Könyvek

Léteznek könyvek, amelyek önmagukban történelmi ereklyének számítanak, hiszen valamilyen szempontból kiemelt jelentősége van a műnek. Ilyen volt a nemrég bemutatott Tessedik Ferencz kötet is, amely a reformkor első jelentős útleírásaként, egyfajta műfaji lavinát indított saját korában. Ezekről a könyvekről egy gyűjtő eleinte csak álmodozik, szinte valószerűtlen, hogy egyszer birtokba vehesse. Idővel, ahogy egyre régebb óta böngészi az antikváriumok vagy éppen aukciók kínálatát, rájön, hogy szerencsével és türelemmel, még azok a kötetek is beszerezhetőek, amelyről eleinte csak álmodott.

Korabeli olasz táj

Paget Jánosné Wesselényi Polixéna könyve egy ilyen, vágyott kötet volt. Közel 4 éve keresem, és végre mára sikerült beszereznem a szerző „Olaszhoni és schweizi utazás” címmel megjelent könyvét, amely egy igazi történelmi mérföldkő, hiszen ez az első magyar utazónő által írt útleírás. Saját korában nagy kihívás volt nőként egyedül utazni, de az útról még könyvet is írni, az példátlan, addig soha nem látott tett volt. Olyan évszázados férfiúi kiváltságot tört meg Wesselényi Polixéna, amelyet előtte senki nem mert megtenni. 1834 végén miután férjével megromlott házassága, indult el Erdélyből lányával, komornájával és inasával. A könyvben az 1835. január 1.-i bécsi indulástól kezdve kísérhetjük nyomon utazását, mely nyolc hónappal később, egy svájci településen Coppetben ér véget. A tényleges utazást követően mintegy hét év múlva, 1842-ben jelenik meg a könyv Kolozsvárott. A kétkötetes, bár egybekötött mű 485 oldal terjedelmű, melyet a Királyi Lyceum betűivel nyomtattak. A könyvben egyetlen kép vagy illusztráció sem található.

Hadadi Wesselényi Polixéna erdélyi bárónő 1801-ben született, Wesselényi József báró és Kendeffy Mária grófnő gyermekeként. Gyermekkoráról gyakorlatilag nem tudni semmit. Első férje Bánffy László báró, aki Kraszna megye főispánja és az erdélyi ellenzéki politika vezéralakja volt. Házasságukból egy leánygyermek született, Jozefa, a későbbi gróf bethleni Bethlen Sándorné. Kapcsolatuk férjével az 1830-as évek elejére megromlott. E válság késztette aztán a közel egy évig tartó utazására, egyedül gyermekével, komornájával és inasával vágott neki az útnak, melyből aztán hét évvel később jelentette meg „Olaszhoni és schweizi utazások” című híres művét. Az utazás során Rómában megismerkedik John Paget angol orvossal, akivel az 1830-as évek végéig Angliában és Franciaországban utazgatott. Hazatérte után elvált férjétől, majd hozzáment John Pagethez. Kolozsváron telepedtek le, de a nyarakat Aranyosgyéresen töltötték, ahol férje mintagazdaságot hozott létre. 1839-ben Polixéna sugallatára férje könyvet írt erdélyi és magyarországi útjairól, „Hungary and Transsylvania” címmel.

Wesselényi Polixéna
A szerző egyetlen műve

1841-ben ikergyermekeik születtek, két fiú, akik azonban fiatalon meghaltak. Az egyik még egészen gyermekkorban, míg a másik huszonévesen. A gyerekek születését követően nem sokkal jelenik meg a már említett műve Polixénának, 1842-ben Kolozsvárott. 1848-ban az aranyosgyéresi kastélyukat fölégették, ahol mindenük és vélhetően a további utazásairól szóló kézirataik is odavesztek. Férje forradalmi tevékenysége miatt menekülniük kellett, így 1849-ben Angliába emigráltak. 1855-ben tértek csak haza Erdélybe, ahol a kastélyt újjáépítették. A férj John Paget tevékeny közéleti tevékenységet folytatott, sőt több gazdászati cikket is publikált, de felesége nem folytatta tovább soha írói munkásságát. Paget Jánosné Wesselényi Polixéna 77 éves korában, 1878-ban halt meg Aranyosgyéresen. A házsongárdi temetőben található Paget-kriptában nyugszik férjével együtt.

Részlet a könyvből:

„A hatalmas Mont Blanc most mindig szemeink előtt volt. Vadkecskéket láttunk szirtről szirtre ugrándozni; gyönyörű szemlélni, milyen eltökélt merészséggel teszik ugrásaikat; miként űzheti ember ott őket, arról képzetem alig tud lenni. – Soknemű havasi virág, havasi cseresznye, melynek gyümölcse édes-savanyú ízű, veresen nyíló rhododendron-, rozmarin-, fenyő- s más bokrok ékesítették ösvényünk szélét. Ezen napot kellemetesen töltöttük el. Hálni Sz. Gervais-re mentünk.

Hegyek lábánál

Reggel öszvéreinken csakhamar elhagytuk a vezetőket; ők nagyon morogtak miatta, mert az öszvérek nemigen szoktak a vezetőkéi lenni, hanem különböző gazdákéi; a vezetők csak kibérlik, s tartoznak ügyelni, hogy az utas igen el ne fárassza. Ha az öszvér vezető nélkül érkezik állomásra, a fogadós feladja, s bírságpénzt fizettet vele.

Genova

A Chamouny-völgybeli út kies, eleven. Csaknem minden lépésre más meg más utasokat találtunk, kit öszvéren, kit gyalog, kit char a banc-ban. Lánykák tejet, epret, cseresznyét, virágot hoztak az utasnak; fiúk bokrok közé bujkáltak, s havasi kürtjeikkel az echót felelgetni kényszerítették. Reggelire a bájos Chamounyba érkeztünk.

Olasz halászfalu

A Chamouny, tavaszi fiatalságban zöldellő bájvölgy, körül van zárva felhőkbe tornyosuló alpes örökös hóval fedett szirtjeivel, és egy mértföldnyi kiterjedésű. Délszakra a Mont Blanc meredek alsó része teszi jégből, porfír és gránitból épült óriási határfalát, melyből számtalan vízesések mérgesen törnek ki; alját a sötét fenyves sűrű mohként nőtte bé. Ezen völgy – háromezer-százhetvennégy lábnyi magasságban a tenger felett – bizonyosan a természet csuda művei közé tartozik, és talán mai napig is ösméretlen volna, ha 1741-ben két angol utas – Mr. Windham és Pocock – fel nem találja; pedig Genevától csak tizennyolc mértföldnyi távolságra fekszik.

Korabeli itáliai életkép

Reggelizés alatt gazdánktól megtudakozván a látnivalókat, s mi módon kelljen megnézni azokat, két chamouny-i vezetőt és öszvért fogadtunk. Szerencsénkre, az idő kedvezett, s minden veszedelem nélkül felmehettünk a Mont Anvert-re. – Egy keskeny, sziklás, de az öszvérnek mégis járható ösvényen fenyves között vezettettünk, hol minden lépten lezuhant avalanche-ok borzasztó nyomai láthatók; töveikből erőszakkal kitekert nagy fák imitt-amott elszórva zárják el az utat, fennről lehengergett iszonyú gránittömegek mintegy káoszban hevernek együtt. Ezek miatt az ösvény, mely “le chemin des crystalliers”-nek neveztetik, Chamounytól csak másfél mértföldnyire oly meredek és göröngyös, hogy kényteleníttettünk öszvéreinkről leszállani.

Modena

Le Caillet nevű kicsiny forrás mellett a kinézés említést érdemel; innen az alatt fekvő völgyön átfolyó Arve vize csak egy tündöklő ezüstfonalnak tetszik, a házak úgy látszanak, mint megannyi kártyaépítmények, s a felosztott búzaföldek, rétek mint egy különböző zöld színekre kockázott ostábla.

A Szent Péter tér

Az ösvény mind szűkebb, meredekebbé s szinte járhatatlanná vált; majd elértük a “Hopital de Blair”-t. Ezt egy angol építtette, kiről neveztetik is; most kis, rossz fogadó, hol az utasok öszvéreiket szokták hagyni, míg a “Mer de glace”-t megjárják. Itt is, mint többnyire minden havasi fogadóban, havasi termékekből álló gyűjtemény találtatik. A Mont Blanc, Sz. Gothárd és más, körül fekvő havasokbóli másodrendű drágakövekből készített apróságok: a gazda egyik keresetmódja az utason; én is néhány frankon szép kis kristály pecsétnyomót vettem. Innen már látszik a Jégtenger, de mégis egy negyedóráig kellett mennünk, míg odaértünk egy szűk ösvényen.

Bologna

A Jégtenger hosszúsága nyolc, szélessége egy mértföldnyi. A természet ezen pompás jelenetét jobban le nem lehet írni, mint azon angol író tette, ki dühösködő óceánhoz hasonlította, melynek hánykodó hullámait egy hatalmas kéz egyszerre megállítá s kemény kristállyá változtatá. Kiterjed egészen a Mont Blanc aljáig, s sziklás partjaiból számos szirttők emelkednek fel, melyeket a Mont Blanc udvarának neveznek; igazán alázatosan is udvarolnak havasi királynéjoknak, ki büszke hármas fejével az ég boltját láttatik tartani. Az európai szem minden roppant nagyságróli képzetét csak a Mont Blanc-hoz mérheti.

Nápoly

Megsétáltuk magunkat a Jégtengeren; a tapasztalt vezető tanácsai: veszedelmes rajta áthágni, mert nagy repedései s hasadásai vannak. Ezek a Mont Anvert bércéről csak barázdáknak tetszettek nekünk, s itt húsz és még negyven lábnyi mélységűeknek is találtuk. Hasadásiban az örökre megkeményedett jég színe legszebb tengerzöldet és égszínkéket játszik. Jéggel békristályozott felülete alatt örökös zúgás és dörömbözés hallik; s mint kis sziget, úgy tűnik fel belőle egy mohval bénőtt zöld folt, melyet kertnek neveznek.

Vatikán

Néhány lépésnyire e tengertől egy nagy gránitszirt van; azt la pierre des Anglais-nak, angolok kövének nevezik, mert Windham és Pocock, mikor e csuda helyet feltalálták, a szirtet ebédlőasztal gyanánt használták.

Az Alpok lábánál

Visszamentünkben gyalog lejtettünk le a Mont Anvert-en, s vezetőnk, ki már háromszor járt a Mont Blanc tetején, ügyekezett rábeszélni, hogy mi is nekifogjunk. Első pillanatban nagy kedvem is volt reá, de mint a gyaloglásban jobban, jobban elfáradtam, magasra vágyó kívánságom szépen lejjebb, lejjebb szállott: s nagyon örültem, midőn öszvéremre újra felülhettem, s Chamounyt és fogadónk füstölgő kürtőjét megláttam. Megérkezvén oda, legelső dolgunknak tartottuk ebédhez ülni, s ennek minden becsületet meg is adtunk, nagyon fáradtak és éhesek levén. Egy tál, pezsgővel készített vadkecskére még most is emlékszem.

Korabeli tájkép (háttérben a Vezúv)

Másnap megváltunk Chamounytól, de feltettük magunkban, hogy e tündérvölgyet újra meglátogatjuk. Utunkban gyönyörű kis vadkecskéket találtunk. A “Col de Balme” bércén egy fából épített rossz fogadóban, melyet a szünet nélkül fúvó kemény szél szinte elviszen, megpihentünk és ebédeltünk. Ebédünk pár tojásból s aranyszínű rajmézből állott; a havasi méznek más íze s illatja van, mint a mezeinek. Ebédlőszobánk deszkafala Filep Lajos plajbásszal és szénnel vont caricature-jával egészen bé volt mázolva. A caricature egy nagy körte, s alája ez írva: “A bas la poire;” ennek ellenébe: “A bas les Carlistes”. Az idegenek névkönyve is tele ilyen francia politikai invectivákkal. Így szórja a francia lármás véleményét mindenhol el. Itt is igen szép, mindennemű havasi termékekből álló növény- és ásványgyűjtemények voltak eladandók; kis csinos ládákba rakvák azok, melyek közül egy-egynek az ára ötven-hatvan frank. Szép tiszta időben a Col de Balme bércéről az egész Wallis kanton, a Rhône vize, a cenisi és simploni út, a Sz. Gothárd-, Berna- s Unterwaldeni-havasok és a Mont Blanc, körül álló udvarával, kivehetők.

Vatikán látképe

Estve hét órakor vígan béléptettünk ismét Martignybe. – Így végeztük Mont Blanc körüli kellemetes kis vándorlásunkat.”

Az Alpokban

Paget Jánosné Wesselényi Polixéna nem pusztán első női útleíróként vonult be a történelembe. Utazása során számos olyan kalandban vett részt, amelyet előtte nő még nem vállalt be. Alpok-béli utazása során, 1835-ben a bátor szerzőnő állítja fel az első női magassági rekordot, amikor megmászta a hétezer hétszázharminc láb magasan fekvő Bon Homme bércet. Az utazás során Rómában ismerkedett meg a Paget testvérpárral, akiből később John a férje lett. Oliver a „másik” Paget volt az, aki ösztönzésére indultak el az Alpokban túrázni. A szerzőnő eredeti célja a Mont Blanc megmászása volt, de végül máshogy döntöttek: „Az én vágyásom is a Mont Blanc tetejére felmenés lett volna; de úgy határoztuk, hogy azt csak megkerüljük.” Bár a csúcshódítás elmarad, ugyanakkor a hegymászás magyar történetébe is beírta magát a bátor Wesselényi Polixéna.

Róma

1842-ben megjelentetni utazásáról a könyvet legalább akkora bátorságot igényelt, mint nőként egyedül utazni, vagy akár az Alpok veszélyes leejtőin túrázni. Bár könyve előszavában a mű megszületésének elsődleges motivációját azzal indokolja, hogy az írás közbeni visszaemlékezés mulattatta, ugyanakkor ő maga sem titkolja, hogy művével, komoly előítéletekkel kell megküzdenie. Saját korában, ahogy írja: „szerénység nememnek tiltja szépségén kívül minden más tulajdonnal a sorból kiválni”. Wesselényi Polixéna azonban sikeresen megküzdött a kor minden nehézségével és első nőként megjelentette saját útirajzát. Az első haza kritikája a műnek 1843-ban jelent meg, amelyben bár nem durván, de azért jelezte a szerző, hogy „férfiúi szigorú szempontból” megítélve számos hiányt talált a műben. A további bár csekély számú kritika is hasonló volt, így sokan úgy gondolják, ez is lehetett az oka annak, hogy a franciaországi utazásáról szóló műve már nem jelent meg a szerzőnőnek.

Nápoly

A könyv első kiadását már kézbe venni is igazi élmény. Olvasni nem egyszerű nyelvezete miatt, de így is mindenképpen az élvezetes kategóriába sorolnám. A mű nem egy tudományos vagy irodalmi értékű útleírás, sokkal inkább egy egyszerű, élményekkel teli útinapló, amelynek pontosan az adja a különlegességét, hogy írója egy nő. Női szemmel meséli el mindazt, amit látott vagy éppen átélt. Róma szépségeit, a társasági élet apró részleteit, egy bál előkészületeit, a Vatikánt vagy éppen a mű vége felé az Alpokban átélt élményeit. A látottakat sokszor egészíti ki apró érdekes vagy humoros történettel, amely nagyban növeli az olvasmányélményt. Összességében tehát szórakoztató és rendkívül érdekes a mű, amelyet kifejezetten ajánlok. Természetesen az első kiadás beszerzése elég nehézkes, időigényes és drága, ugyanakkor papíralapon elérhető két reprint kiadás valamint lehetőség van elektronikus formában is letölteni a művet az Országos Széchenyi Könyvtár által működtetett, Magyar Elektronikus Könyvtár oldaláról.

Itáliai életkép

Paget Jánosné Wesselényi Polixéna könyve egy igazi kordokumentum, amely a reformkorban oly népszerű műfaj az útleírás, egy kiemelkedően különleges képviselője. A kötet az ELBIDA projekt hátterét biztosító gyűjtemény egy igazi ékköve, de nem az egyedüli. A szerzőnőtől bár búcsúzunk, de a reformkor kiemelkedő útleírásaitól nem, hiszen rövidesen újra érkezik egy igazi kuriózum kötet az ELBIDA projektben.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment