Hat évvel ezelőtt jelent meg az első útleírásról szóló bejegyzés az ELBIDA projektben. 2017. március 1-én, amikor rányomtam a „közzététel” gombra, akkor nem gondolkodtam a jövőről. Nem voltak kialakult tervek, sem különösebb elvárások, csupán meg szerettem volna mutatni, be szerettem volna mutatni, ritka és különleges könyvgyűjteményemet. Az első bemutatott könyv, Henry Morton Stanley már sokszor emlegetett és számomra különösen kedves műve, „A legsötétebb Afrikában” című volt. Gyönyörű mélyzöld és arannyal nyomott díszes borítója, különleges illata, gyönyörű fametszetei és nem mellékesen maga a kalandos történet volt az, amely megpecsételte a sorsomat, így nem volt kétséges, hogy az első bejegyzés róla fog szólni. Ma már nem szeretem azt a bejegyzést, volt, hogy gondolkodtam az újra írásán, de végül elvetettem az ötletet, hiszen az is az ELBIDA projekt „történelmének” része.
Az elmúlt hat év sok olyan eredményt, eseményt tartogatott, amire a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. A számok nyelvén is sok mindenről lehet mesélni. Például összesen 360 bejegyzés született, amelyből 326 szól konkrétan egy könyvről, 10 pedig időszaki kiadványban megjelent útleírásról. Az ELBIDÁRIUM-ból, már 211 könyv tölthető le elektronikus formátumban, amelybe megtalálhatók külső szolgáltatók állományai, de folyamatosan gyarapodik a saját állomány is. Az elmúlt években több újságcikk jelent meg a blogról, „szerepeltünk” a Kossuth Rádióban és személyes előadások során is meséltem gyűjteményem különleges darabjairól. 2021-ben az ELBIDA projekt kapta meg a Juhari Zsuzsanna díjat, amely óriási elismerése volt a blognak. Ezek a történések mind rendkívül fontos és előre nem várt eredményei voltak a hat éve indult blogírásnak, de számomra történtek talán még ennél fontosabb dolgok is. Létrejött egy mikroközösség az ELBIDA projekt körül. Emberek, akik maguk is gyűjtők vagy érdeklődő olvasók, a néhai szerzők hozzátartozói a világ számos részéből, szakdolgozatukhoz kutató diákok és megannyi a téma iránt érdeklődő, akiket az ELBIDA projekt közösségé kovácsolt. Sok új személyes és virtuális barátra tettem szert, akikkel találkozok, levelezek és a könyvek mellett már az élet más területeiről is jókat beszélgetünk. Szóval az elmúlt hat év minden tekintetben sikeresnek mondható, ami igazán boldoggá tesz.
A jövőre vonatkozóan komoly terveim és fejlesztési ötleteim vannak. Ma már sokkal tervezetebben gondolkodok a blogról, mint hat éve a kezdetekkor. Egyéni számításaim szerint, ha ezt az ütemet tudom tartani, akkor 24 év múlva el fognak fogyni a gyűjteményemből a bemutatható könyvek. Persze folyamatosan kutatom, keresem az új és még nem ismert könyveket, így vélhetően ez a valóságban egy élethosszig tartó projekt lesz. Izgatottan és kíváncsian várom ennek a hosszú útnak az újabb állomásait. Nagyon örülök azoknak az olvasóknak, akik eddig kísértek és ezután is velem tartanak az úton, míg az új olvasókat, pedig szeretettel várom, hogy részesei legyenek Ők is ennek a „közös utazásnak” a régi útikalandok világába.