Villámbejegyzések

Ismét eljött az idő, hogy visszavonuljak pár napra és az antik könyveket rövid időre elhagyva, a csukák nyomába eredjek. Persze nem kell megijedni, hűtlenségem a könyvekhez csak átmeneti jellegű lesz. Az őszi horgászatok során a csukák üldözése mindig a leginkább várt esemény. A csuka igazi sporthal, amely nagyobb példányait nem egyszerű horogra keríteni. Pergető horgászata során jó reflexekre van szükség, hiszen ha késlekedik a horgász a bevágással, könnyen lemaradhat a vágyott halról. A régi és ritka könyvek gyűjtése ebben hasonlít a csukapergetésre. Rajtam kívül számos gyűjtő van, aki figyeli az online piacterek kínálatát és azonnal reagál, ha előkerül egy-egy ritka kötet. Nem egyszer jártam úgy gyűjtői pályafutásom során, hogy mire észrevettem a vágyott és keresett kötetet, már megelőztek és röviddel előttem megvásárolta más. Éppen az azonnali döntési helyzet miatt nincs lehetőség sokat gondolkodni, kutatni egy kötet után. Meglátom, és azonnal döntök, megveszem-e vagy nem. Ismert és keresett kötet esetében ez könnyebb, hiszen gyűjtőként nagyjából tisztában vagyok azzal, hogy mennyit ér a könyv és milyen gyakran kerül elő. Jó ár és ritka könyv esetén szinte gondolkodni sem kell, csak cselekszik az ember. A döntés akkor igazi kihívás, ha ismeretlen mű kerül egy gyűjtő elé. Első gondolatként mindig az merül fel bennem, hogy bár én nem ismerem, de ez még nem garancia arra, hogy ritka is. Éppen az ismerethiányból következik, hogy az árát sem tudom körülbelül sem belőni, így csupán két lehetőség marad. Vagy utánanézek a műnek, de akkor időt adok más gyűjtőknek, hogy gyorsan reagáljanak és ezzel elhalasztok egy potenciális ritkaságot, vagy másik lehetőségként kockáztatok és megveszem a művet, amelyről később kiderülhet, hogy drágán vettem és nem is ritkaság. Ez szerintem egy klasszikus dilemma a gyűjtők életébe. Berzeviczy Gergely műve esetén nem késlekedtem.

Az a bizonyos kötet

Egyik este szokásos internetes böngészésem során, friss eladó kötetként rátaláltam Berzeviczy Gergely „Itália” című művére. Gyanús volt a dolog, hiszen a Berzeviczy név és az Itália ismerős volt, de biztos voltam benne, hogy az általam ismert mű szerzője Berzeviczy Albert és nem Gergely. Azonnal felmerült bennem, hogy vagy egy eddig számomra ismeretlen művet találtam, vagy valami tévedés van. Kockáztattam, hiszen az ár azon a határon belül volt, ahol mertem kockázatot vállalni. Tévedtem. A vásárlást követően, már a „ritka” kötet elméleti birtokában, volt időm utánanézni. Kiderült Berzeviczy Gergely bár ismert közgazdasági íróként létező személy volt, „Itália” című műve nem létezett, ezzel szemben Berzeviczy Albert általam is ismert szerzőnek igen. Az azonos kötésváltozat képét is megtaláltam, ami egyértelművé tette, hogy balek voltam. A hirdető cég bár ténylegesen elírta a szerző nevét, de magam is hibáztam, amikor döntöttem. Erősebb volt bennem a gyűjtői vágy, mint az ösztönszerű gyanakodás a gyanús tétellel szemben. Úgy jártam, mint a csukahorgász, aki az elnehezülő bot hatására reflexszerűen bevág, de nem az élete csukájának, hanem egy vízalatti akadónak és elveszíti drága műcsaliját. Előfordul az ilyen, beszéljünk akár csukapergetésről vagy éppen antik könyvgyűjtésről. Azonban ne gondolja senki, hogy akár csukahorgászként, akár gyűjtőként visszatart egy ilyen eset bármitől. Sokkal erősebb a fogás iránti vagy éppen a ritka kötet megszerzése iránti vágy, mint a tévedéstől való félelem. Majd legközelebb sikerül. Az elkövetkező napokban tehát a csukákat fogom üldözni, de hamarosan visszatérek és folytatom a régi kötetek vadászatát, ahogy egy csukahorgász gyűjtő azt tenni szokta.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment