Amerika

Magyarok a modern csodák világában

1928. március 5.-én egy különvonat indult a Keleti pályaudvarról Cherbourgba. A szerelvényen utazó több száz „zarándok” aztán hajóra szállva Amerika felé vette az irányt, hogy az 1848-49-es szabadságharc 80. évfordulója alkalmából New Yorkban állított Kossuth szobor avatásán részt vehessen. A zarándokok között volt dr. Biró Zoltán grafikus is, aki élményeiről aztán az „Amerika – magyarok a modern csodák világában” címmel megjelent könyvében számolt be. A kötet 1929-ben jelent meg Budapesten a Novák R. és Társa tudományos könyvkiadó vállalat gondozásában. A 292 oldalas műben összesen 250, nagyrészt a szerző által készített kiváló kép található.

A kötet színes borítója

dr. Biró Zoltán grafikus 1898. szeptember 1-én született Szolnokon. Édesapja Biró Mátyás vármegyei jegyző és földbirtokos volt, míg édesanyja Szeidenleider Lenke. A nemesi származású Biró család jelentős földbirtokkal rendelkezett Fegyverneken és Örményesen. Iskoláit Örményesen kezdte meg, majd a szolnoki Verseghy Gimnáziumban folytatta és végül Szegeden szerzett jogi végzettséget. Jogi tanulmányai követően művészeti tanulmányokat is folytatott Szolnokon, Budapesten és Salzburgban. 1928-ban kezelésbe vette családja földbirtokait és rövid idő alatt modernizálta azokat, majd ezt követően gazdálkodni kezdett. Yorkshire-i sertéstenyészete és napraforgó termesztése országosan híressé tették majorságát. Aktív közéleti szereplőként részt vett a New York-i Kossuth-szobor avatására indult magyar delegációban. Az úti élményeiről könyvet is írt, amely több kiadást ért meg.

A szerző első feleségével

Az 1934-ben indult Tiszamenti Szemle című folyóirat főmunkatársa egészen 1938-ig. 1945-ig több könyve jelent meg és mindeközben alkotásait a budapesti Nemzeti szalonban is kiállították. 1945-ben elhagyja az országot és az Egyesült Államokban telepedik le majd két évtized múlva tér csak vissza Európába. 1966-ban Madridban jelent meg a „B. Z.” című könyve, amelyben a II. világháború utáni Európa különféle országaiban készült grafikáit mutatja be. A műből kiderül az is, hogy 1958-ban nyolc hónapos európai körutat tett. 1967 májusában telepedik le a burgenlandi Pinkafőn. Tagja lett az Osztrák Képzőművészek Szövetségének és a Külföldi Magyar Képzőművészek Világszövetségének is. Az 1970-es évek elején vélhetően új kiadványt tervezett, amely aztán sohasem jelent meg. Bár kétszer házasodott, végül utód nélkül hunyt el Felsőőrött, 1979. augusztus 23-án, 81 éves korában.

Részlet a könyvből:

„Tíznapos körutazásunkra az óriási méretű Pennsylvania Stationról, New-York második nagyságú pályaudvaráról indulunk el. Zarándoktársaink egy része az Olympic-kel már visszautazott, másik része New-Yorkban maradt, de még így is kb. háromszázan tesszük meg a körutazást. Washington, Pittsburgh, Cleveland, Buffalo és a Niagara az útirány. Egy európai ország nagyságának megfelelő területet járunk be. Az Egyesült- Államoknak ez csak kicsiny része, de legértékesebb, legsűrűbben lakott és viszonylag legrégibb kultúrájú területe. Lesz mit nézni és tanulni!

Csizmadia András

Az Olympic

Karcagi gazdák a hajón

Éjjel tesszük meg az utat New-Yorkból Washingtonba. Az Európából érkezett bevándorlónak azonkívül, hogy itt Amerikában mindenki mister és senkinek sem kell előre köszönni, az tetszik legjobban, hogy itt a vonatokon látszólag nincs osztálykülönbség. Mint ahogyan a társadalomban sincs elméletileg. A vasúti kocsikra sincs ráírva az osztálykülönbség, mert nem a kocsik, hanem a vonatok között van különbség. Ugyanis vannak olcsóbb és drágább vonatok. Éjjel az olcsóbb vonatok kocsijai is hálókocsikká alakulnak át, de a drágább vonatokhoz ezenkívül még dohányzó-, szalon- és egyéb kocsit is csatolnak. Az olcsóbb — mondjuk harmadik osztályú — vonatokon a drága vonatok finom kényelméből és pazar fényűzéséből bizony nagyon kevés maradt. A mi vonatunkra sincs ráírva, mégis úgy látom, hogy ez itt harmadik osztályú. De csak itt, mert nálunk, Európában az expressvonatok sem különbek, ha ugyan vannak ilyenek.

A leleplezés pillanata

Magyar előkelőségek Pedlow kapitánnyal

Kossuth Lajos new-yorki szobra

A vonat mélyedésben áll a pályaudvaron, a kocsik belső szintje és az aszfaltjárda egy magasságban van, s az áthidaló vaslemezen egyenesen beléphetünk a kocsikba, nem kell lépcsőt mászni. Amelyik állomáson nincs ilyen szintmagosítás, ott az automatikusan le- és felhajtható lépcsőn kell ki- és beszállni. A lépcső fel- és lehajtását a fekete kalauz irányítja, aki voltaképen nem is kalauz, hanem vasútkísérő szolga, mert a jegyhez semmi köze, ezt a bejáratnál kezelik. A kézitáskát is a néger teszi az ágyamra, a ráakasztott sárga céduláról olvasva le, hogy melyik kocsinak melyik számú ágyába utaltak. A nagyobb táskákat a két csomagkocsiba rakják. A szállóban búcsúztunk el tőlük a washingtoni szállónkban leendő viszontlátásra.

Az óriás Szabadság-szobor a kis Bedloe-szigeten

A Broadway a Bowling Greentől 1928-ban

Kilátás a Woolworth Building tetejéről

Érdekes, hogy véletlenül épen magyar mozdonyvezető vezeti villamos mozdonyunkat a Hudson-folyó alatti alagúton keresztül New-Jersey-ig.

A Great White Way nappal

A Great White Way éjjel

Roxi-görlök nyári szórakozása

Vonatunk Pullmann-kocsijai alig nagyobbak az otthoniaknál és semmivel sem hosszabbak a franciaországiaknál. A kocsi két végének egy-egy kis helyiségében van összezsugorítva mindaz a pazar kényelem, ami a nagy vonatokon van. A külön szalon-, dohányzó-, mosdó- és egyéb kocsik helyett itt egyetlen kis helyiségben van a dohányzó és a mosdó, a másik végén pedig a csöppnyi szalon. A kocsi nagyrészét a fekvőhelyek foglalják el. Ezek ellen aztán még a finnyásoknak sem lehet kifogásuk. Az európai hálókocsiktól eltérően itt az ágyak nem keresztben, hanem a kocsi hosszában, a középen végigvivő folyosó két oldalán vannak. Itt is két fekvőhely van egymás felett. Aki felülre kerül, az int a fekete szolgának és az hozza a lépcsőt, azon lehet felmenni a felső ágyba. Belül két ruhaakasztó, a tárgyaknak háló, fogas és külön kezelhető villanyvilágítás is van.

A Kossuth-zarándokok a Fehér Ház előtt

Coolidge elnök Perényi báró és Széchenyi gróf között

Több az autó, mint a gyalogjáró

Moziban gyakran látni olyan komikus filmet, amelyben a nevetséges főhős esetlik-botlik a hálóhelyek kö­ zött, a folyosón hölgyek függönyét húzza el, hogy végül a durva erőt megszemélyesítő, nagybajuszos férjjel gyűljön meg a baja. Fellármázza az egész kocsit, mire cipővel és egyebekkel is megdobálják, s csak az utolsó pillanatban menti meg a néger szolga, amikor a lépcsőt hozza neki és a helyére igazítja. Erre gondoltam, amikor a néger lépcsőjén, mint legutolsó lefekvő, a fekvőhelyemre felléptem. Bár kissé primitívnek és mulatságosnak tetszik, hogy férfiak és nők egy kocsiban hálnak, moziba illő komédiára még sem került sor. Amikor megállunk, a vonat nem zakatol, s a társaság alvási mellékzörejei is érvényre jutnak. Egy erőteljes horkolás különö­sen kiemelkedik a többi közül. Alighanem Csizmadia András képviselő bátyánk, a legnagyobb zarándok fújja a prímet.”

Washington György sírja

A homesteadi Carnegie-féle acélgyár

Régimódi, hátullapátkerekes gőzhajók az Ohio-folyón

A Kossuth szobor átadási ünnepségére 1928. március 5-én egy 488 fős szervezett csoport indult Magyarországról. A zarándokok egyik része kétnapi utazást követően szállt fel a 46.439 tonnás Olympic nevű hajóra, amely akkor a világ negyedik legnagyobb hajója volt. A zarándokok másik része az Adriáról indult. Az utazók között találhatunk minisztereket, egyházi vezetőket, magas rangú katonákat, földbirtokosokat, kereskedőket és számos egyéb, de alapvetően jómódú embert. A csapat vezetője báró Perényi Zsigmond volt belügyminiszter, országgyűlési képviselő volt. A szobor ünnepélyes átadását követően egy amerikai körutazáson vett részt a zarándokcsapat. New-York, Washington, Pittsburgh, Cleveland, a Niagara vízesés és Buffalo érintésével tértek vissza ismét New Yorkba, ahonnan aztán március utolsó napján indultak el haza.

Míg Kisfaludi-Strobl alszik, Póka-Pivny udvarol…

Hegedüs Lóránt a hajón

Ford, az autókirály legelső és tízmilliomodik autójával

dr. Biró Zoltán műve egy remek stílusú és olvasmányos úti beszámoló, amely értékét növeli a benne található fantasztikus képanyag is. Az „Amerika – Magyarok a modern csodák világában” című könyv népszerű volt a korabeli olvasók körében, így összesen két kiadást ért meg. Biró műve mellett azonban egyéb útleírások, albumok és cikkek is születtek a híres Kossuth zarándoklat eseményeiről. Egyik ilyen igazán izgalmas mű, a szerző barátja és későbbi olaszországi utazásán is társ Pólya Tibor grafikus, „A nagy zarándokút” című képes albuma, amelyben minden zarándokot és a fontosabb eseményeket is rajz formájában rögzített a szerző (köztük természetesen Biró Zoltánt is). A különleges “rajzos” kötet igazi ritkaságnak számít napjainkban.

A Niagara-vízesés repülőgépről

Buffalói utcarészlet

Biró Zoltán arcképe Pólya Tibor művéből

A bemutatott könyv bár nem számít extrém ritkának, ugyanakkor mindennaposnak sem mondható, így egy jó példánynak még mindig magas az ára. Aki megelégszik az elektronikus formával és nem szeretné pénzért, kézzelfogható formában beszerezni a művet, annak ez esetben is szerencséje van, hiszen a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumából ingyen letölthető a különleges mű. dr. Biró Zoltán szerencsére nem egy „egykötetes” szerző, így rövid idő múltán ismét érkezni fog az ELBIDA projektben a másik különleges művével. A búcsú tehát még várat magára.