Scott utolsó útja

Scott naplója és útitársainak feljegyzései

A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat képes borítóval megjelent kötetei közül az utolsó következik az ELBIDA projektben. Gyűjteményem kialakításakor elsődleges célom volt a képes borítójú kötetek mindegyikének a megszerzése és a most következő az MFTK sorozat utolsó képes borítóval megjelent kötet. Személyes véleményem szerint esztétikailag ezek a legszebbek a teljes sorozatban. Természetesen a további kötetek bemutatása folytatódik az ELBIDA projektben, de ezt követően a klasszikus sorozatkötés lesz a jellemző az aktuális könyvek esetében.

Az utolsó képes borítójú MFTK kötet „Scott utolsó útja” címmel, 1923-ban jelent meg Budapesten a Lampel R. Kk. (Wodianer F és Fiai) R.T. Könyvkiadóvállalat gondozásában, melyet angolból Halász Gyula dolgozott át. A 404 oldalas könyv Scott naplójából és útitársainak a feljegyzéséből született. Scott drámai végű Terra Nova expedíciójának történetének bemutatása a mű, amely mindeközben egy egészen különleges vidék útleírása is egyben. A könyvben 40 kép és 1 térkép segíti az olvasót abban, hogy olvasás közben még inkább el tudja képzelni és nyomon tudja követni a Terra Nova expedíciót. Robert Falcon Scottról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Angolok a déli sarkvidéken” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem és ott az elolvasható.

Képes borítójú kötet (MFTK)

Részlet a könyvből:

“Januárius 16., kedd,. – 68. tanya. Magasság 2975 m. Amitől tartottunk, bekövetkezett! Délelőtt kitünően haladtunk és ebédig 14 kilométert gyűrtünk le. Déli észlelésünk 89″ 42′-et, mutatott. Emelkedett hangulatban vágtunk neki pihenőnk után a hátralevő 33 kilométernek, abban a tudatban, hogy holnap elérjük célunkat. Második órája lehettünk úton, amikor Bowers éles szeme észrevett valamit, amit hórakásnak nézett” Nyugtalanította a dolog, de azért vitatgatta, hogy bizonyosan hóbuczka. Félórával később fekete foltot fedezett föl rajta. Ekkor már tudtuk, hogy nem lehet természetes hóalakulás.

Robert Falcon Scott

Oates kapitány a lovakkal, a Terra Nová-n

Közelebb jutva láttuk, hogy fekete lobogó leng ott egy fölállított szántalp tetejében. Mellette tanya maradványai, szán- és lábszánkó-nyomok és kutyák – sok kutya – világos lábnyomai. Ezek megmagyarázták nekünk a történetet: a norvégek megelőztek és elsőnek tették lábukat a Sarkra.

Borzasztó csalódás! Nagyon sajnálom lelkes bajtársaimat. Sok minden gondolat kél bennünk és taglalgatjuk az eseményt. Holnap el kell érnünk a sarkot és aztán sietnünk hazafelé oly gyorsan, amint csak lelet.

Jéghegy közeledik felénk

A Terra Nova a Mc Murdo-öbölben

A nap minden álma szétfoszlott.  Nincs más hátra, mint a küzdelmes visszatérés! A térszín lefelé lejt, – bizonyosan a norvégeknek is könnyű útjok volt.

Barlang a jéghegyben

A kunyhó lakói

Januárius 17., szerda. – 69. tanya. A Déli Sark! Igen, a Sark, de mennyivel másképp képzeltük mi el ezt a pillanatot! Gyászos napunk volt, csalódásunkon felül heves szél támadt szembe és kemény hideg kerekedett. Fagyos lábbal, dermedt kézzel küzdöttük előre magunkat a harminc fokos hidegben.

Egyikünk sem aludt sokat. Fölfedezésünk megrázólag hatott reánk. Egy ideig a norvég szán nyomait követtük. Amennyire megítélhetjük, csak két ember járt itt előttünk. Öt-hat kilométernyi távolságon két kis hóbaba mellett vitt el utunk. Az ég beborult, a nyomokat egyre jobban belepte a hófúvás és különben is föltünően messze vittek nyugatra.

Egyenesen a sark felé vettük utunkat, a mi számításunk szerint. Félegykor pompás délebédhez fogtunk; öt óra alatt 14 km-nyi utat tettünk. Észlelésünk eredménye: 89° 53′ 37 “.

Scott kapitány

A depó-elhelyező csoport, visszatérte után, a téli szálláson

Folytattuk utunkat még 12 kilométerre, egyenesen délnek. Bowers igen nehéz körülmények között végzi ma a szélességi meghatározást: szilaj szélben, -30 fokos, csontig maró, nyirkos hidegben. Utolsó félnap is lefelé hozott utunk, de előttünk úgy látszik, emelkedik a térszín. Az elmúlt napok borzasztó egyhangúsága mitsem változott. Nagy ég! Borzalmas hely ez, – fájdalmas elgondolni, mennyit küzködtünk érte az elsőbbség jutalma nélkül.

Edward A. Wilson

Ebéd Scott kapitány utolsó születése napján

Sebaj, mégis csak valami, eljutni ide! És a szél holnap jó barátunk lesz. Bosszúságunkban is jó kövér levest főztünk a sark elérésének örömére és egy darabka csokoládéval és egy cigarettával jutalmaztuk meg magunkat. Az utóbbit Wilson hozta magával.

Scott kapitány naplóját írja fülkéjében

A sarki csoport ebédel a sátorban

És most rohanunk haza, kétségbeesett erőfeszítéssel. Szeretném tudni, sikerül-e elérnünk otthonunkat.

Campbell és Priestley lepény-jégen hajókáznak

Edgar Evans

Januárius 18., csütörtök. – Megfigyeléseink összegezése után azt találtuk, hogy 6 ½ kilométerre vagyunk a sarktól. Két kilométerrel túllőttünk célunkon és hatodféllel kitértünk jobbra tőle, Nagyjában ennek megfelelő irányban Bowers fölfedezett egy hóbabát vagy sátrat.

Útban a déli sark felé

Kifeszítjük a kettősfalú sátrat fenn a fennsíkon

Megérkezve a sátorhoz – mert az volt – tanyánktól kb. 4 kilométernyire, tehát a sarktól 2 ½ kilométerre, ott találtuk öt norvég utazó följegyzését, mindössze ennyit:

Roald Amundsen

Olav Olavson Bjaaland

Hilmer Hanssen

Sverre H. Hassel

Oscar Wisting

16 Dec. 1911.”

Scott a Discovery expedíció után visszavágyott a sarkvidékre. Ő akart lenni az első, aki meghódítja a Déli-sarkot. 8 év telt el az előző kalandja után, mire összeállt a Terra-Nova expedíció anyagi és egyéb feltétele. Scott mindenképpen a Déli-sarkot célozta meg, de Amundsennél eleinte még az Északi-sark volt a cél. Frederick Albert Cook 1908-as vitatatott, majd Robert Peary 1909-es sikeres Északi-sark hódításával 1910-re már csak a Déli-sark maradt. Így Amundsen is végül emellett döntött. Ketten különböző útvonalon indultak tehát elérni a vágyott célt.

Az expedíció térképe

H. R. Bowers hadnagy

Scott és Amundsen útja között sok különbség volt. Scott komoly tudományos expedíciót tervezett, míg Amundsen csak a sarkot akarta elérni. Másrészről Scott ragaszkodott a Shackleton által föltárt útvonalhoz és kiindulási ponthoz, míg Amundsen a Ross-jégre telepített bázisból új útvonalon indult. A két út között 110 km különbség volt, azaz Scottnak 110 km-rel többet kellett megtennie a meglehetősen mostoha körülmények között. Roald Amundsen aztán sikeres volt és közel egy hónnappal megelőzve Scottot elérte a Déli-sarkot.

Előző „A Ruvenzori” című bejegyzésben Savoyai Lajos Amadét profinak neveztem a tekintetben, hogy „Egyrészről kiváló hegymászó volt, másrészről alapos és gyakorlott expedíciószervező. E két tulajdonságának köszönhetően minden expedíciójából anélkül tudta a maximumot kihozni, hogy belement volna túlzott veszélyekbe.”. Scott expedíciójának drámai végét meggyőződésem szerint elsősorban a hiányos kockázatelemzés és a tervezetlenség okozta. Ő Savoyaival ellentétben olyan kockázatokat is vállalt, amely végül a drámai véget eredményezte. Scott nem kalkulált előre hibákkal, rossz időjárással pedig ezek mindegyike nagy valószínűséggel bekövetkező kockázat volt.

Március közepére tervezte a visszaérkezést, ami az Antarktiszon már extrém hidegnek számít, így kalkulálni lehetett volna vele. Rosszul választotta meg az expedíciót támogató állatokat is, amelyek így ideje korán elpusztultak, ezért az embereknek kellett a szánokat húzni, amely erős és nem kalkulált megterhelést okozott a szervezetnek. A későbbi Scottékat kereső expedíció által talált bizonyítékok és a naplófeljegyzések alapján, valószínűsíthető az is, hogy nem volt megfelelő a felszerelésük, elégtelen volt a táplálkozásuk és a folyadékbevitelük, amely pedig jobb tervezéssel mind kiküszöbölhető lett volna. A rossz táplálkozás eredményeként skorbut betegséget is kaptak, amely az elégtelen C-vitamin bevitelből fakadt. A betegség vezető tünetei a fáradékonyság, a gyengeség, az étvágytalanság és a súlyvesztés.

Mozgókép-felvétel a hajóról

Egy héttel a partraszállás után

Eredendően 4 embert választottak a bázisról induló sarki expedícióra, de végül 5-en indultak el. Scott, Edward Wilson, Edgar Evans, Lawrence Oates és Henry Bowers. 1912. január 17.-én érik el a sarkot, de komoly csalódást okoz az Amundsen által ott hagyott zászló és a tény, hogy megelőzték őket. Visszaindulnak, de váratlan nehézségekbe ütköznek, amely eredményeként meghal Edgar Evans, majd később Lawrence Oates is. 1912. március 29.-ei az utolsó naplóbejegyzés. Scott, Wilson és Bowers s odaveszik körülbelül 1 napi távolságban a biztonságot és túlélést jelentő depótól A sátrat a három holttesttel fél évvel később a keresésükre indult expedíció találja meg Atkinson vezetésével.

Délsarki jéghegy

Edward R. G. R. Evans

A „Scott utolsó útja” című MFTK kötet egy drámai végű expedíció izgalmas leírása, mely gerincét Scott naplója adja. A könyvben azonban nem csak Scott naplója található, hanem útitársai egyéb feljegyzései is. A mű olvasása során kirajzolódik több tényező is, amely a drámai végett jelentette, és érződik Scott naplójegyzeteiből az a rendkívüli csalódottság, amely abból fakadt, hogy megelőzte őket Roald Amundsen. Egyes feltevések szerint a „vereségből” fakadó pszichés állapot is hozzájárult az expedíció kudarcához. Robert Falcon Scott és társai bár kudarcot szenvedtek a brit közvélemény azonban hősként tisztelte. Könyvek, festmények és filmek sokasága dolgozta fel a Terra-Nova expedíció történetét, amely tovább növelte Scotték ismertségét. Bár Amundsen ért először a sarkra, de Scott és társai is örökre beírták a nevüket a sarkkutatások történelmébe. A Magyar Földrajzi Társaság sorozatának utolsó képes borítóval megjelent műve e történetet dolgozza fel, különösen olvasmányos formában.

Jégbarlang – A távolban a Tent-sziget

A Caste Berg

Az ELBIDA projekt rövid időre most elbúcsúzik, mert a szerkesztő szabadságra megy, de jövő hétvégén folytatódik tovább az antik útleírások bemutatása. Bár a képes borítóval megjelent kötetek elfogytak a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban, de maga a sorozat és annak a bemutatása folytatódik tovább. Következő az ELBIDA projektben bemutatott már sorozatkötéses MFTK kötet, Merlin Moore Taylor „A Kannibálok földjén” című műve lesz.