Könyvek

Gyűjtői tevékenységem során van, hogy egy szerző neve alapján keresek, van, hogy egy konkrét művet keresek, de sokszor az is előfordul, hogy csak úgy véletlenül bukkanok egy számomra ismeretlen szerző, ismeretlen könyvére internetes böngészéseim során. Shvoy Lajos esetében is így volt, hiszen sem az amúgy híres szerzőt, sem amerikai utazásának a történetét nem ismertem. Az amerikai utazásra, az ekkor már püspök Shvoy Lajost a püspöki konferencia kérte fel 1937-ben. A budapesti Eucharisztikus Világkongresszus előkészítése során a püspöki konferencia úgy döntött, hogy az Amerikában élő, elsősorban katolikus magyarokat, illetve az Egyesült Államok püspöki karát, személyesen hívják meg a világeseményre. Shvoy megbízatása két kísérőjével tehát ez volt. Az utazás 1937. március 29-től 1937. augusztus 12-ig tartott, amely során Shvoy Lajos levelek útján rendszeresen tájékoztatta az itthon maradt híveit, részletes leírásokat küldött a benyomásairól, tapasztalatairól és az elsősorban katolikus amerikai magyarságról. Ezekből a levelekből aztán, hazatérését követően adták ki, az „Amerikai levelek” című művét. A könyv 1938-ban jelent meg a Székesfehérváron a Vörösmarty Nyomda kiadásában. A 214 oldalas műben számos fekete-fehér fotó található.

Shvoy Layos és útitársai

Shvoy Lajos ritka könyve

Shvoy Lajos katolikus pap, székesfehérvári püspök 1879. március 9-én született Budapesten. Szülei Shvoy Kálmán magyar államvasúti felügyelő és Cacciari Matild volt. A kishivatalnoki családban született Shvoy tanulmányait Budán, az érseki gimnáziumban kezdte majd Esztergomban a bencéseknél folytatta, ezt követően pedig az Esztergomi Szeminárium növendéke lett. Boltizár József nagyszombati vikárius, 1901. július 13-án szentelte pappá, az esztergomi bazilikában. Rövid ideig hittanárként dolgozott a Bajnok utcai iskolában, majd a Regnum Marianum világi papi közösség konviktusában prefektus lett. 1905-től a konviktus igazgatója, 1910-től pedig középiskolai hitoktató, majd 1918-tól az Regnum Marianum első, templomépítő plébánosa lett. Kiváló ifjúsági lelkipásztorként, társaival ő honosította meg Magyarországon a cserkészet elveit. 1920 novemberében cserkésztiszt lett, majd 1923-tól a Regnum Marianum „Galamb” cserkészcsapatának parancsnokhelyetteseként számos kirándulást, gyalog- és vízitúrát szervezett és vezetett. A „Galamb” cserkészcsapattal minden évben Kisoroszi mellett, a Szentendrei-sziget északi csúcsán levő külön kis szigeten, a Galamb-szigeten táboroztak három-négy hétig. A cserkészmozgalom sikeres volt, hiszen az első világháború során a cserkészek számos teendőt láttak el hadikórházakban vagy a pályaudvarokon. Shvoy Lajos ekkoriban Nyugati pályaudvaron szolgálatot teljesítő cserkészcsapatok parancsnoka volt. Az őszirózsás forradalom, majd Kun Béla kormánya azonban véget vetett a cserkészet virágzásának.

A fiatal Shvoy Lajos

Prohászka Ottokár halálát követően XI. Piusz pápa 1927. június 20-án székesfehérvári püspökké nevezte ki. 1927. augusztus 1-jén szentelték püspökké Budapesten, majd augusztus 8-án foglalta el székét. Az anyagilag nehéz helyzetben lévő egyházmegyét, Székesfehérvár 18. püspökeként közel 41 évig kormányozta. Püspökként is plébánosi egyszerűséggel fordult hívei felé. Püspök volt a Csitáry korszak alatt, a háború borzalmait is ebben a minőségben élte át, majd a kommunista diktatúra során is méltón látta el tisztségét. Kormányzása alatt másfélszeresére nőtt a plébániák és lelkészségek, megduplázódott az esperesi kerületek száma. Papjainak, kispapjainak is igazi lelkivezetője volt. Tevékenységében központi helyet kapott a kultúra is, a Székesfehérvári Püspöki Könyvtár és levéltár rendezése, valamint 1938-ban az Egyházmegyei Múzeum megszervezése az országban elsőként is a nevéhez köthető. 1937 nyarán a püspöki kar megbízásából hosszú missziós utat tett az Amerikai Egyesült Államokban, hogy népszerűsítve a budapesti 34. Eucharisztikus világkongresszust és, hogy személyesen hívja meg az ott élő híveket és az Egyesült Államok püspöki karát a világeseményre.

Shvoy Lajos 1967-ben

A második világháború végén dunántúli püspöktársaival, köztük Mindszenty József akkor veszprémi püspökkel együtt 1944 őszén kérték az ország irányítását, hogy a Dunántúlt ne dobja oda a háború pusztításainak. Kísérletük végül nem járt sikerrel. 1945. február 8-án, megtagadta, hogy az akkori vezetésnek hálaadó istentiszteletet mutasson be, ezért elhurcolták a nyilasok és letartóztatták. Veszprémben, Szombathelyen, Sopronban és Sopronkőhidán raboskodott. Szabadulását követően 1947–1948 során főpaptársaival együtt számos zarándoklaton részt vett. 1947-ben pápai trónállóvá nevezte ki XII. Piusz pápa. 1948 májusában az egyházjog szabályai szerint figyelmeztette, aztán később fel is függesztette a bakonykúti plébánost, aki nyíltan együttműködött a kommunista rezsimmel. Szittyay Dénes végül az engedelmességet megtagadta, így kiközösítette Shvoy a papot. Az eset hatására komoly médiatámadás indult ellene és egyértelművé vált, hogy nemkívánatos személy a kiépülő diktatúrában. Még ebben az évben megpróbálják lemondatni, de végül ez nem sikerül. 1951-ben először be akarták vonni a Grősz-perbe, majd házi őrizetbe helyezték. 1961-ben az MSZMP Politikai Bizottsága már jóváhagyta az internálását, ami azonban Grősz József kiállásának és az Állami Egyházügyi Hivatal élén történt változásoknak köszönhetően végül meghiúsult. Shvoy Lajos mindvégig kiállt Mindszenty József mellett, mind a vatikáni diplomaták, mind az állami szervek a kommunista rendszerrel következetesen szembenálló püspökként tartották számon. 1968. január 21-én, Budapesten, 88 éves korában érte a halál. A székesfehérvári székesegyház altemplomában helyezték végső nyugalomra.

Részlet a könyvből:

„Péntek éjjel 2 órakor léptünk át Gibraltárnál az. Atlanti Óceánba. Hajónk azóta egyfolytában megy és vígan himbálódzik a hatalmas hullámokon. A tengerészek és tengeri medvék azt mondják, hogy nagyon csendes vizünk van, pedig az egész szombat azzal telt el, hogy megszokjam ezt a részeg életet.

Shvoy Lajosék hajója a “Rex”

A “Rex” ünnepélyes vízrebocsátása

Az olaszok büszkesége a “Rex”

Állandóan imbolyog a talaj az ember lába alatt és a fedélzeten sétálva majd hegyre mászik az ember, majd 20 lépés után meredek lejtőn szalad lefelé. Szombaton délután a mozi alatt volt a legszörnyűbb, mert akkor 4 irányban is táncolt a hajó, de mára már eléggé hozzászoktam ehhez a hintás élethez. Az utasok is szépen állják a sarat. Még a női utasok is itt sétálnak reggeli után a zárt verandán az írószoba elött s derekasan küzdenek az állandó akadállyal. A spanyol partokon minden sötét volt, 一 meséli Szabó János, aki megvárta a gibraltári kikötést, – csak a kikötő volt kivilágítva, ellenben reflektorokkal megvilágították a Rex et; gyönyörű látványt nyújtott a túlvilági fényben úszó luxus-hajó a sötét forrongó spanyol világban.

A Kék szalag birtokosa

Az I. osztály igazi luxuskörülményt biztosított

A “Rex” hálókabinja

Az utazásnak szenzációja, hogy naponként éjjel 60 perccel vissza kell igazitani az órát, mert minél nyugatabbra megyünk, annal később kel fel a nap. Első reggel nem keltettek fel megállapodás szerint félhétkor. Egy erős lökésre felriadok s látom, hogy már félnyolc. Sietek, hisz nyolc órára jelentkeztem a szentmisére, mire háromnegyed nyolckor bekopog Szabó János és jelenti, hogy most kelt fel, mert az órákat egy órával hátra kell igazítani és igy még csak háromnegyed hét van. Így nyerünk mindennap egy órányi időt. Mire megérkezünk Newyorkba, teljes hat órával leszünk hátrább. Most félúton vagyunk s így három óra a különbség. Otthon most ebédelnek, mi ép most reggeliztünk. Visszafelé menet igy fogunk egy órát veszíteni, mert akkor meg előre kell igazitani naponkint egy órával az óránkat.

A “Rex” érkezése

Kilátás a felhőkarcolók tetejéről

A Columbia-egyetem orvosi fakultása New-Yorkba

Ma esőre ébredtünk. Felhők csüngtek a tengerbe, meleg, párás volt a levegő, a tenger is megszürkült. Már nem olyan szép sötétkék, mint a Földközi tenger s a hullámok már erősen tarajosak. Úgy látszik, az éjszakai vihar kissé felkorbácsolta a vizet.

New York lánchídja

Woodbridge-i új kultúrház

Ellátásunk egyformán kitűnő s az élet rendes tengeri kerékvágásban folyik. Nagy szenzáció, ha hajóval találkozunk. Eddig mindössze két gőzöst láttunk. Kis teherhajó volt mind a kettő.

New York éjjeli reklámtábláinak tündéri fénye

A Johnstown-i árvíz borzalmas pusztítása

Borzalmas, mit csinál velünk vasárnap dél óta a tenger! Ezt a szörnyű nagy hajót úgy dobálja, mint egy üres diót s mi imbolygunk a viharos tengeren. Két napig nyugati szél fujt, szembe a hajóval. Az erős áprilisi szél felkorbácsolta a vizet, hogy 15 méteres hullámokat vetett. Ezek a kétemelet magas hullámok úgy felkapták a hajót, mintha labdáznának vele. Erősen orrára bukdácsolva megy a hajó s amint az orra kétemelet magasságból leesik a hullám fenekére, végigfreccsen a hajón a tenger vize. Fenséges látvány ez a kapitányi fedetthídról, ahonnan ezt nézegettük. Mikor aztán a hullámok a hajó farát emelik fel és az óriási propeller-kerekek kikerülnek a vízből, az egész hajó megremeg bele. A propellerek ugyanis a szabadba kerülnek és nincs semmi ellenállásuk, így hihetetlenül megnövekedik a sebességük s ez által nagyot rántanak a hajón. Egypárszor az egész hajótest úgy megborzongott, hogy mindnyájunk lélekzete elállt tőle. És az egész óriási alkotmány recseg-ropog minden eresztékében. Ha a hullám a hajó oldalához vágódik, akkorát szól, mint az ágyú s a hajó, mintha fájna neki, nagyokat nyög belé.

Eördögh prelátus a Toledo-i plebánia előtt

Detroit-i magyar templom és Nagy Dezső prelátus

A legmodernebb magyar iskola Passaic-on

Mára azután megfordult a játék. Ma északról fuj a szél. Jobb oldalról kapjuk a szelet és a hullámokat. A tenger sötétszürke, tarajosak a hullámok, a tarajok szép fehérek. Ez az oldaltámadás nagyon is kíméletlen. Mindenfelé köteleket feszítenek ki, hogy legyen mibe kapaszkodni, mert ma már teljesen bizonytalan a járás. A székeket is megláncolják, mert bizony néha métereket repülnek. Az asztalon a poharak és tányérok súlyos nikkeltartókba vannak megerősítve. Még így is a reggeli alatt egy erősebb hullámlökésre megindultak az asztalon az edények. Nosza volt kapkodás. A sok pincér, — mert az van rengeteg, de kell is, — sietett a törékeny dolgokat menteni. Az öregebbek nem nagyon izgulnak: be van biztosítva az egész berendezés.

Az első magyar iskola Clevelandban

Clevelandi magyar “csibészek”

Amerikai körútunk vezérkara

A társaság tagjai jól bírták a vihart. Látszik, nem először mennek viharos tengeren. No, én nem vagyok nagyon hozzászokva és bizony pénteken meg vasárnap, legkivált vasárnap, nagyon furcsán éreztem magam. Az állandó himbálódzástól nagyon fájt a fejem. Most már lassan beletörődtem a változhatatlanba. Úgy látszik, végig így marad a tenger: hullámos és nyugtalan. Vasárnap éjjel alig aludtam. Meg kellett szoknom, hogy hintán alszom és a fejem hol fent volt a magasban, hol lent a mélyben. Nem valami élvezetes éjszakai nyugalom. Egyik kisérőm, mint öreg tengeri medve, azt mondja, hogy akkor alszik legjobban, ha a tenger nyugtalankodik. Hétfőről keddre virradóan már magam is jól aludtam, pedig alapos hintázásban volt részünk. Csodálatos, hogy mi mindent meg nem szokik az ember!

Oakland

A geológia csodálatos birodalmában

Kisütött a nap. Gyönyörű sötétkék a tenger, az ég felhős, de szép kék a felhők között. Már kiosztották ma reggel a leszállásra vonatkozó utasításokat. Ügy látszik, csütörtök reggel Newyorkban leszünk.”

A híres Santa Fé vonat

A Grand Canyon félelmetes szakadékai

Öszvér-út a szakadédok gigantikus világában

Shvoy Lajos két társával, gróf Wenckheim Frigyessel és dr. Szabó Jánossal utazott Amerikába. Wenckheim hét évig, míg Szabó húsz évig dolgozott Amerikában, így angoltudásukkal és széleskörű amerikai ismeretségükkel komoly támaszt nyújtottak Shvoynak az utazás során. 1937. március 29-én este a székesfehérvári pályaudvarról induló vonattal veszi kezdetét Shvoy és Szabó amerikai utazása, Wenckheim rövid idő múltán, Nagykanizsán csatlakozott hozzájuk. A vonaton a szomszéd hálófülkében utaztak Somogyváry Gyula, Láng Boldizsár és Antal István országgyűlési képviselők, akik éppen az Interparlamentáris Unió római konferenciájára utaztak. Shvoy leírásából kiderül, hogy „Gyula diák” az első világháború olasz frontjának helyszínei láttán mesélni kezdett és csak úgy folytak a világháborús történetek belőle. 31-én délután már elhagyták Genova kikötőjét és a „Rex” fedélzetén Amerika felé vették az irányt.

Shvoyt lenyűgözte a vidék

A Grand Canyon északi peremén

A „Rex” és testvérhajója a “Conte di Savoya” az olasz fasizmus tíz éves jubileumára épült szuperhajók voltak. Shvoy Lajosék hajója a „Rex” az olaszok nagy büszkesége volt, hiszen 1933-1935-ig a Kék szalag elismerés birtokosa volt, mint az Atlanti Óceánon a legmagasabb átlagsebességgel közlekedő utasszállító hajó. 1933-ban 28,92 csomóval, azaz 53,56 km/h sebességgel kelt át az óceánon. Az 51.620 tonnás és 268 méter hosszú hajó, 36,5 méter magas volt. Az utasok 6 lift és 10 lépcsőház segítségével járhatták be a hajó 9 emeletét. A hajó a kor emblematikus olasz utasszállítója volt, olyannyira, hogy Federico Fellini erről az időszakról szóló „Amarcord” című filmében is feltűnik az olasz fasizmus büszkesége, a „Rex”” nevű óriáshajó. Shvoy és útitársai az Itália hajótársaságtól I. osztályú tiszteletjegyet kaptak, így igazi több napos luxusutazásban volt részük. Shvoy Lajos az egyágyas 268-as apartmanban utazott, ahol elegáns mahagóni bútorok, hideg-meleg vizes mosdó, fürdőszoba és villamos árammal működő fűtés szolgálta a kényelmét. Könyvében részletesen mesél a hajóútról, ami luxuskényelmet biztosított, de vízen járás kellemetlenségét is magába hordozta. Nyugodt és viharos napokat követően, 1937. április 8-án délután 5 órakkor kötnek ki végül New Yorkban.

Santa Monica

Mariposa Growe. 4000 éves fenyőóriás

Átjáró az évezredes fenyőfában

Az új világba érkezést követően New Yorkban és a keleti parton látogatták a helyi közösségeket, találkoztak ott élő magyarokkal és persze az amerikai egyház képviselőivel is. New Yorkból a hegyeken át több kisebb város meglátogatása után Pittsburghba utaztak. Innen tovább Detroit, Cleveland következett. Cleveland körül egy nyolcszáz kilométeres körút során látogatták meg a helyi magyarokat, majd St. Louis és Chicago következett. A New Yorkba való visszatérést követően a „Santa Fe” nevű vonattal, hét államon keresztülutazva jutottak el Los Angelesbe, Amerika nyugati partjára. Nagyjából két hetet töltenek a nyugati parton, ahol Los Angeles mellett San Franciscoba is eljutnak. Ezt követően ismét vonattal térnek vissza Chicagon át New Yorkba, ahonnan 1937. augusztus 4-én a „Rex” testvérhajója a „Conte di Savoya” fedélzetén hagyják Amerikát. Útjuk során 15908 kilométert tettek meg tengeren és mintegy 29760 kilométer szárazföldön. Genovától, Genováig tehát Shvoy Lajos és kísérői 45668 kilométert utaztak.

A hatalmas híd kivilágítva

A Centrale Park New-Yorkba

Ghika György főkonzul, Lipták bácsi és leánya búcsúznak a fedélzeten

Shvoy Lajos könyve lebilincselő. Pontosan olyan dolgokat mesél el hosszú amerikai útjáról, ami alapján rendkívül színes képet rajzol a kor utazási lehetőségeiről, az 1930-as évek végi Amerikáról és a helyi magyar közösségek életéről. Apró, epizódszerű történetei a könyv végére egy kerek egésszé állnak össze, mely így egy igazán részletes korrajzot eredményez. Stílusa jó, a fotóillusztrációk bősége ugyancsak emeli a könyv élvezeti értékét, összességében tehát egy szerethető és remek amerikai útleírásról van szó. A könyv nem könnyen beszerezhető, talán minden túlzás nélkül ritkának is nevezhető, de ha valakinek mégis sikerül beszereznie vagy lehetősége van valamilyen módon elolvasni azt, akkor bátran ajánlom, nem fog csalódni Shvoy Lajos könyvében. A szerzőtől a blogban búcsúzunk, hiszen utazással kapcsolatos műve ez az egyetlen egy volt, de Amerika, az új világ bizonyosan sokszor lesz még szereplője az ELBIDA projektnek. A jövő héten, ha minden jól megy, egy kicsit elrugaszkodunk a valóságtól és Rougemont Lajos segítségével egy mesés utazás részesei leszünk. Egy csodás és kalandos utazás az övé, mely talán igaz sem volt.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment