Könyvek

Első autó-utazás a Nílus mentén, vadászatok Angol-Egyiptomi Szudánban

Az ELBIDA projektben a következő
Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat kötet, egy igazi különlegesség és
egyben az egyik személyes kedvenc. Az út is melyet bemutat és a szerző is, aki
bemutatja különleges és lenyűgöző. Almásy László „Autóval Szudánba” című műve,
egy Afrikai autós utazás és vadászat krónikája, mely egyben egy igazi kalandos
útleírás is. A könyv közepesen ritkának nevezhető az MFTK sorozatban, azaz beszerezhető,
de nem olcsó kötet. Almásy-nak összesen három könyve szerepel a sorozatban (a
további kettő is hamarosan bemutatásra kerül az ELBIDA projektben), amelyek
közül ez a legkevésbé ritka. Az „Autóval Szudánba” kötet érdekessége még
gyűjtői szempontból, hogy létezik olyan kötésváltozat is, amelynek a címét
elírták és „Autóval Szudánban” címmel jelent meg. A kötet mely Almásy László
első műve volt, 1929-ben Budapesten a Lampel R. (Wodianer F és Fiai) Könyvkiadóvállalat
gondozásában jelent meg 236 oldal terjedelemben. A műben 82 kép található.

Sorozatkötéses kötet (MFTK)

Almásy László Ede utazó,
felfedező, Afrika kutató 1895. augusztus 22.-én született a család borostyánkői
birtokán. Az Almásy család a gyermek születése előtt 3 évvel került
Borostyánkőre, előtte Zsadány és Törökszentmiklós környékén voltak birtokaik. A
nagypapa Almásy Eduárd vásárolta a borostyánkői birtokot. A nagypapa maga is
széles érdeklődési körű ember volt, aki rajongott a felfedezésekért és az
utazásét. Több mint 5000 kötetet számláló magánkönyvtárában közel 600 mű
földrajzi, geológiai, meteorológiai témájú volt. Minden újonnan megjelenő
útleírás, térképet megvásárolta és tanulmányozta azokat. A Magyar Földrajzi
Társaság 1872-es megalakulásakor Almásy Eduárd alapító tag volt.  Almásy László apja Almásy György maga is
ismert utazó, ornitológus,  felfedező és
Ázsia- kutató volt. László gyermekkorában, ebben a környezetben nevelkedve,
nagyon hamar érdeklődést mutatott maga is az utazások és a felfedezések iránt.
Gyermekként sok időt töltött nagyapja könyvtárában, érdeklődéssel figyelte apja
utazásairól hazavitt zoológiai preparátumait és nagy hatással volt rá a kor
ismert ornitológusa Chernel István aki műveit előszeretettel olvasta.

Kartumban

Tanulmányait magántanulókét a
kőszegi bencés gimnáziumban kezdte és már itt egyértelmű jelét mutatta a
madarak és a repülés iránt érzett érdeklődésének. Középiskolai tanulmányait
Grazban kezdte, de hamarosan távoznia kellett, mert kerékpárral elütötte a
gimnázium igazgatóját. Diákévei alatt egy újságban olvasott repülésről szóló
cikk alapján repülőgépet épített, amellyel egy kőbánya faláról próbált a
magasba emelkedni. 10 méter zuhanást követően ért végett a sikertelen próbálkozás.
Bordatöréssel és kisebb sérülésekkel megúszta Almásy az első repülését.
1910-ben a svájci Alpokban tüdőszanatóriumban töltött egy évet, légzési
problémái miatt, mivel 10 éves korától aktív dohányos volt.

Behajózás Triesztbe

Tanulmányait 1911-ben folytatta
az angliai Eastbourne-ban. Az itt töltött évek alatt tökéletesen elsajátította
az angol nyelvet, megismerte az angolszász kultúrát és a brit életformát. Angliai
évei más szempontból is meghatározó volt életére. Egyrészről itt ismerte meg a
híres brit Afrika-kutató, Frederick Selous könyveit, amely fellobbantotta benne
az Afrika iránti vágyát, másrészről itt ismerkedett meg a cserkészmozgalommal,
melynek követelményei és törvényei nagy hatással voltak későbbi életére.

Kairó felé

Az első világháború kitörésekor a
Vas megyei 11-es huszárokhoz vonult be. 1911-ben tanult repülni, majd 1914-ben
vásárolta az első saját repülőgépét. Mivel jó pilóta volt, az I. világháborúban
az orosz, majd később az olasz fronton teljesített szolgálatot pilótaként.

Steindorff tanárral a piramisoknál

A háború végeztével részt vett az
un. királypuccsban, amikor is 1921. április 5-én a határig Mikes János
püspökkel kísérte el az uralkodót. 1922-ben a Steyr cég megbízottja lett, és
autók értékesítésével foglalkozott.

Heliopolisz

A technika iránti érdeklődése
vezette először Afrikába. Sógorával Eszterházy Antallal indultak Steyr autóval
felfedező és vadászútra Alexandriából, a Nílus mentén egészen Kartúmig. Ezt
követően átkeltek a Núbiai sivatagon. Az utazás akkoriban nagy visszhangot
keltett, hiszen Almásyék több mint 3000 kilométert autóztak addig, autóval
járatlan utakon. Köszönhetően a sikeres utazásnak a Steyr cég megbízza, hogy
legyen a cég kairói képviselője. Az autók iránti szeretete és a Steyr cég
támogatásának köszönhetően több autóversenyen is elindul és 1928-ban Almásy rekordidő
alatt teljesíti a Madrid-Koppenhága útszakaszt. Eközben Afrikát sem hagyja el
tartosan, hiszen több vadászexpedíciót vezet Líbiában. Egy ilyen expedíció
alkalmával ismerkedik meg Széchenyi Zsigmonddal is.

Első próbák a sivatag homokjában

1929-ben a Szaharában tesztel két
új típusú Steyr autót, az út során 700 kilométert tesznek meg a
Keleti-Szaharában és egészen Abu Moharig jutnak társaival. Még ugyanebben az
évben repülőiskolát létesít Kairóban, majd 1930-ban további autótesztelésen a
Líbiai sivatagban tölti idejét. A gazdasági válság eredményeként elveszti az
állását a Steyr cégnél, de ez nem töri meg Almásy lendületét a kalandokban. Még
1930-ban az év vége felé tevés expedíciót szervez Szudánból Abesszíniába.

A Nílus töltésén

1931-ben elhagyja a földet és
repülős felfedező útra indul barátjával, Zichy Nándorral. 1931. augusztus 21-én
szállnak fel Mátyásföldről. A cél az volt, hogy Isztanbulon keresztül Kairóba
repüljenek és csatlakozzanak G. Malins Észak-Szudánba tartó expedíciójához. A
Torosz-hegység átrepülése után 1931. augusztus 25-én egy légáramlat egy
meredélynek csapja a gépet. Almásy majdnem kiesik a repülőből, de Zichy
szerencsésen át tudja venni a vezetést és Aleppóban egy katonai repülőtéren
sikeresen leteszi a gépet. Mivel a sajtó az esetről úgy számolt be, hogy
Almásyék meghaltak, G. Malins nélkülük indul Észak-Szudánba, így lemaradnak az expedícióról.
1932-1935 között több Afrikai helyszínen tesz felfedező utakat, és feltérképezi
Afrika utolsó ismeretlen területeinek egy részét.

A karnaki szfinx-sorok között

A háború előtti években
Egyiptomban a királyi család és a kairói térképészeti intézet számára teljesít megbízatásokat,
valamint repülésoktatásból és repülők értékesítéséből szerez jövedelmet.

Düledező töltésen

A II. világháborúban a németeknek
olyan ember kellett, aki jól ismerte a sivatagot és jó kapcsolatokkal
rendelkezett a térségben. Almásyt kérték fel, aki ekkor már a magyar légierő
kötelékében teljesít szolgálatot. 1941-ben a német hadsereghez vezénylik a
Rommel által vezetett Afrikakorphoz. Felderítőként kezdi szolgálatát. Néhány
hónap kiképzés után Heinkel és Junkers gépek szerzett jogosítványt. Híres tette
volt Almásynak, amikor a Salaam-művelet néven ismerté vált hadműveletben két
német hírszerzőt kellett bejutatni az angol vonalak mögé, egy 5600 kilométer
hosszú, víz nélküli úton. Az angolok addigra már megfejtették a német
rejtjeleket ezért folyamatosan Almásyék nyomában voltak, de ennek ellenére a
helyismeretnek és a leleményességnek köszönhetően sikeresen zárult német
oldalról a művelet. Az akcióért Almásy vaskeresztet kapott.

Bonyolult zsilip-híd

1944-ben tér vissza Budapestre
ahol részt vesz az üldözött zsidók menekítésében, amely során gyakran a német
egyenruhájában, vaskereszt kitüntetésével zavarta el a razziázó nyilasokat. A
háború után többször letartoztatják háború és népellenes bűncselekmények
vádjával. Rommel mellett töltött éveiről írt „Rommel seregénél Líbiában” című
könyvét az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M.E. számú rendeletével a
tiltott könyvek közé sorolja. A per során a Rommel seregben eltöltött
szolgálatott elismerte, de a háborús bűnöket nem. Germanus Gyula vallomásának
köszönhetően felmentik. 1947-ben újra letartoztatják, ekkor Faruk király
unokaöccsének közbenjárásának köszönhetően szabadul ki. Lakását elveszíti,
menekülnie kellett. Először Bécsbe, majd Triesztbe megy, ahonnan sikeresen
eljut Kairóba ahol sportrepülő oktatásból és sivatagi autóskirándulások
szervezéséből él. Utolsó repülős kalandként Párizsból Kairóba repült egy
vitorlázó gépet vontatva maga után és mindezt két leszállással sikerült
teljesíteni, ami akkor világrekordnak számított.

Szaid mint útkaparó

1951-ben autókat vitt Ausztriába
javításra, de az út során megbetegedett és a salzburgi Wehrle Szanatóriumba
került. Megműtik, de a májában kialakult tályogok és egyéb károsodások olyan
súlyosak voltak, hogy belehal a betegségbe. Halálos ágyán még értesül róla,
hogy kinevezték az Egyiptomi Sivatagkutató Intézet igazgatójává. 1951. március
22.-én halt meg, 56 évesen.

Részlet a könyvből:

“A folyó balpartja itt jó hat
méter magas és teljesen meredek. A túlsó oldal, a nagy kanyarulat belső íve is
szép símán lankás. Már messziről látni, hogy hol vannak az állandó vízmedencék,
mert ott a partokon óriási szikomorafák állanak. Ahol állandóan van víz, ott
bujább a növényzet is. A szinte járhatatlan, sűrű, akácos bozótból ezeken a helyeken
tamarindák és deleb-pálmák (borassus) csoportjai magaslanak ki. Az alacsony
partoldalt papirus-sás és a majdnem áthatolhatatlan ambatshbokrok (Hermineria
claphroxylon) zárják el a mögötte fekvő száraz őserdőtől. Ezek a bokrok az esős
időszak alatt magasra nőnek, azután a szárazságban elhalnak és mélyen a földbe
eresztett gyökereiket hajtják ki a föld színe fölé, valóságos védőgátat fonva a
folyópart mentén. A vízhez járó állatok kénytelenek megkerülni őket s ezért a
vízmedence két végén széles, vadaktól kitaposott utakat látni a száraz mederben.

A Nubiai sivatagban

Ádámmal óvatosan cserkészve, megközelítettük a magas part szélét. Lent, közvetlen
a víz mellett, a homokban mindenféle nagyságú krokodilus feküdt. A sekély
vízben néhány gyönyörű szép orrmánycsőrű gólya vagy póling, szélkiáltó gojzén magyarul,
de ezeket lelőni tiltja az angol vadásztörvény; mellettük rikítószínű, tarka
vadludak, odébb egész csapat különös kacsa és köröskörül a sásban a gémek és
kócsagok serege. Felejthetetlenül szép az ilyen első impresszió. Csendesen
leültem az egyik szikomora árnyékába és a látcsővel sorra megbámultam
mindezeket az előttem még ismeretlen állatokat.

Egy órai deszkázás után, végre a töltésen

Tán egy órahosszat is elbámultam volna őket, ha hirtelen meg nem zavarja a
fenséges csendéletet egy hatalmas fúvás és nagy loccsanás a medence közepéből.
Ádám izgatottan kapta el a látcsövet szemem elől és a vízre mutattott :
Gerenti! Effendi!

Elszakadt a ventilátorszíj

Ehhez ugyan nem kellett szótár. A felbukkanó ormotlan víziló-fej még számomra
sem volt meglepetés. A furcsa, óriási disznóhoz hasonló állat néhány pillanatig
körülnézett, nagyokat fújt, aztán lassan visszaereszkedett a tó fenekére.

A Gezira karaván útja

Ádám kétségbe volt esve, hogy
miért nem lőttem. Nekem azonban eszem ágába se jutott, hogy lelőjjem a
vízilovat.

Omdurman romjai közt

A kartumi vadászfelügyelő előre
mondotta, hogy az idei nagy szárazság miatt a felső Dinderen alig találunk majd
vízilovat, mert valószínűleg levonultak a Kék-Nílusba. Útközben Abdul is azt
beszélte, hogy legfeljebb az Ereif el Diek környékén találunk majd hippot.
Ezért kész volt elhatározásom, hogy mindenekelőtt Antalt juttatom lövéshez erre
a véletlenül itt maradt állatra.

Antal zsiráfja…

Most már feszült figyelemmel vártam, hogy újra felbukkanjon. Jó húsz perc múlva
a medence túlsó végén csendesen kitolta magát a sekélyebb vízbe. Most jól
láthattam kövér, majdnem rózsaszínű hátát nagy szürke foltjaival és rövid,
oszlopszerű első lábait. Úgy látszik azonban, gyanított valamit, mert bár
felőlünk nem kaphatott szelet, hirtelen a lomha testét meghazudtoló
elevenséggel megfordult és ismét eltűnt a víz fenekén.

Antal bivalybikája félszarvát leverekedte!

Most már nem is akartam tovább
zavarni. Csendesen felkeltem és intettem Ádámnak, hogy menjünk odébb. Végre
nagynehezen megértette azt is, hogy ezt a vízilovat El Prince számára tartogatjuk
s ebbe vigyorogva bele is egyezett.

Ariel gazella

Befelé kerültünk az erdő felé. A fák a folyótól távolabbra már sokkal alacsonyabbak.
Többnyire ernyő-akácák (Acacia fistula), helyenkint kusza liánokkal borítva.
Közben mindenfelé kisebb-nagyobb szabad, füves területek.

Tora tehénantilope

Az egyiknek a szélén két kis gazellát pillantottam meg. Nem volt nehéz eltalálni,
hogy melyik a bak, mert csak egyiküknek volt szarvacskája. Mivel eltökélt
szándékom volt, hogy lehetőleg minden vadfajtából szerzek egy-két példányt,
leterítettem a kecses kis bakot. Ádám Dikdik-nek nevezte s én ezt az állatot
már ismertem is, mert már láttam többet az autóról.

Vízi bak

A Salt-féle Dikdik (Madoqua saltiana) picike, vörösszőrű állat, tán akkora, mint
az egészen fiatal őzgida. Két hegyes, kis fekete szarva gyengéden előrehajolva,
egymástól messze áll. Kerekded füle jóval magasabb a szarvánál és nagy fekete
szeme feltűnően kiáll a fejéből.

Búcsú a Steyrtól

A test közepére lőttem, hogy az erős puskagolyó túlságosan szét ne roncsolja az
állat elejét és ez az elővigyázat jónak is bizonyult, mert az alig ötven
lépésre leadott lövés majdnem hogy derékban kettészelte a kis állatkát.
Feltettük ezt az újabb zsákmányt a szamár nyakára és tovább bujkáltunk a rétek
szélén.”

Az első krokodilus

Almásy László sokáig elfelejtett
személye volt a magyar földrajzi utazók körének. Rommel seregénél betöltött
szerepe miatt egészen az 1970 évekig nem lehetet róla nyíltan beszélni. 1980-ra
már lazult az ideológiai helyzet és egyre inkább meg lehetett ismerni életét. Az
1990-es években már szakmai körökben ismert Almásy népszerűségét azonban az
1996-ban készült „Az Angol beteg” című 9 Oscar díjjal jutalmazott film hozza
meg igazán és teszi Őt az egyik legismertebb magyar felfedezővé. A filmben egy
szerelmi történetbe ágyazva mutatnak részleteket Almásy Afrikai kutatásairól és
életéről. A történet valós alapokon nyugszik, de tény, hogy sok ponton kicsit „Hollywoodi”-ra
sikerült, ezért az Almásy életét ismerők kritikával illették a filmet. A film
által generált ismertség azonban lehetőséget adott arra is, hogy Almásy életét
ismét elkezdjék kutatni és újabb elemeit ismerjük meg. 2010-re bizonyosság
vált, hogy Almásy valójában homoszexuális volt és több férfi szeretője is volt
életében. Ugyanakkor semmiképpen nem lehet helyesen megítélni Almásy életét,
sem az Oscar díjas film, sem a Rommel tábornok mellett betöltött szerepe, sem
az egykori pártállam kulturális és ideológiai megítélése és sem a homoszexualitás
alapján. Almásy valójában egy rendkívüli ember volt, aki fél évszázados élete
során egészen kivételes kalandokat élt át, kockázatos feladatokat vitt véghez és
számtalan jelentős felfedezést tett. Egy-egy életszakasza alapján semmiképpen
nem ítélhető meg teljes életműve helyesen.

Az első nap zsákmánya

Almásy László első műve egy
izgalmas és kalandokkal teli útleírás. Szenvedélyes vadászként az út során
Almásy és sógora megállnak vadászni. Ezekről a vadászatokról a könyv egy
fejezetében (Vadász-napló) Almásy be is számol, így egyfajta Afrikai
vadászkönyvként is értékelhető a kötet. A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban
több kiadást is megélt az „Autóval Szudánba” című kötetet, melyet később még
két újabb Almásy mű is követett. Az ELBIDA projektben mind az „Ismeretlen Szahara”,
mind a „Levegőben… homokon…” című mű hamarosan bemutatásra kerül. A szerző autóversenyző
és vakmerő pilóta, szenvedélyes vadász és expedíciószervező, kutató és sikeres
felfedező, régész és felderítő volt, de mindemellett egy igazi mesélő és
tehetséges író is. Elsősorban az útleírások és a földrajzi felfedezések iránt
érdeklődőknek, tovább a vadászkönyvek kedvelőinek ajánlott a mű, de ajánlott
azoknak is, akik egy rendkívüli magyar ember izgalmas és lebilincselő útját
szeretnék csak megismerni.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment