Még mielőtt mai kötetünk bemutatásába kezdenék, kötelességem felhívni figyelmét az olvasónak, hogy előző bejegyzésemben Podmaniczky Frigyes könyve kapcsán tévedtem abban, hogy online felületen elektronikus formátumban nem elérhető a műve. Valójában tehát elérhető és ingyenesen letölthető a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumából, így bárki hozzáférhet a „kockás báró” különleges könyvéhez.
 |
| Athén – Kotzia tér |
Az ELBIDA projektben most érkező szerző sokáig lesz jelen velünk itt a blogban, hiszen útleírói munkássága rendkívül termékeny volt. Zsigmond János kegyesrendi tanár minden művét nem nevezném extrém ritkának, de teljes életműve összegyűjtése nem kevés idő annak, aki belekezd. A szerző élete során sokat utazott és majd minden útjáról megírta könyv formájában az élményeit. A most következő, időrendben másodikként megjelent művében görögországi utazásának emlékeit és tapasztalatait osztja meg az olvasóval, sajátságos stílusában. A „Görög földön” című mű, 1905-ben jelent meg Veszprémben, Pósa Endre könyvnyomdájában. A mindösszesen 102 oldalas könyvben kép vagy illusztráció nem található.
 |
| A veszprémi főgimnázium tanári kara 1901-1902 Zsigmond János a középső sorban balról az ötödik |
Zsigmond János kegyesrendi tanár, 1865. november 30.-án született Szekszárdon. Életéről keveset tudni. Középiskolai tanulmányait Baján és Kecskeméten végezte, majd a kegyestanítórendbe lépett. Teológiai tanulmányait Nyitrán, majd egyetemi tanulmányait pedig Kolozsvárott végezte. Tanárként elsőként Trencsénben kezdett el dolgozni, majd Nyitra, Selmecbánya, Léva, Vác és Veszprém következett. Veszprémből 1907-ben Sátoraljaújhelyre ment ahol iskolaigazgatóként dolgozott egy évig, azonban a megbízatásától önként megvált és visszatért újra Veszprémbe tanárnak. Veszprémből 1923-ban ismét Vácra ment tanítani, ahol egészen az 1926-os nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Élete során sokat utazott, lényegében beutazta Európa minden országát és Észak-Afrikába is eljutott.
 |
| A Veszprémvármegyei Magyar Közművelődési Egyesület naptára |
A Veszprémvármegyei Magyar Közművelődési Egyesület főjegyzőjeként, ő szerkesztette az egyesület által megjelentetett naptárt, melyben saját magának is számos cikke jelent meg. Utazásairól összesen nyolc könyvét adták ki. 1836. április 12.-én, 71 éves korában hunyt el Veszprémben.
Részlet a könyvből:
„Hajónk első állomása Görögországban Korfu volt, melyet az ó-korban Korkürának neveztek. Albánia előtt nyúlik el hosszan, ennek partjaitól csak keskeny csatorna választja el. Lakosai ma is elhiszik és dicsekednek vele, hogy az ő szigetük a pheákok boldog országa, melyet Homérosz az Odyszszeában leir; most is mutogatják az utazónak a csermelyt, melyben a Homérosz által megénekelt szép Nauszikaa királyleány atyjának Alkinoosznak a fehérneműjét mosogatta. Szép tájképek nyílnak az ember előtt, mikor Korfu szűk csatornáján áthalad; szemben Albánia terül el műveletlen, verekedő hegyi népeivel, a posványos butrintói lapály, a tölgyerdőtől környezett tó s a háttérben kopár mészkőhegyek, nyugatra a zöld Korfu, karcsú hegyeivel, a susogó tölgyes olajfaerdők, sötét cziprusok és virágzó gyümölcsfák, az egész szigeten elszórt, vakitó fehérségű házikók és falvak érdekes ellentétet képeznek, ilyen előzmények után jutunk hajónkkal a sziget hasonnevű fővárosa, Korfu alá.
 |
| Korfui panoráma |
A mint a legtöbb görög város nem az ó-kori város helyén van, ugy Korfu is a régi várostól északra fekszik, A nép végtelen tolakodó, sokszor csapatosan futnak utánunk az utczán; rosszabbak a mi czigányainknál. Korfu az uri zsiványok menedékhelye. Ennek a magyarázata abban rejlik, hogy Görögországba szabadon bemenekülhet minden idegen sikkasztó és csaló. Minthogy Korfu elég közel esik ahhoz, hogy Európa bármely részéből ide menekülve biztonságban legyenek, el is árasztják azt az ilyen alakok. Vannak ott francziák, olaszok és más nemzetbeliek, kik az elsikkasztott pénzzel oda menekültek, otthon hagyva feleségeiket, gyermekeiket. Ott nagylábon élnek, pompás villákban laknak és lopott pénzükért még némileg respektálják is őket. A mai görögökhöz méltó erkölcsi fölfogás, hogy ilyen existencziákat megtürnek és ki nem adják őket.
 |
| Korfu |
Korfu, ugy mint minden déli város, nyáron át végtelen meleg és poros, ugy hogy megbánná, aki nyárra megkísérelné odaköltözni. A Kardakio öble bejáratánál a város alatt van két kis sziget; a nagyobbik sziklasziget, tetején templommal; erről azt tartják, hogy Ulissesnek Neptunusz által kővé változtatott hajója. Mindegyik sziget csak akkora, hogy egy kolostor fér el rajta. Az egyiken férfikolostor, a másikon apáczakolostor van. Végtelen elhagyott élet lehet ott. A magas fekvésű tengerpartról távcsővel szépen láthattuk az udvaron mezítláb járkáló és különféle házi munkával foglalkozó apáczákat. Messziről festői látványt nyújt a két kis sziget, de jobb is csak tisztes távolból nézni őket, mert ha távcsővel jól szemügyre veszszük, az ott uralkodó piszok kiábrándít bennünket és lerontja a hozzájuk fűzött illúziónkat.
 |
| Odüsszeusz hajója – Korfu |
Korfu lakossága vegyes; a legtöbb görög, de sok olasz, sőt angol is akad köztük. Az olaszok katholikusok, de az ő papjaik is hosszú szakállt viselnek, akár csak a görög pópák. A különbség köztük első sorban az, hogy sokkal intelligensebbek a görög pópáknál.
 |
| Korfu város |
Ijesztő kinézésüek ezek a görög pópák. Annyian vannak, hogy alig tudnak megélni; azért a legtöbb valami mesterséget folytat. Sörényszerü hosszú hajukat némelyek hátul czopfba fonják; fejükön karimátlan köcsögkalap van, melyet a templomban sem vesznek le. A kis pópajelöltek ép igy járnak, hajuk hátul nekik is czopfba van fonva. Tudatlan tömeg ez, a szertartásokon kivül alig értenek valamihez, az irás-olvasás sem a legerősebb oldaluk. Aki köztük valamelyik európai országban tanult, az bizonyosan püspök lesz, mert intelligenczia dolgában fölötte áll a többinek. Visszajövet Korfuban hajónkra szállott egy ilyen fiatal püspök; nagy kísérettel jött a hajóra papi öltözőiben, hogy Triesztbe és onnét tovább utazzék. Kísérete az indulás előtt elhagyta és ő kajütjében rövid idő alatt oly kifogástalan neurópai gavallérrá vedlett át, hogy mindenki elámult, mikor az ebédnél megjelent. Nem tudtunk benne ráismerni a csak az imént látott görög pópára.
 |
| Athén – Palais des Postes |
Nyáron a nagy forróság és szárazság miatt az egész szigeten a gyep elszárad, a források kiapadnak, de a szőlőtőke, az olajfa, a czitrom, narancs és gránátalma mindig virít, mely utóbbi óriásira megnő. Mikor őszszel az esős időszak beáll, a növények újra élednek s márcziusban már teljes pompájukban díszlenek és a buja délszaki növényzet tavaszszal valóságos tündérkertekké alakítja Korfu némely részeit.
 |
| Athén – Királyi palota |
Korfu városától kocsival vagy egy óra járásnyira van az Achileion nevű villa és park, boldogult Erzsébet királyné kedvencz tartózkodási helye. Pompás kilátás nyílik a magas hegyoldalon fekvő villából és parkból a szemben fekvő albániai partokra, ahol végtelen kopár és sivár minden, ugy hogy az Adria melletti Karszt hegység hozzá képest bájos hegyvidék. Órákon át haladt hajónk a part mentén, anélkül, hogy egyetlen falut láttunk volna, ha végre mutatkozik egy falu, az olyan szánandó állapotban van, hogy nsiralom ránézni. És mégis zordonságában is szép látványt nyújt főleg az Achileion magas kertjéből tekintve, mert zordon kopárságában van valami nem mindennapi, valami megkapó, ami a lelket egy időre lebilincseli.
 |
| Athén – Metropolitán Katedrális |
Az Achileion műemlékei: a Heine- és Byron szobor, a Kalipso-barlang, az Iliász, Odysszea és a görög mithologia egyes jeleneteit ábrázoló falfestmények elbájolják a látogatót. Achileion nevét a villa a haldokló Achillestől vette, kinek pompás fehér márványból készült szobra a kert közepén áll és 70 ezer lirába került. Fehér márványból ábrázolja Achillest, amint sarkán megsebesitve haldoklik. Pompás műalkotás.
 |
| A turisták elsődleges célpontja – Az Akropolisz |
Korfu már Görögországhoz tartozván, itt van alkalmunk először tapasztalni a mai görögök rossz tulajdonságait, melyek közt első a csalási hajlam. Végtelen tolakodó s ha csak teheti, biztosan megcsal. Nem is csoda, mikor az állam a gonosztevők befogadásával és védelmével mintegy szentesiti a gazságot. A mellett valósággal majmolják az egyéni szabadságot biztosító külföldi törvényeket, igy többek közt azt az angol törvényt is, mely a magánházat a hatóság közegeitől óvja s a melyet az angol igy fejez ki: az én házam az én váram.
 |
| Athén – utcarészlet |
Ennek példája a következő eset. Korfuban megérkezésünk előtt rémes gyilkosság történt. Egy fiu az örökség miatt családtagjaival összeveszett, lelőtte szüleit és két testvérét. A görög törvény nevetségesen botor módon nem engedi, hogy a rendőrség magánházba lábát betegye, ugy hogy az illtető gyilkost kerülő utakon, csellel lehetett csak kézrekeriteni.
 |
| Athén – Syntagma tér |
Különben itt már láthatunk szép görög típusokat, A sziget belsejében egy parasztház előtt egy asszony állt, karján kis gyermekével. Igazi görög szépség volt, a klasszikus szobrok bájos nőalakjaihoz hasonló.
 |
| Athéni forgatag |
Télen át Korfuban hemzseg az idegen. Szép is lehet ott a zúgó tengerparton, májusi levegőben, zöldelő olaj- és narancsfák közt tölteni a telet.”
 |
| Az Akropolisz |
Zsigmond János 1904 nyarán utazott Görögországba. Elsődleges a „dicső múlt” megismerése vonzotta, hiszen a szerző szerint „sem fényes városok, sem tájképi szépségek, se a mostani görög nép nem gyakorolhatnak vonzó-erőt senkire”. Kritikáit vagy néha csípős megjegyzéseit nem rejtette véka alá, amely miatt néha jókat lehet derülni írásán. Zsigmond azonban hangsúlyozza is műve kezdetén, hogy nem célja tudományos értékű művet írni, nem kívánja olvasóit tudományos közleményeivel fárasztani, csupán a dicső múlt romjain átélt hangulatot és benyomásokat akarja velük megosztani. Célja elmélkedni a régi és modern Görögországról, emlékei és benyomásai alapján, amelyeket még az utazás során lejegyzett. Könyve zárásaként azt is megfogalmazza „Minő lelkülettel látogassuk a görög földet?”. Rövid, de igen érdekes része ez a könyvnek, melyben a szerző kifejti, hogy véleménye szerint Görögországban nincs semmi, csak rom. „A romoktól nem látni a romokat.” Se táji szépség, se érdekes népélet, se kényelem miatt ne utazzon senki Görögországba. Élvezetett és kényelmet szerinte másutt többet és olcsóbban lehet találni. Ugyanakkor, ha valaki „sólyomszárnyú fantáziával és meleg kedéllyel” van megáldva, az utazzon az országba, hiszen annak esélye van, hogy tud „beszélni” na mai görögök nagy elődjeivel és megérti, hogy a mai tudásunk, művészetünk, nízlésünk tulajdonképpen innen származik. Furcsa egy ajánlás ez Zsigmondtól, de ez a szemlélet az, amely meghatározza művét is, s amely miatt olyan különlegessé válik, az amúgy átlagos görögországi utazás leírása.
 |
| Athén – utcarészlet |
Zsigmond János könyvei régóta pihennek a polcomon. Nem nagyon került eddig a kezembe, hiszen mindig volt izgalmasabbnak tűnő, ritkább, vagy bármely más szempontból kiemelkedőbb mű, amelyről írhattam. Valami miatt azonban nemrég belefogtam Zsigmond János egyik könyvébe és személyesen engem azonnal magával ragadott. A stílus az, ami vonzóvá teszi, teljesen egyedi a gondolatmenete. Azzal nem büszkélkedhetek, hogy egy teljes Zsigmond János életmű van a birtokomban, de igyekszem folyamatosan keresni és bővíteni a szerző eddig hiányzó műveivel a gyűjteményemet. Sajnos, van még mit beszerezni. A „Görög földön” című könyv, mely lényegében a blogban bemutatkozó kötete Zsigmondnak, nem amiatt izgalmas, hogy merre járt vagy ott mit látott szerző, hiszen Görögországról azért több utazó művével megismerkedtünk már. Műveiben éppen az a kiemelkedő, hogy egy gyakran utazott vidékről is tud olyat írni, vagy oly módon írni, hogy az újnak hasson. Akinek tehát lehetősége van, az olvasson bele bátran. Kézzel fogható könyv formájában nem könnyű beszerezni, de néhány műve elérhető elektronikus formátumban a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumában, köztük a „Görög földön” című mű is, így onnan ingyenesen letölthető és elolvasható ez a különleges munka. Zsigmond János szerencsére csak rövid időre távozik az ELBIDA projektből, hiszen hamarosan visszatér egy újabb izgalmas munkájával. Remélem ez idő alatt, gyűjtőként is eredményes leszek és tudom bővíteni a gyűjteményemet a szerző hiányzó műveinek valamelyikével.