Könyvek

Sven Hedin neve a blog rendszeres olvasóinak bizonyára már nem ismeretlen, hiszen a svéd felfedező több művét már bemutattam az ELBIDA projektben. Hedin amellett, hogy kiváló földrajztudós volt, remek és termékeny író is. „Három év Tibetben” című munkájában az 1899-1902 között megvalósult második nagy expedíciójáról mutat szemelvényeket az olvasó számára. Aki rendszeresen olvassa a blogot, annak valószínűleg eszébe jut a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban megjelent „Ázsia szívében” című kétkötetes munkája is Hedinnek, amely ugyanezt az expedíciót jóval részletesebben és nagyobb terjedelemben meséli el. A most bemutatott ritka könyv 1909-ban jelent meg Budapesten, a Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Könyvkereskedés gondozásában. A mindössze 61 oldalas kötet a Magyar Könyvtár sorozat, 516. részeként jelent meg. A kötetben egyetlen kép sincs. A blog bejegyzésben látható képek, a szerző „Abenteuer in Tibet” című német nyelvű könyvéből származik. Sven Hedinről ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Ázsia sivatagjain keresztül” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.

Az illusztrációt biztosító, német nyelvű, csodás Hedin kötet

Részlet a könyvből:

„Július 20-án kezdtem meg nehéz, fáradságos utazásomat dél felé, Kelet-Tibeten keresztül. Cserdon kozák volt a szolgám, Turdu Bej a karaván-basi. Aldat vadászom otthonos volt az ország északi részében. Hat télen át barangolt egyedül ezek közt a hegyek között. Jakokra vadászott a bőrükért, a melyet eladott. Összesen hat emberem volt, hét tevém, tizenkét lovam, egy öszvére, tizenhat juhom és két kutyám. A karaván nagyobbik részének Sagdur és Iszlám vezetésével később kellett Temirlik-be menni s ott bennünket bevárni. Mandarlik-ot nyárias időben hagytuk el, de már két nappal később, a Csimen-tag-on heves hóvihar ért utól. Felhasználta ezt néhány vakmerő farkas; éjnek idején elűzték a juhokat táborunkból s belőlük kilenczet elpusztítottak. Később fogtunk két fiatal farkast; magunkkal szerettük volna vinni őket, de az egyik elmenekült, a másik pedig halálra marta magát.

Hedin jelentős mennyiségű felszereléssel indult az útra
Csónakon és tutajon járták be a Tarim folyót

Harmadik napon átkeltünk a Csimen-tag-on, a következő napon pedig a vele egyközü Ara-tag és Kalta-Alagán hegyláncz könnyen járható, bár magas hágóin. A hegyek közt nekem mindig annyi volt a gondom, hogy jóval a karaván után érkeztem meg tanyánkra. Ezen a napon azonban a rendesnél is bonyolódottabb volt a térszín. Amint leszállt az est, lehetetlenné vált munkámat folytatni s kozákjaimmal a szabad ég alatt kellett töltenem egy keservesen hideg éjszakát étlenül és meleg ruha nélkül.

A stabil tutajon a felszerelés is elfért
Hedin teljesen feltérképezte a Tarim vidékét útja során

A Kalta-Alagántól délre síkság terül el; alig észrevehetően lejt a térszín a Kum-koll tavak felé. Ezek közül a felső édesvizü, az alsó sós. Tőlünk délre futóhomok öve terül el 50 méter magas buczkákkal. A steppén ezrével legelnek a kulán-ok. Embereim fogtak is két fiatalt belőlük, a melyek egyszeriben megszelidültek. Megpróbáltuk lisztpéppel tartani őket. Ették is jó étvággyal. De csakhamar romlani kezdtek s akkor leölettem az állatokat. Anyjuknak nem sikerült őket visszaadni, mert ezek mit sem akarnak tudni kicsinyeikről, ha egyszer emberkézbe kerültek.

