Ritka, különleges és nehezen beszerezhető könyv Damaszkin Arzén elfelejtett vadászutazó híres műve a „A mászái fensíkon”. A műben a szerző kelet-afrikai vadászexpedíciójáról számol be, meglehetősen tárgyilagos formában. Damaszkin Arzén nem volt gyakorlott író, amely jelei néhol érzékelhetőek a műben, de ennek ellenére izgalmas, érdekes és olvasmányos kötetről van szó. A rendkívül költséges afrikai expedíció azonban nem csak a szerző számára okozott még nagyobb ismertséget a korabeli vadásztársadalomban, hanem egy fiatal segédpreparátor, Kittenberg Katona Kálmán azaz Kittenberger Kálmán számára is itt indult lenyűgöző vadászkarrierje. Az eredeti könyv 1906-ban jelent meg Budapesten, összesen 284 oldal terjedelemben. A Budapesti Hírlap nyomdájában nyomtatott műben 6 kép és több függelék található. Az eredeti 1906-os első kiadást követően csak 2005-ben egy reprint kiadás formájában került a mű ismét a könyvesboltok polcára.
Némethi Damaszkin Arzén földbirtokos, vadász és utazó 1854. október 9-én született Temesváron. Bácskai földbirtokos nemesi családba született, édesapja Damaszkin György, aki Bem József tábornoka volt, édesanyja pedig Földváry Etelka. Már 12 évesen járt vadászni és a szenvedély hamar magával is ragadta. 1881-ben lépett be az Országos Magyar Vadászati Egyesületbe, ahova aztán később maga is gyűjtött tagokat. 1883-ban Temes vármegye szalonkalövési rekordját ő állította be 30 példánnyal. Nem csak a Bánságba, de az ország számos vidékére járt vadászni, így Somogyba és a Bakonyba is. 1902-es afrikai útjára, alapvetően Teleki Sámuel biztatására indul el, de az elutazás hátterében egyéb okok is voltak. A könyvében is utal arra, hogy közügyek és magánügyek is szerepet játszottak abban, hogy az utazás mellett döntött, Teleki pusztán az útirány eldöntésében segített. A legföbb ok egy későbbi leveléből derült ki, miszerint is elmenetelének legfőbb oka a családba tartozó Schratt Katalin Ferenc Józseffel folytatott „bűnös” viszonya volt. Az utazás tervezésekor még egyedül akart menni, aztán Madarász Gyula ornitológus unszolására magával vitte Kittenberger Kálmánt. A szerény anyagi körülményekkel bíró Kittenberger támogatás hiányában még utazási költségeit sem tudta volna fedezni, de Damaszkin közbenjárásának köszönhetően megoldódott a probléma.
 |
| A Damaszkin testvérek 1870-ben. Margit, Arzén és István |
Az utazás sem vadászati szempontból nem volt sikeresnek nevezhető. Mindösszesen körülbelül 250 vadat sikerült elejtenie Damaszkinnak, amely akkortájt meglehetősen csekély eredmény volt. Damaszkin a vadászexpedíciója után hazatért, de ott hagyta felszerelését, ami lehetővé tette Kittenbergernek, hogy kint maradjon és folytathassa a munkát. A gyarmatokon járva ráeszmélt, hogy a nemzetiségi politika, amit Magyarország folytat, végül a vesztét fogja okozni, ezért hazatérte után egy komoly összefoglalást írt erről a témáról, amit el is küldött Kossuth Ferencnek. Élete hátralévő részét homály fedi. 1914. november 7-én hunyt el Budapesten. Testét a családi sírboltban, Lőkösházán helyezték örök nyugalomra. Halála után neve gyorsan feledésbe merült. Unokaöccse ifj. Damaszkin István és később Fekete István volt az, aki tett azért, hogy a feledés homályából ismét előtűnjék Damaszkin Arzén személye.
Részlet a könyből:
„Május 4-én kis elmoránom vezetése alatt három órai gyaloglás után, sűrű tövises bokrokon keresztűl folyvást fölfelé haladva, a Szira hegy sziklás csúcsa alá értünk. Az erdőben több szakadékon haladtunk át, amelyek mind lávafolyástól képződtek. A sziklák közeit is mindenütt megkeményedett láva tölti ki. Egy meredek sziklafal alatt, egészen a sziklába bemélyedve megtaláljuk a medencét, amely két oldalról összejövő lávafolyás között képződött. Alakja tojásdad, akár csak egy fürdőkádé; hossza ötödfél méter, szélessége és mélysége három méter.
 |
| Utazás előtt |
A víz felszínét békanyálhoz hasonló zöld növény borítja, amely alatt szép, kristály tiszta víz csillog. Két parazzit iderendelek, hogy a nem éppen kecsegtető kinézésű nyálkás zöld leplet galyak segítségével távolítsák el. Éppen hozzá akarnak fogni a munkához, midőn előáll a nagyszájú Szelemáni és rémült arckifejezéssel könyörög, hogy ne távolíttasam el a zöld növényzetet, amelylyel a hegyi szellemek fedték be a vizet, hogy az mindig hűvös maradjon; ha ezt eltávolítjuk, a szellemek megbosszulják magukat. Biztos tudomása van, hogy egy karaván, amely egy ilyen hegyi medence vizét megfosztotta a beárnyékoló zöld rétegtől, másnap az utolsó emberig meghalt. Látva a hallgatóság ijedt arcát, nem maradt más hátra, mint épségben hagyni az utálatos takarót; mert ha esetleg valamelyik pagazzi eltöri a lábát, mindenesetre én vagyok az oka azzal, hogy a hegyi szellemeket megbosszantottam. Az elmorán mondja, hogy ez a vízmedence messze környéken híres; ő is a híréből ismerte, bár még soha nem járt e vidéken. A benszülöttek El muti la Szira donyo ( a szira hegyi kút)-nak nevezik. Oly magasan fekszik, hogy innen az északi oldal kivételével, amerre a sziklafal elzárja a kilátást, az egész környék áttekinthető.
.
 |
| Maszájok |
A meredek sziklát megkerülvén, megmászszuk a hegyet. Érdekes, hogy a láva, amelyen haladunk, néha a lépés alatt tompán hangzik. Egy-két helyen, ahol a réteg egész üregesen kong, keresztülütjük a lávát baltákkal. Ily helyeken látszik, hogy a láva sebes folyásában mélyedéseken és sziklahasadásokon gyorsan átfolyván és megmeredvén, üres helyeket hagyott maga alatt. Más kitörések alkalmával ugy látszik, csak lassan hűlt ki a láva és tovább maradhatott puha állapotban, mert sok helyütt tisztán látni az antilop-paták benyomatát. Némelyik lábnyom körvonalai oly élesek, hogy egészen jól meg lehet ismerni, hogy miféle antiloptól ered. Különösen kongoni-, gnú- és kisebb antilop-nyomok különböztethetők meg.
 |
| 1-5. Hartebeeszt, 6. Grant-gazella, 7. és 9. Grant-bika, 8. és 11. Tomzon-gazella, 10. Ismeretlen |
A hegy csúcsán látjuk, hogy az ikerhegy valamikor összetartozott és csak az erupció választotta el őket egymástól. A kráter a két csúcs között nyilik. A külső lávafolyások irányában nagy sziklatömbök fekszenek egymás fölé gördítve, amelyeket a kitörés alkalmával ragadhatott magával a kifolyó lávafolyam. A kráter belsejét áthatolhatatlan sűrűség borítja, amelyben óriási sziklák hevernek.
 |
| Gnú trófeák (felül), Elen-antilop és Vízibak trófeák (alul) |
Messze a látóhatáron nagy pori-égések látszanak. Elmorán mutatja a Pangani folyó fekvését. Az irány teljesen megfelel az égtájak szerint beállított térképpel. Ugyanez irányban egy magános hegy emelkedik, amelyet Mokoteni-nak neveznek; ezen kell áthaladnunk.
 |
| 1-5. Impala, 6-7. Kudu, 8. Orix-bika, 9. Orix-tehén |
Nem mehetünk azonban egyenes irányban oda, mert a Szira hegyet a víz miatt délnek kell megkerülnünk. Holnap reggel, ha indulunk a déli órákban vízhez érünk és ez az utolsó, amelyet a Pangáni folyóig találunk, miután pedig a Pangáni, mint mondja, még két napi járásra van onnan, elhatározzuk, hogy holnap reggel korán indulunk, hogy már a víznél táborozhassunk. Onnan majd magunkat vízzel ellátva folytatjuk utunkat a Pangániig. E magas helyről látjuk, hogy egész utunk folyvást erdőségen keresztűl fog vezetni, amelyet csak helyenkint szakít meg egy-egy tisztás.
 |
| Dudu Mangassza, Szongoleli, Uledi bin Abdallah, Damaszkin Mganga, Mahomadi, Meri, Ruga-Ruga |
Északnak egy vékony pori-szalag húzódik, amely sok helyen ég; nyugatnak a magános hegy emelkedik, amely alatt Meri elbeszélése szerint bővizű ciszternát, előtte pedig a tisztáson sok vadat fogunk találni. A síkság oly kedvezően van megvilágítva, hogy a nagy távolság dacára látócsővemmel valóban nagymennyiségű vadat látok rajta mozogni. A szomjuság erdeje is ott fekszik délnyugotnak, a kiégett porival együtt, ahol annyit szenvedtünk. Csak a Kinyárok tavat nem látni sehol sem. Azt hiszem, hogy erős esőzések alkalmával e hegyet környező porikon a gyorsan lezuhogó víz összefüggő mocsarakat képez és igy jött létre a Kinyárok-tó híre. Állandó tó itt nem létezik. Az is lehet, hogy a térképen az Ologumi sásos tóval van összetévesztve.
 |
| Utazás után |
A vízmedencéhez a kráter szélén emelkedő sziklákon keresztül mászunk le. A kihűlt láva-folyam szélén nagy salak-lerakódásokat találunk, a melyekből egyes nagyobb tömbök könnyen leválaszthatók. A kiégett salaknak alig van súlya; alakra, színre egészen hasonló a Vezuv-kráter salakjához.
 |
| Kittenberger Kálmán oroszlán zsákmányával |
A sziklalapon elszórva sok, naptól fehérített antilop- és gazella csontvázat találunk. Ugy látszik, hogy a kráter bokros sziklái között ragadozók tanyáznak és zsákmányukat ide hurcolják.
 |
| Bennszülött törzs Kelet-Afrikában |
Este a táborhoz visszatérvén, szép látványt nyújt a köröskörül égő avar. A vandoróbó vadászok és a mászáiak, hogy a vad és tehéncsordák új legelőt kapjanak, a régi avart felgyújtják. Ez a legrosszabb ideje a vadászatnak, mert a sok tüzeléssel a vadat elriasztják és ezek csak két-három hét mulva térnek ismét vissza az újonan kizöldült legelőre.”
 |
| Német Kelet-Afrika |
Damaszkin Arzén eredetileg három részben akarta megírni afrikai utazása beszámolóját. Elsőként a tengeri útját Trieszttől Mombászáig és onnan a vasúton megtett Kilimandzsáróig tartó részt dolgozta volna fel, aztán következett volna a kelet-afrikai vadászélmények feldolgozása, majd végül az ugandai vasúti utazás, a közép-afrikai vadászkirándulás majd a tengerparti városokban tett utazása zárta volna a hosszú út beszámolóját, melyhez még ráadásként háromhetes egyiptomi és olaszországi élményeit is megírta volna. Sajnos végül nem jött létre ez a monumentálisnak úti beszámoló, mert a szerző vadászbarátai nyomására elsőként a kelet-afrikai vadászélményeit vetette papírra, amely „A mászái fensíkon” címmel aztán meg is jelent. A tervezett további részek megírása és megjelenése ezt követően végül elmaradt.
 |
| Szolgák és teherhordók névjegyzéke |
 |
| Kirongozik névjegyzéke |
Damaszkin és Kittenberger kapcsolata érdekesen alakult az utazás során. A szerző nehéz ember hírében állt. A könyvből is több ponton kiderült, hogy gyenge idegállapota, gyakori dühkitörései miatt nem volt egyszerű útitárs a műben Katonaként emlegetett Kittenberger Kálmánnak, aki ezzel szemben visszahúzódó, zárkózott személyiségű volt. Kisebbrendűségi érzését tovább növelte Kittenbergernek, hogy akkoriban a születés és a vagyon alapján meghatározott társadalmi osztályokban távol álltak egymástól. Damaszkin tehetős földbirtokos, míg Kittenberger szerény anyagi körülményekkel bíró tanító volt. Barátság semmiképpen nem alakult ki közöttük, ugyanakkor egyfajta kölcsönös tisztelet mindenképpen. Már eleve útitársa Afrikába jutásáért sokat tett Damaszkin, de későbbi cselekedetei még inkább meghatározták Kittenberger karrierjét. Hazautazásakor minden felszerelését odaadta Kittenbergernek, hogy az tovább tudja folytatni a munkáját, valamint az 1905. december 24-én írt előszó tanúsága szerint a könyvből befolyó jövedelmet is az akkor 24 éves fiatalembernek adja, mivel „otthagyta biztos állását, hogy egészségét, életét nemes hevülettel a magyar tudományosság szolgálatára szentelje”.
 |
| A részletes vadásznapló |
 |
| A részletes vadásznapló |
Damaszkin Arzén és Kittenberger Kálmán számos kalandot élt át közösen Afrikában. Mindketten átvészelték a maláriát, keresztülutazták az akkori Német Kelet-Afrikát, számos értékes tudományos anyagot gyűjtöttek a Nemzeti Múzeum számára, csodálatos vadászélményekben volt részük és emellett mindkettőjük életét alapjaiban változtatta meg a közös utazás. A gyarmatokon tapasztaltak eredményeként Damaszkin egészen más politikai szemlélettel érkezett haza, amely aztán élete hátralevő részét is jelentősen meghatározta, míg Kittenbergernek ez az utazás volt az amely során egy életre rabul ejtette őt Afrika.
 |
| Német Kelet-Afrika térképe |
Csodálatos munka Damaszkin híres és ritka vadászkönyve. A néha-néha nehézkes megfogalmazás semmiben nem csökkenti a mű élvezeti értékét, mely régimódi nyelvezet ellenére is kimondottan izgalmas olvasmány. Gyűjtőként nagyon boldog voltam mikor sikerült a polcomon tudni, hiszen eredeti kiadása nagyon nehezen beszerezhető. Az egyetlen dolog, amely hiányzik a műből az a bőségesebb képanyag, hiszen mindösszesen csak 6 kép található az eredeti műben. Az antik útleírások élvezeti értékét nekem nagyban növelik az eredeti fényképek, amelyből itt sajnos nem volt sok. A képek csekély számát azonban valamennyire tompítja a könyv utolsó részében található függelékek, melyek nagyon izgalmasak. Megismerhetjük a teljes expedíció vadásznaplóját (hol és mit lőttek), a vadászatok alatt alkalmazott vezetők nevét és származását és a teherhordók névjegyzékét és fizetését, számos vicces megjegyzéssel fűszerezve. Mindezek mellett azonban a legérdekesebb Katona azaz Kittenberger 1904. áprilisában és szeptemberében a szerzőnek írott levelei. Az egyik levélben meséli el Kittenberger hihetetlen küzdelmét egy oroszlánnal, mely találkozás majdnem az életébe került, de végül szerencséjére megúszta azt igaz súlyosan megsérült. Az ELBIDA projekt rendszeres olvasói talán ezen a ponton már várják a megszokott „nehezen beszerezhető, de ingyen letölthető” részt, amely oly sok bejegyzés esetében lehetőséget ad a bemutatott mű online elolvasására. Itt sajnos ez a rész elmarad. Nem fellelhető online formában a könyv, így aki el szeretné olvasni annak vagy az eredeti művet vagy a 2005-ben megjelent reprint kötetet kell beszerezni. A modern kiadású könyv egy csodás élmény, de az eredeti mű igazi nemzeti kincs egy rég elfeledett magyar vadászutazó tollából. Aki teheti mentsen meg egy példányt a jövő nemzedék számára.