Borghese herceg útja
Luigi Barzini a „Pekingtől-Párisig Automobilon” című művében a francia Le Matin újság által szervezett és 1907-ben rendezett Pekingtől Párizsig tartó kalandos autóverseny történéseit meséli el. Barzini a versenyt személyesen végigkísérte és az itt szerzett élményeiből írta meg művét. A könyv nagy sikert aratott az olvasok körében ezért hamarosan 11 nyelvre fordították le, köztük magyarra is. A szerző azon túl, hogy elmeséli a kezdetben barátságosnak induló, majd később igazi küzdelmet hozó verseny történéseit, egy klasszikus útleírást is készített a Peking-Párizs útvonalról. Budapesten 1908-ban jelent meg a Singer és Wolfner kiadásában. A 470 oldalas könyvben 112 kép, 12 melléklet és 1 térkép is található.
Luigi Barzini olasz újságíró, haditudósító, fasiszta politikus 1874-ben született Orvietoban. 1898-ban egy kisebb olasz újságnál kezdett dolgozni, de tehetségét hamar felismerték, így rövidesen a Corriera della Sera a kor egyik legrangosabb olasz újságjához került. 1900-ban a lap kínai haditudósítója lett, ahonnan első kézből küldött beszámolókat a Boxer lázadásról. 1904-1905-ben a japán-orosz háborút kíséri végig tudosítóként, majd 1907-ben részt vesz a Peking-Párizs autóversenyen, amelyről nagysikerű könyvet ír.
 |
| Az Itala és Ettore a pekingi olasz követség udvarán |
Az I. világháborúban az olasz hadsereg hivatalos haditudósítója. A háború után 1920-ban elhagyja a Corriera della Sera újságot és Amerikába utazik. Olaszországba visszatérve az Il Mattiono olasz napilap igazgatója lesz.
 |
| Átkelés az Iro folyón |
 |
| Szibériában |
Barzini 1925-ben aláírja a fasiszta értelmiségiek kiálltványát és közel kerül Benito Mussolinihez. Több politikai tisztséget is betölt, ugyanakkor továbbra is dolgozik az Il Popolo d’Italia fasiszta újságnál. Jelen van tudosítóként a spanyol polgárháborúnál és az orosz inváziónál is.
 |
| Észak-Mongólia mocsaras sikságán |
 |
| Az Itala a kjachtai uton megreked |
1947-ben halt meg 73 éves korában. Egyetlen fia ifj. Luigi Barzini szintén ismert és elismert újságíró.
 |
| Ettore munkában |
 |
| Akadály a taigában |
A francia Le Matin újság által a csökkenő olvasottság felturbózása céljából szervezett autóversenyre 62 versenyző jelentkezett. A Kínába érkezésre ez a szám jelentősen lecsökkent. 4 autó és egy tricar (3 kerekű autó) 11 versenyzővel vágott neki a kalandos versenynek. Borgese herceg egy 45 lóerős olasz gyártmányú Itala típusú autóval, Charles Godard egy 15 lóerős holland Spykerrel, Auguste Pons üzletember egy 6 lóerős háromkerekű Contallal, míg Collignon és Cormier mindketten egy-egy 10 lóerős francia De Dion Bouton típusú kocsival indultak a Pekingi rajtnál 1907. június 10.-én. A szervező Le Matin újság tudósítója a holland Spyker autóval utazott.
 |
| Mocsaras vidéken Sao-huai-huen falu mellett |
 |
| A kínai hegységek közt |
A verseny célja a Le Matin lapszámnövelésén túl az volt, hogy bebizonyítsák az autó gyorsabb mint a ló. Az út hossza 15.000 km volt mely az alábbi útvonalon haladt:
Peking-Kalgan-Udde-Urga-Verche-Udinszk-Irkuczk-Krasznojarszk-Tomszk-Omszk-Isim-Perm-Kazán-Moszkva-Nowgorod-Pétervár-Kowno-Berlin-Liéges-Páris
 |
| Egy szibériai faluban |
 |
| A gép Tomszk közelében besüpped |
A verseny számtalan kihívással és kalanddal volt tűzdelve. Átkeltek a Bajkál tavon, keresztül a Gobi sivatagon és az Ural-hegységen, végigautózták a Szibériai síkságot és a Sztyeppét, útközben pedig több mint 30 folyón és számtalan mocsaras vidéken át vezetett az út Párizsig. Balesetek, műszaki hibák és egyéb nehézségek tovább fokozták a rendkívüli út nehézségeit. A verseny során néha nem volt járható út, így nem egyszer a vasúti sínen haladtak a versenyzők és volt, hogy autójukkal vágták keresztül magukat az addig autóval járatlan vidéken. Minden nehézség ellenére végül az Itala versenyautó Borgese herceg és szerelője Ettore Guizzardi vezetésével 1907. augusztus 10.-én (62 nap alatt) elsőként ért Párizsba, és ezzel megnyerte a különleges versenyt. Collignon, Godard és Cormier három héttel később értek Párizsba, míg a tricarral induló Auguste Pons és szerelője Foucault, a Góbi sivatagi átkelésnél homokfogságba került, így a versenyt nem tudták befejezni, sőt éppen hogy csak sikerült megmenekülniük a szomjhaláltól. A versenygyőzelmet Borgese herceg gondos szerelőjének és az Itala erős motorjának köszönhette. Fölényét jól tükrözi, hogy három hetes előnye úgy is megmaradt, hogy az út során még egy bálon is részt vett Szentpéterváron.
 |
| Az Itala utolsó besüppedése |
 |
| Az Iro egy mellékfolyóján keresztül |
Borghese herceg teljes nevén Luigi Marcantonio Francesco Rodolfo Scipione Borghese herceg a komoly történelmi múlttal rendelkező Siennai származású Borghese nemesi család tagja egy olasz nagyiparos, politikus, felfedező, hegymászó és autóversenyző volt. A család már 1450-től szerepet játszott az olasz történelemben. A XVII. században Rómában telepedtek le, majd Camillo herceget a család egyik tagját pápává választották. V. Pál pápa 1605-1621-ig tartó regnálásával, megalapozta a Borghese család jövőjét. Fivére fiának hercegséget adományozott valamin 200.000 arany évi jövedelmet biztosított neki. Scirpione Borghese 1871. február 11.-én a Pisa melletti Migliarino várkastélyban született. Apja Paolo herceg, anyja Nagy-Apponyi Ilona grófnő volt. Borghese herceg az Albano Laziale kerületben olasz parlamenti képviselő volt, valamint a párt „Spettarore” című újságjának társszerkesztője. Képviselői mandátumáról a Peking-Párizs versenyen való indulás miatt lemondott. Borghese herceg a korabeli beszámolók alapján egy hideg, nyugodt, mértékletes és nagy önuralommal rendelkező magas nemesember volt. 1895-ben feleségül vette De Ferrari Anna Mária hercegnőt és házasságukból két leánygyermeke született. Borghese herceg a Peking-Párizs versenyt megelőzően is ismert kalandor volt. Több jelentős utazást tett az 1900-as évek elején többek között Ázsiába és Kínába is. Utazásairól könyvet írt, amelyek nagy sikert arattak. Kalandor énje mellett Borghese herceg igazi olasz volt, aki hazafiként részt vett és harcolt is az I. világháborúban. 1927. október 18.-án 56 évesen halt meg Firenzében.
 |
| Indulás Vladímirből Moszkvába |
Részlet a könyvből:
„- Előre! Lassan!
Az automobil ráment a padlózatra, mely megingott, egy kissé recseget s meghajlott a gépünk alatt, mint ez annyi hídon megtörtént már velünk. Nem ijedtünk meg valami nagyon. De az ember ily átmeneteknél mindig érzi az idegek sajátos feszültségét, figyel, konczentrálja magát, éberen követi a gép haladását, beleadja minden gondolatát, mintha az anyagba beleöntené az észnek minden energiáját, hogy előresegítse, föntartsa, irányozza az akarat feszültségével. Nem emlékszem, hogy ily helyzetekben valaha egy hangot is ejtettünk volna.
 |
| A hiddal leszakadt automobil kiszabadítása |
Az automobil előrésze már túlhaladt a híd felén s már a füves túlsó parthoz közeledtünk. Úgy látszik, hogy elmúlt minden veszedelem. Egyszerre csak rémületes recscsenést hallottunk. A padló deszkája engedett a hátulsó rész súlya alatt, szétmállott, a híd megnyílt s leszakadt. Ebben a romlásban úgy éreztük egy pillanatra, hogy nagy kataklizma szakad ránk.
 |
| A hídről való leszakadás után |
A motor elhallgatott. A gép abban a pillanatban hogy megállt, súlyos mozdulattal hátradőlt s gyomrával a megmaradt padlózathoz vágódott. Azután egy folytatólagos mozgással, melyet időnk sem volt megérteni, mellső kerekeit fölemelte a levegőben, míg a hátulsókkal lesülyedt s mintha valami óriási mérleg billent volna föl, függőleges helyzetbe került. Fenékig belemerültünk a patakba s mind a hárman belefordultunk az összetört, korhadt gerendák irtózatos khaoszába. A gép még akkor sem állt, mikor elmerült a patak vizében. Egyre forgott, míg egy gerenda meg nem állította. A kocsi kerekei fölfelé álltak, háta a talaj felé, fölötte gerendadarabokkal s pozdorjává tört deszkákkal. Mindez pár másodpercz műve volt. Az automobil oly lassan, mint egy viziló, halálugrást tett hátrafelé.”
 |
| Az Italát kimentik |
A „Pekingtől-Párisig Automobilon” című könyv egy nagyszerű kaland, izgalmas leírása. Borghese herceg és autója az Itala lenyűgöző teljesítményt nyújtott saját korában. A könyv megírásával Luigi Barzini pedig megőrizte ezt a kalandot az utókor számára is.
 |
| Besüppedve Tomszk és Kolivan között |
 |
| Egy telega-készitő által hét óra alatt csinált új kerék |
Zárásként egy kis érdekesség az 1908-ban megjelent könyvből. A korabeli könyvekben többször találhatunk az adott kiadó egyéb kiadványaira illetve azok árára és beszerezhetőségére vonatkozó tájékoztatókat, amolyan korabeli reklámokat, de sokkal tényszerűbbeket, mint napjainkban. Ezek kevésbé akartak az érzelmeinkre hatni, inkább tényszerű tájékoztatásról szóltak. A „Pekingtől-Párisig automobilon” című könyvben azonban már megjelenek az „igazi” reklámok. Az egyikkel “automobil” ruházatot, míg a másikkal a Dunlop pneumatikot kívánják népszerűsíteni. A ruházati reklám nem túl bőbeszédű, míg a Dunlop pneumatik reklámszövege egyszerre zseniális és megmosolyogtató.
Az alábbiakban a teljes reklám olvasható, mellette a magyarországi vezérképviselet és elérhetőségei, hátha valaki be kíván szerezni automobiljára egy garnitúra DUNLOP pneumatikot 🙂
„A legmerészebb és legcsodálatraméltóbb vállalkozások egyike volt az a távverseny, melyet a „ Le Matin” rendezésében Pekingtől Párisig néhány kalandvágyó és merész automobilista véghezvitt. Utópiának tetszett e vakmerő idea, mikor az automobilokat Francziaországból Kinába vitték, onnan indultak el, hogy a legnagyobb nehézségekkel és akadályokkal küzdve oly utazást tegyenek meg, melyhez képest Captain Barnaby klasszikus „Ride to Khiva”-ja puszta gyermekjáték. Négy kocsi és egy motorkerékpár – tricar indult el, hogy hihetetlen küzdelmek és fáradalmak árán elsőnek Borghese herczeg érkezzen meg 40 lóerős kocsiján, követve egy 14-18 lóerős Spykertől; de ezeket erősen árnyékba helyezi azon fenomenális produkczió, melyet a másik két kocsi vitt véghez. Két, csak tiz lóerős, de Dion-kocsi sikeresen tette meg az utat s azokon az igazán miserablis utakon első pneumatikájukat egyáltalán nem cserélték, a hátsókat pedig csak egyszer. Ez a pneumatik a DUNLOP volt. Collignon és Cormier, a két Dion-kocsi vezetője oda nyilatkozott, hogy sohasem hitték volna el, hogy pneumatik ennyit elbirjon és alig hiszik, hogy más pneu, mint a Dunlop ezt csak felényire is kitartott volna.”
Magyarországi vezérképviselet: VAS GÉZA és FIA Budapest VI. Liszt Ferencz-tér 6.
Sürgönyczim: Dunlop Távbeszélő 65 – 43 (mellékállomással)