Könyvek

Az elmúlt 15 évben mindig az életem része volt valamilyen formában a Kaposvári Egyetem. Hallgató azonban csupán két éve lettem, amikor elkezdtem a neveléstudomány mesterszakot. Az akkor még Kaposvári Egyetem, rövid időn belül Szent István Egyetem lett, aztán Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem. Bárhogy is hívják hivatalosan, nekem mindig is Kaposvári Egyetem marad. Most (minimum 1-2 évre) lezárult a hallgatói életutam, az utolsó félévben nagyon elfáradtam. A Neveléstudomány MA szakon sok mindent tanultunk a neveléstudományról, számos szempontból közelítettük meg a témát és gyakran a nemzetközi kutatások, módszerek és tapasztalatok megismerése is feladat volt. Manapság ez nem óriási kihívás, hiszen az internet világában komolyabb erőfeszítés nélkül érhetők el külföldi tanulmányok és pár kattintással megismerhető a világ bármely szegmense. Nem így volt azonban mindez 1870-ben, amikor Molnár Aladár, a Közoktatási Minisztérium osztályvezető tanácsosa, azt a megbízást kapta báró Eötvös József minisztertől, hogy utazzon Svájcba és Bajorországba, és ismerje meg az országok oktatási rendszereit, gyakorlatukat. Molnár Aladár tanulmányútjáról hazatérve könyvben foglalta össze utazása tapasztalatait. A tanulmányutakról szóló korabeli beszámolók, nem a legizgalmasabb formái az utazási irodalomnak, de mégis fontos részei, hiszen akkoriban számos utazásnak tapasztalatszerzés vagy tanulás volt az alapvető célja. A „Svájczban és Bajorországban szerzett tanügyi tanulmányok” című mű, ugyancsak nem egy különösen olvasmányos kötet, de alapvetően érdekes képet rajzol a korabeli svájci és bajor oktatási rendszerről. Számomra pedig külön izgalmas volt olvasni, már csak az egyetemen frissen szerzett ismereteim tükrében is. A könyv 1871-ben jelent meg Budán, a Magyar Királyi Egyetemi Könyvnyomda nyomtatásában. A 268 oldalas műben illusztráció nem található, a blogbejegyzésben látható képek, Dr. Johann Jakob Egli svájci földrajztudós 1886-ban megjelent „Die Schweiz” című könyvéből származnak.

Molnár Aladár beszámolója

Nagy-réthei Molnár Aladár református lelkész, pedagógus, művelődéspolitikus és országgyűlési képviselő 1839. február 7-én született Veszprémben.  Apja a turvázsonyi birtokos Molnár Dénes volt, akit 1848-ban országgyűlési képviselőnek is választottak. A képviselői feladatai ellátása miatt a fővárosba költöztek s fiát is magával vitte. A forradalom leverését követően apját is perbe fogták és, vagyonát elkobozták. A gyermek iskoláztatása anyagi okok miatt így abba maradt, de már az akkor is okos gyermek hírében álló Molnár Aladár önmaga kezdett tanulni otthon, csökkentve ezzel valamelyest az iskola hiányát. 1853-ban a tudós Pap István keze alá került, kinek támogatásával rövid idő alatt minden iskolai elmaradását pótolta. 1855-ben a Pápai Főiskolára került, ahol előbb bölcsészeti, azután teológiai tanulmányokat végzett. 1860-ban Pápán befejezte a teológiai tanulmányait, majd papi pályára lépett és Pap István mellett volt egy rövid ideig református segédlelkész Vámoson. Amikor a híres pápai tanár Kerkápoly Károly betegsége miatt hosszabb távollétre ment, az akkor alig 21 éves Molnárt helyettesítő tanárnak hívták helyére Pápára. A helyettesítést olyan magas minőségben oldotta meg, aminek hamar híre ment. Nem csoda tehát, hogy 1862-ben a pesti református teológiai intézetbe hívták a bölcsészeti tanszékre tanítani. Nagy lendülettel vetette bele magát a munkába, amely eredményeként még a Magyar Tudományos Akadémia is a tagjai közé választotta.

Molnár Aladár

A rendkívüli mennyiségű munka azonban megviselte az egészségét, így 1864-ben pihenés gyanánt nagyobb utazást tett Németországba, Svájczba és Felső-Olaszországba. Útja során alaposan tanulmányozta az országok közoktatási rendszerét. Hazatérését követően 1867-ben báró Eötvös József közoktatásügyi miniszter a titkárrá nevezte ki. Szakértelmével annyira elnyerte Eötvös bizalmát, hogy rövid idő után osztálytanácsossá léptette elő, sőt a népoktatási törvénynél referensként tudott dolgozni. Az első képezdék szervezésében is ő volt a miniszter jobb keze. Eötvös megbízásából a népoktatási intézmények, különösen a képezdék tanulmányozása céljából Bajorországba, Svájczba, Hollandiába és Belgiumba ismét nagyobb utazásokat tett. 1870-ben kezdeményezte a balatonfüredi szeretetház létrehozását. Molnár Aladár nagyra becsülte és tisztelte Eötvöst, akinek a halálát követően nem sokkal be is nyújtotta lemondását, melyet Pauler Tivadar akkor nem fogadott el. Később azonban mégis végleg lemondott, miután a Veszprém megyei nagyvázsonyi kerületben 1872-ben országgyűlési képviselővé választották. A képviselőházban rövidesen, mint rendkívüli szónok ismerték. A középiskolai törvény előadója is Molnár Aladár volt a tanügyi bizottságban. 1874-ben őt választották meg a magyar néptanítók III. egyetemes gyűlésük elnökévé. 1881-ben betegsége egyre jobban elhatalmasodott rajta, ami ellen aztán hiába keresett gyógyulást Nagyvászonyban, majd Bad Gleichenbergben, ahol végül 1881. augusztus 18-án, 42 éves korában elhunyt. Utolsó kívánsága szerint Balatonfüreden helyezték örök nyugalomra 1884. augusztus 21-én.

Részlet a könyvből:

„ A (Bechtelen) intézetnek — mint már történeténél is emlitém – feladata nem csupán a szegények nevelése, hanem főleg az erkölcsileg veszendő, vagy épen már romlott, avagy büntetett fiugyermekek megjavítása, illetőleg jóvá nevelése, s igy javitómenház (Rettungs-Anstalt mit Correction).

Lausanne

Felvétetnek legalább 6, legfölebb 18 éves fiuk, kik vagy árvák, vagy ha van is szülőjük, az nem képes jó erkölcsi nevelést adni nekik, s igy minden esetre erkölcsileg elhagyatottak, veszendők (a jelenlegi növendékek közől is legtöbbnek van, szülője). Ez erkölcsi elhagyatottság a felvételnek leglényegesebb feltétele. E szerint felvétetnek olyanok is, kik még nem romlottak, de romlásnak különösen ki vannak téve; legtöbbször pedig oly fiuk, kik vagy már bizonyos rosz hajlamokat mutatnak, vagy éppen oly vétséget követtek el, mely miatt törvényes fenyiték alá is kerülnek. A menház oly növendékeiről is hallottam, kik már börtönből is több izben megszöktek, és a semmiféle keritéssel körül nem zárt Bechtelenben 5—6 évig neveltettek s dolgoztak a nélkül, hogy testi fenyitéket vagy akár bezárást alkalmaztak volna irányukban. Az intézet csak vagyontalan szegény gyermekek nevelésére alapittatott ugyan, de néha bevesznek vagyonosabb szülőknek oly vásott gyermekeit is, kikkel otthon a szülők nem tudnak boldogulni; ezek természetesen a körülményekhez képest nagyobb tartásdijt fizetnek.

Svájc a hegymászók paradicsoma

Mindegyik növendék belépésekor tartozik két rendbeli  fehér- és felsőruhát magával vinni, azontul ruházatáról, élelmezéséröl s mindennemü ellátásáról és neveltetéséről az intézet gondoskodik, melyér a szegények évenkint 100 frankot fizetnek, mely összeget, ha a szülők, rokonok vagy pártfogók nem birják, az illető község fizeti meg. Ingyen ellátásban csak akkor részesül egy pár, ha e czélra kellő mennyiségü alapitvány van. A belépettek 16-ik életévük betöltéseig kötelesek az intézetben maradni.

Zürich

A növendékek belépési idejök s létszámuk szerint családokra osztatnak. Egy családban nem lehett több, rendes körülmények között, 12-nél, rendkivüli esetben 14, de Kuratli ur már ezt is sokalja. Mindegyik család saját tanitójával él, s mindegyiknek külön, de a család valamennyi tagja által közösen használt egy háló- és egy nappali munkaszobája van. Jelenleg négy családban van ugyanannyi családtanitó és összesen 45 növendék.

Mürren

A tanitók mindenben és folytonosan családjaikkal együtt közösen élnek, velük egy szobában hálnak, egy időben kelnek és feküsznek, együtt ugyanazon ételekből étkeznek(mindegyik család külön, saját nappali szobájában eszik), és mindennemű házi és mezei munkát teljesitenek: a növendékekkel együtt szántanak, kapálnak, és kaszálnak, folytonosan értelmes és öntudatos munkára tanitván őket, s végre az iskolában tanitanak. A családtanitóknak senminemü külön szobájuk nincs (nem ugy, mint p. o. Schlierenben) és azon kérdésemre, de hátha valami irnivalójuk, vagy egyél csendben végzendő munkájuk van, hol dolgoznak azon másik kéréssel feleltek: „ha a tanitó külön dolgozik, ki van addig a gyermekekkel?”

Basel

A családok lakásain kellemes hatást tesz a látogatóra, az ott uralkodó kifogástalan rend és tisztaság. A nevelés föeszközeiül szolgálnak:

a. a vallásos érzelem ápolása és fejlesztése;

b. szeretettel gyakorlott szigoru rend és keresztyéni fegyelem;

c. az iskolai oktatás. E czélból teljes népiskola van: eddig 8, az uj törvény szerint 9 évi tanfolyammal. Valamennyi növendék közösen jár az iskolába, s családjaikra való tekintet nélkül csupán életkoruk s képzettségük mérve szerint soroztatnak osztályokba. A kilenczévi tanfolyam osztályait a 4 családtanitó tanitja, kizárólag e czélra szolgáló tanteremben, s pedig ugy, miként a mellett, hogy mindenik tanitónak saját osztályai vannak, s egyszersmind szakok szerint is tanitanak, és a következő tanévben tanitványaikkal együtt felsőbb osztályba lépnek, s ekként mindegyik tanitó az egész tanfolyamon áthaladva gyakorolja magát. Tanfelügyelőtől hallám, hogy a menházaknak s különösen Bechtelennek az iskolái oly kitünőek, hogy a községi nyilvános iskolák nem versenyezhetnek velük.

Grimsel-hágó

d. A házi és mezei munka. Egész nevelési rendszerük az először Wehrli által érvényesitett alapelv: nevelni munkára munka által. Itt azonban különösen kettőre vigyáznak; először arra, hogy a munka ne tétessék czéllá, hanem csak nevelési eszközül használtassék. Nem az a feladat, hogy a növendékek minél többet, vagy hogy a mennyit birnak annyit dolgozzanal, hanem hogy csak annyit és ugy dolgozzanak a mennyi szükséges arra, hogy testileg és erkölcsileg erőteljes szorgalmas emberekké képeztessenek. Másodszor arra ügyelnek, hogy a munka még a kisebb gyermeknél se váljék soha játékká (ne játszva dolgozzanak),hanem mindig az erkölcsi élet és nevelés komoly eszközéül szolgáljon. Eleintén az alapitó terve szerint nemcsak a földmives, hanem az iparosmunkát is be kellett volna am intézetbe hozni ily nevelési eszközül, sőt Zellweger éperre óhajtott volna sulyt helyezni. Azonban a tapasztalás valamint, Svájcz, Franczia- és Németország egyéb e nemü intézeteinél, ugy itt is azt bizonyitá, hogy az erkölcsi nevelésnek legalkalmasabb eszközéül használható a gazdasági munka, elannyira, hogy az iparos-oktatással egészen felhagytak. E tárgyról hosszasabban beszéltem Kuratli urral, ki végre is ugy nyilatkozott, hogy igenis p. o. oly városnál, a hol vagy nincs mód az intézetben mezei gazdaságot üzni, vagy a növendékek az életben kiváltképen az iparra lesznek utasitva, ő sem ellenzi menházakban az iparoktatást; de az mindig nagy vigyázattal és nehézséggel jár már annálfogva is, mert igen ritka eset hogy valamely iparosmunkát tanitó egyén egyszersmind paedagogus is legyen, pedig ez lényeges.

Göschenen

e. Ötödik nevelési eszköz a növendékek jövendő sorsához mért egyszerű és jólrendezett életmód. Erre nézve a fődolog az, hogy a növendékek egészségesen s jól tápláltassanak és ruháztassanak, s átalában oly életmódhoz szoktattassanak, a minőt előre látható életpályájukon önmaguk, is meg fognak szerezhetni szorgalommal és takarékosság mellett. Életmódjuk hasonló a schlierenihez, csakhogy még egyszerübb s némileg szigorubb.

Rheinfall

Télen 5 1/2, nyáron 5 órakor, nagyobb munka idején 4 után azonnal felkelnek. Felkelés után fél óráig a családtanitók ügyelete alatt öltözködnek, s a hálószobát takaritják. Azután az egész háznép a háziatya (igazgató) vezetése alatt tartott reggeli közös áhitatra gyülekezik össze, melyen együttesen énekelnek, imádkoznak, s a háziatya rövid bibliai magyarázatot tart. Istenitisztelet végeztével reggeliznek tejet és kenyeret. Étkezés, után mely 1/4 óránál tovább nem tarthat, 3/4 óra van adva mindegyik családnak az edények elmosására, a családház minden helyiségének s környékének kitisztogatására s öltözékük rendbehozására. Miután a családtanitók a kitisztitott helyiségeket, ruhaszekrényeket s a fiúk öltözékeit megvizsgálták, mindnyájan télén iskolába, nyáron mezei munkára mennek, s e foglalkozásuk 12 óráig tart, a mikor ebédelnek (mindegyik család külön saját nappali szobájában). Az ebédre rendesen: levest, főzeléket vagy tésztát s burgonyát, és hetenkint 4-er hust kapnak. Ünnepnapokon egykis pόtlék is szokott ebédjükhöz adatni. Sajátságos, hogy mikor husétel nincs kenyeret nem igen esznek ebédjükhöz. Ebéd végeztével 1 1/2-től 1 óráig az edényeket tisztogatják el, azután fél órai szabadidő vagy játék, melyben a családtanitók is részt vesznek, azontul ruháikat foltozzák, vagy saját kerteikben foglalkoznak, s ugy 2—6 (nyáron 7) óráig házi vagy mezei munka és iskola, közben 4 órakor uzsonnáznak kenyeret, s ahoz a körülmények szerint vajat, vagy gyümölcsöt stb. 7 órakor esteliznek, mely után a másnapi ebédhez szükséges dolgokat (p. o. babot,lencsét tisztogatnak, burgonyát vagy répát stb. hámoznak) készitik, s e közben a családtanitók valamit felolvasnak, vagy elbeszélnek nekik, vagy pedig rejtvényeket adnak fel. Nyáron a korai felkelés s erősebb testi munka miatt hamarább lenyugosznak, télen esti 9 óráig ruháikat foltozzák, a maguk számára harisnyát kötnek, e közben a tanitó vezetése alatt énekelnek, vagy olvasnak. Hetenkint egypárszor szavalati estéket tartanak, melyen a növendékek szavalnak, vagy szini jeleneteket játszanak, vagy valamit elbeszélnek.

Hegyi út

Érdekesek a szombati vizsgák, melyeken az igazgató szigoru szemle alá veszi mindegyik család lakását, szekrényeit, a ruhákat, azonfölül a fiukat heti tanulmányaikból megcenseálja, s mindegyik családtanitónak részletes jelentést kell tennie a hét lefolyásáról, munkáikról s minden egyes növendék magaviseletéről, annak ugy jó igyekezetét mint hibáit illető figyelemre méltóbb tetteiről.

Monte Rosa

Az igazgatónál s a tanitóknál is kérdezősködtem az elkerülhetlenül szükséges fenyitéki módok iránt. A büntetést a lehetőségig kerülik, s a felügyelettel s szeretetteljes figyelmeztetéssel iparkodnak szükségtelenné tenni. Mégis előforduló vétségeknél intést, majd pirongatást, s azontul a büntetésseli fenyegetést használják. Ha azonban ennél is több szükséges, akkor a közvetlen testi fenyitést: a vesszöt alkalmazzák, a többi növendékektől mindig elzárt helyen. A bezárást sohasem használják, mert a bezárt vétkes fiu, — mint ők mondák —„brütet auf seine That” (töpreng a tettén), s ezért veszélyesnek tartják ily erkölcsi hangulatban a növendéket magára hagyni. „Soha sincsen, mondák, a gyermeknek nagyobb szüksége az igazi barát s a mentő kéz közellétére, mint épen bünös állapotában.” A fődolog azonban: hogy a gyermek soha se vegyen észre a büntető tanitóban felgerjedést vagy haragot. A legszigorubban ügyelnek, hogy ily kedélyállapotban levő tanitó azon idő alatt ne büntessen. A büntetés végrehajtása alatt is kell hogy a gyermek a tanitó szelid szeretetét, és részvétét tapasztalja. Ezeknél fogva eljárásuk az, hogy ha már testi büntetés kell, az illető tanitó a növendéket valamely félreesö szobába viszi, szivreható intések között a vessző büntetést végrehajtja, de a mint az megtörtént, a multról többé nem szól neki, szemrehányást nem tesz, hanem saját társaságában viszi valamely munkára, vele marad és dolgozik, s figyelmét a jövendőre, a követendő jó utra iparkodik irányozni. Egyébiránt mondják, hónapok telnek el, mig egy ily büntetési eset adja magát elő. Bőjtöt igen ritkán, és akkor is többnyire lustaság ellen alkalmaznak. P.o. ottlétem alatt egy fiu a burgonya szedésnél lusta volt, ·s e miatt az étkezésnél nem kapott burgonyát.

Falu a hegyekben

Télen az iskolai tanitásra, nyáron a mezei munkára van tulnyomó suly helyezve, ugy, hogy nyáron, az esős napokat kivéve, alig tartatik naponkint 2 óra iskolai tanitás. Az egész birtok közvetlenül a lakházak körül terülvén el, a mezei munkáról tanórára vagy ebédre hazajövetel nem kerül nagy időveszteségbe. A munkára mindig az egész család kimegy, s a legkisebbek, ha még egyebet nem tehetnek, a követ szedik össze, vagy mig a tanitó s a nagyobb fiuk szántanak, a lovat vagy marhát vezetik.

Thusis

Ezenfölal mindegyik növendéknek 1—2 □ ölnyi kertje van, melyet saját belátása szerint tartozik müvelni, s termesztményei az intézet konyhájára eladatván, a jövedelem az illető növendék külön pénztárába tétetik. A 12 évesnél idösebb fiuk e keresményükből tetszésük szerint költhetnek a mire akarnak, de tartoznak a családtanitónak beszámolni hova s mire forditásáról.

Silenen

Az intézetből kikerült növendékek legnagyobb része földmivessé lesz, csak ritkábban lépnek egyesek valamely iparos pályára; mióta azonban a képezdei tanfolyam fönáll, a kiválóbb tehetségü s biztosan kiismert jellemü növendékek abba lépnek át, és tanitókká képeztetnek. Nehány növendék már a münchen-buchseei képezdébe is felvétetett.”

Alpesi gleccser

Molnár Aladár 1870 szeptemberében utazott Bajorországba és Svájcba báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi minisztere megbízásából. 1865-ben már hosszabb utazást tett Svájcban, így akkor alaposan tanulmányozta a zürichi, a berni és a luzerni kantonok tanügyi szervezetét, így ezen az útján csak az éppen akkor idehaza a figyelem középpontjában lévő témákat figyelte meg mélyebben, mint például a tanitóképezdék szervezeti felépítését, a bentlakás kérdését, a felvételi vizsgákat, az özvegyeknek és árváknak nyújtott ellátásokat, a népiskolák fenntartását és különösen a szegénynevelés ügyét. Ez utóbbi Molnár szívügye volt. Útja során megfordult Zürichben, Bernben és Baselben, de emellett meglátogatta a rüte-i gazdasági iskolát, a klosterneuburgi gyümölcs és szőlőmíves iskolát, a rorschachi, a küsnachtoni, a münchenbuchseei és mariabergi képezdéket és komoly figyelmet fordított a szegényneveldék és menházak megismerésére. Utazásáról 1870 késő őszén érkezik haza és azonnal neki is fog tapasztalatainak könyvbe foglalásához. Az elkészült tanulmánykötet 1871 januárjában jelenik meg, éppen úgy, hogy a Molnár Aladár által, oly mélyen tisztelt báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter még kézbe foghatta a könyvet. Eötvös pár nappal később, 1871. február 2.-án, 58 éves korában hunyt el.

Zermatt

Molnár Aladár műve egy sok ponton száraz, tényszerű, tanulmánykötet de mégis vannak kimondottan olvasmányos részei. Elsősorban azok a részek élvezetesek, amikor egy-egy képezde vagy intézet belső működését mutatja be. Az intézmények sokszor megmosolyogtató és néha elgondolkodtató nevelési gyakorlatai, nekem különösen izgalmasak voltak, de azt gondolom az oktatás, az oktatási rendszer iránt egy picit is nyitott olvasó számára is izgalmasak lehetnek. Persze ez nem jelenti azt, hogy egy remek nyári nyaralásra ezt a könyvet ajánlanám társul vagy egy izgalmas esti olvasmányként e könyvet javasolnám, de az biztos, hogy semmiképpen nem kínszenvedés olvasni. Beszerezni nem lehetetlen (már ha valaki erre adja a fejét), mert bár nem egy gyakori könyv, de mivel keveseket érdekel a téma, így nem kapkodják el a ritka kötetet azonnal, ezért sokáig áll az antikváriumok polcain szerzőnk műve. Molnár Aladártól most búcsúzunk az ELBIDA projektben, hiszen ismereteim szerint bár számos tanulmányútja volt rövid életében, egyéb utazásairól nem készült ehhez hasonló beszámoló könyves formában. Az utazási irodalom peremvidékét is elhagyjuk és jövő héten ismét visszatérünk a hagyományos és klasszikus útleírások világába.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment