Kirándulás Istambolba

az 1863-dik év ápril havában

Egy igazi ritkaság következik az ELBIDA projektben. Jancsovics István evangélikus lelkész Isztambuli utazásáról, az ott látottakról és az átélt élményekről mesél a „Kirándulás Istambolba” című művében. A szerző a mű előszavában elmeséli, hogy eredendően nem kívánt könyvet írni az utazásáról, de aztán az út során olyan hatás érte, amely miatt mégis jegyzetelni kezdett és végül megszületett a már említett mű. A kötet 1864-ben jelent meg Pesten, Landerer és Heckenast kiadásban. A mindössze 121 oldalas műben, 16 kép és egy kihajtható térkép található. A gyűjteményemben található kötet, egy restaurált példány melyből a kihajtható térkép hiányzik.

Jancsovics István lelkész 1811-ben született a Pest megyei Albertiben. Gyermekkoráról és élete korai szakaszáról semmilyen információval nem rendelkezünk. Iskoláit Mezőberényben, Pozsonyban és Bécsben végezte. 1837-ben a Békés megyei Szarvason lett evangélikus lelkész és gyakorlatilag egész életében ezt a hivatást látta el. Szeretett utazni és sokat utazott. Bejárta Európát, volt Törökországban, Észak-Amerikában és vélhetően Délkelet-Ázsiában is. Amerikai és Törökországi utazásának élményei könyv formájában is megjelentek. Úti élményeinek publikálása mellett gyümölcstermesztéssel és a szláv-magyar nyelvvel kapcsolatos cikkei és könyvei is jelentek meg. 1893. március 29-én, 82 évesen hunyt el Szarvason.

Részlet a könyvből:

„Következett az ó seralj (Seralj Burnu) megtekintése, mely azon félsziget éjszakkeleti hegycsúcsán van épitve, melyet délfelől a Marmora-tenger, keletről Bosporus, éjszakról az Aranyszarv mos, s melyet II Mohamed Konstantinápoly bevétele után itten telepitett, Aja Sófia szomszédságában, kőfallal körülövedzve, minden symetria és architecturai tudomány nélkül össze-vissza épített paloták, kioszkok és kéjlakokból van összetákolva, mintegy 3/4 négyszög mérföldnyi térségen. Alig hiheti a szemlélő, hogy császári lakban időz, az egésznek áttekintése legalább nem figyelmezteti őt arra. Ezt azon körülmény fejti meg, hogy a seralj nem egy embernek müve, hanem századok eredménye.

Erechtheum

Legelébb is a fegyvertárba vezetteténk, mely templomalakú lévén, oly áttekintést engede kivennünk, mintha annak minden fala egész a boltivezetig s minden chorusai lőfegyverekkel volnának kirakva. A bemenet balján ott áll két janicsár-alak kétfelől, oly természetes utánzással, hogy alig hihet az ember szemeinek, váljon elő lény-e az, mit lát, vagy csak élettelen alak. Ezen mélyedésben vizforrás is van, mely igen találékonyan van ide illesztve a szemlélők felfrisitésére.

Weinzetteli fal

Klam útvezeték

Kis távolságra innen, egy kapun át, beléptünk egy kerített udvarba, honnan jobbra is balra is nyilik ajtó az úgynevezett régiségek tárába, mely ugyan alig hasonlítható össze a bécsi Ambróser gyüjteményével; egyes tárgyak azonban mégis megérdemlik a megemlítést, ilyen a Sófia képzelt képe — régi faragvány, egy egyiptomi múmia, két kádnagyságú roppant dob, roppant nagy puska és kard, milyet csak óriások használhattak egykor, egykori Sófia tornyáróli harang, montenegróiaktól elszedett fegyver és lobogó, azon láncznak töredéke, melylyel egykor a Dardanelláknál elzárták a Hellespontot stb.

Roller útvezeték

Innen őrkapun keresztül, melyen vagy 50 kapidzsiból álló őrtest vala felállítva, Efkaf udvarán keresztül, egy félreeső épületbe vezetteténk, az úgynevezett Janicsárok palotájába, hol 5 teremben, különféle időszakokból, igen eltérő és vagy húszféle öltözetben viaszból egyes janicsárok képmásai, igen jól találva, vagy száz példányban vannak körülállitva; köztük egy kurdnő, orrában arany gyémántos függővel; továbbá egyfelől két gyönyörű férfialak, hihetőleg valami török herczegek, másik felől három sultánnő igen gyönyörű példányai viaszból nagy üveg-szekrényekben, szintén természetes nagyságban. Végre maga a hóhér is kapott helyet egy legvégső szögletben. Mondhatom, igen érdekes ezen janicsárok csarnoka.

Bruck Mura mellett

Azon az utón, melyen jöttünk, vissza is mentünk az Efkaf udvarába, a kapu előtt jobbra magára vonta figyelmünket egy tán ezeréves, 7 öl területű, roppant terebélyes platánfa. Efkaft előudvarnak lehet elnevezni, honnan egy kapun át — melyet szintén vagy ötven személyből álló kapidsicsapat őriz — bemenet szolgál a szigorúbb értelemben vett seraljba. Ez egy előbbihez hasonló négyszögbe nyílik, melynek közepén roppant cyprusokból álló fasor van, balra egy — görög stylben épített tornyos templom, jobbra a konyhák és fürdők; előttük áll a diván vagy tanácskozó terem, hol a sultán számára egy mennyezettel ellátott széles emelvény van készítve, hol ö more patrio lábait maga alá szegve elnököl a belső titkos tanácsban, hová Bairam-ünnepkor lábcsókolásra bocsáttatnak a boldog illetők. Azt állítják, hogy ezen szobát egykor Nagy Konstantin lakta, most a régi sultáni könyvtár csekély számban van itten képviselve, hol a könyvek nem mint nálunk hegyével fölfelé vannak felállítva, hanem fekve laposan nyugszanak egymáson. Itt kutathattak hihetőleg legközelebb hazánk régiség-bú­várai is: Kubinyi Ferencz, Ipolyi Arnold és Henzelmann.

Grácz

Marburg

Innen virágos kerten keresztül jutottunk egy kerti tavacska mellett azon kioszkba, mely éjszak felől a tó legvégső csúcsán van regényesen építve, honnan elragadó szép kilátás nyilik az Aranyszarv torkára, Galata és Pérára. Ezen kioszkban van az új könyvtár, szintén fektetve elhelyezett könyvekkel, azon fölül 3 pompás nyugágy függönyökkel ellátva. Mintha ez is szentély volna, az ajtóban egy szép leányképü eunuch utunkat állta, a csizmalehúzást követelvén tőlünk, egy kettő megtette, de a többi csak berohant csizmástul, keveset törődve a herélt hadonázásával. — Kis kanyarodás után kinyílt előttünk a sultán pipázó-terme, a kandallóba csak egy szikra kell, s az oda készített fénylő kőszén azonnal lángot fogót volna vetni.

Tüffer fürdőhely

Megragadó szép kilátás kínálkozik innen a Marmora tengerre, az ásiai partokra, a völgyben alatt a seralj zöldséges kertjére, túlnan pedig a hárem termeire. A szekré­nyek itt chinai és párisi munka által készitvék, középen függ egy igen nagy csillár, a szögletekben chinai urnák láthatók.

Barcola

Ne legyen sértő a kegyes olvasóra, ha itt megemlítem a sultán árnyékszékét, mely gránitból van metszve, mint milyeket Konstantinápolyban mindenütt találunk, t. i. nem ülésre, hanem guggolásra készítve, az ablakokat három ölnyi magasaknak becsülgettük.

Trieste

Ez volt végpontja a szeralj-szemlének; most már magunkra hagyattunk, oda lévén a kavaszoktól utasítva, hogy a merre jöttünk, ismét azon utón távozhatunk.

Hadrián Zeus-üdvcsarnoka és a fellegvár

Többen nem valának ezen elutasítással megelégedve, sováron pillantgatván a zöldséges kerteken túlra, szerették volna t. i. a házi asszonynak — illetőleg asszonyoknak, hó­doló kézcsókjukat átadni, nem fontolván meg a szerencsétlenek — mily veszedelemnek tennék ki magokat az által, s mily szomorú áldozatul dobnák magokat a balfelfogás és a vakhitnek.

Parthenon

Theseus dicscsarnoka

A törökök azt sehogysem akarják fejőkbe venni, hogy az asszonyi hűség, minél inkább őrzik, annál lazább, s hogy annak legjobb őre a tiszta szeretet és házassági bizalom.”

Ponte Rialto Velenczében

Jancsovics István 1863 áprilisában indult útnak, orvos barátjával dr. Télessy Józseffel. Pestről először Bécsbe mentek, majd onnan Trisztbe, ahol hajóra szálltak. Az „America” nevű hajón sokan utaztak, melyről részletes listát is találhatunk a könyvben. A legtöbben tehetős, jómódú emberek voltak Európából. A hajóút során szerzett élmény volt az, ami arra sarkallta Jancsovicsot, hogy könyvet írjon utazásáról. Több német származású útitársa folyamatosan jegyzetelt, leírta élményeit. Ekkor merült fel a szerzőben, hogy ezt valamely magyar útitársa is megtehetné, mivel azonban nem volt ebben senki motivált, így magára vállalta ezt a feladatot és ő kezdet jegyzeteket készíteni, amiből aztán hazatérésüket követően kevesebb, mint egy évvel megszületett a „Kirándulás Istambolba” című mű. Triesztből Korfu és Syra érintésével érkeztek Isztambulba. Mindössze öt napot töltöttek a városban és indultak is vissza. Athén és Velence megállók után tértek vissza Trisztbe. A teljes út három hetet vett igénybe, melyből kevesebb, mint egy hét jutott Isztambulra. Mindent lejegyzett, amit látott vagy átélt, de nem törekedet tudományos kiegészítésekkel színesíteni a művet. Bár a címben Isztambul szerepel, részletesen beszámol a Triesztig tartó útról, Athénről és Velencéről is a műben. Stílusát tekintve jól ír Jancsovics, de a mű nyelvezet régies, így néha nem könnyen olvasható.

Doge palotája Velenczében

Fohászhid Velenczében

A ritka mű, igazi kuriózum az antik útleírások között. Jancsovics műve ritkán fordul elő még aukciókon is, jó állapotban és eredeti kötésben pedig elenyésző példány létezik, így a gyűjteményemben megtalálható restaurált példánynak is nagyon örültem. Az a fajta könyv, amely nagyon kevesek számára elérhető, azonban ez esetben is van lehetőség a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumából ingyen letölteni és elolvasni a művet. Mindenképpen az ajánlott kategória, már csak a különlegesen ritka mivolta miatt is. A szerzővel reményeim szerint találkozni fogunk még az ELBIDA projektben, hiszen Amerikai útjáról 1872-ben jelent meg még könyve, „Utazás az északamerikai szabad-államokban” címmel. Nagyon ritka mű, de egy gyűjtő mindig reménykedik, így amikor sikerült beszereznem a művet, Jancsovics István is visszatér a blogba.