Könyvek

Cholnoky Jenő negyedik a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban megjelent műve a „Balaton”. A szerző célja a mű megírásával az volt, hogy olyan dolgokat mondjon el a Balatonról, amelyeket szerinte jó tudni. Cholnoky szerint ezeknek az ismereteknek az ember hasznát veszi, ha a Balaton mellett tartózkodik, másrészről pedig ezen ismeretek birtokában sokkal jobban fogja élvezni a tó gyönyörűségeit. A könyv 1937-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 192 oldal terjedelemben. A kötetben 120 kép található. Cholnoky Jenőről  ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben  „A sárkányok országából” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.

Sorozatkötéses kötet (MFTK)

Részlet a könyvből:

„Szokás volt azelőtt a jégen átrándulni Somogyból Zalába, vagy fordítva, s persze a rokonlátogatás iddogálással jár. A megkésett látogató pityókosan indult neki a jégnek, sötétedő estefelé, s nem tudva az irányt betartani, rátévedt a rianásra s menthetetlenül belefulladt. Majdnem minden jeges télen történt egy-két ilyen katasztrófa. A jeges vízbe bukott ember persze ordít, ordítását talán meghallani a parton is és aki hallja, az keresztet vet magára, de menteni lehetetlen. Tavasszal veti ki hulláját a jéggel együtt az északi vihar hullámverése.

A Balaton 1916. évi tavaszi árvize Boglár előtt
A Sió-csatorna zsilipje alulról nézve

A rianás szót a halászok nekem úgy magyarázták, hogy a legveszedelmesebbek azok, amelyek a partok előtt, a partokkal párhuzamosan futnak, mert ezeket az északi szél még jobban kitágíthatja, elnyomván a jeget dél felé. Ha az ilyen rianás felé közeledik a lovas szekér vagy szánkó, a ló megérzi a jég himbálásáról, hogy nyílt víz felé közelednek s a ló úgy megriad, vagy megrian, hogy semmiféleképpen sem lehet tovább hajtani.

Az Ecséri-templom romja 1900 körül
A Vendégi-hegy románízlésű haranglábja

Nem egészen biztos, hogy innen származik-e a szó, de nem lehetetlen. Inkább azt hiszem, hogy a rianás az erőszakos elrepedés és tátongó rés keletkezését jelenti. De semmi esetre sem a durrogással keletkezett, vékony hasadásokat, repedéseket, mert ezeket a halász nem nevezi rianásnak. Durrogáskor bátran jár a jégen, még a lovak sem félnek a kísérteties durrogástól, sikoltozástól, nyögés- és sóhajtásszerű hangoktól. Olyankor hízik a jég és máris vastag.

Forrás-kút Haláp faluban, Tapolcától északra
A hullámok pusztító munkája Fonyód alatt

Attól féltünk, hogy talán a rendkívül érzékeny, Eötvös-féle műszer (torziós-inga) ilyen repedezéskor, durrogáskor össze-vissza fog kalimpálni, s még kár is eshetnék benne. De közvetlen a műszer alatt elfutó repedés süvöltése után is, beletekintve a műszer leolvasó távcsövébe, csak igen finom reszketést lehetett látni, nagyobb kitérések egyáltalában nem történtek.

Lösz-szakadék Aliga fölött
Placochelys placodon az egyetlen ismert fogas teknős

Az észlelések utolsó éjjelén a sátrak Alsóörs és Siófok közt egyharmad távolságban, Alsóörstől mérve, mélyen benn a tóban álltak. Már lágy idő volt, erős északi széllel óceáni levegő érkezett a Balaton fölé. Este éppen váltottunk, a báró felutazott Budapestre, én pedig lementem Siófokra az észleléseket folytatni. Siófokon találkoztunk, a báró aggodalmaskodott, hogy a szél erős, a jég kezd gyertyásodni, még valami baj lesz, s kiadta az utasítást, hogy ha nem javul az idő, akkor holnap mindent le kell szerelni és Siófokra szállítani.

A Tapolcai-medence részlete
A szélfúvás hatása Tihanyban

Sötéttel érkeztem ki a sátrakhoz az egyik halász kíséretében. Lámpást is vittünk, meg egy szál deszkát, mert rianáson kellett átmennünk. Az állomáson Vas János várt s aggódva mondta, hogy kénytelen volt a műszert a vászonsátorban “odébb rukkoltatni”, mert a szél nagyon előre nyomta a sátrat s félt, hogy feldönti a műszert. A négyszögletes, léckeretes vászonsátrat is, meg a lakósátrat is mindig kikötöttük négy kötéllel úgy, hogy a kötél végére kölöncöt kötöttünk s a jégbe vágott léken alá dugva, a jég alá feszítettük s aztán meghúztuk a kötelet. A vihar annyira ráncigálta, hogy a kötél egészen belefűrészelte magát a jégbe s a sátor tovább csúszott.

Malom a Szent-Benedek-hegy északi végénél
Dolomitsziklák a veszprémi Séd-völgyben

Az “odébbrukkoltatás” természetesen a műszert használhatatlanná tette. Elszakadt benne a főrész, az a finom drót, amelynek megcsavarodásával mérjük a műszerre ható erő nagyságát. A drót olyan vékony, hogy csak 140 gramm súlyt bír el és 120 grammal meg volt terhelve. A rukkoltatás egyetlen zökkenése elég volt, hogy a drót elszakadjon. Így tehát a műszert be lehetett csomagolni, mérésről többé szó sem lehetett. Az egész műszerállványt, mindent összecsomagoltam és a szállító szánkóra szereltem, aztán aludni mentünk. Kora reggel nagy ködre ébredtem föl a két halásszal. Vártuk az alsóörsi halászokat, hogy a két sátrat kivontassuk akár az északi, akár a déli partra, mert nagyon enyhe idő volt, a jég már megbízhatatlan.

Kerek nádasfoltok Akarattya alatt, régibb suvadások hupáin
Régi pince és lakóház Almádi nyugati szélén

Erős szél támadt s az emberek késtek. Amit hárman el tudtunk végezni, elvégeztük s az emberek csak nem jöttek. Végre tíz óra felé az északi part felé siettem, mágnestűvel a kezemben, mert a sűrű köd miatt semmit sem lehetett látni. Amint a sátrak mögöttem eltűntek a ködben, mintha a semmiség közepén volnék. A jégen keményen ráfagyott fehér hó, köröskörül fehér köd, mágnestű nélkül igazán bolondság lett volna elindulni. Csak a szél tájékoztatott, mert egyenesen északról fújt. Az erős szél miatt előre hajolva, szememet a jégre függesztve, nehezen haladtam előre a vihar miatt, de sietnem kellett. Egyszerre zavaros hangokat hallok s fenn a levegőben egy csomó madarat látok szállni, talán varjak… nem! Ezek a halászok voltak! De ebben a ködben, szélben az ember még a vízszintes iránt való tájékozódást is elveszti. A halászok jöttek sietve, beszélgetve, rajvonalban, hogy megtalálják a sátrakat.

A Badacsony repülőgépről
Bazalt-sziklák a Badacsony északi oldalán

Nagyon örültek, amikor megtaláltak és kértek, hogy siessünk. Az északi partról elszakadt a jég, 10-20 méter széles rianás támadt, s csak úgy tudtak átjönni, hogy egy leválasztott, nagy jégtábla darabbal áttutajoztak. Vakmerő vállalkozás, de tudták, hogy mi a sátraknál veszedelemben vagyunk, okvetlen át kellett jönniök. A nagy köd miatt nagyon féltek, hogy eltévesztik a sátrat, de a szél tájékoztatta őket.

A tapolcai melegvizű tó
A szigligeti tufa-halmok repülőgépről nézve

Mire visszaértünk a sátrakhoz, a köd szakadozni kezdett, pompás tavaszi napsugár ömlött végig a ragyogó havon. Amint az emberek a vászonsátrat kiszabadították, a szél kikapta kezükből s mint a vitorlás szán úgy repült a könnyű, lécvázas alkotmány dél felé. Lehetetlenség volt elfogni! Majd megtaláljuk valahol!

A kenesei limnografus végleges felállítása előtt
A Zala-csatornája a Kis-Balaton nádasaiban

A másik sátrat aztán nem húzni, hanem fékezni kellett, mert azt is vitte volna s az bizony valami turolásba, vagy a partba ütközve, nagy kárt szenvedhetett volna.

Főhasadás Alsóörs és Siófok közt
Mérő-állomás a Balaton jegén

Végre minden baj nélkül, megizzadva érkeztünk Siófokra. Ott a halászokat megdicsérve, megjutalmazva haza küldtem. Az egyik fiatal azt mondta, hogy hazasétálnak a jégen, de az öregebbek kinevették, az már lehetetlen! Körül kellett nekik kerülniök a parton, Kenese felé (az északi parton még nem volt vasút). Felajánlottam, hogy szekereket fogadok nekik, de nem fogadták el, meghálnak Siófokon s kora reggel haza indulnak, estére otthon is lesznek.”

Somogyvámos román ízlésű templomának romja
Siske-malom Balatonfüreden

A Balaton mindig is vonzó célpont volt az utazók, tudósok és írók számára. Cholnoky Jenő műve nem az egyetlen, amely feldolgozza valamilyen szempontból a „magyar tengert”. Margittay Rikárd, Entz Géza, Eötvös Károly és Lóczy Lajos csak néhány név Cholnoky mellett, aki jelentős a Balatonnal foglalkozó művet írt. Nyugat és Közép-Európa legnagyobb taváról készült művet írni kockázatos vállalkozás volt, pontosan azért, mert már akkor is sok hasonló jellegű mű született. Cholnoky Jenőnek azonban sikerül olyan könyvet írni, amely népszerű volt saját korában is. Egyrészről nyilván Cholnoky nem volt ismeretlen az olvasók számára, másrészről bár földrajzi témájú a mű, de mégis sikerült kellően olvasmányosra megírnia ahhoz, hogy ne fulladjon tudományos unalomba a kötet. A szerző felismerte a Balaton nemzetgazdasági és turisztikai jelentőségét és igyekezett a mű megírásával növelni az Európa hírű pihenőhely népszerűségét is.

Félszeres és istállós pince Almádi és Alsóörs határánál

Sven Hedin, Almásy László, Henry Morton Stanley vagy éppen Przseválszkij műveihez mérten Cholnoky Jenő könyve inkább tudományos, mint kalandos, inkább ismeretterjesztő, mint élményszerű és inkább monográfia, mint útleírás, de mégis olvasmányos és élvezetes, így mindenkinek bátran ajánlom. Cholnokynak nem ez az utolsó MFTK sorozatban megjelent műve, így rövidesen ismét találkozni fogunk az ELBIDA projektben egy újabb monográfiai munkájával.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment