dr. Sebők Imre saját fantasztikus 53.000 km-es föld körüli utazását írja le az „Öt világrészen keresztül” című művében. Az út 1905. június 15.-én kezdődik és öt és fél hónapig tart. Fiuméből (akkor még magyar kikötőváros) indulva, folyamatosan nyugatra tartva teszi meg útját. Az út során érinti Algériát és Marokkót, átszeli az észak-amerikai földrészt New Yorktól a nagy tavak és Denver érintésével egészen San Franciscóig. Hawaii érintésével érkezik Japánba, majd Kína és a Fülöp szigetek után Szingapúr és Calcutta következik. Eljut a Himalája lábához, majd Ceylonba és Bombaiba érkezik. Aden érintésével a Szuezi csatornán keresztül tér vissza kiinduló állomásához, Fiuméhez.
dr. Sebők neve nem utoljára olvasható az ELBIDA projektben. A szerző termékeny írói pályája során három útleírása is megjelent, melyből kettőt szerzőként, míg a harmadikat társszerzőként jegyez.
Jelen bejegyzésben bemutatott műve eredetileg 1906-ban Budapesten jelent meg. A könyv több kiadást is megért. A blogban látható kötet az 1911-ben Budapesten a Szent István Társulat kiadásában megjelent második átdolgozott kiadás. A kötet 516 oldalon, számos fényképpel és egy az utazás útvonalát mutató színes térképpel jelent meg.
 |
| A magyar kikötővárosban |
 |
| Személyszállító gőzös a szuezi csatornában |
 |
| Útban az oázis felé |
Sebők Imre író, hittanár 1878. január 1.-én született Budapesten. Piarista gimnáziumban érettségizett Budapesten, majd teológiát 1898-ban Esztergomban végezte. 1898-1903 között hitoktatóként dolgozik, eközben 1900-ban pappá szentelik. 1902-ben doktori címet szerez Rómában teológiából. 1903-ban középiskolai földrajz-természetrajz szakos tanári oklevelet szerez. 1907-ben a Rákóczi Kollégium és a II. kerületi Érseki Főgimnázium igazgatója. A I. világháború idején tábori lelkészként tevékenykedik. 1915-től egészen haláláig az esztergomi Tanítóképző igazgatója. Többször járt Amerikában és a Magyar Földrajzi Társaság megbízásából beutazza Japánt, Mandzsúriát, Mongóliát, Dél-Oroszországot és a Krím félszigetet a magyarok Ázsiai nyomait kutatva. Budapesten 1917. december 5.-én halt meg 39 évesen.
 |
| Éhínség idején |
 |
| Parszi iskola |
 |
| Yellowstone felé |
Részlet a könyvből:
„Istennek hála, a munka nem volt hiába való. Az, akinek szánva volt, az ifjúság elolvasta, megértette és megszerette ezt a könyvet. El is fogyott az első kiadás elég hamarosan. Ami még megvan belőle, az ott van az iskolai könyvtárak polczain, nem valami nagyszerű állapotban: szinehagyott táblákban, szétesve, diák nyelven <salátakiadásban>, sok ujjlenyomattal, ami az iró számára mind csupa szépség számba megy és többet mond minden borzasmájú kritikusok minden szavánál. Mivel azonban még mindig akadtak, akik olvasni szerették volna ezt a könyvet, nem volt mit tenni mást, szárnyaira kellett azt bocsájtani mégegyszer. Persze, azóta egybenmásba fordult a világ; a japán tenger vizein, ahol akkoriban lerakott aknák között járt a hajónk, most békességes kereskedő gőzösök játnak – a szépséges Messina mincsen többé, sőt a szegény Slavonia, a néhai hatalmas, oceánjáró gőzös is szomorú ronccsá szakadt szét azóta az Azórok sziklapartjain és oda lenn nyugszik az Oceán fenekén. Egynémely dolgot tehát újra kellett írni, de nagyjából régi a könyv és a régi szeretettel ajánlja azt az ő olvasóinak, a magyar keresztény fiatalságnak. Budapesten, 1911 pünkösdvasárnapján a szerző.”
 |
| Beoltás a pestis ellen Bombayban |
 |
| Kigyótánczoltatók |
„ A piráták néha még a nagy gőzösöket is megpróbálták hatalmukba keríteni, ha nem egyenes támadással, hát úgy, hogy tömegesen fölszálltak reá és fegyvert rejtettek a ruhájuk alatt; alkalmas helyen azután megrohanták a legénységet, kifosztották és lemészárolták az utasokat és hatalmukba kerítették a hajót. Persze azután jaj volt annak a kalózbandának, amelyik angol vagy kinai hivatalos kezekbe került! Még jobban járt, ha az angol fogta el; az csak fölakasztotta valamennyit, de a kinai, az előbb iszonyúan megkínozta őket. Hogy hogyan expendiál a másvilágra a kinai hóhér, azt minden leírásnál borzalmasabban mondja el a túlsó fénykép, ami a kantoni vesztőhelyről – egy üres telekről – való.
 |
| A kantoni vesztőhelyről |
Nem vágja le egyszerre az elitéltnek a fejét, hanem először a tagjait, lassan, egyenként, hogy a páciens hozzászokjék; fölhasítja a törzsét és csak a végén nyiszálja le a fejét. Mielőtt elkezdené ezt a borzalmas munkát, először fejbeüti az áldozatot a kése nyelével, hogy elkábuljon és az elitélt családja ezt használhatja föl arra, hogy a kivégzendő elkerülje a kínzást: ha meg van vesztegetve a hóhér, mindjárt ekkor olyan ütést mér emberére, hogy az egyszerre belehal és a többit már csak a holttesten végzi.”
 |
| Bhutan-i kuli |
 |
| A Mount Everest |
 |
| A New-York Central pályaházában |
Az “Öt világrészen keresztül” egy különlegesen izgalmas utazás írott emléke. A kötet olvasása közben az olvasó is egy kicsit részese lehet dr. Sebők Imre földkerülő utazásának. Az élményt tovább fokozza a könyvben található számtalan különleges fotó és illusztráció. Csodás útleírás így a szerző további műveivel hamarosan ismét találkozni fogunk az ELBIDA projektben.