Múlt heti bejegyzésem végén jeleztem, hogy e héten is egy női szerző művét mutatom be az ELBIDA projektben. Bulyovszky Lilla a kor ünnepelt színésznője volt Európában, Dumas regényt írt róla, királyok rajongtak érte, népszerűek voltak művei és mindemellett korának egyik legnagyobb mecénása is volt. Novellái, színdarabjai és regényei mellett két útirajz szerzője is. A „Bulyovszky Lilla uti naplója” című könyve, útirajzai közül időrendben elsőként jelent meg. A színésznő szerző művében a karrierjét alapjaiban meghatározó európai utazásáról mesél, rendkívül színes és olvasmányos formában. A kétkötetes könyv 1858-ban jelent meg Pesten, Boldini Róbert Könyvnyomdájának segítségével. A saját korában 2 ft. 20 kr.-ba kerülő összesen 374 oldalas műben egyetlen illusztráció sincs.
Gyulafalvai Bulyovszky Gyuláné szilágy-somlói és horogszeghi Szilágyi Lilla azaz Bulyovszky Lilla elfeledett nagyjaink közé tartozik. Bár sokan tudják, hogy színésznő volt, de életének részletei kevéssé ismertek, miközben valódi szupersztár volt saját kora Európájában. Szilágyi Lilla a nemesi származású szilágy-somlói és horogszeghi Szilágyi család gyermekeként látta meg a napvilágot, 1833. május 25-én Kolozsvárott. Apja Szilágyi Pál kolozsvári színész, míg anya Kelemen Magdolna színésznő volt. Apja mellett már egészen korán gyermekként ismerkedett meg a színház világával, amely erős benyomást tett a gyermekre.
 |
| Bulyovszky Lilla |
Hétéves korában már táncos tündérként szerepel a színpadon, de valódi színésznőként először 1846. december 9-én a pesti Nemzeti Színházban lép fel, a „Falura kell menni” című vígjátékban, Paulina szerepében. A kritikusok egyöntetűen elismerően fogalmaznak a fiatal tehetségről, és már akkor nagy jövőt jósolnak neki. Mindössze 15 éves, amikor megismerkedik a márciusi ifjak egyik vezérével, Bulyovszky Gyulával. A kapcsolat 1848 tavaszán indult, majd még azon év novemberében házasságot is kötnek. Bulyovszky Gyula nagy műveltségű író volt, aki mellett a fiatal lány tehetsége tovább tudott fejlődni. 1851-ben már a Nemzeti Színház tragikája lett, ahol fontos szerepeket is játszott. A színpadon aratott sikerek mellett, egyre jobban felkarolták, művészi és irodalmi körökben is. Bár sikeres volt, a kor hazai szupersztárja Jókainé Laborfalvi Róza azonban 1859-ig egyeduralkodó volt a területen. Mivel Laborfalvi mellett mellőzöttnek érezte magát, úgy döntött külföldre utazik. 1857-ben elsőként indult útnak Párizsba.
 |
| Bulyovszky Gyula |
Az utazása során megismerkedik Alexandre Dumassal, aki bevezeti a francia művészvilágba, és akinek köszönhetően hamar ismerté és elismerté vált. A párizsi tartózkodás alatt rá kellett azonban jönnie, hogy soha nem fog tudni megtanulni úgy franciául, hogy ne legyen akcentusa és ez lehetetlenné teszi karrierje kiteljesedését. Mentőötletként jön képbe Németország. A terv az volt, hogy Németországba megy, tanul és ott épít karriert. Dumas felajánlotta Lillának, hogy elkíséri útján és együtt keresnek egy német színházat. A közös utazásukról írja meg később Dumas, „Une aventure d’amour” című regényét, melyben egy tehetséges fiatal színésznő és egy középkorú férfi különös kapcsolata áll a középpontban. Dumas a regényben még a neveket sem változtatja meg, amely idehaza problémákat okoz Bulyovszky Lillának. Itthon többen a színésznő árulásáról beszélnek, hiszen a regényben elhangzik egy mondat, amely sokakat hazafias érzéseiben sértett meg. ”Magyar színésznő vagyok, és magyar nyelven játszom. A közönség, melyhez szólhatok, mindössze 6-7 millió ember. Én 30-40 millió emberhez akarnék szólni, német színpadon és német nyelven.”
 |
| Alexandre Dumas |
Utazásáról bár hazatér, de rövid idő múlva 1859-ben újra útnak indul és néhány hét múlva már egy német fejedelemség, udvari színházában játszotta a Stuart Mária címszerepét. A darab meghozza a várt sikert Lilla von Bulyovszkynak és rövidesen már egyértelműen a német nyelvű színjátszás Európa-szerte elismert sztárja volt. Németországon kívül, számos országban fellépett, mint ünnepelt színésznő. Idehaza csak férje lapja a „Nefelejts” számol be sikereiről. A feszültség azonban továbbra is érezhető itthon, olyannyira, hogy Jókai amikor saját lapjában gúnyolódó cikket ír a színésznőről,a férj Bulyovszky Gyula párbajra hívja régi barátját. A párbajt bár mindkét fél túléli, Bulyovszky Gyula komolyabban megsérül.
 |
| Bulyovszky Lilla, Stuart Mária szerepében |
Lilla külföldön sikert sikerre halmozott és csak 1863-ban jött újra haza Magyarországra, apja ötvenéves színészjubileuma alkalmából. Ekkor még mindig nem bocsájtott meg neki a sajtó. Visszatért Németországba, majd az állandó fellépések miatti fáradságát, egy utazás során kívánta kipihenni. Egy szerencsés véletlen eredményeként így jut el Norvégiába, amely utazásról jelenik meg később második útirajza. A sikerei csúcsán lévő Bulyovszky Lilla 1875-ben, 42 éves korában visszavonul a német színpadtól és visszatér Budapestre. Itthon vidéki körútján több városban vendégszerepelt, fellépett Aradon is, ahol bár kitörő lelkesedéssel fogadták, végül végleg visszavonul és soha többé nem lép fel.
 |
| Bulyovszky Lilla |
Bulyovszky Lilla mindig is híres volt arról, hogy sokat adakozott, élete hátralévő részében gyakorlatilag szinte már csak jótékonykodással foglalkozott. Alapítványokat hozott létre, árvaházakat támogatott, idős színészeket segített és számos egyéb jótékonysági cselekedett fűződött a nevéhez. 1909. december 11-én hunyt el, 86 éves korában Grázban, de koporsóját később hazahozták Budapestre. Végrendelete szerint az összes ingatlana eladásából származó bevételt Kolozsvár városának adományozta, egy a városban alapítandó lelencház felépítése és működtetése céljából.
Részlet a könyvből:
„Magát a várost a vár tetejéről akartam nézni; de midőn felértem, jó ideig nem volt szemem a városnak, hanem csak környezetének. Mintegy tizenöt oldalról mindenfelé más meg más hegycsoportozatokat lehet látni. A hegyek csucsai hóval boritvák, mely ezüstként csillog, midőn napsugarak által látogattatik. A lég oly tiszta, hogy a legtávolabb tárgyak is rendkivül közel látszanak. Ha pedig köd vagy felleg borítja a hegyek ormait, a homályos körvonalakból a legphantastikusabb alakokat teremthet magának a meleg képzelődés.
 |
| Párizs látképe |
Az óra, mit e vár bástyáján tölték, örökké feledhetlen lesz előttem; nemcsak azért mert a legszebb látvány tárult itt fel előttem, hanem azért is, mert egy iszonyatos esetnek levék szemtanuja. A fényes mészhegyek és az azokat környező hegycsoportozatoknak csodálásában valék elmerülve. De végre tekintetem elfáradt, és mintegy összegyüjtve; magamnak mindazt amit egy rövid óra alatt láték, becsuktam szemeimet, és önkénytelen annyira elmerengtem, mikép néhány perczig, bizonyosan nem tudnám vala megmondani hol vagyok.
 |
| Berlin |
Mozart és Haydn, Garay és Vörösmarty és sok mindenféle, mi e nevekkel eszmekapcsolatban áll, fáta morgánaként vonultel lelki szemeim előtt, épen ugy, mint mielőtt szemeim becsukán, Salzburg hegyeit és tündéres szép környékét csodálám élő panorámaként. De a képek, mik megleptek, oly zavartak és összefüggéstelenek valának, hogy mégcsak mint álomnak sem lett volna értelmük. Csak arra emlékezem, hogy egy sajátságos varázsteljes zenére hallgaték, melyben Mozart mysticus hangtengere, Vörösmarty hős szózata, Haydn istenszent dallamai, és Garay lyrája valának egyesítve. Ah, mily bűvös perczek voltak azok. Ismeretlen regiók nyiltak meg előttem, és nem mertem szemem felnyitni, hogy mindaz mit látni és hallani véltem, el ne tünjék.
 |
| Drezda látképe |
 |
| Berlini utcakép |
Pedig a mit hallék nem vala puszta képzelet, hanem teljes valóság. Szóval Salzburg harangjátéka volt az, mely reggel 7 – estve 6 – és éjjel 11 órakor naponként megszólal. Hogy mellette csaknek visióim voltak, azt az elragadtatáson kívül, melyet a csodaszép vidék
okozott, tán annak is tulajdoníthatom, hogy egész nap templomokat, kriptákat és siremlékeket látogattam. Az effélék pedig idegeimre és kedélyemre rendkivül hatnak. Sokat adtam volna, hogy az előttem szokatlan egészen uj és kétségkivül igen harmonikus zenét tovább hallhatám vala, de sajnálatomra nem tartott soká, és álmaimból egy nagyon is a földre emlékeztető esemény által kellett
kiragadtatnom.
 |
| München látképe |
Midőn t.i. mysticus zenémnek legutolsó hangja elzengett e tiszta átlátszó levegő hullámzatain, egy borzadalmas sikoltás és tompa esés követé azt. A bástyáról hol állék, arra tekinték honnan e rémületes hang jött, és bár alig másodperczre esett tekintetem az iszonyu látványra, mégis örökre emlékezetembe véste magát. A roppant magas bástyáról egy férfiu, életéne önkényt véget vetendő ugrott a mélységbe, és a sikoltás már esésközben lehetett rémületének kifejezése; és a tompa esés haldokló tetemeinek volt utólsó vonalglása. Komolyan rosszul lettem, és korán lefekve egy igen rosz éjet tölték. Másnap vezetőmtől hallám, hogy a boldogtalan még nem volt 24 éves, az iparosztályhoz tartozott és szerencsétlen szerelemtől vezéreltetett e kétségbeesett lépésre.
 |
| A Notre-Dame székesegyház |
 |
| A Notre-Dame székesegyház |
Az eset az egész városban sensatiot gerjesztett, és mindenki látni akarta a tragicus szinhelyet; én sokat adnék ha nem láttam volna. Még másnap is igen kedvetlen valék; mert mindenfelé csak a szerencsétlen fiatal emberről beszéltek, kit igy nem valék képes feledhetni. Most hogy meghalt, mindenki csak szépet és dicséretest tudott felőle mondani, és akár hányan tettleg is segitették volna, míg élt a szeretett leány atyjánál egyre rágalmazták, és bár husz ajtón is kopogtatott nem birt oly kölcsönre szert tenni, a mennyinek segedelmével mesterségét önállólag gyakorolhatta volna. Már három éve hogy szerette a leányt, és az is, ha bár elég kérője volt még addig mindegyiknek kosarat adott. De utoljára az atya, részint rábeszélés, részint fenyegetéssel oda birta leányát, hogy legujabb kérőjét ne utasítsa vissza; és a leány nem volt elég erős ellentállni, vagy talán ő is megunta a várakozást, és kétségbe esett egy jobb jövő felett. És a fiatal ember számot vethetett magával és megismerhetni vélte, hogy azok közül való, kiknek csak egy boldogság mosolyoghat, a szerelem boldogsága. És szegény nem tudta meggondolni, hogy a világ nagy, a sziv gyönge, és az idő hatalmas; hanem elvesztvén az egy kártyát, melyre mindent feltett – megfizette tételét.
A mely órában esküdött a hűtlen, azon órában itélte őt örök bánatra.”
 |
| Szent Gereon templom – Köln |
Bulyovszky Lilla élete egészen lenyűgöző, amely nagyban volt köszönhető tehetségének is. Hitt magában, és ahogy mondani szokták, „a tehetség utat tör magának”, így Bulyovszky Lilla is, minden nehézséget leküzdve sikerre vitte terveit. A „Bulyovszky Lilla uti naplója” című könyvből is sugárzik a tehetség, amely miatt bármiről is ír, valahogy mindig lebilincseli az olvasót. Bár valóban klasszikus útirajz, mégis valahogy kicsit több ez a könyv, mint “csak” útirajz. Élmények, történetek, emóciók színesítik az utazás történetét, amelytől még inkább magával ragadja a könyv az olvasóját. Mesél a vidékről és városokról amerre jár, de az útja során vele kapcsolatba kerülő emberekről is sajátos jellemzést ír. Párizsba indul, de Németországon keresztül utazik oda. A harmadik fejezet már Párizsról szól, amely város dominálja a kétkötetes művet. Párizsból, a Rajna-vidéken és számos német városon keresztül, Weimarba ment Liszt Ferenchez, ahonnan Drezdán át tért haza végül.
 |
| Liszt Ferenc nagy rajongója volt Bulyovszky Lillának |
Nagyon szerettem Bulyovszky Lilla bár terjedelmes, de apró méretű könyvét. Nyilván a ritkasága is rendkívül vonzóvá tette, de mindemellett olvasóként is van benne valami plusz, ami miatt maradandó élmény a könyv. A szerzőnő útirajzaiból talán ez az időben elsőként megjelenő mű a kevésbé ismert, míg a norvégiai útjáról szóló második műve, talán a reprint kiadásnak is köszönhetően ismertebb. Gyűjteményemben Bulyovszky másik művéből csak töredékkel rendelkezem, de amint teljessé válik a mű, abba is belekezdek. Sajnos ismereteim szerint a „Bulyovszky Lilla uti naplója” című mű nem elérhető elektronikus formában és tudomásom szerint reprint kiadás sem jelent meg róla, így vajmi csekély az a kör, aki olvashatja a különleges művet. Tipikusan az extrém nehezen beszerezhető, de erősen ajánlott kategória a könyv, amely szerzőnőjével reményeim szerint hamarosan újra találkozhatunk az ELBIDA projektben.