Könyvek

Bevallom férfiasan ismét egy olyan szerző műve következik, akiről korábban nem tudtam semmit. A neve sem volt ismerős és saját korában betöltött szerepeiről sem tudtam semmit. Nem ez az első eset és nyilván nem is az utolsó, hogy a gyűjtemény bővítése, egyben saját ismeretbázisom bővítéséhez is hozzájárul. Aggszentpéteri Korizmics László pedig mindenképpen azon magyar történelmi szereplők közé tartozik, akit már csak életében elért eredményei miatt is ismerni kell. Bár alapvetően nem útleírása miatt vált elismerté saját korában, de ennek ellenére volt olyan utazása, amelyről úti jegyzetei könyv formájában is megjelentek, így most az ELBIDA projektben is megismerhetjük Korizmics Lászlót és művét. A szerző 1851-ben utazik Angliába, számos európai helyszín érintésével, ugyanakkor úti élményeiről és tapasztalatairól csak 1874-ben jelenik meg műve. A szerző bevezetésében azzal indokolja a jókora időbeli csúszást, hogy szeretett volna több utazásáról egy nagyobb művet alkotni, azonban ez nem sikerült így csupán 1851-es utazásának emlékei jelennek meg könyv formájában. A meglehetősen ritka „Úti képek és Jegyzetek 1851-ből” című mű, 1874-ben jelenik meg Budapesten, melyet Herz János könyvnyomdász nyomtatott. A 168 oldalas műben, illusztráció nincs, ugyanakkor korabeli gazdasági adatokról több kimutatás is található benne.

Az 1851-es londoni világkiállítás főépülete

Aggszentpéteri Korizmics László mezőgazdász, agrárpolitikus 1816. március 29.-én született a Fejér vármegyei Aggszentpéteren, egy 11 gyermekes család ötödik legkisebb fiúgyermekeként. Anyja Krizsán Georgia, míg apja Korizmics Mátyás volt, aki báró Eötvös Ignác gazdatisztjeként dolgozott. Korizmics László tanulmányait a szülőhelyével szomszédos településen, Ráczkeresztúron kezdte meg. Középiskolai tanulmányait a jezsuiták budai, majd később a piaristák pesti gimnáziumában végezte. Ezt követően jogi tanulmányokat folytatott. A tanulmányait azonban egy vadászat során szerzett betegsége miatt kénytelen megszakítani. A felépülést követően már nem a jogi tanulmányokat folytatja, hanem apja kérésére mérnöki osztályba iratkozik, a pesti műegyetemen.

Korizmics László

1835-ben a gróf zichy család adonyi uradalmában mérnöki gyakorlaton vesz részt, majd 1837-ben szerzi meg az oklevelet. 1838-ban herceg Esterházy Pál Antal szolgálatába lép, először az ozorai, majd később a kaposvári uradalomban volt segédmérnök. Munkájával párhuzamosan nemzetgazdasági tanulmányokat folytat és elkezd szakmai értekezéseket is írni. A herceg 1841-ben, mint szabályozó főmérnököt, önálló hatáskörrel, a lévai uradalmába nevezi ki, melynek akkor Benkő Dániel volt a felügyelője. 1842-ben feleségül veszi Reguly Juliannát. 1843-ban születik meg első fiúk Antal, aki később Konstantinápolyban a nemzetközi bíróság tagja lesz. 1848-ben a herceg az uradalmának főtisztjévé választja, majd nem sokkal később Klauzál Gábor az időközben megalakult független, magyar kormány földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minisztere titkárrá nevezi ki Korizmicsot. A kormány Debrecenbe költözésekor ő marad Pesten és mint szerkesztő és tulajdonos, megalapítja a „Gazdasági Lapok” című szaklapot. A lap megjelenés bár a 26. szám után megszakad, végül 1850-ben folytatódik megjelenése. Korizmics 1849-ben tífuszos lesz és gyógykezelésre szorul. Előbb Szokola-Hutára, majd Lévára ment pihenni, ahol megismerkedett Grabe orosz tábornokkal. A kapcsolat később a Gazdasági Egyesület megújításakor játszik kulcsfontosságú szerepet. Korizmics a harcokban sem egyik, sem másik oldalon nem vesz rész és ez, az óvatos stratégia végül előnyére vált. 1860-ban újra megnősül, hiszen első felesége 1850-ben meghalt. Második felesége Hesz Mária volt, kapcsolatukból születik második fia László, aki azonban még gyermekkorában betegség miatt meghalt. báró Karl Geringer a császári biztos a hazai gazdasági viszonyokat ismerő és kellő szakképzettséggel bíró embert keresett, hogy segítse az úrbéri váltságról hozott döntés végrehajtását. Korizmicsra esett a választás, amely felkérést ő el is fogadott. Megbízatása után több politikai hivatalt is megjár, majd végül 1861-ben, a kormányváltáskor lemond aktuális állásáról. 1846-ben a Gazdasági Egyesület tagja lesz, 1848-ban már a választmány tagja is, majd az újjászervezett egyesület alelnöke lesz. Az újjászervezésben kulcsszerepe volt Korizmicsnak.

Országgyűlési képek
(második sor jobb szélső: Korizmics László)
(alsó sor bal szélső: Szalay Imre)

1858 év elején Tasner Antallal meglátogatja Széchenyi Istvánt, a geörgeni tébolydában. Széchenyi nagy hatást gyakorolt Korizmicsre, melyről naplójában is beszámolt. 1858-ban kinevezik a jószágrendezési szakosztály vezetőjévé, majd még ebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja lesz. 1861-ben egyesületi mintagazdaságot és iskolát hoz létre, majd 1862-ben megalapítja a Magyar Földintézetet. Megkapja a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, később a Vaskorona-rend másodosztályú jelvényeit, végül halála előtt az aggszentpéteri előnévvel a nemesi címet is. 1870-től Vízakna város országgyűlési képviselője volt, politikájában a Deák-féle irányvonalat képviselte. 1876-ban Szlávy József miniszterelnök a pénzügyi, 1878-ban Tisza Kálmán a földművelési tárcát kínálta neki, azonban egyiket sem fogadta el szembetegsége miatt. Kistétényen 20 katasztrális holdból álló mintaszőlőbirtokot hozott létre, amelyet haláláig irányított. Halála előtt már súlyos beteg volt, csaknem megvakult. 1886. október 5-én kistétényi birtokán, 70 éves korában hunyt el.

Részlet a könyvből:

„Déli 12 órakor érkeztem ide. A „Hotel d’ Alegmagne-ban“ vettem szállást. Szobám ablakaiból először láttam a tengert, s annak háborgó hullámait. Hozzájuk siettem. Nehány percz alatt ott valék a töltéseken, és a tajtékzó végtelen víztükör lábaimnál feküdt! Gyönyörű látvány!

Bécs

Épen apály vala. A viz messzire hagyá el széleit, hol gyönyörű finom homok feküvék, s állt egy rakás bódéval ellátott taliga, a tengeri fürdést használó vendégek számára. A tengert tökéletesen olyannak találtam, a minőnek képzelém. Ez lehetett oka, hogy hatása reám nem volt zajos, hanem inkább jótékony.

Prága látképe

Elfogadván az első benyomásokat, siettem bizonyságot szerezni magamnak a gőzhajó indulásáról; melyen helyet, még Brüsselben váltottam. A steward biztosított, hogy minden rendben van és hogy az indulás éjfél után történik. Elég idő, hogy a városkát apróra bejárjam.

Spandau

Ostende 1830-ig csak igen kevéssé látogatott városka volt. Emelkedését a forradalomnak köszönheti; mely azt Belgium második kikötőjévé tévé. Mióta a vasút hozzája kiterjesztetett, s a dower-londoni vonallal kapcsolatba jött: az utazási forgalmat Anglia felé csaknem egészen magához voná. Mindazonáltal még igy is elég csendes hely volna biz az, ha partjaira nyáron át nem hoznának a tengeri fürdők annyi látogatót. Népessége 14,200. Főkeresete a kereskedés, közlekedés, szállítás, halászat és fürdők után ered. Mint hadi pont, jól meg van erősítve sánczok- és árkokkal. Történetileg nevezetes azon ostromról, melyet a spanyolok ellen 1601-től 1604-ig nagy szívóssággal kiállott; s mely után, midőn magát végre mégis kénytelen volt megadni, egy rommá vált. Fénypontja a városnak a már emlitett tengerparti töltések; melyek kávé- és frisitő-helyekkel gazdagon megrakvák, s hol, főleg esti 6— 7 óra közt nagy az élénkség. E hely Ostende corsója. Órákig, sőt napokig elandaloghatunk rajta, nézve az örökkévalóság képét, a tolakodó hullámokat, melyek jönnek-mennek, hogy jöjjenek és menjenek! Egy napnyugat e pontról hasonlithatlanul szép!

Drezda madártávlatból

Ostendeben létemkor várták épen a királyt Angliából viszsza. A tiszteleti őrség ablakaim alatt vonult elébe zenével. Alkalmam volt megvonni a parallellát a magyar s a belga katonaság közt. Annyit mondhatok csak, hogy nincs a magyar katonának oka félni az egybehasonlitástól. A király nagy zivatar közt érkezett meg. Egyszerűn és szívélyesen fogadták. Láttam este felé azon gőzöst, melyen jött. Még kéményein is meglátszottak a hullámok csapkodásai; fedélzete pedig csuromviz volt.

Lipcse

Kedvem lett volna egy tengeri fürdőt is venni legalább; de erre az idő igen hives és szeles levén, letettem róla. Még a rendes és edzett vendégek közül is csak igen kevesen fürödtek. A fürdés úgy megyen végbe, hogy az embert egy csinos faházikóban, mely négy kereken áll, ló által vonatják be a tengerbe, hol aztán kényelmesen levetkőzvén, felölti a fürdőruhát, bemegy a tengerbe, szemközt folyvást a csapkodó hullámokkal. A jártasok és bátrabbak maguk mennek, a kezdők és félénkek vezettetik magukat. Érdekes látni, mily bátran küzd az ügyes, a mozgalmas elemmel, s hogyan fél és óvakodik a fürdésben járatlan. Első pillanatra meg lehet ismerni őket.

Lipcse

Érdekes látni a töltésekről, miképen merülnek föl a távol láthatáron parányi homályos pontokban az érkező egyes hajók; s miképen növekszik a határzatlan tárgy alig kivehető valamiből biztosan megkülönböztethető vitorlás hajóvá. Vajmi sokszor remeghet rajtuk a félő szív, midőn a tomboló zivatarban minden percz egy örökkévalósággá válhatik!

Magdeburg

A tenger még este is zajos vala; de koránt sem annyira már, mint délben s az előbbi napon; midőn a hajók Ostendénél kikötni se bírtak.

Berlin – A vasútállomás

 

Ostende kikötője nem nagy. Jelenlétem alkalmával volt benne összesen vagy 40-50 hajó. Köztük 7 gőzös; a többi mind csak apró tengeri hajócska. Nagy vitorlást egyet se láttam.

Berlin – Az egyetem

Ostendeben számos halász lakik. Ezeknek élete, mint haliám, igen szegény és bizonytalan. Bárkáikon, melyek 6-7 ölnyi hosszúak s 2-3 ölnyi szélesek, el-elvitorláznak a távol tengerre halászni, honnét sokszor két— három hónap múlva térnek csak vissza családjaikhoz, s néha ennyi idő után is — üresen!

Hamburg

Nem csoda tehát, ha e város utczáin az embert léptennyomon kéregető gyermekek veszik körül; kiktől szabadulni nem könnyű. Ha adunk egynek: jön helyette három; s ha nem adunk: követnek mind. Egy tetszetős kis fiúcskának nyújtottam nehány centimet; s a szegény örömében faczipős lábait a levegőben csapdosá össze. A mig csak látott, folyvást köszöntgetett sapkájával. Jele ez a nagy szegénységnek!

Köln látképe

A faczipők, melyeket a gyermekek hordanak, s különösen a módosabb szülők gyermekei: igen csinosak, egészen a lábhoz szabvák, s rendes sarokkal is bírnak, épen úgy, mint más czipő. Hogy ne nyomják a lábat, vastag szőrkapczákon viselik. Egy pár ily czipő 8— 10 éves gyermek számára 8 centime-be, vagyis 5 váltókrajczárba kerül. Rajtuk a fiú megkímél legalább is két— három pár csizmát vagy czipőt. E falábbelit vlam-ul „klupe“- nek nevezik, s jobbára bükkfából faragják.

Brüsszel – Grand Place

Feltűnő az itteni nők viselete is. Fekete, apáczaszerü öltönyt hordanak csuklával; melyet, mert a levegő gyorsan változik s különben is hűvös, folyvást magukon viselnek. A csuklát midőn hideg van, vagy erősebben fú a szél, fejökre szokták vonni.

Brüsszel

Ostendeben majd minden második ház „Hotel “ vagy „Restaurant“ vagy „Estaminet“. A falak telvék feliratokkal, s azokon mindenfelé csak e szavak valamelyikét olvashatjuk. Nyelve a városnak tulnyomólag franczia. A bizományosok, pinczérek stb.- félék azonban, beszélnek németül és angolul is.

Ostende

A vidék Ostende körül, különösen ha elképzeljük róla az egyes, cseréppel fedett veres falu, s elszórttan álló majorokat, sokat emlékeztet a tiszai alföldre! Itt-ott egy torony, egy major, egy szélmalom; s az egész messze elterjedő rónaság nagyobbrészt rétek és legelőkből áll.”

A világkiállítás főépületének látképe

Korizmics László már ismert mezőgazdasági szakemberként 1851-ben a londoni iparműkiállítás és a windsori állatkiállítás megtekintése céljából utazik ki Angliába. Az 1851-es londoni kiállítást tartják az első valódi nemzetközi vásárnak, amelyet már világkiállításnak lehet nevezni. Az utazás 1851. június 16.-án veszi kezdetét, ekkor indul el a szerző vonattal Pestről. A nagyjából három hónapig tartó utazás elsődleges célja London volt, ugyanakkor egy hónapig tartott csak az oda út. Ennek köszönhetően a könyv egy nagyon részletes és Európa több országát bemutató útleírás lett. London és az ott átélt élmények a könyvnek csupán az egy negyedét teszik ki. Pestet követően Bécs, Prága, Schandau, Drezda, Lipcse, Magdeburg, Berlin, Hamburg, Köln, Brüsszel és Ostend érintésével éri el Londont a szerző. Az út minden szakaszáról és minden állomásáról részletesen mesél. Élményeit gyakran kiegészíti gazdasági, mezőgazdasági, történelmi adatokkal és tényekkel, ugyanakkor ettől nem válik szárazzá vagy vontatottá a mű. Nem egyszer mutattam be olyan művet a blogban, ahol arányt tévesztett a szerző és túltolta az efféle információkat, végül ezzel hozott létre egy végtelenül nehezen olvasható, száraz művet. Korizmics arányérzéke kiváló. Csupán annyi tényinformációt vagy adatot oszt meg az olvasóval, amely nem öli meg az olvasmányélményt. A könyv zárórészében mesél, Londonról, a világkiállításról és az állatkiállításról valamint látogatásáról Pusey Fülöpnél (Philip Pusey) és Mayer hazánkfiánál.

Philip Pusey

Mayerről nem derül ki más, csupán annyi, hogy egy szepesi hazánkfia, aki harminc éve Londonban lakik és értelmes iparosként sok ismerettel rendelkezik a helyi gazdaságról. Pusey Fülöp a londoni gazdasági egyesület alelnöke volt, akihez Eszterházy Pál ajánlásával érkezett Korizmics. A szerző fontosnak tartotta, hogy az olvasó megismerje Pusey álláspontját, így beszélgetésüket, gyakorlatilag amolyan interjúszerűen közli a műben, így ez a rész némileg eltér a megszokott élménybeszámoló stílusától. Korizmics utazása végül egy Pusey egyik farmján tett látogatással és egy essexi kirándulással zárul. 1851 júliusának a végén indul haza tanulmányútjáról, azonban a hazautazásról már nincs szó a könyvben.

A londoni világkiállítás főépülete belülről

Korizmics László könyve egy igazi különlegesség. Könyvészeti szempontból valódi ritkaság. Mindezen tények azonban valójában olvasóként nem nagyon érdekesek. Olvasóként csupán az élmény az, ami számít. Persze nem mondom, hogy egy ritka, 1800-as évekből származó könyv birtoklása vagy megtapintása nem jelent élményt, de ha könyvről beszélünk, akkor az olvasmányélmény a domináns. Első betekintésre kicsit tartottam éppen ezért Korizmics könyvétől. Féltem, hogy száraz lesz, túl sok mezőgazdasági és gazdasági elem lesz benne, amelyek végül megölik az olvasmányélményemet. Szerencsére azonban tévedtem. Tény, hogy nem egy kalandregény és tény az is, hogy érezhető a szerző mezőgazdaság iránti érdeklődése, ugyanakkor valami miatt mégis olvastatta magát a könyv. A szerző talán jó érzékkel ragadta meg utazásának azon elemeit és élményeit, amelyek egy külső olvasónak is érdekesek
lehetnek. A korabeli európai városokról, az út során érintett vidékekről sok érdekes információt mond el, melynek köszönhetően sok érdekes ismeretet szerezhet az olvasó az 1851-es Európáról. Nekem érdekes volt 2020-ban és talán
érdekes volt 1874-ben is, persze más-más szempontból. A könyvet tehát jó szívvel ajánlom, csupán a szokásos régies nyelvezet, amely nehezíti egy kicsit a mű olvasását, de ez sem olyan mértékű, amely blokkolná az élvezetet.
Beszerezni a könyvet finoman szólva sem könnyű, de szerencsére a Magyar Nemzeti Digitális Archívumban van online és ingyen elérhető elektronikus példány a könyvből, így aki szeretné, az ott beletekinthet, elolvashatja azt. Korizmics Lászlótól búcsúzunk, hiszen bár e műve előszavában utal arra, hogy az 1856-os franciaországi és az 1858-as törökországi utazásáról később még írni fog, végül ez a könyvet ismereteim szerint nem írta meg. A blog tematikájába illeszkedő könyve tehát nincs több a szerzőnek és szinte biztos vagyok ebben az állításomban, de lassan elérkezik oda az ELBIDA projekt, hogy elkezdődik a periodikákban megjelent útleírások, útibeszámolók feldolgozása is és lehet, hogy ott még Korizmics László újra szerepet fog kapni. Tehát ez egy olyan búcsú, amely nem biztos, hogy végleges is. Korizmicstól tehát fogalmazzunk úgy, egy időre búcsúzunk az ELBIDA projektben, de a korszaktól nem. Jövő héten ismét az 1850-es évek egy különleges könyvéről fogok mesélni itt a blogban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címed nem lesz nyílvános. Kötelezően kitöltendő mező *

Elküldöm