Jaj, ismét december. Az év utolsó hónapja nem egy „ELBIDA barát” hónap. Ilyenkor a legtöbb az elfoglaltságom, így néha nagyon nehéz tartani az ütemtervet. Igyekszem, de ahogy a héten is, előfordulhat, hogy néha egy kis csúszásra számítani lehet. Kapossy Endre könyvének bemutatása is egy hét csúszással, de végül megérkezett. Kapossy könyvét régóta kerülgettem, de igazán nem mélyedtem el benne, csak megfogtam, aztán visszatettem a polcra. Egyik este gyors olvasmányélményre vágytam, így a könyvespolc apró méretű kincsei közül, amolyan lottószámhúzó attitűddel, leemeltem egy kötetet találomra. A véletlenszerű választott kötet, Kapossy Endre „Skandináviai uti emlékek” című könyve lett, amely egy régebbi, de nagy örömet okozó példánya a gyűjteménynek. Jellegtelen könyvkötői kötése ne tévesszen meg senkit, hiszen Kapossy apró könyve egy igazi ritkaság. A szerző, aki a székesfehérvári Ferenc József Nőnevelő Intézet tanára később igazgatója volt, 1900 nyarán pár hetes skandináviai utazását követően, a tőle akkor már szokott formában, egy könyvben mesélte el élményeit. A mű 1901-ben jelent meg Székesfehérváron, a Csitári Kő- és Könyvnyomda nyomtatásában. A mindössze 55 oldalas műben illusztráció nem található.
Kapossy Endre Ignác gimnáziumi tanár, prior, 1865. november 7-én született Diszelen. Iskoláit Nagykanizsán és Egerben végezte, majd 1883-ban belép a ciszterci rendbe. Zircen és a Budapesti Tudományegyetemen teológiát tanult, ahol 1891-ben doktori címet, majd 1892-ben pedig görög-latin szakos tanári oklevelet szerzett. 1890-ben ünnepélyes fogadalmat tett, majd még abban az évben pappá szentelték. Először Baján, majd Székesfehérváron gimnáziumi tanárként dolgozott. Élete meghatározó iskolája a székesfehérvári Ferenc József Nőnevelő Intézet volt, ahol 1895-től tanárként, majd 1928-tól igazgatóként dolgozott. 45 éves nevelő és oktató munkájából, 40 évet a székesfehérvári intézetben töltött, majd 1935-ben nyugdíjba ment. Nyugdíjazását követően, 1936-ban, Dr. Werner Adolf zirci apát kinevezte szentgotthárdi perjellé. E tisztséget egészen haláláig töltötte be. Kapossy Endre 1949. június 23-án, 84 éves korában hunyt el Zircen. Élete során számos könyvet írt, köztük négy útleírást is és emellett műfordításokkal is szívesen töltötte idejét. Kevesen tudják róla, de fiatalon ő fordította le, eredeti versformában klasszikus görög nyelvre, Arany János „Toldi” című elbeszélő költeményét.
Részlet a könyvből:
„Gőteborgi ismerőseink kiséretében mentünk ki a csatorna állomásra. Gyönyörű berendezésű hajó s jó arcú kapitány fogadott bennünket 60 órára vendégül. Ismét hajóra szálltunk hát, a miből pedig már elég volt a kattegati. De az ilyen hajózás sokszorta kellemesebb a vasutazásnál. Nem láttuk ugyan a svéd alföldet, de pótoltak bennünket a csatornának s környékének gyönyörüségei.
Elhagyva Gőteborgot, a Trollhältanig a Gőta folyó völgyében hajókázunk. Néhány várrom, haragos zöld szinben pompázó rétek a erdőkoszorúzta dombsor, itt-ott egy-két tanya, ez minden, a mi a szemléletet megérdemli. Kikötünk. Az első zsilip kapuját felnyitják s besiklik a rekeszbe hajónk. A társaság a parton szemléli, hogyan telik meg a kapu lezárása után felülről lezuhogó vizzel a rekesz s mily óvatosan emeli a hajót a lassan növekvő viztömeg a másik zsilip magasságáig. Itt ismétlődik az előbbi eljárás s a hajó az 5-ik zsilip után a hegy tetején ingatja zászlaját.
Egész kis hadserege a cicerónéknak fogadja a kiszálló utast a parton. Apró 10-12 éves gyerkőcék ajánlják tört németséggel szolgálatukat pár őréért. Az utas nem tudja visszautasitani a kis buzgó kenyérkeresőket. Különben hasztalan dolog is volna. Úgy is kisér bennönket és magyaráz folyton.
