Az időszaki kiadványokban megjelent különböző terjedelmű útleírások, útijegyzetek és útitárcák mennyisége beláthatatlan, szinte felmérhetetlennek tűnik. Természetesen ez a helyzet nem veti vissza lelkesedésemet, így folyamatosan vadászom ezekre az írásokra is. A könyv formában kiadott ritkább műveknél is nehézséget jelent néha, hogy a szerző életére vonatkozó információkat találjak, de az időszaki kiadványok esetében ez még inkább erőteljesen jelentkező kihívás. A most következő mű a Magyar Szalon képes havi folyóirat 1893-as évfolyamában jelent meg. „A Bodensee partjairól” címmel megjelent írás szerzője Fuhrmann Irén, aki prózai stílusban meséli el a tó környékén szerzett benyomásait, élményeit. A mű rövid, mindössze 12 oldal terjedelmű, melyet Pejacsevich Jolán grófnő eredeti rajzai illusztrálnak, aki a kor ismert festője, grafikusa volt és rendszeresen készített illusztrációkat az 1890-es évektől.
Saját példány (1893)
Fuhrmann Irén életéről nagyon keveset tudni. Neve feltűnik zenei programok kapcsán, ahol zongorajátékával jeleskedik, valamint Aggházy Károly „Maritta” című két felvonásos operája kapcsán is, ahol szövegíróként jelenik meg a neve. Később előkerül a neve Andrássy Katinka grófnő emlékirataiban is. Fuhrmann Irén a történet szerint az Andrássy családnál szolgált, mint társalkodónő. A német származású de főnemesi rangú társalkodónő, Katinka neveléséhez és tanításához is tevékenyen hozzájárult. Katinka grófnő nem kedvelte, művében a gyermekkora legfélelmetesebb rémeként említi Fuhrmann Irént, akivel aztán a későbbiek során végül sikerült jó kapcsolatot kialakítani. Fuhrmann Irén esetében érdekes az, hogy neve a semmiből tűnik fel a Magyar Szalon képes havi folyóiratban 1892-ben, majd több cikke is megjelenik és amilyen hirtelen megjelent a neve, olyan hirtelen is tűnik el 1894-ben. Útleírások tekintetében is több műve volt, így biztosan találkozni fogunk még vele itt az ELBIDA projektben, de életére további információt nem sikerült találni. 100 %-ig még abban sem vagyok biztos, hogy a zene kapcsán előkerülő Fuhrmann Irén ugyanaz-e, mint az Andrássy Katinka grófnő nevelőjeként megjelenő személy, de időben stimmel a történet. Szóval Fuhrmann Irén valódi kilétét számomra még mindig némi homály fedi.
Díszes kötésben
Díszes kötésben
A Magyar Szalon képes havi folyóirat 1884-től 1918-ig jelent meg Budapesten. Az eleinte Magyar Salonként az olvasók elé került folyóiratot a kezdetekben Fekete József és Hevesi József szerkesztette és adta ki. Később a szerkesztők és kiadók személye is többször változott, megjelenik gróf Keglevich István vagy éppen dr. Falk Zsigmond neve is, bár Hevesi József a kezdetektől szinte mindvégig jelen van a lap életében. A folyóirat célja a napi társadalmi, tudományos és művészeti kérdések tárgyalása volt, valamint az ismert irodalmi és művészeti tehetségek bemutatása. Tekintélyes írók is rendszeresen írtak a Magyar Szalonban, ami célja nem titkoltan az is volt, hogy kiszorítsák az országból a német illusztrált folyóiratokat. A nevek között feltűnik többek között Benedek Elek, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Pulszky Ferenc, de jelenik meg írása Vámbéry Árminnak, Erődi Bélának és Rudolf trónörökösnek is. Útirajzok dominánsan 1887 után jelentek meg a folyóiratban.
Részlet a könyvből:
„Ha a schwarzwaldi vasuton utazva, Trieberg felől közeledünk a Bodenseehez, a hegyek hirtelen eltűnnek. Hova lettek? Nem veszi észre az utas, hogy a vasút völgyirányban haladt volna, a Fekete erdőség hosszúra nyúlt hegyháta mindinkább szélesebb lesz, és beleolvad a nyers Alpes fensíkjába. Termő föld és kopár vidék váltja fel a sötét fenyveseket, metszőn fúj a szél a fensíkon és a donauschlingeni kastély udvarán megrázza az ős hársakat, melyek ama kis vizet borítják árnyékba, mely itt egy kegyeletes homokkerítés közepette felbugyog.
A viharos Bódeni-tó
A Fürstenberg herczegi kerten kívül, néhány méternyi távolban a kastély forrásától, egy más vizecske patakzik, azután hirtelen keleti irányba fordul, mintha a szomszéd forrással akarna egyesülni. De az erősebb testvér határozottan elfordul tőle.
Az Untersee, Ermattingenben
Hova? A tó oly közel van ide, és az odavezető út oly kedves és járatos, zöld mezőn vezet keresztül a halmok mellett, melyek mint gulák emelkednek fel a síkon. Becsvágyó vagy? Az út hosszú, a jövő nagy, s álmok tűnnek fel messze országokról, nagy városokkal, végtelen rónákkal, különféle néppel és nyelvvel és a távol keleti Feketetengerrel. – Ég veled, Duna! itt elválnak utjaink. Én szerényebb és elégedett vagyok, ha névtelen vizecskémet átengedem a szép kék tónak, melyen a Rajna átvonul, s amely talán engem is magával visz a hosszú útra, az Északi tengerhez.
Constanzi tanácsterem
Singen állomás. Itt fekszik a csinos, tiszta városka a Hohenwiels lábánál. Meredeken törnek ég felé a kősziklák, melynek csúcsán pihennek a régi vár romjai, melynek ablakaiból tekintett át Hadvig herczegnő a Hohenkrähenre, a szomszédos hegyre, melyen az erdei asszony lakott, kit Ekkehard lelkész pogány társaival együtt elűzött. A Dunapatak mentén haladt, a vad hunok elé sietett s megmutatta nekik az útat új keresztény hitű honfitársaihoz, a régi Istenek ellenségeihez. Ahol azonban a donauschlingeni síkság vizecskéje a tóba ömlik, ott rejtette el Moengal, a nyájas lelkész, híveit a nádasban, ama régi czellánál, melyet szent Rudolf sokkal korábban épített s melyben lakott, az Untersee közvetlen közelében, reichenau szigetétől szemben.
Constanzi városház udvara
Egy másik isteni küldött lakott itt még néhány év előtt. Az unterseei kis házikó Rudolfszellben volt a pfalz, hol Scheffel József Viktor ezen fenséges, virágzó, gazdag vidék felett uralkodott. Szent föld, költészet országa; Scheffel egészen sajátjává tette a Bodenseeről írt fenséges dalával, az Ekkeharddal. Itt írta meg ezt a csodálatos könyvet, amelyben minden oly tiszta és egészséges, mint a friss patak, tömör és szép, mint a hegyek, melyekből kibuggyan, s amely költőjének oly sok tisztelőt és barátot szerzett német hazája határain jóval túl is.
Az Insel-szálloda erkélye
Scheffel Viktor, ki különben a sváb tenger partjain a barátságos házigazda szerepére adta magát, meghalt. De költészetének alakjai élnek, mindenütt érezzük közelségüket itt, hazájuk mosolygó virányain. A gazdag szőlőhegyeket pompás gyümölcsösökbe épített helységek váltják fel, jómódú és tiszta, nagy, csúcsíves parasztlakokkal, várakkal és kastélyokkal az erdős magaslatokon, vagy pedig a parton levő pompásan kezelt nagy kertek közepette. A magasan kifejlett kultúra összes áldásait látjuk itt: kitünő utakat, majd unalmassá váló síkokkal, esteli világítást a falu utczáin, tiszta utczai kövezetet, mely méltán kelthetné fel más országok városainak irígységét. Számtalan kútjai üdítő forrásvizet tartalmaznak, a piaczi kutakat többnyire kőből vagy kovácsolt vasból készült architektura dísz ékesíti. A régi házakon csúcsfalakat és erkélyeket, az ablakbélésen szép fa-faragványokat és ajtószárnyakat látunk.
Az Insel-szálloda belseje
Mindenütt képeket látunk. Az Undersee partjai régi idők óta kiváló vonzerővel birnak a festőkre nézve. Ermattingenben, a svájczi parton, minden nyáron létesül egy igazi festőiskola és a rajzkedvelő turistákkal csakugyan megtörténhetik, hogy, miként a dal mondja, órákon ét hiában vándorolnak szerszámaikkal az egyik festő ponttól a másikhoz, mert a magasban is létezik valaki, kezében festékkel és ecsettel. Az Adler pensióban, a kedélyes múzsafiak élénkítik a table d’holte vendégségét; mind otthon érzik magukat. És a ház többi vendégei, kik más vidékekről jöttek ide, a nagyvárosi idegbontó életből vagy a kisvárosok nyárspolgárias eleméből, a könyvek és okmányok mellől, a dohos levegőjű irodákból vagy a lármás üzleti helyiségekből és műhelyekből, az előkelő társaság unalmas magányából vagy a messze pusztákról, kiváncsian vethetnek néhány pillantást ebbe a szabadabb, szeretetreméltóbb életbe, melyet a művészcsapat joga és igénye megalapít. S bizonynyal elegen gondolnak sóhajjal szájukon a tegnap egyöntetű, unalmas voltára, mely a rövid szabadság letelte után otthonukban megint vár reájuk. Az ermattingeni table d’hote-ra visszagondolva, hálával kell megemlékeznünk a Bodensee pompás gyöngyhalairól és az óriás rózsaszinű rajnai lazaczokról. Ermattingen az Untersee halászatának főpontja s e tekintetben nagyon gazdag és jelentékeny.
Parasztház Ermattingenben
Mily pompás nyaralóhely! gondolja magában a messze keletről jövő gőzhajóutas. „Ermattingen állomás falu” – hangzik a kalauz kiabálása, mialatt a hajó az állomáshídnál megáll. – És ilyen itt minden falu, Mannenbach és Steckhorn, ilyenek mind a többiek Constanz és Schaffhausen között.
Vitorlás a tavon
Minden parasztlak nyaraló, egy, néha két emelettel, az ablakok tele illatos, szép virágokkal, ép ugy, mint a hát előtti kis kertek. Rózsák, chrisanthemek, pompás nagy szegfüvek minden színárnyalatban, nem is említve a gyönyörű orgona és jázminbokrokat, nemes és vad szőlő, oematis, orchida, számtalan fajú télizöld lepik el a házak falait, átnyalábolják a zöldre festett karókat vagy vasrácsot, melyek az ilyen kerteket az utczától elzárják. S mindez oly tiszta, oly csinos, mind a színpompa teljében, mint a gyermekek kirakott játéka és mintha ezeket az Alpesek magaslatai és a tó nefelejtskék viztükre közt felállították volna a lejtős halmokon.”
gróf Keglevich István
Fuhrmann Irén műve inkább érdekes, mint élvezetes. Stílusa, nyelvezete számomra egy kicsit nehézkessé tette az olvasását, így nehéz volt annyira beletemetkezni a műbe, hogy oda tudjam képzelni magam a Bódeni-tó partjára. Mindettől függetlenül érdekes színfolt az időszaki kiadványok között megjelenő útleírások sorában, és izgalommal várom Fuhrmann Irén további munkáit is. A Magyar Szalon folyóirat is bizonyára szerepet kap még a blogban Fuhrmann Irénen túl is, de a periodikák kutatása sokkal időigényesebb, mint a könyv formátumban megjelent műveké, így lassan halad a feldolgozás. Egy-egy időszaki kiadvány évfolyamainak a megismerése után, a következő lépés azoknak a számoknak a beszerzése, amelyek izgalmasak lehetnek az ELBIDA projekt szempontjából. Nem kicsi kihívás ez, melyhez elsősorban idő, pénz és kitartás kell. Lassan és szisztematikusan haladok, szóval hamarosan ismét érkezik valami kuriózum a periodikák világából.