Ladak városa
Éjszakai csónakút

Július utolsó napjaiban egyenesen dél felé tartottunk az Arka-tag irányában, a melynek négy párhuzamos lánczán keltünk keresztül. Állataink erejét kemény próbára tette ez az út, de kiállták a próbát. Nem volt könnyű dolog a hegyeknek ebben a szövevényében mindenkor a helyes utat megtalálnunk. Valahányszor egy-egy ujabb hófedte láncz elé kerültünk, tájékozódás czéljából előre küldtem egy lovast. Aldat lőtt a számunkra orogo-antilopokat; az elveszett juhokat pótolnunk kellett.

Küzdelem a homokdűnék között
Induláskor hét tevéje volt Hedinnek

Augusztus 8-án átkeltünk az Arka-tag negyedik lánczán s belejutottunk abba a nagy, hosszanti völgybe, a melyben 1896-ban utaztam. Egy sóstó partján ütöttünk tanyát, teljességgel sivár vidéken. Összevágtunk egy faládát, hogy legalább meleg teát ihassunk estelire. A völgyfenék is jó néhány száz méterrel magasabb a Mont Blanc csúcsánál.

Vízkeresés a dűnék között
Hedin két kutyája

Olyan vidék vette itt kezdetét, a melynél elriasztóbbat alig képzelhetünk. A talaj merő homok és iszap s mint az ingovány, keresztülázott; az állatok térdig süppednek belé. A havazásokból és jégesőkből származó nedvesség nem fut le a felszinen; azt mind magába veszi a föld. Az állatok minduntalan bukdácsolnak s újból és újból kell terhelnünk őket. Egy teve és egy ló eltünt. Csigalassúsággal haladunk. Legelő nincs sehol. A havazás és a jégesés perczre sem szünetel. A tevék reszketnek a fagytól s minden nélkülözhető zsákot és pokróczot rájuk adunk takarónak.

Több teve elpusztult az út során
Sivár vidéken haladt az expedíció

Két ujabb hegylánczon átkelve, augusztus 21-én egy hatalmas sóstó északi partján ütöttük fel tanyánkat. Kucsuk kiséretében szeltem át a tavat. A karavánnak nyugat felé kerülve kellett a déli part kijelölt helyére igyekeznie. Délkelet felé eveztünk a csodálatos tavon. Keleten nem látjuk a partot. Két méteres evezőnkkel majd mindenütt érjük a feneket. Két kilométerre kellett czipelnünk a csónakot, míg végre hátára vette a víz. A tófenéket mindenütt sóréteg boritja, a melynek durva felületén nehezünkre esett a járás. A víz olyan sós, hogy a sűrüségmérő beosztása néhány ujjnyira kiállott a vizből, úgy hogy külön jelzést kellett alkalmaznom az üvegen. A csónak, az eszközök és szerszámok megfehéredtek, mintha csak burgonyalisztbe mártotta volna valaki. A vizcseppek helyén stearin-szerü kerek kidudorodások támadtak. Nem csoda, hogy olyan sivár ez a tó, mint a Holt-tenger.”

Tábor a hegyek lábánál
Tibetben

Sven Hedin második nagy expedíciója 1899-ben Szent Iván napján indult és egészen 1902. június 27.-éig tartott. Az utazásnak 1130 kilogrammos poggyásszal vágott neki Hedin, amely 23 ládába volt elhelyezve. Ekkor már tapasztalt utazóként a felszerelését tökéletesítette és minden eszköz rendelkezésre állt a tudományos mérésekre is. Vitt magával egy univerzaltheodolitomot (szögmérő), három kronométert, nivelláló messzelátót (szintkülönbség mérő), mérőrudakat, mérőszalagokat, meteorológiai felszerelést, tíz puskát és húsz revolvert is. Emellett az elmaradhatatlan Watson fényképezőgépét, valamint jelentős papírkészletet és 300 db gyűjtésre alkalmas üveget is a csomagolt. Élelmiszerkészlete 8 láda konzerv és Liebig-féle húskivonat volt. Tetemes súlyú poggyászát szállítani is rendkívül drága lett volna, de köszönhetően az Orosz cárnak, az Orosz birodalom teljes területén ingyen szállították az expedíció felszerelését. Krasznovodszktól egészen a Közép-Ázsiai vasút végpontjáig, Andisánig pedig egy külön vasúti kocsit biztosítottak a szerző és felszerelése számára.

A tibeti fennsíkon
Hedin (középen) és segítői

Sven Hedin expedíciója során járt a Tarim-medencében, Tibetben és Kasmírban. 1899. szeptember 15. és december 7. között végighajózott a Jarkend-darja, Tarim és Koncse-darja folyókon. Pontos térképet készített a Tarimról és behatóan vizsgálta a folyó alsó szakaszát. Lhászába, az európaiak számára tiltott városba azonban nem sikerült eljutnia. 1901 júliusában két kísérővel elindult a város felé, és bár mongol viseletet hordott a zarándokok mégis felismerték. Szeptemberben újra próbálkozott, de több száz tibeti lovas bekerítette a karavánt és visszatérésre kényszerítette. Ezt követően Indiába utazott. A szerző útjai során folyamatosan naplójegyzeteket írt, amelyből aztán útleírásait elkészítette. Ezen útról készült naplójegyzete 4500 oldal volt és emellett 1149 térképet is készített.

Táborban
Sikeres vadászat zsákmánya

A „Három év Tibetben” című aprócska kötet, Sven Hedin eredeti művének egy kivonatolt, rövidített fordítása, mely azonban csekély mérete ellenére is, egy több szempontból is különleges könyv. Gyűjtőként azért izgalmas munka, mert meglehetősen ritkának és nehezen beszerezhetőnek számít, olvasóként pedig azért, mert Hedin munkái mindig is a műfaj kiemelkedő minőségét képviselték, amely ez esetben sincs másként. A szerzőt saját korában rendszeresen vádolták azzal, hogy az expedícióiról készített beszámolóiban túloz, sőt néha talán valótlanságot is állít. A Cholnoky Jenő által szerkesztett 1908-as Földrajzi Közlemények-ben maga Cholnoky írt rövid beszámolót a munkáról, amelyben tudományos szempontból a legnagyobb problémát abban látta, hogy Halász Gyula a fordító az „amúgy is túlságos szenzációs dolgokból még a legszenzációsabb dolgokat válogatta ki”. Természetesen Cholnoky is tudta, hogy a kötet célja nem egy magas tudományos értékű fordítás elkészítése volt, hanem a műfaj, a „geográfia” népszerűsítése az olvasók körében, amely célnak a cikket író szerkesztő szerint is tökéletesen megfelelt a mű.

Tibet térképe Sven Hedin nyomán

Hedint mindig is nagyon szerettem olvasni, hiszen Ő az egyik olyan szerző, aki számomra a leginkább vissza tudja idézni a gyermekkoromban elképzelt kalandos expedíciók világát, amelyekről mindig is sokat álmodoztam. Felnőtté válva persze be kellett látnom, hogy keveseknek adatik meg, hogy a gyermekkorban elképzelt kalandokat felnőttként át is éljék, ugyanakkor Sven Hedint olvasva, rövid időre mégis részesei lehetünk a hihetetlen kalandoknak. Jelen kötet nem fellelhető elektronikus formában, ugyanakkor az 1899-1902-es expedíciót teljes egészében bemutató könyve Hedinnek, mely a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban, „Ázsia szívében” címmel jelent meg, elérhető és ingyenesen letölthető az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárából. Sven Hedin munkái számomra megunhatatlanok és szerencsére termékeny író volt, így a blogban eddig bemutatott 8 kötete után sem kell búcsúzni tőle, azaz hamarosan ismét érkezik egy újabb lebilincselő munkájával Sven Hedin az ELBIDA projektben.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment