Könyvek

Ismét egy valódi kuriózum az ELBIDA projektben. Szemere Bertalan az első felelős magyar kormány belügyminisztere 1836-1837 között beutazta Európát, majd visszatérését követően papírra vetette úti élményeit. A kiadható kézirattal gyakorlatilag 1839-re már elkészült a szerző, de a cenzúra miatt végül csak 1840-ben jelenik meg a mű, „Utazás külföldön” címmel. A könyv meghozza Szemerének a sikert és olyan népszerű lesz saját korában a mű, hogy második kiadás is megjelenik belőle 1845-ben. Az ELBIDA projekt hátterét adó gyűjteményemben egy bővített, második kiadás található, amelyet sokáig kerestem. A mű bár nem mondható extrém ritkának, de személyes tapasztalataim szerint, hiánytalan példányokat nem egyszerű feladat találni. A könyv a reformkor egyik legnagyobb hatású útleírása, amelyben a szerző amellett, hogy útiélményeiről beszámol, leírja számos nyugati, demokratikus intézmény működését és felépítését, mely alapján kiderült, hogy Magyarország jóval elmaradottabb volt a nyugathoz képest. A gyűjteményemben található második kiadás 1845-ben jelent meg Pesten, Geibel Károly gondozásában. A kétkötetes mű összesen 569 oldal terjedelmű, melyben két kép, két címkép és egy kihajtható alaprajz található.

A London Bridge

Az első kötet címképe: Dévény

Második kötet címképe: Tell kápolna a Waldstetteni tónál

Szemere Bertalan 1812. augusztus 27- én született a Borsod megyei Vatta községben. Egy jobb időket megélt nemesi család négy gyermeke közül harmadikként látta meg a napvilágot. Apja, Szemere László már tizenhat évesen részt vett a Napóleon elleni háborúban, és egészen az őrnagyi rendfokozatig küzdötte fel magát. Anyja Karove Erzsébet volt, aki erős akaratának volt köszönhető, hogy Szemere Bertalant és testvéreit fel tudták nevelni a nagy szegénységben. Testvérei Jenő, László és Mária volt, akik közül a két fiútestvér a katonai pályát választotta. László 1836-ban, míg Jenő 1859-ben halt meg. Szemere Bertalan 1820-ban kerül Sárospatakra. Az iskola első évét Vattán fejezi be, majd a miskolci „evangélikus kisded iskolában” folytatja tanulmányait. 1825-1826-ban ismét egy ideig Vattán tanul, majd Kázsmárkon folytatja tanulmányait. 1827-1828-ban már Sárospatakon tanul, majd 1832-ben fejezi be tanulmányait és jogi diplomát szerez. Szülei szegénysége miatt sok nehézséggel kellett az iskolaévek alatt szembenéznie, de mindennek ellenére nem adta fel, sőt a nehéz helyzetük csak ösztönözte a tanulásra.  Már fiatalon széles látókörű műveltséget szerzett és legendásan jó nyelvérzékkel áldotta meg a sors. Rövid idő alatt sajátította el a különböző idegen nyelveket, kitűnően beszélt olaszul, németül, angolul és a franciául, de nem állt távol tőle a latin nyelv sem.

Szemere Bertalan

Első írásai Sárospatakon jelentek meg, amiket a kor olvasója a Felső-Magyarországi Minerva című folyóiratból ismerhetett meg. A jogi diploma megszerzését követően Szemere Bertalan visszatért szülőfalujába, majd Miskolcon a liberális reformpolitikus, Pálóczy László borsodi főszolgabíró mellett helyezkedett el jogászgyakornoknak. Pálóczyval, aki a megye liberális ellenzékének követeként részt vett az országgyűlésen még ugyan ebben az évben Pozsonyba utazik, ahol nemcsak az ügyvédi vizsgát szerzi meg, hanem szoros kapcsolatokat épít ki az országgyűlési ifjúság tagjaival és a Pozsonyi Magyar Társasággal is. 1834-ben, a sikeres ügyvédi vizsga után elsősorban anyagi okok miatt visszaköltözik Vattára, és előbb gyakornokként helyezkedik el a megyénél, majd 1834 decemberében a megye tiszteletbeli aljegyzőjévé nevezik ki. A jegyzői hivatal nem nagyon lelkesítette, ezért miután anyagi támogatást szerzett 1836-ban külföldre utazott. 1837 októberében tér vissza Bécsbe, majd ezt követően Vattára. 1838-tól Borsod megyei táblabíró, majd 1841-től az egri járás főszolgabírája lett. „Utazás külföldön” című könyvének 1840-es megjelenését követően a reformokat támogató fiatal értelmiség egyik legnépszerűbb alakjává vált. A könyv sikerének köszönhetően a Magyar Tudományos Akadémia 1840. szeptember 5-én levelező tagjává választotta. 1843-ban megyei országgyűlési követ, majd 1846-tól Borsod megye másodalispánja, majd alispánja lett. Az 1843-1844-es országgyűlésen jegyzőként tevékenykedik, végül 1847-ben a borsodi követválasztáson megyei követnek választják. Borsod megyében több politikai, civil és kulturális egyesület létrehozója, szervezője, illetve vezetője emellett.

Szemere Bertalan

Szemere az 1848-as forradalom győzelme után a Batthyány-kormány belügyminisztere lett, fontos feladatai közé tartozott az új országgyűlés előkészítése, az 1848-as törvények életbeléptetése. Nevéhez kötődik a kormány hivatalos lapjának, a Közlönynek a megjelentetése is. A Batthyány-kormány lemondásakor az egyedüli miniszter, aki nem mond le, hogy legyen miniszter, aki az új kormány kinevezését ellenjegyzi. 1848. október 1-jén beválasztották az Országos honvédelmi Bizottmányba. 1848. május 2-a és augusztus 11-e között Kossuth Lajos mellett ő Magyarország miniszterelnöke és belügyminisztere, egészen a kormány lemondásáig. Miniszterelnöki tevékenységéhez kötődik a statárium megszüntetése, a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztése, a nemzetiségi törvény elfogadása, amely a nemzetiségeknek szabad nyelvhasználatot engedélyezett a közigazgatásban és az oktatásban. Még részt vett az augusztus 11-i aradi minisztertanácsi ülésen, ahonnan még Kossuthnak a kormány lemondására vonatkozó bejelentése előtt távozott. A szabadságharc vezetői közül augusztus 24-én az utolsók között menekült. Törökországon és Görögországon át Franciaországba emigrált, és Párizsban telepedett le. Menekülése közben a gondjaira bízott Szent Koronát és a koronázási ékszereket 1849. augusztus 23-án Orsovánál elásatta. Párizsban nagyon szerény anyagi körülmények között élt a családjával. A megélhetési körülményeinek javítása érdekében a vers és prózaírás mellett Angliában a magyar bor népszerűsítése és az export növelése érdekében tevékenykedett. 1851-ben távollétében halálra ítélték. 1865-ben felesége és befolyásos barátai segítségével amnesztiát kért, és kapott, de már gyógyíthatatlan beteg volt, amikor ismét magyar földre léphetett. Az egyre gyakoribbá és súlyosabbá váló a dührohamai miatt kórházi ellátásra szorult, de az elhatalmasodó kórt visszafordítani nem lehetett, 1869. január 6-án a Schwartzer-féle elmegyógyintézetben hunyt el. Budán temették el, de 1871. május 1-jén Miskolcra szállították, és az avasi templom temetőjében helyezték örök nyugalomra. Szemere jogász volt és író, emellett pedig a reformkor politikai vezéregyéniségeinek egyik legszínesebb, legromantikusabb és egyben legtragikusabb sorsú személyisége.

Részlet a könyvből:

„Holland a sétányok’ országa. S én csak keresztül sétálom, költöző madárkint utazván rajta végig mely sóhajtva s fön a légben panaszosan kiáltozva röpül el paradicsomtájékai fölött, mert nem telepedhetik meg, sem nem mulathat, sorsa mennie készti a földre hol társai vannak. Ε szerint itteni utazásom egy kedves álomhoz hasonló, mely esttől reggelig tart, s hogy belőle ne ébredjek föl nem nyúlok a valóságba; e népélet’ költői arczát nyomom emlékezetembe, terheit s bajait, van nekem elég, nem akarom sem ismerni sem viselni.

Rotterdam kikötője

Szomorú éj után vidám napra viradánk. A ragyogó tenger’ felszíne alatt homályosan feküdt az alacsony lapos Holland, melynek széle gátakkal köröskörül mint egy széles kalapé felgyűrve van, meggátolni a háborgó tenger’ beomlását. Szerencsénkre dagály levén, fenakadás nélkül ereszkedheténk be a Maas folyamba, mely Rotterdam alá vezet.

Zürich látképe

Párizs látképe

Holland egy saját jellemű ékes kis világ, s ezért kedves tünemény az utasnak, mert minden új egy élvet ád a léleknek, s minden megszokás egyet vesztett vele. Ha, jővén Londonbul, a Temze’ két partján száraz kietlenségben sötétlő raktárak s iparműhelyek komoly csodálkozásba sülyesztének bennünket, először itt, Rotterdamnál mosolyodunk el újra, midőn a Maas’ partján terepély zöld fák’ árnyékába lépünk mely a városnak édes kerti tekintetet ád, midőn a városban sűrűn elágazó csatornák’ partjain s a városszéleken is gyönyörű sétányokat találunk, midőn ittott velenczei utczákat látunk miknek házai a vízből látszanak kinőni, s ajtói s ablakai egyenesen a csatorna’ hajóiba nyílnak, midőn magas billentyűikkel 65 felvonó fehér hidat pillantunk meg a csatornák fölött, ezekben pedig ékes sajkák és hajók úsznak és állnak, némelyiken a dolgozó matrózok énekelve forgatván a csigakereket, némelyiken kifeszített sátor’ hűsében költvén ebédét a hajónép. A házak többnyire keskenyek, de magasak és kivált hoszak, mind téglábul építvék s mind tűzfalakkal, miket különbféle faragványok ékesítnek. Ε tűzfalas építést nem lehet kedvelni, mert festessenek a házak bár száz színre, bár legyenek a homlokfalak különbféle alakúak s ékesitvék ezerféle faragatokkal; az utczákat igen egyhangúakká teszi, mit a szemen kívül bizonyít az is, hogy a hollandi városokban az utczákat egymástól megkülönböztetni igen nehéz. Ez épületeket kettő szépíti meg; először a roppant ablakok mik a padozattul a padlásig érvén, sőt néha két emleten is végig nyúlván, ragyogtatják az épületeket s apró házaknak is némi palotatekintetet adnak; másodszor, a példabeszéddé vált hollandi tisztaság, mi szerint nemcsak a pitvar, de a ház’ eleje, sőt az utcza is naponkint mosatik. Hol bőven s könnyen kaphatni vizet, ott tisztaság s csak ott uralkodik; a hollandi a vizet ablakából s ajtajábul merítheti, az angol ezt csöveken vezeti házába, s e két nép’ laka egyéb népekéhez képest ünnepi terem. De a kettőnek tisztasága köztt még is nagy a különbség; a hollandi, hibásan, czélnak veszi, mi okbul a tisztálkodás az alkatmatlanságig űzetik; de az angol, józanon, eszköznek tekinti mi nélkül nem lehet comfort, s így törekszik reá, mert viszont comfort nélkül angol nem lehet.

A londoni kikötő

Egy javítófogház alaprajza az eredeti műből

A vásár, miben falusi s városi emberek és öltözetek érdekesen vegyültek össze, nekem idegennek mulatságos kép volt, s egyes piaczok emlékeztettek azon piaczokra, miket a németföldi iskola’ festészei oly szerelemmel s gyakran annyi gonddal s szerencsével ábrázoltak. A nép seregesen jött s ment, sátrokban kalmárok sürgöttek, ponyvaszíneik előtt zenével állongtak a tarka alakosak, csalogatva a sokaságot, de legsajátságosbak voltak a festett deszkákbul szobákra épített s rojtos függönyökkel kipiperézett ablakú étházak, mik előtt egyegy kövér asszony magasan ül karszékében s messze ragyogó rézedényből csurgat le tésztát a forró vaslapra, mit bámész csoportok nedves ajkkal gyűlnek körül. A vásárnak itt egészen más jelleme van mint nálunk, a nép itt oly néma, csöndös, s tiszta ünnepi mint búcsújáráskor, s e szerint itt a vásár még most is rokon a vasárnappal; ellenben nálunk a tömeg barna s zajlódó mint két összeomlott tábor, minthogy a vásár csakugyan két ellenséges elemnek, adónak s vevőnek tábora.

Prága, a kisoldalrul, a három szigetkével – az eredeti mű első kötetében található kép

“Chullon” vár – az eredeti mű második kötetében található kép

Egy ifjú angollal sétálgaték, ki nem vala hozam őszinte midőn monda: ,igen kellemesnek találja Rotterdamot’; mert bár gyönyörködénk Hollandban s Rotterdamban, egyikünket sem az edény bájolt meg, hanem a virág’ mi benne nő, t. i. a szépnem. Ε földet igéző szép hölgyek lakják, úgyhogy itt épen nem kell költőnek lennünk hogy kitaláljuk a hasonlóságot a hölgy’ arcza ,és a rózsa, szeme és a kék nefelejts, fogai és az alabástrom köztt. Nem is képzelhetsz szelíd ábrázokat milyenek itt rád tekintenek; az ember elbámul s óvakodva lép el melleitek mint egy szent oltárkép mellett. Húsvét’ hajnalán fölkelvén s a kertbe sietvén, miként tekintek a harmaton kifejlett kék hyaczinthba úgy tekintek itt a mennyei kék szemekbe, s ha elfordulnak az is baj, ha el nem fordulnak az is baj, amaz mert elvesztjük őket, emez mert elveszünk bennök. S bár e hölgyeket gyémánthoz, csillaghoz, virághoz hasonlítsam, még sem eléglem, mert tudom ugyan hogy te képzelsz egy szép gyémántot, egy fénycsillagot, egy ékes virágot, de nem hölgyet milyent a csatornás Németalföld nevel. De a hollandi szépek nemcsak szép virágszálak zöld mezőn, de szép virágszálak szép pohárban. Mert a fehérnép itt rendkívül tiszta s csinos, s ki öltözetrül szók ítélni, az itt minden napot innepnek mondana. Különösen ékes a Stuart-Mária fejkötő, mi alatt sokan széles arany vagy ezüst lapot hordanak, mely a fejháton körül a homlok’ két széléig jön. Képzelj tehát, barátom, egy gyönyörű lényt, pirosan ifjat mint a rózsa, szelídet mint a galamb, tisztát mint a friss hó, s körülbelől sejted mi egy hollandi hölgy, úri vagy póri mindegy, mert a szépség s tisztaság egykép közös csak a gazdagság nem. Pedig a tisztaság fél szépség, s az ember hol testi tisztaságot lát ott erkölcsit is hisz; ártatlanságot az életben,hívséget a szerelemben, őszinteséget a beszédben, nemességet az érzelemben, s e szellemi koszorú alatt melyik arcz nem válnék angyalévá?

London – A Szent Pál Székesegyház látképe

Este indulék ki e városbul, mely, Erasmust szülvén, világtornyul szolgála egy század’ borongásaiban. Midőn Londont elhagyám titkos örömet érzék, mi onnét eredt hogy megmenekszem azon apró kellemetlenségektől miket Angliában az idegen szenved; midőn Rotterdambul elutaztam szinte kedv várt reám, mert túl rajta a falusi élet és képek, a gazdasági szerszámok, földek s növények némileg otthonra emlékeztettek. ,A kert alatt vagyok már, gondolám mint gyermekkoromban, s örültem mint akkor. Mert a szív erősben függ a házi tűzhelyen mint gondolja a kiutazó ifjú. Boldog vala mikor kiutazék, s még boldogabb mikor megtér. A csirát keblében horda a szeretetben, ennek a távolban vágy a virága. De nem vágy e az is mi kivon a külföldre? S e vágy is e szeretetbül nő? Aszó ugyan az, más értelme. Ismeret vagy gyönyörvágy mi kivon, amaz erejét veszi az elmébül, ez a szenvedélyből; mindkettőnek természete a nyugtalanság, amazé ismeretért, emezé élvért; de mint a honvágyé, nem kínos nem fájdalmas egyiké sem.

Frankfurti utcakép

Lipcse-Drezda vonalon az első gőzvontatású vonata 1837. április 27.

Mi vezet a külföldre? Képzelet. Mi vezet haza? Emlékezet. Mióta Európába visszaléptem s szabad hinnem, hogy az a szél mi arczomat az est’ és reggel’ hajnalán megcsapja, egyenesen a kárpátok mögül érkezik, s lehelletében sóhajtást s zúgásában köszöntést számomra is hoz: azóta százszor is gondolkodtam, mint találandom kedveseimet, mint lepjem meg őket, s tőlük mint fogadtatom? Ábrándomban elsülyedve, léptem, ajtót nyitottam, csókot adtam s vettem, regéltem, s megint fölébredtem. Emlékezet vezeti a képzeletet.

Dublin – Terenure

Londoni utcakép

Különös az ember azzal, mit lát tapasztal, érez. Mint a méh a mézzel, minden rakodással haza akar futni.”

Dublin – Posta Hivatal

Szemere Bertalan „Utazás a külföldön” című műve, a cenzúrának „köszönhetően” csak 1840-ben tud megjelenni. A könyv óriási siker lesz, hiszen a nyomdából kikerült 2400 példány, rövid idő alatt, pontosan kilenc hónap elfogy. A nagy érdeklődésnek köszönhetően, pár évvel az első kiadás után megjelenik a bővített második kiadás is. A bővítés nem volt „tetemes”, ahogy azt a szerző is említi a második kiadás előszavában, csupán az eredeti útijegyzetekből lett egy-két további rész felhasználva, amely az első kiadásban nem jelent meg. Szemere nem is akart jelentős módosítást, hiszen azt szerette volna, hogy a könyv maradjon olyan, mint azt „ifjan és az első benyomások költői melegében megirám”. A könyv sikere nagyot lendített Szemere karrierjén, hiszen amellett, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a levelező tagjai közé választotta, a mű a reformokért, a polgári átalakulásért küzdő politikusok és ifjak körében ismerté tette a szerzőt, megágyazva ezzel a későbbi politikai karriernek. A könyv közérthetően (bár mai szemmel olvasni nem könnyű) ismerteti meg az olvasóval a Szemere által meglátogatott országok politikai és társadalmi viszonyait, intézményeit és azok működését. Emellett persze helyet kapnak a könyvben az utazás gyakorlati tapasztalatai, a természeti szépségek, az országok polgárainak hétköznapi élete, a művészet és természetesen az ipari, tudományos és technikai fejlődés nyugat-európai helyzete is. Nagyon sokrétű és széleskörű a kép amit Szemere művében bemutat. Természetesen a Szemerét nagyon érdeklő börtönhelyzetet is tanulmányozza külföldön, így megfordul Párizs, London, Edinburgh és Glasgow fegyházaiban, valamint korszerű porosz fegyintézetekben is. A mű fő tanulsága, hogy Magyarországon is ideje változtatni az élet több területén. Művében leírja, hogy Magyarország a nyugathoz képest jóval elmaradottabb, és az országról kialakult külföldi kép mennyire hiányos és hibás.

Dublin látképe

Dublin – College street

Szemere Bertalan könyve mai szemmel olvasva is nagyon érdekes, hát még saját korában olvasva milyen érdekes lehetett. Kritikai észrevételei miatt rendkívül vonzó lett a kor reformokért kiáltó fiatalsága körében.  A kiemelkedő sikerhez szükség volt arra, hogy Szemere műve amellett, hogy részletes és alapos, pont egy olyan történelmi helyzetben jelenjen meg, amelyben oly jelentős igény mutatkozott a változásra. Szemere Bertalan írása jól elegyíti egy útleírás, egy korrajz, egy politikai, gazdasági és társadalmi tanulmány, valamint egy izgalmas személyiség bensőséges naplójának az előnyeit. Így egyben vált a reformkor, szerintem egyik legnagyobb hatású útleírásává. Bár azt írtam nem extrém ritka, de azért ne gondolja senki, hogy könnyedén beszerezhető. Általában töredék kötetek találhatók az internetes piactereken vagy antikváriumokban, szerencsével még a teljes mű is fellelhető, de sajnos sokszor hiányosan. Jellemzően képhiányos példányok találhatók. Hiánytalan kötetekért sokat kell keresgélni és mélyen, még ha nem is nagyon mélyen, de a vásárlónak a zsebébe kell nyúlnia. Éppen ezért örültem, hogy több helyen fellelhető a mű  elektronikus formátumban, illetve válogatás reprint kötet is létezik belőle. Az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában is elérhető, valamint a Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívumából is letölthető. Teljes szívemből ajánlom mindenkinek Szemere Bertalan csodálatos munkáját, hiszen a magyar történelem egy meghatározó műve. Szerencsére a szerzőtől még nem búcsúzunk, hiszen keleti utazásának élményei is megjelentek könyv formájában, így annak a kötetnek a bemutatása kapcsán, még biztosan találkozunk Szemere Bertalannal, valamint a reformkori útleírások feldolgozása sem ért még véget, így hamarosan további kiemelkedő reformkori kötetek érkeznek itt az ELBIDA projektben.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment