KönyvekSomogyikum

Kaposváron van a Magyar Honvédség 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezredének a központja. Minap egy hivatalos ügyintézés során szükségem volt a pontos postacímére az ezrednek, így rákerestem az interneten a Boconádi Szabó névre. A találatok között feltűnt egy oldal, ahol rendszeresen kutatok információk után régi könyvek vagy éppen szerzők kapcsán, így kíváncsiságból rákattintottam, hogy pontosan ki is volt Boconádi (Boczonádi) Szabó József. Az életrajz gyors átfutásakor megakadt a szemem felesége nevén. Az ELBIDA projekt hátterét biztosító gyűjteményemben sok könyv van, fejből nem tudnám felsorolni mindet, de ha hallok vagy olvasok egy címet vagy szerző nevet, akkor az általában beugrik, hogy találkoztam már vele a könyvespolcomon. Boczonádi Szabó József felesége homoródszentpáli Szentpály Janka nevével ugyanígy voltam. Amint megláttam tudtam, hogy van tőle könyvem. Hazaérésemet követően elkezdtem keresgélni és hamarosan a kezemben fogtam Szentpály Janka „Budapestről Párisba” című ritka útirajzát. A szerzőnő a kiegyezést követően utazik vonattal több kisebb megállót követően Párisba, majd onnan vissza Budapestre. A műben meglehetősen kevés személyes élmény vagy tapasztalat olvasható, nagyrészt tényszerű információközlés az, amit a szerzőnő leír, így néhol már-már unalomba fullad a ritka úti beszámoló. A könyvet 1874-ben nyomtatták az Athenaeum nyomdájában, Budapesten. A mindösszesen 194 oldalas műben egyetlen illusztráció vagy kép sem található.

homoródszentpáli Szentpály Janka (a könyvben Szentpáli Janka) írónő, az Ugocsa megyei Halmiban született 1831. március 14-én. Apja a máramarosi főispán és országgyűlési követ Szentpály László volt, míg anyja Szotovszky Klementin. Élete korai szakaszáról, iskoláiról nem találtam információt, azonban szerelmeiről igen. Szentpály Janka első nagy szerelme Irányi Dániel volt. Kapcsolatuk nagy szenvedéllyel indult, aztán nem lett végül házasság belőle, de levelezésük később nyomtatásban is megjelent.

A fiatal Szentpály Janka

Második szerelme, a már említett boczonádi Szabó József volt, akit a szabadságharc bukását követően Aradon halálra ítélnek, majd végül 16 év várfogságra változtatják a büntetését. A börtönbüntetése alatt néhány rabot, így őt is Aradról Munkácsra helyeztek át. A foglyok szállítása során pihenőt tartottak Halmiban, ahol a Szentpály-i birtok is volt. Szentpály Janka és Szabó József összetalálkoznak és a mindössze fél óráig tartó találka szerelemre lobbantja őket olyannyira, hogy azon melegében örök hűséget is fogadnak egymásnak. boczonádi Szabó József fogságának vége ekkor még messze van, de ez nem tántorítja el Szentpály Jankát. Levelezni kezdenek és egészen az 1856-ig levélben tartják a kapcsolatot, amikor Szabó József kegyelmet kap.

A fiatal Boczonádi Szabó József

A
szabadulást követően 1856. augusztus 25-én házasodtak meg. Az ekkor már Szabó Józsefné Szentpály Janka tagja lesz az 1868-ban alakult Országos Nőképző Egyesületnek, amely a „hazai nőnevelés ügyét” szerette volna előremozdítani.

Az Országos Nőképző Egyesület küldöttgyűlésén
A középső hölgytől jobbra a harmadik Szentpály Janka

Mindeközben folyamatosan ír. Tárcacikkei jelennek meg a Pesti Naplóban és a Fővárosi Lapokban, míg az Egyetértésben politikai cikkei és regényfordításai. Magyarországon ő írta az első arcismét a svájci Johann Kaspar Lavater munkája nyomán. A mű központi témája, hogy mire lehet következtetni az emberi arcvonásokból.

Szentpály Janka

Házasságából három gyermekük született, Irén, Aranka és Jenő. Szabó József 1893-ban, nyugalmazott altábornagyként, 68 éves korában hal meg, míg Szentpály Janka 1908. május 5-én Budapesten, 77 éves korában. A fél órás találkozó során tett örök hűség fogadalmukat végül megtartották.

Részlet a könyvből:

„Kétségtelen, hogy Páris más városoknak nagyon fölötte áll, hanem aztán más nemzetekre magas polcáról egész önérzettel tekint is le, s ha az ember előttük valamit mi nem francia dicsérni mer, szánakozva mosolygják le együgyüségét. A francia önhitséget leginkább egy felolvasáson volt alkalmam megcsodálni, mit egy tisztelt ur tartott a francia befolyásról keleten. E jó ur, nemzete rendkívüli befolyásával a törökök erkölcseire dicsekedvén, különösen a szentföldön kivívott diadalokat kizárólag maguknak tulajdonította s úgy beszélt, mintha más nemzetek kardvonást sem tettek volna soha s egyedül az ő érdemök lenne, hogy az egész világ Mahomed hive vagy felkoncolt martaléka nem lett; s midőn ez öndicséret bombasticus phrasisait nagy pathossal szórta a hallgatóság lelkesült füleibe, ezek szűnni nem akaró tetszésnyilatkozatokban s erős tapsban törtek ki. Csak én szerettem volna belé kiáltani ez érdemetlen örömzajba: Hohó tisztelt úr! nem jól tetszik értesülve lenni; talán más nemzet is vesztett hősöket s vért a félholdosok elleni harcban, talán nem egyedül önöket illeti a dicsőség ezek megfékezésében s legalább egy szavával illenék ezekről is megemlékeznie! de hát persze, hallgattam, legfeljebb gyenge gunymosoly vonult végig ajkamon, miből azonban édes nemzetemnek is jutott egy piciny rész megemlékezve, ennek is néha kissé tulcsigázott önteltségéről.

Bécsi látkép

E tény egy másik szóváltásra emlékeztet, mely köztem s egy francia közt történt, kivel az étkezésnél gyakran találkozván, megismerkedtünk. Érdeklődve kérdezé, melyik nemzethez tartozunk: »Monsieur, nous sommes des barbares« mondám mosolygva. »Oh que non madame, vous étes ce qu’il y á de plus civilisé;« felelé ő udvariasan; mire aztán kissé gúnyosan jegyzém meg: »Pourtant nous ne sommes pás francais.« Megtudva hogy magyarok vagyunk, a legnagyobb érdeklődéssel kérdezősködtek hazánkról. Általában szeretik ők a magyarokat, rokonszenvvel, elismeréssel beszélnek felőlünk, már a kik t. i. megtudják különböztetni Ausztriától, mert egy nagy rész még mindig germán vagy szláv népfájnak tart bennünket.

Korabeli utcakép – München

Más hibája még e nemzetnek, hogy adott szavára keveset tart, igér, könnyen lelkesül s köt barátságot, szereti a phrasisokat, hizelgést s szóval még életét is rendelkezésedre bocsátja, de ha tényre kerül, az ugyan csalódik, ki ez emphasist s nagyszavakat készpénz gyanánt veszi. Önzőbb nép nem igen lehet, bár ragyogó tulajdonai s ékes beszédje elkábitja az idegent. Csak szavakban nem fukarok, s mig az angol egy kézmozdulattal felel, a franciától alig menekülhetsz. Jaj neked ha utad sietős s az utcán nem ismered ki magad; ha felvilágosítást kérsz, anynyit beszélnek, hogy szabadulni nem birsz, de a végén csak ott vagy ahol azelőtt; hanem az is megtörténik, hogy a legnagyobb készséggel célodhoz vezetnek.

München – Marienplatz

Kivált a constablerek, csak azért vannak ott, hogy a közönség, különösen nők szolgálatára legyenek. A francia barátságos, szolgálatra kész s nők iránt még a legközönségesebb munkás is udvarias. Ha társas kocsiba ülve hely nincs, a férfiak rögtön felállanak s helyet adnak a nőknek, s bármily tolongásban sem történhet, mint Pesten, hogy meglökdössék; vagy hogy több férfi össze fogódzva a nőt a járdáról leszorítsa; de még az is példátlan hogy taligát toljanak s puttonyos emberek ténferegjenek a járdán s másokat, különösen tisztességesen öltözött nőket onnét a sárba kényszerítsenek, mi nálunk napirenden van, valamint általában a közönséges osztály naponta észlelhető brutalitása szomorú tanujele még azon lelki állapotnak s műveltségi foknak, melyen e nép még, fájdalom! áll. Különben nemcsak a népről lehet azt általában mondani, sőt a műveltebb osztály egy részéről is, mert sajnos! nálunk még sok férfi érdemnek tartja, ha a nővel testi erejét vagy hatalmát éreztetheti bár mily részben, azon tudatban lelve önérzete kielégítését, ha ennek ura és zsarnokául feltolhatja magát, s nem átallja ez által csupán műveltsége teljes hiányát s lelki szegénységének tagadhatlan bizonyítékát elárulni.

Salzburg látképe

A francia az udvariasság, a rend embere, a szabályokat még tömegben is megtartja. Ha szűk helyen kell sok népnek átmenni, a mindenütt jelenlevő constabler rögtön kiáltja: »Faites queu» ! mi annyit jelent hogy sorba menjenek, s ez itt már annyira szokás hogy még maguktól is követik, s a tolongás elkerülése végett kettesével sorba állnak s nem tű­rik el sem urnak sem urnőnek, hogy a korábban érkezettet megelőzze.

Utcakép a korabeli Bécsből

A városi rend és tisztaság is példás. A szemetet este 10 után teszik ki az utcára a ház ajtajába, mikor aztán a rongyszedő, Parisnak ez egyik különlegessége, hosszú villájával azt feltúrván, a használható tárgyakat hátán levő puttonyába rakja, a többit pedig a szemetes kocsi éjji 1 órakor viszi el, nem úgy mint nálunk, hol ha nem vigyázunk könnyen megtörténik, hogy e szemetes fiókok illatos tartalmá­val még ünnepen déli 12 órakor is nyakon öntetünk, mert Budapesten a 10 órától délután 4-ig terjedő időszak van épen legalkalmasbnak kiszemelve arra hogy efféle az egésséget, tisztaságot s jólevegőt elő­ mozdító aestheticus expeditiók véghezvitessenek.

Az Opera

Itt a kereskedések esti 10 óráig, sőt mint a házak kapui éjfélig is nyitva állanak, de ennek dacára oly kevés rablás s lopás történik, hogy ez csodálkozásunkat költé fel; valamint általában a személy s vagyonbátorság oly biztos lábon áll itt, mint talán sehol a világon. Számtalan tisztességes nő egyedül jár az utcán éjfél után is, egyedül megy vendéglőbe étkezni s ebben senki sem ütközik meg, sem kiváncsi szemekkel vagy kihivólag tekintgetni rá nem merészkedik, annál kevésbbé megszólítani az utcán vagy kisérgetni, mint nálunk, hol az egyedüljárni kénytelen nőknek már alkonyatkor lélekzet nélkül nyargalva kell sietni, nehogy szemérmetlen férfi tolakodásának célpontjai legyenek.

Utcakép, háttérben a Panthéon

Egy omnibusban több tárgyat ott feledtünk s három óra múlva menvén értök, sértetlenül vissza kaptuk. Esernyőnket pedig egy vendéglőben feledve, 1/4 óra múlva érte menvén visszaadták, hanem azért hogy ott hagytuk 25 centet; a felügyeletért szintén ennyit, s a vissza adásért is 25 ct. kellett fizetnünk. Egyszer a színházban borzasztó hőségben egy pohár vizet ittam, s ezt velem, mint rendkivüli czikket 50 cent. fizettették meg, ugyanott a narancs darabját egy souért árulták. Hiába, a francia élelmes!”

Arc de Triomphe azaz a párizsi Diadalív

Szentpály Janka műve kapcsán az jut eszembe, hogy de jó lett volna, ha megfordította volna a szerzőnő az arányokat és a saját vélemény, tapasztalat dominált volna, míg a száraz tény és történelmi adat jelent volna meg csekélyebb mértékben, a műben. A könyv néhol olyan szinten száraz, hogy már-már unalomba fullad az olvasás a számtalan adat, dátum vagy név miatt. Részletesen és szárazan, szinte felsorolásszerűen írja le például Párizs templomait, temetőit és azok híres halottait, színházait és múzeumait, sőt még az azokban megtalálható festményeket és szobrokat is, stb. Néhol olyan a könyv, mint egy tényszerű útikönyv. Ugyanakkor, és ez az igazi fájdalom, ahol a szerzőnő egy kicsit elengedte magát, és személyes élményeit valamint tapasztalatait meséli, ott egészen kiváló a mű. Élvezetes, olvasmányos és a humort sem nélkülöző részek ezek, de sajnos ezek a részek alulmaradnak a száraz tényáradathoz képest.

A Notre Dame székesegyház

Azonban ha az olvasói szemüvegemet leteszem, és csupán könyvgyűjtőként tekintek a műre, akkor bátran mondhatom, hogy fantasztikus könyv, egy igazi kuriózum, hiszen Szentpály Janka műve is a kimondottan ritka művek közé sorolható. Gyűjtőknek tehát ajánlott könyv, de olvasóknak kevésbé. A sors furcsa fintora, hogy az előző bejegyzéseknél, amelyek egészen kiváló könyvek voltak olvasói szemmel is, nem volt elérhető elektronikus formátum, de Szentpály Janka kevéssé olvasmányos művénél van elérhető és ingyenesen letölthető példány az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában. Érdekességként ajánlott belepillantani a műbe, akinek pedig van türelme és megtalálja az időről-időre előbukkanó személyes benyomásokat, az még jól is fog szórakozni pár oldal erejéig. Az ELBIDA projektben elbúcsúzunk a különös szerzőnőtől, hiszen bár számos önálló műve jelent meg, utazással kapcsolatos csak ez az egy volt. Jövő héten folytatom tovább a blogot, ismét a szebbik nem egy képviselőjével, egy utazó színésznővel, aki nem mellesleg Szentpály Janka kortársa is volt.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment