Budapesttől San-Franciskóig

A pár napos drávai horgászatomról hazatérve, ahogy elsőként a könyvespolcra pillantottam, három azonos külsejű köteten akadt meg a szemem. A könyvek mindegyike egy szerzőtől, Falk Zsigmondtól származnak, aki az 1890-es évek végén egy hármas blokk keretében mesélte el utazásai során átélt élményeit. Időrendben és külön bejegyzésekben fogom ezt az „úti trilógiát” feldolgozni. Az első kötet, mely „Budapesttől San Franciskóig” címmel jelent meg, a szerző amerikai útja során tapasztaltakat meséli el, egyszerű, de olvasmányos formában. A könyv 1895-ben Budapesten jelent meg, Deutsch Zsigmond és Társa gondozásában. A gyűjteményemben található második kiadás összesen 227 oldal terjedelmű és számos különleges kép látható benne.

Az “úti trilógia”

Az első bemutatott mű

Falk Zsigmond író, szerkesztő 1870. március 30-án született Pesten. Apja lovag Falk Zsigmond volt, aki a hazai nyomdászati ipar kiemelkedő alakja volt. Jogi tanulmányait Budapesten végezte. Apja nyomdokain járva kitanulta a nyomdászmesterséget, majd hosszabb tanulmányútra indult Európába és Amerikába. Útjából visszatérve, a Pesti Könyvnyomda Részvénytársaságnak igazgató-helyettese, majd vezérigazgatója lett. Ő hozta Magyarországra az első szedőgépet és meghonosította a hangjegymetszést és a zeneművek nyomtatását is. Később írói és szerkesztői munkája mellett, zenekritikával is foglalkozott. 1894-től szerkesztője az Ország-Világ Folyóiratnak és az Ország-Világ Almanachjának. Megalapítója volt a Magyar Dal és Zeneközlöny című lapnak, mely utóbbit, mint az Országos Magyar Dalár Egyesület titkára, tíz éven át szerkesztett is. A lapokban, folyóiratokban, számos ipari és kereskedelmi, szépirodalmi és zeneművészeti dolgozatán kívül önálló kötetekben is jelentek meg művei magyarul, németül és franciául is. Több útleírást is jegyez. 65 éves korában, 1935. február 15-én hunyt el, Budapesten.

Részlet a könyvből:

„Nem lehet szándékomban New-York összes nevezetességeit, az ott feltalálható egyes intézményeket, jókat, rosszakat egyaránt felsorolni és leirni, mert hiszen sokkal rendszeresebben, sokkal jobban találjuk megírva ezeket bármely Baedeckerben, vagy akármely más utazókönyvben, csak oly dolgokról kivánok megemlékezni, melyek utazó-könyvekben nincsenek megírva és a melyek egyes-egyedül közvetlen szemlélődés utján tűnnek fel és vésődnek emlékezetünkbe.

The Antlers Hotel (Colorado)

Manitou, a fürdőhely

Egy másfél millió lakossal biró város közepén vagyunk, oly városban, melyet a leírások szerint egyedül London múl fölül. Külömb ezek szerint Parisnál és a többi hatalmas európai metropolisoknál. Szó sincs róla, hogy sok tekintetben felül is múlja. Hogy csak egyet is említsek, a közlekedés itt oly roppant arányokat ölt, a melyről fogalmunk sem lehet. Ember ember hátán, kocsi kocsi háta mögött, úgy tolongnak és ugy hajszolják egymást, mintha egy örök élet boldogsága függne e hajsza minél gyorsabbá tételétől.

Az iskola épülete Manitouban

Grand View-szálloda Manitouban

Vagy hogy egy más körülményt említsek, ha szemünk bárhova tekint is, legyen az a házak teteje, az utczák fölött elterülő szabad levegő, avagy pedig a lakházak ablakai, nem is említve a rendelkezésre álló üres falakat, mindenütt ott találjuk a maguk nemében páratlan amerikai hirdetéseket. Az a rafflnéria, az a mindenre kiterjedő gondosság, a figyelem, melylyel e hirdetések nemcsak megszerkesztve, hanem kivitel tekintetében is elkészítve vannak, tényleg felülmúlhatatlan.

Gog Wheel vasút indóháza

Minnehaha. A Pike’s Peakre vezető fogaskerekű vasút állomása

Csakhogy azután ne jusson eszébe oly embernek idejönni, a ki csak csekély mértékben is enervált idegrendszerrel bir; mert bizony az ilyen idegrendszer itt tönkre megy. Nyugalmat abszolúte nem talál sem a szem és maga az ember sem.

A Pike’s Peakre gyaloglók támogatója

Tehát, a mint mondottam, a forgalom hatalmas mértékben fejlődött ki és sajátszerű az a körülmény, hogy eltérőleg más nagy városoktól, itt nem a könnyű fuvar birja a közlekedés nagy részét, hanem a nehéz társzekerek, a hordókat és más egyéb terheket vivő járművek és még abban is különböznek más városok társzekereitől, hogy itt New-Yorkban és egyáltalában minden amerikai városban a teher-kocsik ügetve, vágtatva haladnak.

Minnehaha állomásról nyíló kilátás

A mi azonban az itteni forgalmat megkülönbözteti más nagy városok forgalmától, az a város legeslegközepén közlekedő legkülönfélébb vasutrendszereken alapul.