Gyalogutak, mindenütt jelzőtáblákkal ellátva, kigyóznak vagy egy órai távolságig a sziklás-árnyas hegyoldalban. Mindannyian sietünk: ki lesz előbb a vizeséseknél, melyeknek zúgó moraja már feleutunkon fülünkbe csap. Elérjük az első és legalsó esést. Nem nagyon lepődünk meg; ilyes, sőt külünb vizeséseket is láttunk már akárhányat. A Gollőfalle magassága 7 méternyi ugyan, de ez nem tünik fel a vizsgálódó előtt, mert nagyon elterül a víztömeg. Kis vezetőnk bemutatja a lazaczfogó csatornát, elvezet a ceruza gyárból kirohanó kétméter szélességü mesterséges vizesés, az ezüst híd mellett. Az egész viztömeg megtört cseppekből áll, mely mint valóságos ezüsthid csillog a napfényében. Belenézünk a kungsgrotta mély és kicsiszolt fenekébe is. Olyan, mintha gletscherek morénái simitották volna ki.
Néhány pillanat múlva elérjük a vizesés legszebb részét, a Toppäfallent. ennek magassága már 13 méter. Az igazi vizesés nagyszerű hatása itt már érezhető. A víz fékevesztett ereje, a mint a gátul tornyosuló sziklákon megtörik; a mint eszeveszetten örvénylik, forog, forr, hogy kiszabaduljon szikla börtönéből s újra nyugodtan hordhassa hátán megszokott terhét, a Horatius-féle uszó szörnyetegeket, a hajókat; a dühében habzó, tajtékozó alkotó és romboló őselem, kétoldalt fenyvesek csöndes, komorhangulatú erdei s a fékezhetetlen elemet is leigázó ember hasznoscélú gyárai, együttvéve oly képet tárnak elént, mely az ellentéteken alapuló nagyszerű hatást teljesen feltünteti. Szép még, az Oszkárhidról tekintve, a Stampestamps és Helvetesfallet. persze az előbbiek mellett kisszerű vizessések.
A trollhättani vizesés nagyszerűsége a lerohanó viztömeg nagyságában van inkább, mint a festőiségben. Bár mint az előbb rajzoltam kép mutatja, ebben sem szükölködik. Trollhätta svéd nyelven, boszorkány- és ördögbarlangot jelent, melyet a rege szerint Stäkother és Hergrimmer óriásoknak egy szűz miatt vivott páros viaskodása tett örök időkre nevezetessé. igen szép szállók s nagyszabású zakatoló gyárak törik meg a vadon jelleget. A természet bámulójára azonban ez csak inkább betolakodás, lerontása a puszta természetben nyilvánuló szépnek. Mit is avatkozik mindenbe a kontárkezű ember? Csináljon ám magának mesterséges vizeséseket, nyitottbokrú kerteket a saját háza körül, de ne törjön az istenalkotta természet gyönyörű szentélyébe. Igen, de joga van hozzá, hogy a természet erőit a saját javára kihasználja.
Ilyféle gondolatok jártak keresztül-kasul agyvelőnkön, mikor a trollhättani vizesés, mellett végigsétálva, újra a nyugodt Götaelf folyásához értünk s vártuk a hegyrőlleszálló hajót. Évenkint körülbelül 6000 hajónak kell megtenni ezt a hegyi utat, hogy a vizesés okozta akadályokat kikerülve, Göteborgba vagy Stockholmba juthasson.
Wenersborg állomásnál jut a hajó a Wenern tóba. Ez a tó Európa harmadik legnagyobb belvize. hajónk csak a déli sarkát metszi át. Sok nézni való nincs rajta. óriási vizfelület; partjai erdős, itt-ott dombos vidék. Valami nyolcz óráig megyünk rajta, míg az első kies pontot felfedeznők, ha épen éjjel nem volna s bennünket el nem ringatott volna a kellemes hajókázás. Zivataros időben nem lehet rajta kellemes dolga az aránylag kis csatornahajóknak.
Sjötorpnál kerülünk a csatornába, a mely innen még folyvást emelkedik. Fiummersta nevű kastély közelében emlékkő jelzi, hogy a Götacsatorna elérte legmagasabb emelkedését, a 91 métert a tenger szine felett. Ettől fogva több-kisebb nagyobb tavon visz át, majdnem minden emelkedés és esés nélkül a Wettern tóig, a melyet Karlsborg erődnél érünk először. A számtalan kisebb tavon körültekintő óvatossággal megy a hajó. Mindenféle jelző rudakat látunk, ezek mutatják, hogy a meder mélysége eléri a három métert; ennyi szükséges ugyanis a csatornahajó járatához. Derült, verőfényes időnk van ugyan a Wettern taván, de csipős szél fodrozza a vizet s ingatja meg kissé a hajót. Azt mondják, hogy nem tagadja meg nevét e tó; mert elég sokszor söprik végig viharok. Különben vize kristálytiszta, úgy hogy 30 méter mélységben is meg lehet látni a belévetett tárgyakat. Hosszában 140 kilométer. Mi széltében vágtunk át rajta.”
Kapossy skandináviai utazásába az Odera partján elterülő Stettin (ma: Szczecin) városában kapcsolódunk be, ahonnan éppen hajóval indul Kjöbenhawn-be, a kalmárok városába (ma: Koppenhága). Az odafelé vezető utat, csak egy rövid heringsdorfi fürdőzés szakítja meg. A dán kikötővárosba érkezve, pár nap klasszikus turistáskodás következett. Városnézés, múzeumlátogatás és kirándulás a környék nevezetességeihez. A szerző szerint sok szép épület és tér van a városban, de az utcák tisztasága nem kielégítő, a kutyák csakúgy, mint nálunk szabadon futkosnak, az élet és a boltok drágák, viszont koldusok nincsenek. Kapossy leírásából úgy tűnik, hogy alapvetően többet várt a dán kikötővárostól, de így is szép élményekkel folytatta útját hajóval Göteborg felé, amely akkor egy körülbelül 50000 fő lakosú városként, Svédország második legnagyobb ipari és kereskedő városa volt. Göteborgba érve ismét egy kis utazási szünet következett, mely során alaposan bejárta a várost. Olvasva sorait, Göteborg igazán közel került a szívéhez. A svéd várost elhagyva egy három napos hajós utazás következett a Göta csatornán, melyen keresztül jut el Stockholmban. A főváros lakosságszámát tekintve körülbelül hatszor volt akkora, mint a már említett Göteborg, de még így sem volt igazán nagyvárosnak tekinthető Európai viszonylatban. Kapossy itt is alaposan körbejárta a várost, sok nevezetességet tekintett meg, melyekről részletesen be is számol az olvasóknak. Leírásából is jól érzékelhető, amit aztán később konkrétan meg is fogalmaz, hogy elrabolta szívét a város, a legmaradandóbb élményként említi Stockholmot. A skandináv utazás folytatásaként északi irányba vonattal szelte át Svédországot. A vasúton megtett szakasz első jelentős állomása Upsala volt, ahol kis időt el is tölt, majd Storliennél hagyja el az országot. A vonat halad tovább, de ekkor már Norvég földön. Trondheim az első jelentős város az északi országban, ahol pár nap pihenés, megállás következett ismét. Múzeum látogatás, hajós fjordkirándulás, a Munkholmen sziget és hasonló klasszikus turistacélpontok megtekintését követően elhagyja a várost és tovább utazik Christiania (Oslo) irányába. Norvégia legnépesebb városa mely nevét a IV. Keresztély dán király iránti tiszteletből kapta, az idők folyamán volt Christiania, Kristiania és csak 1925 után kapta vissza eredeti és ma is ismert Oslo nevét. Szerzőnk rövid időt itt is eltöltött, mely során a program a már megszokott városnézés volt. Innen a Jüttland félsziget északi csúcsán elterülő Frederikshavn következett, majd egy porosz finánc, kellemetlen és erőszakoskodó vámvizsgálatát követően Vamdrupnál hagyja el Dániát, ahonnan az utazás zárópontjára Hamburgba utazik. A skandináviai utazás ezen a ponton zárul le. Kapossy egy 35 fő társaság tagjaként vett részt ezen az északi kiránduláson, de érdekes módon művében szinte szót sem ejt a társaság összetételéről, szóval ez rejtély marad az olvasó előtt.
Kapossy műve nem a legizgalmasabb útleírás amit valaha olvastam, ugyanakkor ezt nem negatívumként említem. Egy klasszikus útibeszámoló, egy turista szemével, de ennél nem is akart több lenni. A szerző stílusa jó, a könyv alapvetően olvasmányos, tökéletes egyestés kikapcsolódás. A könyv igazi értéke számomra a ritkasága és remélem, hogy a szerzőtől sikerül további ritka és hasonló apró lélegzetvételű munkáit is beszereznem idővel. Ismereteim szerint északi kirándulása mellett, létezik még legalább három az ELBIDA projekt tematikájába illő műve. Beszerezni bármely Kapossy művet igazi szerencse, de hogy képet kaphasson az, akit érdekel a könyv, a szerző e művét elérhetővé tettem az ELBIDÁRIUMba, így onnan bárki letöltheti és végig kísérheti dr. Kapossy Endre Ignác gimnáziumi tanárt északi utazásán. Reményeim szerint jövő héten sikerül időt szakítani a következő bejegyzésre, melynek az eddigiektől eltérően még aktualitása is lesz. Egy régóta a polcon pihenő, de különösen érdekes mű következik, amely szerzőjének rehabilitációja ismét az érdeklődés középpontjába helyezte nem mindennapi életútját. Sokan hallottak róla, de kevesen tudják, hogy szerzőként egy útleírást is jegyez. Jövő héten érkezik tehát Slachta Margit.
Kedves Dániel!
Örömmel olvastam az újabb bejegyzést, ezt az útleírást mindenképp elolvasom.
További jó egészséget és jó munkát kívánok!
Szabó Tibor
Kedves Tibor,
Örülök, hogy tetszik. Kellemes olvasmány, így mindenképpen érdemes időt szánni rá 🙂
Üdvözlettel
Biró Dániel