Nemrég Kecskeméthy Aurél könyve kapcsán említés szintjén előkerül ismét gróf Hübner Sándor neve. Az utazó diplomata az ELBIDA projekt olvasóinak nem ismeretlen, hiszen a „Séta a világ körül” című fantasztikus műve már szerepelt a blogban. Az a bejegyzés némileg rendhagyó volt, mivel az Élet és tudomány című hetilap LXXIV. évfolyamának 14. számában megjelent írásomat közöltem, így némileg eltért a megszokott formától. A cikk végén már ott kitértem egy picit Hübner másik jelentős művére, a „A Brit Birodalmon keresztül” című kétkötetes munkára. A könyv sokáig elkerült engem, többször lemaradtam róla, de végül sikerült megszereznem, mégpedig a leginkább vágyott kötésváltozatban. A könyvet kézbe véve, már maga a könyvborító magával ragadó és olvasva a művet, állíthatom, hogy a belső tartalom is hasonlóan magas szintű. Hübner első művének megjelenését követően több mint tíz évvel ismét útnak indul India felé, bár némi kerülővel. A teljes utazás, mely során végül megkerüli a Földet, 58 kilométer híján 100.000 kilométer volt. A nem mindennapi kalandról végül 1886-ban adja ki francia és angol nyelven is úti beszámolóját. A magyar kiadás 1892-ben jelenik meg Budapesten, Ráth Mór kiadásában. A két kötetes mű összesen 822 oldal, melyben 38 kép és 1 térkép is található. Hübner Sándorról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben a „Séta a világ körül” című könyvének a bemutatásakor már megtettem, így ott az elolvasható.
 |
| Utazásra használt elefánt |
 |
| A díszes kötésváltozat |
Részlet a könyvből:
„A Shannon a Peninsular and Oriental Company hajója 1884. április 10-én hagyta el Czejlon szigetét, illetőleg Kolombot. Az égboltozat, a mi ezen évszakban kivételes kegyesség, nem szünt meg ránk mosolyogni. Gyorsan és szeliden csúszunk tova ezen indiai oczeánon, a melyet az év ezen szakában rendesen rettenetes viharok szoktak korbácsolni. Egyes helyeken, a meddig a szem ellát, néhány tenger alatti vulkán kitörésétől eredő horzsakövekből, fehér sávok terülnek el.
 |
| Port Elisabeth |
 |
| Van Riebeeck |
 |
| Oroszlánfő |
Egy szigetcsoportnak, a kókusz-szigeteknek közelében haladunk el, a melyek hollandiai birtok; egy skót ember és családja műveli őket. Ezen Robinson Crusoé, miként nekem mondják, kitünő üzleteket csinál. A birtokában levő kis vitorlás hajó szolgál összekötő kapocsul kis királysága és Batávia közt, a hol számára a czivilizált világ kezdődik.
 |
| Délafrikai teherkocsi a Grahams-Towni vásártéren |
 |
| A Baines-Kloofon át vezető út |
 |
| Fokváros |
A mint Ausztrália partjaihoz közeledünk, az idő rosszabbra fordul. A hullám végig sepri a gőzöst, egyik végétől a másikig. Hogy a hajó orrától, az istállók közelében fekvő kabinomból a nagy étterembe mehessek, gyakran egész csapat matróz segítségére van szükségem. A magányt azonban, habár juhokkal kellett volna is megosztanom, többre becsültem, mint a beteg utasokkal, éneklő kisasszonyokkal és siró gyermekekkel telt nagy termet.
 |
| Kaffer férfi és Kaffer nő |
 |
| Kaffer-táncz |
 |
| Queenstown |
Végre láthatóvá válik a Lecuwin-fok és másnap (április 21-én) a Shannon behatol a György királyról elnevezett öbölbe. A távolság Kolombotól kezdve 3795 mértföld. Alig képzelhetni ennél szomorúbb látványt; a bejáratnál alacsony, homokos helyekkel tarkított sziklák terülnek el; az öblöt sziklás, kopár vagy harasztokkal takart partok veszik körül. Sehol egy fa, sehol a földmüvelésnek nyoma. De egész hajóraj vagy több is állomásozhatna itt kényelmesen. A bejáratot nagyon könnyen meg lehetne erősíteni. Ezt meg is akarják tenni.
 |
| A Roto-Mahani rózsaszín terraszok az 1886-ki vulkáni kitörés előtt |
 |
| Juhnyájak a bekerített helyeken |
 |
| Új-Zélandi tájkép |
A postahajó Albany, a keletkező város előtt ereszti le vasmacskáit. Messiről nézve e helység a Cornwallis vagy Irország partjain levő kis kikötőkre emlékeztet. Közelről annak látszik, a mi, bölcsőjében levő ausztráliai városnak. A házak fehérek, a fedelek szürkék, az utczák rendkívül szélesre és zsinoregyenesre vannak szabva, várván még az épületekre, a melyeknek őket szegélyezniök kellene. Van benne egy szép anglikán egyház és egy igen csinos katholikus kápolna, a melyben spanyol pap tartja az isteni szolgálatot. A távolság innen Perthig, Nyugat-Ausztrália székvárosáig, 230 mértföld. Nemsokára vasút fogja e két várost összekötni. Albany akkor rakodó-helye lesz a boroknak, gabonának és egyéb termékeknek, a melyek Perth környékéről származnak, a hol a német gyarmatosok fontos szerepet játszanak. Az éghajlat szelid még télen is; soha sincs nagy meleg és a levegő mindig nedves. Az ember magát Irországban képzelné. Az egész éven át fújnak a passzátszelek, még pedig fölváltva hol nyugatról, hol kelet felől.
 |
| Benszülött-csoport |
 |
| Sydney |
 |
| Melbourne a Bourke-Street felől |
Loftie úr, a (gyarmat-)kormány ügyvivője, a kit rezidensnek is hívnak, meg felesége, egy cottage-ben nagyon kényelmesen laknak, a melyet csodálatosképen viharok még el nem söpörtek; ők voltak oly szeretetreméltók és üdvözölnek városuk nevében. Mennyire szeretik ezen emberek városukat,mily gyönyörűnek találják és főképen mily fényes jövőt jósolnak neki? A gyarmatos képzelmének prizmáján keresztül már látják, hogy e hosszú, élő sövényekkel szegélyezett és utczákká alakított útakon mennyire tolongnak a gyalogosok és lovasok, a gőzomnibuszok és fényes fogatok; már előre el vannak telve dicsőitésével azon épületek szépségeinek, a melyek egykoron mindkét oldalon állani fognak. Ez az a gyarmatosokat jellemző, a jövőbe vetett erős naiv hit, a mely őket tolja előre és a mely tehetetlenség nélkül, mindenféle csalódások daczára is sikerre vezeti; annyira igaz az, hogy nagy dolgokat csak azok hajtanak végre, a kikben van bátorság a lehetetlenséget is megpróbálni. Gazdáim ezután megcsodáltatják velem a club-ot, egy kis kunyhót, a melyben egy asztalon heverő nehány könyv a jövendőbeli nyilvános könyvtárt képviseli, az anglikán templomot, a kikötő mellett fekvő nehány jobb külsejű házat, a kertembriokat, a melyeknek jövendőbeli ültetvényei hivatva lesznek a passzátszelek hatalmas rohamaival megküzdeni, végül az öböl képét, a mely még most kietlen, de nem lesz az, ha a homokos területek megművelt földekké, a bozótok parkokká lesznek átalakítva, ha a sziklákat eucalyptusokkal és norfolki fenyűfákkal beárnyékolt szép lakások fogják koronázni és ha gőzösök fogják átszelni ezen most elhagyatott és csendes lagunát. Álom-e ez? Bizonyára nem. Látták azt már másutt is, miért ne lehetne tehát Nyugat-Ausztráliában is látni? Csak akarni kell; itt pedig értenek ehhez a mesterséghez.
 |
| Madrasz |
 |
| Szingáliai néptípusok és viseletek |
 |
| Bombay |
Kis gőzkomp visszavisz a Shannonhoz, a melyre az esőtől csontig ázva érkeztem meg. Az idő hirtelen szépre és hidegre fordult. Az öreg tengerészek, a kik ismerik e szélességi körök környékét, némán rázzák a fejöket. Rossz előjel volna-e ez?
 |
| Tánczosnők (Bajaderek) |
 |
| San Francisco |
 |
| Dseipur |
Másnap egy cziklonba kerültünk bele, mely északról jő és bennünket dél felé visz. A tenger nagyszerű látványt nyújt; mintha a vize óriási üstben forrna. Ha néha, egy pár perczre, a halvány nap a felhőkön áttör, a hullám zafir szinűvé lesz; de ha a szürke, fehér és fekete függönyök mögé rejtőzik, a tenger óriási lepedőnek látszik, készen arra, hogy bennünket beburkoljon. A hajó iszonyúan hánykolódik. A hurricane deck kizárólag az enyém. Engem a székhez kötöztek, székemet pedig kötelekkel a hajóhoz erősítették. A látvány pompás. Forgunk-e veszedelemben? Hiába való kérdés. Kihez forduljunk? A fődolog az, hogy kijussunk a tölcsérből, a mely valószinűleg dél felé halad és a melynek átmérője valószinűleg tiz mérföld. De hol van a középpontja? Ez a kérdés. Hallottam már hajóskapitányoktól, hogy vannak hasonló körülmények közt olyan jelek, a melyek soha sem csalnak; mások ellenben azt állították, hogy nagyban csalódik az, a ki ezen jelekben hisz. Annyi biztos, hogy ki kell jönnünk e varázskörből, mert ha ki nem jutunk, a tenger elnyel.”
 |
| Lahore |
 |
| Benaresz |
 |
| A kalkuttai eszplanád |
Hübner Sándor műveiben mindig az a végtelenül izgalmas, hogy utazásai során olyan helyekre jut el és a látottakat olyan szemszögből tudja bemutatni, mint kevesek. gróf Vay Péter „Keleti féltekén” című műve hasonlítható egy kicsit Hübner műveihez. Vay is és Hübner is nagy tiszteletben álló, komoly diplomáciai kapcsolatokkal bíró utazó volt, aki ennek köszönhetően egy átlagos utazóhoz képest egészen más körülmények között utazott és más szempontok alapján is mutatta be az adott országot. Hübner világ körüli útja során sok-sok térséget látogat meg, így széles körben ismerhetjük meg könyvéből a korabeli Brit Birodalom gyarmatait. Az út, amit bejárt a szerző, a maga 99.942 kilométerével, már önmagában meghökkentő és mai szemmel az utazás több mint egy éves időtartama is különleges. Hübner 1883-ban indul és bejárja Dél-Afrikát, Új-Zélandot, Ausztráliát, Indiát, Óceánia országait és Észak-Amerikát, majd ezt követően tér haza. Az utazás minden részletét leírja, minden megállóhelyet részletesen bemutat, az ott élő emberektől kezdve a településen át a környező vidékig. Alapos, de sohasem unalmas. Hübner jól ír, jó olvasni és ez a műve csakúgy, mint a „Séta a világ körül” egy remek és olvasmányos útleírás.
 |
| Melaneziai királyi család |
 |
| Fidsi-Sziget |
 |
| Szamoai nők |
A kétkötetes mű második része, két függeléket is tartalmaz. Az elsőben a szerző, egészen részletesen, tételesen leírja az utazása során megtett távolságokat, míg a másodikban egy különleges és szerencsés kimenetelű tengeri baleset történetét meséli el. A Compagnie Transatlantique 4700 tonnás, „France” nevű postahajóján utazott Hübner. A hajón 250 utas, 40 tengerészkatona, 4 csendőr és a legénység tartózkodott. 1886. december 10-én indultak el Saint-Nazairetből, majd hatalmas viharba keveredtek. A zord időjárás nyolc napon át tartott, majd miután véget ért és mindenki fellélegzett, történt a baleset. Váratlanul tűz ütött ki a hajó hátsó részében de ekkor még 900 mérföldnyire voltak a legközelebbi szárazföldtől. A helyzet azért is volt kiemelten veszélyes, mert a hajó rakománya többek között 8500 kilogramm puskaport is tartalmazott, így a csodával volt határos, hogy túlélték a katasztrófát. A puskapor nem robbant be és bár a hajó felépítménye majdhogynem teljesen megsemmisült, végül 1886. december 24-ére elérték a súlyosan sérült hajóval a szárazföldet.
 |
| Honolulu |
 |
| A Niagara |
 |
| Boston |
Az előző bejegyzésben említettem, hogy Vojnich Oszkár utazása során meglátogatta Körősi Csoma Sándor sírhelyét Darjeelingban. Körősi világviszonylatban ismert és elismert magyarként élt a köztudatban, így sokan kik arra jártak, hasonlóan Vojnichoz, meglátogatták a híres magyar sírhelyét. Hübner is megpróbálta, de végül a temetőben még azelőtt, hogy megtalálta volna a sírt ráesteledett, azonban ettől függetlenül is megemlékezik könyvében az általa is nagy tiszteletnek örvendő Körősi Csoma Sándorról. A szerző gondolatait most nem a könyvéből idézem, hanem Duka Tivadar Londonban élő magyar által a Vasárnapi Újságban, 1888-ban megírtak alapján. (Hübnert idézi, de több ponton a szöveg kicsit eltér a könyvben olvasottól, de lényegét tekintve azonos)
„A darzsilingi állomás főútján egyedül sétáltam s végre befordultam egy magányos ösvényen, mely a temetőbe vezet. Ez valóban mintaszerű Campo Santo. A sírok egymás mellett vannak sorban a meredek hegyoldalba épített terraszokon, nagy magasan a szédelgő meredek felett, melynek fenekét megpillantanom nem sikerült. Az ottani sírköveken olvasható feliratok csak is ismétlései a fájdalmas emlékeknek; itt egy anya említi keservében, miként lett megfosztva kisdedétől a tropikus lapályok vészes hatása következtében; amott egy fiatal tiszt vagy hivatalnok, hogyan esett áldozatul, a midőn kötelességét teljesítve, ki volt téve a malaria veszélyeinek. De egy sirt kerestem én, mit, fájdalom! megtalálnom nem sikerült. Az éj véletlenül utolért s el kellett hagynom a szomorú helyet a nélkül, hogy kutatásaim czélját elérjem… Körösi Csoma Sándor elhagyta hazáját ifjú korában, vagyontalanul, de szomjazott a tudomány után: gyalog bejárta Syriát és Perzsiát, behatolt Afghanisztánba, oly uton haladva, mely ekkorig el volt zárva európai ember előtt, bejutott végre Ladak tibeti tartományba. Körösinek czélja az volt, hogy megtanulja a különféle népek nyelveit. Vagyontalansága lefegyverzett minden gyanút iránta s feltárultak előtte a lámapapok zárdái is, a hol aztán évekig időzött … Az indiai kormány államköltségén kiadta munkáit. 1842-ben egy uj utat tervezett Tibet felé, még pedig Lasszába. Kalkuttát elhagyá a forró évszak kezdetén. Az utat, a gangesi lapályon keresztül a Himalayák felé, alkalmasint gyalogolva tette meg, s ekkor szivta be a vészes malariát, mely, kevés nappal megérkezte után Darzsilingben, véget vetett életének. Az emlékkő, sírja felett, a kormány költségén állíttatott. Körösi Csorna Sándor, a tudomány ezen bajnoka és martyrja, homlokán viselé jellegét azon szent tűznek, mely őt végre felemészté. De a hatalmasan alkotott főt kis és gyönge termet viselé, melyet rendszerint szegényes ruházat takart. Körösi neve még mindig tiszteletnek tárgya a kalkuttai tudományos körökben, jóllehet az európai közönség előtt nem igen ismeretes; és alkalmasint sokan saját honfitársai közül sem tudják, hogy a Himalayák oldalán nyugosznak földi maradványai a magyarok egyik dicsőségének.”
 |
| Hübner gróf útja a Brit Birodalmon keresztül |
Hübner Sándor műve nagyon szerethető volt számomra. Régóta kerestem a könyvet, de valahogy mindig elkerült, igaz, ez esetben a kötésváltozat is fontos volt számomra, hiszen mindenképpen a díszes, rajzos verziójú könyvet szerettem volna a könyvespolcomon látni. Ritka, bár nem extrém ritka a könyv. Sajnos elektronikus formátumban a művet nem találtam meg sehol az interneten, azaz, aki olvasni szeretné annak mindenképpen időre és pénzre lesz szüksége, hogy beszerezze a különleges művet. Idővel talán valamelyik nagy elektronikus archívumot működtető szervezet, méltónak találja majd Hübner könyvét az archiválásra és akkor könnyebben elérhető lesz mindenki számára. Josef Hafenbredltől azaz Joseph Alexander Hübnertől avagy ahogy a magyar olvasóközönség ismeri gróf/báró Hübner Sándortól most búcsúzunk, hiszen mind a két egészen kiemelkedő útleírását bemutattam az ELBIDA projektben. Nagy kedvenc, akit bárkinek szeretettel ajánlok és abban is biztos vagyok, hogy mindkét könyve az a mű, amelyet idővel újra leemelek majd a könyvespolcról.
