KönyvekSomogyikum

Jankovics Marcell, Jankovics Marcell, Jankovics Marcell és Jankovics Marcell. Négy generáció, négy Jankovics Marcell. Időben a hozzánk legközelebbi a kiemelkedő magyar rajzfilmrendező, grafikus, író és kultúrtörténész volt, aki idén májusban hunyt el 79 éves korában. Az ő apja egy banktisztviselő volt, akinek apja és nagyapja is szintén Jankovics Marcell volt. A felsorolás első helyén mai szerzőnk apja áll, akiről keveset tudunk, de az biztos, hogy gyermeke (többek között) a 20. század elejének meghatározó magyar hegymászója, Dr. Jankovics Marcell volt. A szerzőnek az ELBIDA projekt hátterét adó gyűjteményben négy műve található meg, melyből elsőként az „Észak szigetei (Skócia, Orkney, Faroer, Island, Spitzbergen, Lofoten, Norvégia)” című művét mutatom be. Bár időben ez a mű jelent meg a legkésőbb, de a gyűjteményben az első Jankovics kötetként “jár neki” az elsőbbség. A szerző 1929-ben egy északi hajós utazáson vett részt az SS Orinoco fedélzetén, majd hazatérését követően írja meg az általa „subjektiv benyomások kis tükré”-nek nevezett könyvét. A remek szinte költői finomsággal megírt mű 1930-ban jelenik meg Pozsonyban (Bratislava), a Concordia Könyvnyomda és Kiadóvállalat gondozásában. A könyvben számos csodás kép található, melyek egy része a szerző saját felvétele.

Jankovics Marcell műve

Jankovics Marcell író, politikus és ügyvéd, 1874. november 3-án született Gárdospusztán. Édesapja fiatalon meghalt, így édesanyja Meszlényi Eugénia és nagyapja, Meszlényi Jenő nevelte. Elemi iskoláját Nagykanizsán végezte, majd a fiatalon jelentkező tüdőbetegsége miatt a család Pozsonyba utazott, hogy a környékbeli hegyek gyógyító levegője segítsék a fiatal Marcell gyógyulását. Így középiskoláját már Pozsonyban a római katolikus gimnáziumba végezte. A hegyekhez fűződő egész életen át tartó szerelme ekkor kezdődött. Fiatal diákként már 3-4 ezres csúcsokat mászott meg az Alpokban és hegymászószenvedélye volt az is, amely később írásra ösztönözte. 1892-1893-ban a nyarat Kossuth Lajosnál töltötte Torinoban, aki anyai ágon rokona volt. 1897-ben jogi doktorátust szerzett a Budapesti Tudományegyetem Jogi Karán, majd 1900-ban ügyvédi vizsgát tett. Ezt követően visszatért Pozsonyba, ahol feleségül vette a szlovák-lengyel származású Jamnicky családból származó Jamniczky Agát, majd ügyvédi irodát nyitott. 1905-ben függetlenségi programmal a füleki kerületben képviselővé választották. A kerületet két választási cikluson át képviselte és eközben Kossuth Ferenc egyik tanácsadója is volt.

Jankovics Marcell az SS Orinoco fedélzetén (digitálisan színezett fotó)

A szerző aláírása

Pozsonyban 1919 februárjában tiltakozó jegyzéket szerkesztettek az akkor már érezhető elcsatolása ellen, amelyet Jankovics fordított le több világnyelvre, hiszen kiválóan beszélt és írt a magyar mellett, szlovák, német, francia, olasz és angol nyelven is.  A trianoni országcsonkítás után a felvidéki magyarság egyik szellemi vezetője lett. 1925–1938 között a pozsonyi Toldy Kör, a Szlovenszkói Magyar Közművelődési Egyesület és a Szlovenszkói Magyar Kultúrtanács elnöke. Az első bécsi döntés után Budapesten telepedett le. 1940-től a Petőfi Társaság rendes tagja volt. Hegymászóként a XX. század első időszakában a magyar hegymászósport egyik vezetője, kimagasló személyisége volt. A hegymászás során szerzett élményei indították el írói munkásságát, több jelentős hegymászással kapcsolatos műve is született. Önálló művei mellett, rendszeresen jelentek meg írásai a Turisták Lapjában és a Turistaság és Alpinizmus hasábjain is. Rövidebb írásai közül volt néhány, amely Csalmay álnév alatt jelent meg. Irodalmi munkássága azonban nem csupán a hegymászás és turistaság területén magasra értékelt, hanem a vers és novella műfajában is. A turista közéletben is jelentős szerepeket vállalt. A Magyar Turista Szövetség társelnöke volt 1914-1920 között, emellett 1918-1927 között pedig a Magyar Hegymászók Egyesületének az elnöke is volt. Élete utolsó éveiben Budapesten élt. 1949. november 12-én hunyt el 75 éves korában.

Részlet a könyvből:

“Visszafelé betérünk a boltba, néhány képes lapot vásárolni. Végre is nem minden nap adhatom tudtára azoknak, kiket illet, hogy Hafnarfjördurban vagyok. Otthon úgy sem találják meg a térképen. A bolt az apró faházban a bazár; van ott minden, hal és divat és könyv. Válogatunk. A fiatal boltos figyel, mert egymás között néhány magyar szót váltunk.

Az SS. Orinoco (digitálisan színezett fotó)

Magdalena Bay (családom)

— Ah, uraim, milyen nyelvet beszélnek? A skandinávokat mind beszélem. A román nyelveket meg a szlávokat megismerem a muzsikájuk után, mert a hajók néha hoznak déli embereket erre; orosz bálnavadászokkal is összeakadtam már. De ez a nyelv — nekem probléma. Bocsánatot kérek. Excuse me!

— Magyarok vagyunk. A boltos fürgén kikeresi a képes lapok, halak, pamutok és cakes-dobozok mellett rendesen elrakott „könyvkereskedéséből” Európa térképét és alaposan megnézi Magyarországot. Betűzi: „Budapest-PozsonyKolozsvár.” Régi térkép, régi nevek. Megmondjuk neki, hogy kisebb lett az ősi porta. Azelőtt együtt, ma öt felé. Fejét csóválja és berajzolja puszta ujjmutatásra a határokat.

— Hiszen akkor a magyarok földje ma kisebb, mint Island! Szomorú. A tenger nem tépi meg a partokat annyira, mint az emberek. Majd télen… Olvasnom kell népükről, földjükről. Én szeretek mindent tisztán látni…

Halászbárkák a Vestmanna szigeteknél

Pony karaván (Akureyri)

Hvalfjaroerbotn (Island)

Megrezdült szivem. Megint egy kézszorítás. Most meg bennünket értett meg valaki. Mennyi alaposság Hafnarfjördur szerény szatócsában! De jó is lett volna ez az alaposság azokban, kik Európa térképét újra rajzolták…

— Saelir verid pér… Üdvözlégy jó ember!

Robogunk Laugar felé. Laugarnes félszigetén, vagy háromnegyed óra járásnyira Reykjaviktól pezsegnek a kénköves, 86 C. fokos források. Messze gőzölögnek, a jégföld belső titkának, forró vérkeringésének e csodálatos megnyílásai.

Oie (digitálisan színezett fotó)

Gudvangen

Befejezzük a napot. Kezdődik az északi fehér éjjel. A hegyek színezése álomszerűén szép. Egyik oldalt lesimulnak a bércek violás gerinceire a lehajlott nap vörös-arany fellegei, az öböl fölött haloványan áll a holdsarló.

Hornviken öböl (Nordcap) (digitálisan színezett fotó)

Lávapart Islandon (Hvitárvatn)

A hajón ünnep van. Átjönnek az islandi vendégek, kezet fogni a nagy világgal. Közvetlen, nagyon természetes emberek. Nyíltak, mint a tengereik. Egyszerűek, mint az életük. Örülnek a hajó pazar kényelmének, a muzsikának, a táncnak. Mosolyogva állanak meg a csinos jelenségek mögött. Mintha már találkoztunk volna velük, annyira közvetlenek, kedvesen naivak. Mi meg megyünk a grönlandi jeges tenger éjszakájába — és soha többé nem fogjuk megszorítani ezeknek az embereknek becsületes kezét. Soha.

Reykjavik

Thingvellir (Island)

Spitzbergen, éjféli nap

Reykjavik után, az egész ragyogó napon át, magános fjordok, kopár hegyek, andalító hullámverés. A fjordokban liliputi embertanyák. Az Isafjardardjup (a „jégöböl mélysége”) fjordjába betérünk. Magunkkal visszük a nyár csillogó képét. Nem is jó arra gondolni, hogy itt hónapokig tart a téli éjjel. Mintha ma fiatalon, derűsen látnánk valakit, ki azután eltűnik az elmúlás sötétségébe…

Spitzbergen a tengerről nézve

Magdalena-bay (Guilly-glecser)

Beköszöntöttek a világos éjszakák. A nap még nem maradt a tenger szintje fölött, de az éjszaka a Cap Horn táján megszűnt a csillagos vagy vaksötét fogalom lenni. Itt már ez az időszak, melyhez nálunk a fekete árnyékok képzete tapad, csupa virradat, telidesteli pompás színekkel. A francia pasztell, az angol akvarell szineinek skálája: opál és arany, halványzöld és rézvörös.

Amundsen emlék (Kingsbay)

Zeppelin-hangár (Ny-Aalesund)

Este tíz óra után vagyunk. A nap már alacsonyan jár. Ez itt nem a mi életünk napja; — mintha nem érte volna még el az élet delét… Bele lehet nézni összehuzott szemmel, nem vakít, nem melegít. Pillantása még kifejezéstelen, szelíd, mint a gyermek szemének tekintete, mely mögött a lelket még nem formálták ki a szenvedélyek, a remények termelő esői és a küzdelmek romboló viharai. Ez a chaosz, a teremtés korának napja.

Kingsbay (bánya vasut)-(digitálisan színezett fotó)

Lilliehöök-bay

Madárhegy a Nordcapnál

Jobbra a Cap Horn. Island legészakibb foka. Merész, szigorú vonalai kibarnulnak opálos égalapjukból, de nem látszanak tömör szirteknek, csak tört húzásokkal megrajzolt rajznak. Csak a rajz alsó, egyenes metszésén jelzik a patyolatfehér csipkefodrok, hogy az alkotás ott a dac végvárát építette meg, a nagy hullámtörőt, mely útját állja évezredek óta a grönlandi jeges tenger hideg akaratának.

Nordcap, éjféli nap (digitálisan színezett fotó)

Lofoten, Troldfjord

Djupvashytte

Balra nézek, oda, hol a nap arany szövésű fátylak közt vándorol. Arra van az óriás sziget, Grönland, mely a róla levált szigetcsaláddal együtt 2,143,200 négyszög kilométer, tehát vagy akkora, mint a békebeli európai Oroszország fele. Misztikus fehér ország, melynek egész belsejét körülbelül 300 méter vastag jég borítja. A neve nem mond igazat, — optikai csalódás alkotta e nevet. Grönland — a zöld föld. Ilyennek látta az egyik viking hajós: vörös Erik, Thorvald fia, 983-ban, mikor Islandról száműzetve valami vérbosszú miatt, fölfedezte Grönlandot kalandos bolyongása közben. Mert a partot zöldebbnek látta a jégzajlásnál, ő nevezte el „zöld országnak”.”

Crossbay (digitálisan színezett fotó)

Bergen, Hansa-házak

Tarándszarvasok

Jankovics Marcell északi utazása vélhetően 1929 júliusában vette kezdetét az „SS Orinoco” hajó fedélzetén. A Hamburg-America Line társaság által szervezett utazás nagyon népszerű volt a kor utazni vágyó és megfelelő anyagi lehetőségekkel rendelkező turistái között, hiszen a hosszú utazás során bejárták az északi vidék legjelentősebb természeti látványosságait. Első jelentősebb megálló Skócia volt, majd a Feröer-szigetek következet és ezt követően körülbelül 40 óra hajózással érték el Izlandot. A hatalmas sziget szépsége lenyűgözte Jankovicsot és az ott élő emberekről, az „izlandi népről” is nagyon szépen ír.

Az északi utazás korabeli reklámplakátja

Az óriás szigeten töltött villámlátogatást követően tovább utaztak a Spitzbergák irányába. A szigetcsoportot alapvetően gyorsan bejárják, több apró megállót követően mindig visszatértek a hajóra és utaztak tovább. A jégvilágot elhagyva a Medve-sziget mellett elhajózva jutottak el Norvégiába. Ahogy a legtöbb szervezett utazás, Jankovicsék sem hagyták ki az Északi-fok megtekintését, majd a Lofoten szigetek felé folytatják útjukat. Innen végig hajóztak Norvégia fjordokkal tarkított partja mentén, be-behajózva egyikbe-másikba, majd Trondheim után Bergen városában kötöttek ki. Az utazás gerince itt ért véget, mely során 26 napot töltöttek a tengeren. Az utasok egy része továbbutazott Oslóba, de Jankovics több utastársával együtt a hajóval tért vissza az utazás kiindulópontjára, vélhetően Hamburgba, bár ez a könyvből nem derül ki. A nagyjából egy hónapos északi utazást követően, a szerző visszatért Magyarországra és az Ipoly menti kistelepülésen, Tésán írta meg úti feljegyzéseit.

Bergen

Hammerfest

Jankovics Marcell könyve számomra szerethető volt. Stílusa nagyon kellemes, földrajzi leírásai sokszor szinte költőiek és egyértelműen sugárzik belőle, hogy Jankovics Marcell mennyire szerette az őt körülvevő természetet. Egy ponton, hogy a természethez fűződő erős kötödését jól értse az olvasó ,Petőfit idézi művében: „A természettel mulattam, az én legkedvesebb barátommal, kinek semmi titka nincs előttem. Mi csodálatosan értjük egymást, és ezért vagyunk olyan jó barátok.” Az idézet rész nagyon összhangban van mindazzal, amit a könyv olvasásakor éreztem én is. A kellemes leírások mellett azonban a könyvből megismerhetjük a vidék történetét, társadalmát és az ott élő emberek életét is. Nagyon jó arányérzékkel rendelkezett a szerző, hiszen soha nem vált szárazzá attól a mű, hogy objektív, tényszerű adatokat és történelmi részeket is belecsempészett az utazás leírásába. Szóval mindenképpen az ajánlott kategóriát képviseli a mű, amely bárkinek kellemes olvasmány lehet. Beszerezni nem lehetetlen, de azért gyakran nem bukkan fel a megvásárolható könyvek között, és ha még is, akkor is meg kell fizetni az árát. Akit azonban nem zavar az elektronikus formátum, az elérheti a könyvet az ELBIDÁRIUMból. Jankovics Marcelltől végleg még nem búcsúzunk, hiszen további három műve része még az ELBIDA projekt hátterét adó gyűjteménynek, így idővel biztosan visszatér a szerző a blogban. Jankovics segítségével most egy kicsit északon kalandoztunk, és ha már ennyire megközelítettük az északi sarkkört, akkor maradunk is északon. Jövő héten egészen az Ellesmere-szigetig utazunk, szóval a meleg öltözék ajánlott lesz akkor is.

 

 

 

 

2 hozzászólás

  1. Köszönöm az élményt. A két világháború közti időszakban Jankovics ellen leírt rengeteg méltatlan ideológiai támadás után jól esett ezeket a sorokat olvasni.

    • Köszönöm, örülök ha tetszett. Számos szerzőt ért méltatlan, sok esetben ideológiai jellegű támadás, de nem gondolom, hogy bármilyen tekintetben meghatározhatja munkájuk, írásaik mai megítélését. Számomra Jankovics munkássága tiszteletreméltó, írásai pedig szerethetőek, melyek nem csak nekem, hanem az utókor számára is értékes olvasmányok.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment