A Khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása

Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utazása alatt (1877-1880) szerzett tapasztalatai alapján és a meglevő irodalom fölhasználásával

A blogban most következő mű egy igazi monumentális alkotás. A wikiszótár szerint a monumentális szó jelentése átvitt értelemben egy olyan lenyűgöző hatású alkotás vagy mű, amely mondanivalójának fontosságával, terjedelmével, nagyságával felemelő érzést vagy csodálatot kelt. Lóczy Lajos „A Khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása” című művére azt gondolom, semmiképpen nem túlzó ez a jelző. Lexikonnyi mérete és több mint kettő kilogrammos súlya miatt, azonnal megakad az ember szeme rajta és egyből látszik nem egy átlagos alkotásról van szó. A szerző Lóczy Lajos tagja volt gróf Széchenyi Béla kelet ázsiai tudományos expedíciójának, mely 1877-ben indult és közel három évig tartott. Ennek a kutatóútnak az eredményei és tapasztalatai alapján készítette el jelen kötetet a szerző, amely az egyik legkomolyabb tudományos munka a mai napig a térségről. A mű 1886-ban jelent meg Budapesten, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat kiadásában, összesen 884 oldal terjedelemben. A kötetben 200 rajz és 1 térkép található. A rajzok közül 70 eredeti, a többi pedig más forrásból származó, például található köztük Hopp Ferenc föld körüli útján készült fotók alapján készített rajzok is. Lóczy Lajosról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben a „A mennyei birodalomnak története” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem és ott az elolvasható.

Részlet a könyvből:

„A Han folyó vizében sok a hal, és a halászatnak sokféle neme dívik itt is; de e folyó halai távolról sem oly ízletesek mint a Jang-cze-kiang-éi. A halászatban a khinaiakkal még egy halász sas is versenyez, míg a-házak körül lakmározó madarakra egy kánya és egy sólyom vadászgat. Nagyon meglepő a madarak szelídsége: veréb, szarka, varjú nem fél az embertől ; a verebek hajónk fedélzetén egy lépésnyire tőlünk szedegették föl a morzsát, a szarka, varjú még a lakosságnál is nagyobb kíváncsisággal nézeget bennünket és ha feléjök tartottunk, nem repült fel, hanem csak félreugrott az útból; a vadkacsák pedig, ha egy közéjök dobott kővel fölzavartuk őket, ötven lépésnyire ismét leszálltak a vízre.

Hongkong képe

A Kuen-lun hegység a Kara-kas völgyéből Khotentól délre

A Czó-Gyagár sóstó Rupsu-ban, Ny. Tibetben

Hu-pé lakossága árvíz és éhség gyötörte nép volt, midőn átutaztunk e tartományon; a lapályon az árvíz pusztította el a hajlékokat, a hegyek közt a szárazság rontotta el a termést. Ott, hol a Pai-ho a Han-kiang-ba ömlik, nemcsak a lősz nyúlik le a Hu-pé-i lapályra, hanem vele északi Khinának minden klimatológiai és tájképi sajátsága is. A legtermékenyebb talajra néha egész nyáron nem hull eső és ilyenkor az árvíztől elborított térségek közelében kiaszik a vetés. Fan-csöng és La-ho-kou közt az 1877—78-ki ínség nagy embersarczot vett a lakosságból; daczára a könyöradományoknak, melyekben a khinai kormány és az idegenek áldozatkészsége részeltette a nyomorgókat, igen sokan haltak el éhhalállal. FANTOZATI a La-ho-kou-i olasz misszionárius rémítő képeket ecsetelt nekünk azokból, a jelenetekből, melyeknek szemtanuja volt, midőn a segélyt szétosztotta. Csupán ő 60,000 frankot osztott szét és meggyőződött, hogy az emberek saját gyermekeiket főzték meg és még gyakrabban látta, midőn televény földet faltak. Midőn mi utaztunk át, az éhség megszűnt volt, a tarlórépa, mely igen jól termett, olcsó élelemmel látta el az elszegényedett népet. De minő nyomorult táplálók volt ez! Alig lágyult meg a szeletekre vágott répa a bogrács forró vizében, már is hozzá láttak az emberek az evéshez; só, paprika volt mellé a fűszer, s a ki egy kevés rizseczetbe mártotta a sovány eledelt, annak arczán tükröződött a megelégedés. Fan-csöng fölött a sok fehérbe öltözött gyászoló is mutatta, hogy alig állotta ki család az ínséget halottak nélkül; de a sok menyegző, melyek körmeneteit az úton láttuk, ismét élénken bizonyította, hogy az éhség elmult és a népesedési mozgalmak a veszteségeket az emberekben nemsokára pótolni fogják.

A Gobi sivatag

A Cse-tó-sán Ta-czien-lu vidékén

Az Altáj; a Csingadutui völgye

Hu-pé lakossága a hegyek között szelid, békés indulatú és tiszteletteljesen viselkedik az idegen iránt; nem úgy a lapály népe. Valahányszor partra szállottunk, sűrű néptömeg vett körül bennünket, a csőcselék nem elégedett meg a «jang-kvei-ezü» kiáltással, hanem sárral, kővel dobált; főleg a nagyobb helyeken voltunk kitéve bántalmazásnak; a lakosság viselete nyilván mutatta, hogy nem csupán a gúnyolódó kíváncsiság, hanem megrögzött gyűlölet ösztönözte ellenünk a csőcseléket; felnőtt emberek unszolták a gyerkőczöket, hogy bennünket dobáljanak és kutyáikat uszítgatták reánk.

A Jung-lo császár sírjához vezető kő-alakok alkotta sorfal

Peking egy utczája

Lámák szertartás közben egy Dardsilingi templom előtt

SZÉCHENYI expedicziója egész hosszában végig utazta Hu-pé-t, Hankou-ból egész a Hsziao- (Szie)-ho vizéig, melyen, közel a Han-kiang-gal való egyesüléshez, Ho-nan területére léptünk. 33 nap alatt jutottunk el khinai hajókon, melyeken az egész forgalom halad; a Han-kiang mentén Han-csung-fu felé a Hsziao-ho vizén Hszi-ngan-fü-nak tart a főút; Fancsing közelében pedig a Pai-ho folyó egy ÉÉK.-nek tartó vízi út, melynek legfelső állomásától a birodalom fővárosa felé szekérút visz. A Pai-ho mentén nemcsak a lősz, hanem az északi lőszvidékek főközlekedési eszközei, a szekerek is lejönnek a Han mellékére; Fan-csöng és La-ho-kou-ból Honan-ba már szekerekkel is történik az áruk szállítása. A Han mellékén láttam először khinai szekeret. Idomtalan kétkerekű taligák voltak ezek, melyek kerekei vastag deszkákból valának összetákolva és a tengelylyel úgy megerősítve, mint a vasúti kocsiké.

A nagy fal Hopp urral az előtérben

A Hoangho hídja Lan-csou-fu-nál

Hu-pé-nek azon részét, mely a Jang-cze-kiang déli partján Szü-csuan határától van bekerítve, európaiak még nem látogatták meg. Ennek teaültetvényei látják el Han-kou-t teával. A Jang-cze-kiang mentén I-csangfu fölött fekszik a nagy folyó legregényesebb része. Hu-pé terü letén az örvénylő folyó szűk szorosokon rohan, melyeken át a khinai dsunkák folytonos veszélylyel haladnak. Valahány európai útazó csak áthajózott e szorosokon, mindannyi elragadtatással írta le a sziklaszorosok nagyszerűségét.

A nesztoriánus emléktábla Hsz-ngan-fu mellett

Han-kou rakodó partja a Han-torkolatánál

Részlet a felső Jang-cze-kiang vidékéről

Hu-pé fővárosa, Vu-csang-fu, szemközt a Han folyó beömlésével, a Jang-cze-kiang déli partján fekszik. Ha a Han nyilasánál álló két városnak, Han-jang-fu-nak és Han-kou-nak közelségét tekintetbe veszszük, mondhatjuk, hogy egy hármas város áll a nagy folyónak e helyén, mely kereskedelmi tekintetben Közép-Khinának egyik legnevezetesebb pontját képezi. Vu-csang-fu egy része alacsony homokkő-halmokon emelkedik és ott; hol körfala a Jang-cze-kiang partjára ér, egy szép pagoda, Hoang-holiu, ékíti. E pagoda inkább óriási pavillon mint torony, de nagy talajemelkedésen állva, messze ellátszik és büszkeségét képezi a városnak, könyvsajtója is híres,; itt nyomatott Khinának azon térképe, mely a jezsuiták fölvételei alapján készült. Mi is meglátogattuk e várost; tisztelegtünk a két Hu tartomány alkirályánál, LI-HANG-CSANG-nál; az ő nagy jamenén kivül azonban a városban nem láttunk semmi figyelemreméltót. Szegény és gyér népesség lakik utczáin, melyeken áthaladtunk; a húsz év előtti lázadás pusztításait még nem heverte ki e város, miként a romokban heverő városnegyedek bizonyítják. A Hoang-ho-liu pagodáról, mint ezt más útazók leírják, szép kilátás nyílik Hu-pé tavaira; még a rendes vízállás idején is több vizet mint szárazat látni Vu-csang-fu körül, áradás idején pedig a tengerből kiemelkedő szigettel hasonlítható össze a város; de mindenkor fölséges képet nyújt az itt másfél kilométernyi széles hatalmas folyam, a mint a vitorlák ezrei ellepik és beépített partjait a megszámlálhatlan dsunkák szegélyezik.

Vu-csang-fu városának a Jang-cze-kiang-ra nyúló fala

A Lű-san hegység keleti oldala a Po-jang tó mellett

A Virághajó

Han-jang-fu a Han torkolat nyugati oldalán halmokon emelkedik és így szintén védve van az árvíztől. Han-hou csupán elővárosa Han-jang-fu-nak, melytől a Han szűk torkolata választja el; de a vízmellékí városoknál Khinában mindenütt ép az elővárosokban összpontosul az élénkség; a hajók a Jang-cze-kiang partján és a Han folyóban több mint 10 kilométernyire ellepik a partot. Han-jang-fu belseje a khinai mandarinoknak lakása, elővárosaiban a folyóparton folyvást sűrű néptömeg hullámzik föl s alá. Han-hou (a Han szája) 1861 óta van az idegen kereskedésnek meg nyitva és azóta Sang-hai után egyik legfontosabb kikötő­jévé emelkedett a keletázsiai kereskedésnek. Jelenleg is 600,000 lakosa, van; de mielőtt a taiping lázadók 1855-ben e városokat fölégettek volna, e hármas város volt talán a föld legnépesebb pontja. DUHALDE Párissal hasonlítja össze, külön Vu-csang-ot és külön Han-jang-ot. Huc, ki a negyvenes években utazott itt, e három város lakosságát nyolcz millióra becsülte. Jelenleg az itt élő nép mintegy másfél millióra fog menni, melyből a két balparti városra jut a legtöbb ember. A Han torkolata egy helyt 60 méternél nem szélesebb; két oldalán messze nyúlnak el a házak, melyek a folyó fölé szálfákra vannak építve; a külső házsoron belül a parttal párhuzamosan több kilométernyi hosszban egy-egy utcza vonul végig mindkét parton, melyek boltjaiban a kiskereskedés összpontosul. Han-jang és Han-kounak Jang-cze parti utczái közt számtalan csolnak és egy ingyen komp tartja fönn a közlekedést. A Han folyón reggeli nyolcz órától délután két óráig folyvást hajók közt haladtunk, melyek két, sőt három sorban horgonyoztak a part mellett, alig hagyva helyet a folyók közepén a jövő-menő hajóknak. Távol vidékek legkülönbözőbb hajói valának itt együtt. Hu-nan nagy szénhajói és Szü-csuan kicsiny kanoeszerű csolnakjai pihentek egymás mellett; az alsó Jang-cze-kiang hatalmas árúszállítói a mandarinhajókkal és rendőrhajókkal oly tarka képet nyújtottak, mely vetélkedik Európa bármely tengeri kikötőjével. A horgonyzó hajók között tömérdek apró számpán mozog, melyek bércsolnakokul szolgálnak, vagy árusok kinálgatják róluk az élelmiszereket, tűzifát s egyebet; mindeniknek saját kiáltása van, melyről már távolról tudható, hogy mit hordoz csolnakjában; más csolnakok szöveteket, czérnát és különféle rövidárut hordoznak szét, még borbélyok is hajóznak föl és le, a toilettre vágyakozó hajósnép hívására készen.”

Kanton egy utczája

Kaputorony Pekingben

gróf Széchényi Béla expedíciója Kína belsejében, körülbelül 14 hónapot töltött, a teljes időtartamát tekintve közel 3 éves kelet-ázsiai kutatóútból. Ezen az úton volt társa és segítője Lóczy Lajos. Az expedíció gróf Széchenyi Béla mellett további három tagból állt. Kreitner Gusztáv feladata a földrajzi helymeghatározás volt, Szentkatolnai Bálint Gábor mint nyelvész volt tagja a kutatóútnak, míg Lóczy Lajos része a geológiai észlelések és a természetrajzi gyűjtések voltak. A nyelvész betegség miatt kiesett a csapatból Sanghaiban, onnantól 3 főre csökkent az expedíciós csapat. Hazatérésüket követően 1882-ben, Kreitner Gusztáv megírta gróf Széchenyi felfedezőútjának az eseményeit, egy kiváló írás keretében, mely rövidesen az ELBIDA projektben is bemutatásra kerül. Lóczy része volt egy tudományos hangvételű kötet elkészítése, így született meg ez a kínai birodalom földrajzát bemutató monumentális mű.

Kanton képe a folyóról kiemelkedő zálogházával

Makao képe nyugatról

A “Kis-árva” a Jang-cze-kiang folyón

Lóczy Lajos hatalmas művének nem minden része könnyű olvasmány. Maga a szerző is figyelmezteti az olvasót, hogy a könyv első részében a kínai birodalom fiziográfiáját általánosságban tárgyalja, amely nem túl izgalmas olvasnivaló, ugyanakkor e rész nélkül tudományos szempontból csonka lett volna a mű. A további négyötöd részben azonban a szerző szerint kárpótlást fog találni az olvasó. Ez valóban így van. Lóczy mindig is híres volt tudományos alaposságáról, ahogyan azt már a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban megjelent „A mennyei birodalomnak története” című műve esetén is tapasztaltuk. Kína tartományai mellett komoly részt szentel az un. mellékországok bemutatásának, mint „Mandsuország, Mongolország, Dzungária, Kelet-Turkesztán és Tibet”. Kína és a mellette tárgyalt országok hatalmas területet ölelnek fel, amelyet döbbenetes alapossággal mutat be a szerző. A Lóczy idejében még „csak” négyszáz milliós lakosságú ország egészen különleges volt, az akkori európai ember számára. Telis-tele ősi hagyományokkal, ugyanakkor már érezhető az a komoly fejlődési potenciál, amely a későbbiekben óriási növekedést eredményezett. A szerző saját élményei, feljegyzései és a meglévő irodalom felhasználásával alkotta meg a már akkor is kivételes művet. Ismereteim szerint, ilyen jellegű és mélységű mű a mai napig született a térségről.

Gyalog-hinto Hong-kong-ban

Benszülöttekkel vegyűlt khínai lakosok Formozán

Drága, ritka és nehezen beszerezhető a kötet, amely minden gyűjtő vágyott kötete, de könyvformátumban kevés embernek van lehetősége olvasni. Szerencsére a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumában megtalálható, és ingyenesen letölthető a kötet, így lehetőség van olvasni, beleolvasni a könyvbe bárkinek. Összefoglalva tehát a bemutatott mű egy egészen különleges és lenyűgöző alkotás a híres magyar geológustól, amelyet a téma iránt érdeklődőknek kötelező olvasmány, mindenki másnak erőteljesen ajánlott.