Könyvek

1930 nyarán Stockholmban tartotta meg kongresszusát a Federation International Pharmaceutique, azaz a Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség. Az északi utazáson résztvevő magyar mini csapat egyik tagja volt Löcherer Tamás budapesti gyógyszerész, aki hazatérését követően úti élményeiből megírta az „Egy utazás emlékei” című könyvét. Löcherer ekkoriban már elismert szakírónak számított, amely jól érzékelhető a könyv olvasása során is, hiszen egy kimondottan jó stílusban és érezhetően írói gyakorlattal rendelkező szerző műve ez. Adatokat nem leltem arról, hogy a könyv összesen hány példányban jelent meg, de bizonyosan csekély számban, amelynek köszönhetően a kötet egy meglehetősen ritkának számító útleírás Európa északi vidékeiről. A gyűjteményemben található könyv a 143-as sorszámú példány, amelyet maga a szerző dedikált a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület Könyvtárának számára. A könyv 1932-ben jelent meg Budapesten az Okleveles Gyógyszerészek Országos Egyesületének kiadásában, melyet Sárik Gyula és Géza ceglédi könyvnyomdájában nyomtattak. A 91 oldalas műben több kép is található.

Löchererék hajója az “Aeolus”

Löcherer Tamás gyógyszerész a Sáros vármegyei Bártfán született 1895. augusztus 1-én. Az elemi iskolát Bártfán végezte, majd a középiskolai tanulmányait a Munkácsi Állami Főgimnáziumban, később pedig az eperjesi evangélikus jogakadémia gimnáziumában tanult, ahol az érettségit is megszerezte. Iskolái elvégzése után belépett apja bártfai Arany Oroszlán gyógyszertárába gyakornoknak. Az időközben kitörő I. világháborúban katonai szolgálatot teljesített a 3. honvédezred kötelében. 1918-ban szerelt le, majd ezt követően a Budapesti Tudományegyetem gyógyszerész szakára ment tanulni.

Löcherer Tamás a szerző

1921 májusában szerezte meg a gyógyszerészi oklevelét, majd ismét apja bártfai gyógyszertárában kezdte meg gyógyszerészi karrierjét. 1922 második felében Budapestre költöztek az apjával, ahol a budapesti Angyal gyógyszertár társtulajdonosa lett, Reichard Jenő tulajdonos mellett. Gyermekkori hobbija a bélyeggyűjtés volt, amellyel kapcsolatban számos cikket publikált filatéliai újságokban, majd az első könyve 1921-ben is e témában jelent meg, a „A világháború és a philatélia” címmel. Gyógyszerészként hamar bekapcsolódott előbb a Budapesti Gyógyszerész Testület munkálataiba, majd 1925-től a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület választmányának lett póttagja. 1928-ban Reichard Jenő egy másik gyógyszertár tulajdonosa lett, így akkortól Löcherer egyszemélyben kezdte el irányítani az Angyal gyógyszertárat. 1928-ban megnősült, felesége Hladny Etelka volt, Hladny Géza zsolnai gyógyszerész lánya. 1930-tól a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság tagja és az ugyanezen évben megnyílt Gyógyszerészi Kaszinó háznagya lett. 1930-ban részt vett Stockholmban a Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség kongresszusán, amely utazásról 1932-ben jelent meg a könyve „Egy utazás emlékei” címen.

A szerző dedikációja a könyvből

1934-ben a szakmai érdemei elismeréséül megválasztották a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület alelnökévé. 1938-tól Koritsánkszy Ottóval együtt szerkesztették a Gyógyszerészi Közlönyt egészen 1944 áprilisáig. 1945 elején a II. világháború bombatámadásai során a budapesti Angyal gyógyszertár épülete súlyosan megsérült, ezért a patikaház kétemeletes épületét le kellett bontani. A földszinti rész helyreállítását követően csak néhány hónap múlva tudta újra ellátni a betegeket a gyógyszertár. Bár minden szempontból megviselte a háború, Löcherer végül szerencsésen túlélte azt és újra munkába állt. 1946-ban megválasztották a Budapesti Gyógyszerész Testület elnökévé, majd az Országos Gyógyszerész Egyesület társelnökévé is. 1950 júliusában a budapesti Angyal gyógyszertárat államosították, arról azonban nem maradt fenn információ, hogy Löcherer Tamás milyen minőségben dolgozhatott még az államosítás után néhány évig, egykori gyógyszertárában. Az 1956-os forradalomban nagyon súlyos veszteségeket szenvedett el a gyógyszertárnak helyet adó épület, a gyógyszertár is megsérült, így le kellett azt bontani. Ennek helyén épült meg 1961-ben a Lottóház, amelyben ismét nyílott egy gyógyszertár, ezt azonban már Löcherer Tamás nem érhette meg.  Az „angyali gyógyszerész” ahogy sokan hívták, 1960. január 6-án, 65 évesen hunyt el Budapesten.

Részlet a könyvből:

„Drezdának és Berlinnek látnivalói után mindannyian testileg és lelkileg kifáradva, az uj benyomások tömegével érkeztünk meg Lübeckbe. A pihenéssel kapcsolatos édes semmitevést a két napos tengeri utra halasztottuk el. A „Sven” hajóstársaság „Aeolus” gő­zöse innen indult, ebből a régi kedves Hansa városból, amely az akkori idők tengeri kereskedelmében olyan óriási és fontos szerepet játszott. A magas tornyok, az erős kapuk, a késői gót stilü házak, régi fényéről tanuskodnak. Régi utcáin az észak kereskedő városaira jellemző stilusban épült házak domboru ablakokkal eltartja, egész középkori jelleget adnak e kikötő városnak. Koldust seholsem látnunk, mert a város felesleges templomaiból szegényházat létesitett, ahol vagyontalan polgárait életük végéig eltartja.

A gömb ház
A stockholmi városháza

Sétánk közben találkoztunk a kongresszusra igyekvő holland gyógyszerészek csoportjával és  az őrvendezések után, hogy ilyen kellemes utitársaink lesznek, igyekeztünk megnyugtatni  egymást a tenger nyugodtsága felől, amelytől az egész hajó utunk kellemessége függött.

Díszebéd az “Aranyteremben”

Az „Aeolus” a mi nagyobb gőzöseinknek felelt meg és megborzongtunk azon gondolatra, hogy micsoda táncot járhat ez az aránylag kis hajó a hullámzó tenger hátán. De a csodálatos tisztaság ,ami az egész hajón uralkodott, no meg a kapitány megnyugtató szavai azonban elérték azt, hogy jókedvűen és bizakodva foglaltuk el pompás berendezésü kabinjainkat. Mindannyian reméltük, hogy a szelek fejedelme irgalmas lesz és nem fogja viharossá tenni a tengert, ha az országának nevét viselő fehértestü, karcsu hajónkat az „Aeolust” viszi a hátán.

A Nordiska Muzeum
A drotningholmi udvari gyógyszertár berendezése

A hajóra szálláskor tulajdonképen már svéd területre értünk és igy midőn délután 5 órakor kifutottunk a kikötőből a megnövekedett gyógyszerész társaság örömmel és jókedvvel látta, a kitűnő svéd konyhára gondolva, a kék-sárga szinü lobogót.

Scheele szobra Stockholmban

A vacsoránál megismerkedtünk a svédkonyhával, amelynek kitünősége felett érzett örömünk párosult az udvarias tenger csendességével. Az esti étkezésnél a vaj és a sajt elmaradhatatlan, amelyeket egy igazi svéd a három féle szinü és izü keskenyre vágott és vajjal igen vékonyan megkent kenyerével az egész étkezés folyamán bőségesen fogyaszt. A gyümölcs nagyobb részt befőtt vagy konzerv alakjában került az asztalra, de szenzációt okozott az eper és a málna, amelyet hideg tejszinnel leöntve tálaltak fel. A vacsora után a fedélzet kényemes nagy karosszékeiben a szép kiállitásu, de izetlen német szivarokat sziva megkezdtük az előzékeny és barátságos holland gyógyszerészekkel a ,,sirást”, elmondtuk egymásnak fájdalmainkat és rájöttünk arra, hogy a gyógyszerész gondja és baja ugy látszik mindenütt egyforma. Este ½ 10 órakor élveztük a naplemente pompás szinjátékát és utána bevonultunk a hajó éttermének külön szobájába, ahol a kedvező előjelek figyelembe vételével merészek voltunk a hajnali órákig aranysárga pompás svéd puncsot inni a „medve bőrére”, a svédországi kirándulás sikerére és a magyar-holland gyógyszerész különitmény megalakitására.

Dánia legrégibb gyógyszertára Helsingörben
A German muzeum történelmi gyógyszertára

Másnap reggel 10 óra felé kissé összetörten gyülekezett a társaság, de a bő reggeli és a friss, üde, sóillatu levegő mindenkit felüditett. A fedélzeten, a fekvőszékeken heverészve gyönyörködtünk a tenger játékában, amelynek hullámain kacagva táncolt a napsugár. A hajót kitartóan követő játékos sirályok csoportja nagy sivitással le-lecsap, ha a víz felszinén uszó halcsoportot vesz észre. Az óriási láthatár, amelyen mást mint az örökké mozgó tengert és a csodálatosan kéklő égboltozatot nem láthatunk, érezteti velünk kicsinységünket. Merengésünket csak itt-ott zavarja meg valamely hajó, amelynek üdvözlésére felhuzzák a svéd lobogót. A tenger élete mindig élénk, s ha már a beigért pajkos delfinek nem mutatkoznak, hogy játékukkal szórakoztassanak, hát elnézzük a napsugárnak a habokon és hullámokon való változatos és mindig érdekes játékát.

Tábori gyógyszertár a XVII-ik századból
1725 évben készült gyógyszer szekrény

A tengeri levegő hatása folytán alig vártuk már az ebéd érkezését és a gong hivó szavára örömmel és farkas étvággyal vonultunk az étterembe. Az előételes asztal fesztelenné és kedélyessé teszi a déli étkezéseket, mert a pástétommal, lazaccal, orosztojással, kaviárral, hussalátával, sonkával, hidegsültekkel és a sokféle képen elkészitett heringekkel telerakott előételes asztal az önkiszolgálás elvén alapul és igy mindenki egy tányérral a kezében, válogat ezen mesebeli asztalnál, amelynek változatosságával betelni ugyan nehezen, de jól-lakni annál könnyebben lehet. Eleinte egy kicsit szégyenkeztünk, amugy is jól megrakott tányéraink tartalmának elfogyasztása után ismét szedni, de aztán láttuk, hogy mindenki ezt csinálja igy nem birtunk ellenállni mi sem „szemünk-szánk ingerének”. A hideg ételek mellett több meleg étel is rendelkezésünkre áll és ezek között különböző omletteket, kitünő izű piritott halakat, tésztába sütött meleg husokat kóstolgat meg az utas, hogy elérkezhessen a hatalmas puha sajtgömbök és egyéb sajtcsodákhoz. Az előétel áradat után – amelyekhez a legtöbben még bőségesen teát vagy tejet is isznak – egy mindig különböző nevü, de legtöbbször ugyanolyan izü hal vagy husfilé szerepelt az étlapon, vizben megfőzött burgonyával.

Az 1600-as évekből való házi gyógyszertár
A nürnbergi “Csillag” gyógyszertár 1727 évből való gyógynövény Kamrája a muzeumban

Az ebéd fáradalmait ismét a fedélzeten pihentük ki, ahol a társaság legnagyobb része az emésztés okozta bágyadtság következtében a sima tenger lágyan ringató hátán álomba merült. Az idő gyorsan és kellemesen mulott és a kártyázás, olvasás és társalgás közben észre sem vettük, hogy elmult délután. A kitünő vacsora után a hollandok utitáskáiban rejtőző különböző pompás izü likőrök szorgalmas fogyasztása, még a legpesszimistább gyógyszerészt is bizakodással töltötte el. A jó kedv emelkedésével – ami arányban állott az üvegek tartalmának csökkenésével – a hollandok nemzeti dalokat énekeltek, amelyeket nekünk minden tiltakozásunk dacára, magyar népdalokkal kellett viszonoznunk. Nem merem ezt a szót használni, hogy énekeltünk, de azért dalolásunk zajos tetszést aratott. Hogy ez a zenei élvezet dobhártyáinkat nem repesztette meg, annak bizonyitására az egész társaság, sőt a svéd utasok is, jókedvüen orditották velünk együtt „ A Hajmási Péter, Hajmási Pál”-t.

A XVI-ik század alchemista laboratóriuma
A középkor laboratóriuma

A lenyugvó nap utolsó sugarai biboros szinnel csillogtak és szinte lángban boritották a tenger tükrét. E pompás szinjáték megcsodálása után kissé mámoros lelkesedéssel dicsértük a tengert, a hajót, az időt és szebbnek-jobbnak láttuk a gyógyszerészet jövőjét is. Azután a hajó ingásához – legalább is erre fogtuk rá – alkalmazkodó lépésekkel vonultunk kabinjainkba, hogy álomra hajtsuk fejünket.”

A XVIII.-ik század chemia laboratóriuma
A Deutsches Museum történelmi gyógyszertára

Az 1930-as svédországi konferenciára történő utazást Koritsánszky Ottó kezdte el szervezni, akit a stockholmi kongresszuson a szövetség egyik alelnökévé is választottak. Az északi utazásra azonban csupán két jelentkező akadt csak, Löcherer Tamás és felesége. A Prágán, Drezdán, Berlinen, Lübecken, Stockholmon, Göteborgon, Koppenhágán keresztül egészen Helsingörig tartó utazást, így ez a hármas csapat tette meg. Az utazás 1930. július 3-án veszi kezdetét a nyugati pályaudvaron, majd nagyjából egy hónap múltán térnek ismét haza Magyarországra. Az úti élmények beszámolója során bőséges képet kaphatunk a korabeli viszonyokról, utazásról, étkezésről az északi városok történelméről és számos gyógyszerészi emlékről is. A szerző művét felajánlotta az Okleveles Gyógyszerészek Országos Egyesületének, aki kereskedők és gyárosok támogatásából adta ki a művet úgy, hogy annak minden bevétele „a segélyre szoruló alkalmazott gyógyszerészek és özvegyeik anyagi támogatását” szolgálta.

Paracelsus siremléke

Mindamellett, hogy nem kizárólag utazásról szól a könyv, mégis összességében egy érdekes és élvezetes mű lett. Löcherer jól ír, jól ragadja meg azokat a pontokat az utazásból, amely az olvasó számára is érdekes lehet. A könyv olvasásában nem okoz problémát az sem, hogy időről-időre, ahogy az utazás során elértek egy múzeumhoz, beszámol az ott megtalálható gyógyszerészi emlékekről. Löcherer gyógyszerész volt, mégpedig a szakmájának az elhivatott és magas szintű képviselője, így nem meglepő, hogy útja során e terület kiemelt figyelmet kapott. Az ilyen jellegű úti beszámolók esetében ez mindig jelen van, azaz a szerző szakmai érdeklődése mindig megjelenik magában a műben is, de ez nem okoz alapértelmezettként minőségcsökkenést az olvasmányélményben, ahogy is sem történt. A ritka mű nehezen beszerezhető, de szerencsére a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság oldalán fellelhető elektronikus formátumban a mű, így onnan az letölthető és ezáltal hozzáférhető az érdeklődő olvasók számára. Löcherer Tamás a blog szempontjából egykötetes szerző volt, így tőle most búcsúzunk, de a kötet kapcsán felmerülő útitárs Koritsánszky Ottó nevével reményeim szerint még többször fogunk találkozni itt az ELBIDA projektben. Koritsánszky szeretett utazni és amellett, hogy ugyanezen utazásról neki is jelent meg élménybeszámolója, más utazásairól is írt könyvet, amelyek reményeim szerint valamikor a blog hátterét adó gyűjteményben is megtalálhatóak lesznek.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment