Az utóbbi napokban elég sok határidős teendő szakadt a nyakamba, így szeretett blogommal kevés időt tudtam foglalkozni. Nem szeretném azonban, hogy szabadidő keretem vészes lecsökkenése miatt az ELBIDA projekt megálljon, ezért ismét egy aprócska, könnyen feldolgozható, de számomra izgalmas könyvet mutatok be. Az alapvetően ritka műnek számító „A felhőkarcolók egyháza” című kötet szerzője, dr Nádas Zoltán aki a kor ismert egyházi személye volt. 1939-ben több hónapos tanulmányútra ment Amerikába, amelynek emlékeit és élményeit ebben a szűk terjedelmű könyvben osztotta meg. A mű 1941-ben jelent meg Budapesten a Szent István Társulat gondozásában. A mindössze 32 oldalas könyvben egyetlen illusztráció sem található.
A ritka könyv
Erdey Sándor ex librise a könyvben
Nádas Zoltán püspöki tanácsos, római katolikus hittanár és egyházi író 1904. július 26.-án született Budapesten. 1920 márciusában lépett be Vácott a piarista rendbe, majd 1925. december 24.-én ünnepi fogadalmat tett. 1928-ban szentelik pappá, majd ezt követően Szegeden lesz gimnáziumi hittanár. 1933-ban doktorál teológiából. 1936-ban Kelenföldön, 1944-ben Óbudán kisegítő lelkészként dolgozik, majd 1956-ban a Farkasréten is ezt a tisztséget kapja. A Vörösvári úti Szentháromság lelkészségen 1966-tól, majd 1978-tól a belvárosi Szent Mihály templom kisegítő lelkésze lesz. Sokat foglalkozott nyelvtanítással és elismert hitszónok is volt. Íróként és újságíróként is dolgozott. A váci Kapisztráni sajtó szervezet egyik vezetője volt, majd 1941 és 1943 között a Magyar Kultúrszemle munkatársaként is dolgozott, de emellett elsősorban egyházi témában több önálló műve is megjelent. Írói munkásságával nem egyszer komoly port kavart, a korabeli kritika szerint, szélsőséges nézetei miatt. 82 éves korában, 1986. június 27.-én halt meg Budapesten.
Részlet a könyvből:
„Az 50.000 tonnás “Queen Mary” diadalmasan közlekedik New-York dokkjai felé. Az utolsó napon már senkisem törődik a tengeren úszó szálloda kényelmével, senkit sem érdekel az uszoda, a mozi. A hálófülkék már üresek, a vendégpapok is elmondották a kápolnában utolsó szentmiséjüket. Mindenki a fedélzeten van és várja a felhőkarcolók feltűnését.
A Queen Mary kikötés előtt
Néhány óra mulva tehát rálépek arra a földre, ahová annyi magyar ment el hazát keresni. Meglátom azt az óriási országot, amely a maga 9 és 1/2 millió km2 területével alig marad el Európa mögött: Valóságos lázzá fokozódik bennem az érdeklődés, amikor egy új világ készül előttem feltárulni. Egy új világ, amely oly nagy szerepet játszott és játszik aránylag rövid életével is az emberi történelemben. Hiszen még a legeldugottabb tiszaháti faluban is tudomást kell venni arról, hogy van Amerika. Nem is gondolnánk, hogy a burgonya, a kukorica, meg a paradicsom is onnan jött. De Amerika felfedezése nélkül még a pipánkra sem gyújthatnánk rá, mert a dohányt is erről a földről hozták át az Óvilágba. Még a hivogató akáclomb is hiányoznék a csendes, békés alföldi utcasorokról, ha Kolumbus Kristóf még 1492-ben jóformán bele nem ütközik Amerika földjébe.
A megérkezés pillanata
Hirtelen megszakad elmerengésem, amikor megpillantom a híres Szabadság-szobrot. Az első pillanatban nem is árulja el, hogy van olyan magas, mint a budapesti Szent István Bazilika. Hamarosan előkerülnek a fürge kis gőzkompok amelyek tompa orral és tarral egész pontosan beállanak a kikötőbe hogy az átkelő személyek és közlekedő eszközök kényelmesen helyet foglaljanak rajta.
A bonyolult dokkolás
Itt van hát Amerika itt van New York! Egymásután sorakoznak a dokkok tengerbe nyuló betonnyelveikkel amelyek mellé odaigazítják az óceánjáró hatalmas testét az izmos kis vontató gőzösök.
New York madártávlatból
Legszívesebben már le is szállna az ember hogy napok után végre szilárd talajt érezzen a lába alatt meg hogy várakozó ismerőseivel találkozhasson. Ez azonban nem megy olyan könnyen. Hiába a zsebkendők lengetése, hiába az ezer meg ezer név kiáltásának egymásba folyó zűrzavara még nem lehet kiszállni. Az előzékeny de szigorú amerikai rendőrök alaposan megvizsgálják a papírokat az orvosok igazolást írnak a kihajózók egészségi állapotáról, a látogatásra érkezőknek pedig ígéretét veszik hogy mennyi időt szándékozak az Egyesült Államok földjén tölteni. Hosszú órák után egyszer mégis csak kint vagyunk a parton. Indulni azonban még most sem lehet. Előbb át kell esnünk a vámvizsgálat formaságain és kellemetlenségein. Találomra megy a dolog. Aki megbízhatóbbnak látszik attól csak egyik bőröndjének a tartalmát kérdezik ki vagy turkálják fel. Óvatosan azonban hogy minden visszakerüljön a helyére. Ugy látszik hogy gyanúsabb egyének is igyekeznek át az ellenőrzésen mert ezeknek egyetlen csomagja sem marad vizsgálatlanul.
Városi forgatag
Nagy nehezen taxihoz jutok és levelezés útján előre biztosított lakásomra kerülhetek. Az East-Side-en Manhattan sziget keleti részén van a lakásom egy nyolc emeletes ház udvarra néző földszinti szobácskája. Az ablakommal szemben egy szerény kis 18 emeletes épület terpeszkedik álmosan és fáradtan mint mindenki ezen a forró vasárnapi délután. Lakói talán pihennek, esetleg frissítőt isznak vagy kint járnak a parkokban a tengerparton. Csupán a szemben lévő szobából hallatszik írógép kopogása. Bizonyára postamunkáról van szó.
A híres Black Diamond Express
Bizony nem sokat használt a fürdőkád és a zuhany. Reggel is csak fáradtan és kimerülten ébredek mintha Rómában ért volna utól a sirokkó forró párás lehellete. Most már nem csodálkozom a hajóujságban olvasott hírek felett, hogy New-Yorkban egy-egy nap néha száznál is többen halnak meg hőguta következtében. De hát mi is ez ( millió ember között? Valahogy mégis feltápászkodom és összeszedem magam a misézéshez. Csodálatos érzés is volt az óceán közepén a hajókápolnában misézni, de ugyanilyen villamosáramot jelet az Újvilág kapujában bemutatni a szent áldozatot. Hiszen csak az éghajlat, az emberek és a szokások változnak. Krisztus és az ő igazsága mindenütt ugyanaz.
Cleveland utcarészlet
A reggeliből inkább csak a frissítő érdekel. Ebben aztán utólérhetetlenek az amerikaiak. Hatalmas üvegedényben szénsavas víz, gyümölcszeletek, jégkockák és hozzá szalmaszál. Így már könnyebben bírható el ennek az óriási tűzkatlannak a forrósága.
Az 1939-es világkiállítást New Yorkban rendezték
A breakfast vagyis reggeli közben még jó tanácsot is kapok. Megpillantva a felszolgáló kedves nővér európaias papi-civil öltönyömet, szeretettel figyelmeztet, hogy jó lesz „roman collar”-t vagyis római gallért vásárolni, mert itt a csillagos lobogó után ennek van a legnagyobb tekintélye. Kerek, fehér, félmagas gallér ez, amelyet a nyakszirtnél kell összekapcsolni. Elől fekete selyemben folytatódik, amelyet derék tájon fűznek össze keskeny szalaggal. A kabát alatt teljesen zárt mellénynek látszik.
New York látképe
Szó se róla megvan itt Amerikában az előzékenység, a segíteni készség. Nem állhat meg valaki az utcasarkon és nem nézhet pár percnél tovább tájékozatlanul jobbra-balra, hogy ne lépne hozzá legalább egy a járókelők közül és meg ne kérdezné, hogy hova akar menni. Még nagyobb az előzékenység azonban a római gallér viselőjével, a father-rel szemben.”
Toledoi utcakép
Nádas Zoltán műve nem egy különleges könyv. Mondhatni egy átlagos amerikai utazás írott emléke. A szerző nem fedezett fel semmit és nem került különösen kalandos helyzetekbe Amerikában, csupán néhány hónapot töltött ott és New York mellett számos magyar lakta Amerikai városban tett látogatást. A kötet azonban gyűjtőként mégis izgalmas, hiszen vélhetően alacsony példányszámban jelent meg, így mára már ritkán fordul elő az antikváriumokban vagy online piactereken, de emellett olvasóként is érdekes, hiszen minden utazó a saját „szemüvegén” keresztül meséli el a látottakat, így nincs két azonos útleírás, sem Amerikáról, sem más egyéb helyszínekről. Nádas művét különösen érdekes volt olvasni, a későbbi sajtóbotrányai fényében. Próbáltam úgy olvasni, hogy a sorok között megbúvó nézeteit is megismerjem a szerzőnek, hátha nyomát lelelem annak a szemléletnek, amely miatt aztán a későbbiekben nem egyszer komoly vihart is kavart írásaival. Nos jelentem én nem találtam ilyet.
Toledo
Történt is 1941-ben, hogy Nádas „Iránytű katolikus sajtóapostolok számára” című könyvében sokak szerint antidemokratikus, antiszocialista, antiszemita és fasiszta érzelmeiről tett tanúbizonyságot. A könyvben a marxisták mexikói, spanyolországi és oroszországi rémuralmáról mesélt, amely során az előbb említett nézeteit kihangsúlyozta. A korabeli sajtó kiemeli, hogy művében Franco tábornokot, Spanyolország felszabadítójának mutatta be. Gyűlölettel írt más ideológiát valókról és a sajtó egy részét tette felelőssé Magyarország világháborús összeomlásáért. A botrány eredményeként az Újságíró Szövetség igazolóbizottsága hat hónapra eltiltotta az írástól Nádast, amely csak olaj volt a tűzre, hiszen a szerző bírálói méltatlanul kevésnek ítélték meg a büntetést és azt kérték, hogy egy életre tiltsák el a sajtóban történő írástól. Ez azonban nem történt meg. Ennek a „hírnek” az ismeretében fogtam hozzá az olvasáshoz. Persze a kritizált könyvet nem olvastam, de kíváncsi voltam érzékelhető-e mindez a „A felhőkarcolók egyháza” című műben. Bár ez egy pár évvel korábbi műve a szerzőnek, a sorok között sem tapasztaltam a szemére hányt nézeteiből még morzsányit se, sőt kimondottan befogadó, elfogadó és pozitív hangvételűnek éreztem a művet.
A Terminal Tower Clevelandban
Nádas Zoltán könyve így maradt számomra egy egyszerű, rövid de olvasmányos útleírás az 1939-es Amerikáról. Néha előfordul, de nem könnyen beszerezhető a mű és ismeretim szerint elektronikus formátumban sem elérhető, így ajánlásom ez esetben is csupán elméleti. A gyűjteményemben létezik egy duplum példány is, amely most elérhető lesz az eladó könyvek fül alatt, ha valaki kedvet kapott hozzá, valamint amint kiszabadítom magamat a szorongató időprésből, akkor terveim szerint a hamarosan létrejövő elektronikus archívumban is elérhető lesz a mű. Nádastól búcsúzunk, bár a Magyar Kultúra 26. évfolyamában „A csillagos lobogó országa” címmel jelent meg még utazással kapcsolatos írása, de lényegében ez ugyanannak az 1939-es tanulmányútnak a beszámolója, amiről a most bemutatott könyve is szól. A szerzőnek azonban ismereteim szerint további utazással kapcsolatos munkája nincs. Az ELBIDA projekt folytatódik, hogy pontosan mely kötet bemutatásával azt most még azonban homály fedi.