnik a látomás és kocsim hirtelen megkönnyebbül, amint felér a homokdombtetejére. A mellettem ülő kabír előremutat:
— El gyurra, a nyom!
A sötétvörösen csillogó homokfelületen élesen rajzolódik ki a négy évvel ezelőtt itt járt gépkocsik nyoma. Mi sem könnyebb, mint ezt a legmegbízhatóbb útjelzést követni. Hullámos, állandóan enyhén emelkedő terepen, a folyó irányában, kelet felé haladunk. Körülöttünk kő- és törmelékhalmok, a napfelkeltében bíboros árnyékot vető sziklák. Sehol egy fűszál: a kő és homok világa.
 |
| A kufrai sóstó |
 |
| A Kufra-depresszió szélén |
 |
| Az olasz tisztekkel Kufrában |
A kavicsos homokon könnyen fut a gép és önkénytelenül gyorsítom a kocsi iramát. A sűrűn felbukkanó útjelzőket annak idején nagy szikladarabokból rótták össze. Az öreg Mohammed örül és csodálkozik ezeknek az alamat-oknak nagy számán, de biztosít, hogy ő ezek nélkül is megtalálná a Szelima-oázist. Alig néhány kilométer után a kőhalom-sor élesen balra, északnak fordul. Meglehetősen sík, kemény talajon haladunk, alacsony szélformálta kősziklák között. Mint annyiszor hosszú afrikai utazásunk során, barátom kocsijával mellém kerül és kölcsönösen leadjuk a megszokott kürtjelzést: «0. K.» — Minden rendben! —
 |
| Nyiki-Nyiki |
 |
| Pihenő a sivatagban |
 |
| Vadjuhcsontvázak az egyik vadiban |
Felkelt a Nap. Könnyű langyos szél ellen haladunk, a motor hőmérséklete normális. Elődeink helyenkint mély nyomot vájtak a homokba és én gondosan kerülgetem ezeket a laza felületeket. A sivatag jellege lassan megváltozik. Meredek, hegyes sziklacsúcsok emelkednek előttünk. Azoknak a tetejére, amelyek utunk irányába esnek, útjelzőül merőlegesen kőlapokat helyeztek. Irányunk is változott, most már a partmenti dombok északi lejtőjén egyenesen nyugatnak haladunk.
 |
| Futóhomokban elakadt autó kiszabadítása kötéllétrákkal |
 |
| A Ford-kocsik leírhatatlan szenvedése |
 |
| Vadi Abd el Melik völgyében |
Mintegy hatvan kilométer után palával teleszórt köves síkon megállunk, hogy mégegyszer alaposan átvizsgáljuk a gépeket. Megkérem Mohammedet, írja le nekem emlékezetből az előttünk fekvő utat.
— Nem messze innen szűk szakadékon keresztül sziklavölgybe kellett levezetnünk a karavánokat. A völgy végén kezdődik a zerir, a végtelen sivatagfelület. Két és fél nap alatt értük el az <(átlyuggatott hegyet», Dzsebel el Magdud-ot.
— Nem tudom neked megmondani Nagyuram, hogy mikor érkezünk oda, mert kocsid gyors, mint a nyíl, de adja Allah, hogy még ma este ott táborozhassunk. Háromórás út után kezd a terep romlani. A széltől élesre csiszolt palatáblák, sűrű homokkő-görgeteg, az egyre kevesbedő szabad homokterület fokozott figyelmet kívánnak.
— Allahra, — mormolja az Öreg — azt hiszem, már a völgy közelében járunk!
 |
| Menekült asszonyok és orrkarikás lányok |
 |
| Menekült zueia sejk |
 |
| Az egyik életmentő Ford |
Elővigyázatosan, tapogatózva ereszkedünk le egy szélszántotta lejtőn. Jobbkéz felől világossárga homokdűnék bukkannak fel, a szél ködszerű apró foszlányokban hajtja a homokjukat, közvetlenül a föld felett. Az autónyomok eltűntek. Kettőzött figyelmet kell az utat jelző kőhalmokra fordítanunk és önkénytelen örömmel veszek tudomást egy a homokban heverő üres benzintartályról. Egyre nehezebben haladunk a görgetegben és hirtelen meredek szakadék szélén állok meg.
 |
| A Líbyai sivatag |
 |
| Sziklafestmények másolása közben |
 |
| Signor D., a kis Winchester, a Vaddan és a szerző |
Kétoldalt áthatolhatatlan, alacsony hegyláncok és mélyen alattunk a szakadékos sziklák között meredek sziklafalba vájt keskeny vádi. Kiszállok, hogy megfelelő helyet keressek, ahol a szakadékba való leszállást megkockáztathatjuk. L. előremászik és integet, hogy kövessem. A legnagyobb óvatossággal indítom el a kocsit a sziklaperemen le a mélységbe. Pillanatnyi feszültség, lecsúszó kavicsok zaja, egy csúszás, egy lökés — és a legrosszabbon túlvagyok. Kemény görgetegen állok meg és feszülten figyelem barátomat, amint hasonló módon szánkázik le a futó homokkal belepett vádiba. Most aranyfényben ragyogó homokhullámokon át száguldunk le a völgybe és pár perc múlva nevetve állunk egymás mellett a hegység lábánál. Előttünk a mérhetetlen sivatag, ameddig a szem ellát, végtelen sík zerir ! Nyugat felé a hegylánc a láthatárral olvad össze és messze délen a nílusmenti dombok éles csúcsai csillognak.”
 |
| Festmény Vadi Szorában |
 |
| Művészi sziklafestmény |
 |
| Művészi sziklafestmény |
Almásy élete során többször járt a Szaharában. Az 1930-as években a Szaharát három fő részre osztották. A nyugati harmadra, Marokkó az Atlasz-hegységgel, a középső része Algír és Tunisz valamint a keleti harmadra, amely Líbia volt. A Líbiai-sivatag akkoriban gyakorlatilag feltáratlan volt, nagyon kevesen próbáltak csak rajta átkelni, mert míg a Nyugati és Közép-Szahara vidékén számos oázis volt található, addig a Líbiai-sivatag rendkívül sivár és vízlelőhely hiányos volt. E terület nagyon izgatta Almásy fantáziáját. Eleinte autóval majd később repülőgéppel kutatta és fedezte fel a sivatag rejtett és akkor még ismeretlen területeit. A könyv ezen sivatagi útjait gyűjti csokorba a szerzőnek, aki a tőle megszokott lebilincselő stílusban meséli el a Szaharához kötődő kalandjait. Almásy személy szerint egyik kedvenc szerzőm, élete egészen lenyűgözően termékeny a kalandok és a felfedezések tekintetében. A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat bemutatása során találkoztunk már a szerzővel és szerencsére további műve is helyet kapott a sorozatban, így Almásy László hamarosan visszatér az ELBIDA projekben.
