A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat harmadik kötete a Chun Károly által írott „Mély tengerek világa” című mű. A könyv 1902-ben jelent meg Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) cs. és kir. udvari könyvkereskedés kiadásában 278 oldal terjedelemben. A művet Dr. Szilády Zoltán a Bethlen kollégium tanára dolgozta át és fordította le magyarra. Ismét egy csodás képes borítójú MFTK kötet az ELBIDA projektben, amely illusztrációi (melyből 73 darab található) és térképei lenyűgözőek. Különleges fotók láthatók magáról az expedícióról, valamint számos tudományos alaposságú rajz is fellelhető a kötetben. A rajzok előtt többször zsírpapír szerű vékony előtét lap van a kötetbe fűzve, amelyen a képeken látható állatok megnevezése olvasható. Az érdeklődő mikor megcsodálta az illusztrációkat, ha ráhajtja e vékony hártyalapot a képre, akkor megtudhatja melyik állat pontosan milyen fajhoz is tartozik. Más kötetben ezzel a megoldással nem találkoztam még.
A könyv egy izgalmas 1898-1899-ben lezajlott német mélytengeri kutatóutat mutat be. A Valdivia expedíció kezdeményezője és tudományos igazgatója a szerző Chun Károly, pontosabban Carl Chun volt.
 |
| Képes borítójú kötet (MFTK) |
Carl Chun német tengeri biológus 1852. október 1.-én született Höchtsben. Tanulmányait a göttingeni és a lipcsei egyetemen végezi, majd 1875-ben doktorál. Kutatási területe elsősorban a mélytengerek állatvilága volt. Saját maga által fejlesztett hálóival zsákmányolta a kutatásai tárgyát képező élőlényeket. Elsősorban Korzika, Dalmácia és a Kanári szigetek környékén vizsgálódik. 1878-tól a lipcsei egyetem tanára, majd 1883-ban a königsbergi egyetem professzora lesz. Szabadságait a Földközi tengeren tölti és folyamatosan tökéletesíti halászati módszereit. A nagy álma egy komoly tengeri expedíció, amely során a mélytengerek élővilágát kutathatja. 1897-ben bemutatja tervét német természettudósok előtt, aminek köszönhetően sikerül támogatást szereznie a tervezett expedíciójához. Sikeres szervezést követően 1898. július 31.-én a Valdivia gőzős fedélzetén elindul az első nagyszabású német mélytengeri expedíció. 1899-ben a kutatóútról visszatérve tudóstársaival kezdték el feldolgozni a tudományos eredményeket. Chun a lábasfejűek és a planktonok specialistája volt így az erről szóló tudományos részt ő írta meg. Az expedíció által beszerzett „tudományos zsákmány” olyan méretű volt, hogy feldolgozása 1940-ig tartott és összesen 24 kötetet tett ki. 1905-ben a Bajor Tudományos Akadémia levelező tagjává választják. 1914. április 14.-én halt meg Lipcsében 62 éves korában. Élete nagy expedíciójának teljes tudományos feldolgozását már nem érhette meg, de haláláig a sorozat szerkesztője volt.
 |
| A Nyugotafrikai part áramlásai |
 |
| Cápafogás |
A „Mély tengerek világa” című mű a kalandos Valdivia expedíciót mutatja be, amely során a tudósok a Valdivia gőzős fedélzetén összesen 32000 tengeri mérföldet tettek meg.
Az kutatóút méretének megértéséhez pár érdekes tény és adat. Az expedíció költsége 300.000 márka volt. A hajó 94 méter hosszú és 11 méter széles, legénysége a kapitánnyal együtt összesen 43 fő. Az expedíció vezetője és egyik zoológusa Carl Chun volt, rajta kívül botanikus, vegyész, oceanográfus, bakteriológus, rajzoló és fényképész, preparátor és egy orvos alkotta a tudományos csapatot. 8000 liter 96%-os alkoholt, 500 liter formalint és egy jég gépet is vittek magukkal a zsákmány tartósítására. A felszerelés talán legérdekesebb részei a hálók vontatására szolgáló csörlők és sodronydobok voltak. Az egyiken egy 10000 méteres és 8165 kg terhelést elbíró drótkötél volt (egy 6000 méter hosszú 10mm-es és egy 4000 méter hosszú 12 mm-es részből összeillesztve), míg a hajó orrában a másik csörlőn, egy 7000 méter hosszú vékonyabb drótkötél volt, amivel a planktonhálót eresztették a mélybe. A felszerelés fontos része volt a kor csúcstechnikáját képviselő Siemens elektromos hőmérő, amely akár 750 méter mélységbe is leengedhető volt méréseket végezni.
 |
| Távcsőszemű mélyszintlakó tengeri halak |
 |
| Mélyszintlakó tengeri halak |
 |
| Mélyszini és fenéklakó tengeri rákok |
Részlet a könyvből:
„Elsőnek két öreg ember közelített felénk s barátságos kézszorítással üdvözöltek. Önként eszünkbe jutott Lessing-nek egy mondása: „Semmi sem erkölcsösebb és illemesebb, mint a puszta természet”. Vídáman, elfogultság nélkül jöttek felénk a vén meztelenek, hogy meghívjanak falujokba. A többi benszülöttek azalatt – nem annyira szégyenkezésből, mint inkább hiúságból felöltözködtek. Szarongokat, úszónadrágokat, zekéket öltöttek fel, s csak a gyermekek maradtak pőrén, derék-kötő szalagjuk végét karuk köré csavarva.
 |
| Itu Nikobár-falu Nankauri szigetén |
A legtöbb utazó nagyon csúnya embereknek mondja a nikobáriakat. Ezt éppen nem mondhatjuk, de annyi bizonyos, hogy az öregebbek szája a folytonos bétel-rágástól csúnyán eltorzult. Ajkaik felduzzadtak; fogaik előre-állók s e miatt nehezen barátkozunk meg egyébként érdekes arcvonásaikkal s erőteljes termetükkel. A fiatalok közt láttunk egy majdnem csinosnak mondhatót is, s általán kellemes alakok. Nem nagyon idegenkedtek attól, hogy őket lefényképezzük.
 |
| Felcicomázott menyasszony Fort de Kockban |
Bőrük színe sötétebb, mint a malájoké; az imént említett parti halászok majdnem olyan vörös-barnák voltak, mint az északamerikai indiánusok. Átlag 1.6 m. magasak. Állkapcsaik előre-állók; orruk lapos, szájuk széles, vastag. Szemük nem ferde; a felső pilla fölött bőrredő keletkezett. Tarkójuk kissé lapos; ezt a laposságot állítólag mesterségesen idézik elő a gyermekeken. Dús, fekete, hosszú hajuk van; egyiké hullámosabb, a másiké simább. Némelyik közepén szétválasztja és olajozza; a gyermekekét rendesen kurtára nyírják. Szakálla egyiköknek sem nőtt.
 |
| Rizs-csűr Padang-Padjangban |
Erőteljes izmaikon kiülő erek futnak le. Kifúrt fülükbe bambusz-botocskákat dugnak; oda rakták a tőlünk kapott cigarettákat is. Bőrüket nem tetoválják. Ékszereik ezüstgyűrűk és karperecek. Beszédjükben feltűntek a hörgő hangok. Eleinte sehol sem láttunk asszony-népet; odafenn guggoltak a kunyhókban és nem mertek a fényképező készülék elé állani. Hanem azután, egynehány mégis előbújt s valóban megleptek ékes ruhájokkal. A vénebbek nagyon csúnyák voltak, de a fiataloknak kókusz-olajos haja s kendőkkel, tarka, piros ruhákkal fedett alakja épen nem volt visszataszító.”
 |
| 1898 december 4-én látott jéghegy |
Chun Károly „Mély tengerek világa” című műve eredetileg német nyelven jelent meg „Aus den Tiefen des Weltmeeres, Schilderungen von der Deutschen Tiefsee-Expedition” címmel. Dr. Szilády Zoltán volt aki a magyar olvasók részére átdolgozta. A kötet első lapján Dr. Szilády jelzi, hogy a könyv „Tartalma a tudományos eredmények szempontjából hiány nélkül azonos az eredetiével; de formája szerint nem kiszemelt részletek összeállított fordítása, hanem önállóan fogalmazott szöveg, melyet a magyar közönség ízléséhez, tájékozottságához és gondolkodásához a lehetőségig alkalmazni igyekezett”. A Valdivia expedíció melyről a harmadik MFTK kötet szól, mai szemmel is óriási vállalkozás nemhogy 1898-1899-ben. Tudományos eredményeit tekintve is egészen kivételes, hogy a megtett 32.000 km során mennyi új ismeretre tettek szert a mélytengeri élővilág és az óceánok fenékviszonyai és áramlásai kapcsán. Számtalan új fajt fedeztek fel, amellyel jelentősen csökkentették az addig ismeretlen mélytengeri állatfajok sorát. Méréseiknek köszönhetően megtalálták az Atlanti-óceán egyenlítőn túli akkor ismert legmélyebb pontját, mely 5695 méter. Az expedíció sikere nagyban köszönhető volt annak, hogy Chun Károly több a mélytengeri halászathoz és mintavételhez szükséges eszközt fejlesztett a kutatóutat megelőzően.
 |
| A Gazelle-öböl pingvin-telepe |
 |
| 1898 december 7-én látott jéghegy |
A kötet a mélytengeri állatvilág bemutatása mellett egy igazi kalandos expedíció útleírása is. Útjuk során bejárták az északi és déli Atlanti-óceánt, a déli Jeges-tengert és az Indiai-óceánt. Mindeközben számtalan szigeten és országban kötnek ki, ismernek meg különböző népeket és azok életét. A szerző mindezekről beszámol művében, így még színesebbé és teljesebbé teszi azt. A „Mély tengerek világa” című kötet kifejezetten élvezetes olvasmány, amely részletesen mutatja be a monumentális expedíció történetét. Az ELBIDA projekt bátran ajánlja a kötetet mindazoknak, akik gyermekkorukban nagy kalandokról fantáziáltak, szeretik a tengerek különleges világát vagy éppen érdekli őket ismeretlen vidékek, ismeretlen népeinek megismerése.