Gateway (kapu-út. Részlet a Garden of the Godsból)

A legújabb vívmányú villamos vasúttól, a gőzvasut, elevated railroad és a kabel-karon végig le egészen a ló vasútig és omnibuszig, mely szintén síneken jár, mindenféle vasutrendszert talá­lunk. A személyközlekedést majdnem kizárólag ezek közvetítik. A másik különbség pedig minden más európai város közlekedésétől abban rejlik, hogy mig pl. Parisban a járművet hajtó köteles felügyelni a gyalogjárókra, addig itt Amerikában, a szabadság ez ideális hazájában, a szegény gyalogjárók kötelessége felügyelni arra, hogy valamely vágtató teherkocsi vagy bármely más jármű alá ne kerüljön.

Rainbow Falls (Szivárvány-vizesés)

Alpine-Pass, az Union Pacific Railwy vonalán

Ez persze oly felfogás, melyet mi nem értünk és azért nem is méltányolhatunk.

A Royal Gorge of the Arkansas

A patkóalakú (kanadai) vizesés

Fel kell még említenem ama meglehetősen köztudomású dolgot, hogy Amerikában vannak egész városrészek, a melyek kizárólag üzleti czélokra vannak berendezve és a melyekben e szerint az esti órákban, hat után, alig egy-két szál emberrel találkozhatunk, mivel nemcsak a földszint, hanem a házak összes emeletei is üzleti czélokra vannak berendezve és igy az azokban alkalmazott munkaerők az éj folyamán természetesen haza, hivataluktól messze eső városrészekbe térnek.

Az amerikai és kanadai vizesés a függő hidról nézve

Eagle-River Canon a Denver Rio-Grande vasútvonal mentén

Az amerikai munkanap, eltérőleg a miénktől, egyfolytában tart. Reggeltől egészen estig, ebéd időre mindössze fél. óra van szánva, a melyet minden amerikai üzletember nem otthon, mivel ez rendesen távol esik, hanem külön e czélra alakult lunch-házakban szokott eltölteni.

Csónak a háborgó tengeren

Eléggé érdekes végül az amerikai házak ama különös rendszere, mely szerint az üzleti czé­lokra berendezett házakat kiváló nagy forgalmú utakon, mint pl. a broadwayn építik és minthogy itt a telek drága, de a levegő ingyen van, felhatolnak messze az ég felé, a mennyire fezt az építési tudomány megengedi és igy találunk 10—15—20, sőt 24 emeletes házakat is. Természetes, hogy itt a közlekedés azs Amerikában mindenütt feltalálható liftek, elevaterek (felvonók) által történik.

Számüzöttek emlékköve

A magánlakások azonban — és ebben átvették az angolok szokását — a város központjától távolabb eső utczákban fekszenek, a hol a telek, épp mivel üzleti forgalom nincsen, meglehetősen olcsó és itt többnyire földszintes, vagy legfeljebb egyemeletes házakkal találkozunk, a melyek egy-egy család külön elzárt otthonát képezik.”

Bonaventure vasúti indóház

Falk Zsigmond a műve előszavában megmagyarázza miért is döntött úgy, hogy naplószerűen megírja utazása során átélt élményeit. Így ír róla: „Egyedül az utazás adja meg azon önállósá­got, mely nélkül az életben folytonos hányattatásnak vagyunk kitéve és mely megbecsülhetetlen kincs jövőnkben, boldogulásunkban. Az utazás fejleszti elménket és élesíti azt oly irányban, hogy gyors feltalálás utján rögtön a helyzet uraivá lehetünk. Utazni azonban nem mindnyájunknak lehet. A kenyérkereset röghöz kötöttsége megakadályoz abban, hogy megszerezhessük a tökélynek ama fokát, melylyel könnyebben, jobban és gyorsabban boldogulhatnánk az életben. Kell tehát eszközök és módok után néznünk, melyek által eme hiányt helyrepótolhatjuk és ezt feltalálhatni vélem abban, hogy útleírások olvasása által mintegy beleképzeljük magunkat az illető helyzetbe és igy, habár csak mintegy surrogatumot is, de némi tekintetben mégis elsajátíthatjuk az utazás nyújtotta kiváló előnyöket” Ez a gondolatmenet a szerzőt írásra ösztönözte, melynek eredményeként született meg első útleírása. A kiadást követően jól fogadták az olvasók a művet, mondhatni siker volt a könyv, mely siker aztán magával hozta Falk további műveit is.

Montreal a Notre Dame tornyáról nézve

A montreali vadász-klub kutyái

A pozitív fogadtatás mellett azonban negatívumok is hangzott el a művel kapcsolatban. A legtöbb kritika arról szólt, hogy a szerző csak a felszínt, a látottakat meséli el, holott jó íróként mélyebbre is áshatott volna, jobban belemélyedhetett volna az adott ország ismertetésébe. Ez a fajta negatív vélemény végigkísérte Falk Zsigmond útleíró pályáját, ugyanakkor az olvasóközönség széles tömegeit ez nem érdekelte, így minden műve nagyon sikeres volt, emlékeim szerint a trilógia mindegyik része négy kiadást ért meg. Nem hiába. Kiváló mű szerintem is Falk útleírása, még akkor is, ha a kritikának is van alapja. Kicsit olyan a könyv, mint egy könnyed, de lebilincselő film. Lehet, hogy nem jelölik Oscar díjra, de nagy élményt okoz a nézőnek. Márpedig egy könyv esetében is fontos az élményfaktor, amit Falk műveiben biztosan meg fog találni az olvasó. A kötet nem nevezhető ritkának, azonban könnyen sem beszerezhető és ára sem csekély. Szerencsére azonban ismét lehetőség van a művet elektronikus formában ingyen letölteni, a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumából, így sokak számára elérhető ez az olvasmányos mű. Falk Zsigmond természetesen nem búcsúzik az ELBIDA projekt olvasóitól, hiszen hamarosan az akkoriban nehezen utazható Oroszországba kalauzolja az olvasót, itt a blog hasábjain.