Ujzéland

Új-Zéland földrajzilag a Föld egyik legelszigeteltebb állama, amely sokáig a legjelentősebb angol gyarmat volt. Donner Kornél az I. világháborút követően családjával együtt Erdélyből vándorolt ki a titokzatos országba. Útjáról és az ott szerzett benyomásairól egy egészen különleges könyvet írt, amelyben az útleírásoktól már megszokott élménybeszámolón túl, saját tapasztalatait felhasználva, egyfajta gyakorlati útmutatót ad a későbbiekben kivándorolni készülő honfitársai számára. Az „Ujzéland” című kötet vélhetően 1939-ben jelent meg Budapesten a szerző saját kiadásában, összesen 236 oldal terjedelemben. A könyvben több színes és fekete-fehér illusztráció található.

Ritka papírkötéses kötet

Klasszikus vászonkötés

Donner Kornél életéről egészen minimális információt sikerül kideríteni. Valószínűsíthetően apja Donner Lajos iskolaigazgató, aki 1849-ben született Körmenden. 1879. december 29-én Békéscsabán vette feleségül Haan Idát. A házasságból született fiúk, Donner Kornél, aki a későbbiekben a műegyetemen tanult. A szerző az I. világháború utáni nehéz gazdasági helyzetben határoz úgy, hogy kivándorol családjával Új-Zélandba. Okleveles gépészmérnökként elsőként az Aucklandi automobil klub dolgozója volt, majd később egy higany-pörkölő üzem kialakításán tevékenykedett. A honvágy azonban végül hazahúzza, így a család hazatelepül, kivétel Donner Kornél fiatal felnőtt fia, Pál.

Donner Lajos gyászjelentése

Később a neve a Kereskedelmi Minisztérium alkalmazottjai között tűnik fel. 1936-ban Budapesten már könyve jelenik meg, a gépjármű-közlekedés fejlődésével kapcsolatban, amelyben Új-Zéland és Magyarország közlekedési viszonyait hasonlítja össze. 1937-ben a Kereskedelmi Minisztérium különmegbízottjaként Londonba küldik az „egész brit birodalomra kiterjedő munkakörrel”. 1939-ben jelenik meg „Ujzéland” című műve. 1943-ban már nyugalmazott minisztériumi dolgozóként említik.  Ezen a ponton azonban elfogy az információ a szerzőről. Születési dátuma, halálának időpontja és minden egyéb tény ismeretlen maradt a szerzővel kapcsolatban.

Részlet a könyvből:

„Azok közé a sportok közé, amelyeknek a gyökerei lenyulnak az eltemetett régi korokba – amikor az ember a természettel még nagyobb harmóniában élt – tartozik a horgászat is.

Geyzir Rotorua mellett. Újzéland északi szigetén

Jégbarlang a Tasmán gleccserben. Déli Alpok.

A horgászat csupa ellentétből áll. Izgalmas és megsem izgató, idegcsillapító, de nem unalmas.

Wellington kikötője és környéke

Alsó Queen Street, Aucklandben, Újzéland északi szigetén

A vizek háborítatlan helyeit keresi fel, ahol a test és lélek felszabadul ezer apró gátlás alól, amiket a kultúra reákényszerített. Bizalmat önt minden hívébe és az egészség, a természettel összefüggés fenséges érzetével tölti el.

Young Women Christian Association palotája Balboában.

Mount Sefton, alatta a menedékház, az újzélandi alpokban.

A heti munka után minden újzélandi ember szívevágya, hogy „week end”-jét gondtalanul töltse el. Szombattól hétfő reggelig a háborítatlan szabadság részese mindenki. Újzélandi ember a természet imádója, ami nem is csoda, mert gyönyörű hazája imádásra méltó. Az északi részek fekvésüknél fogva részükre kijáró meleget, a mindég fújó déli szél tavaszi hüvösségüvé enyhíti le. A napsugár ragyogó, a levegő tiszta, a pálmák és páfrányok fátyolszerű árnyéka hivogató. Nincsen ember, aki ilyen környezetben ellen tudna állni a természet hívásának. Mindeni a tengerre akar kijutni. Minket a horgászat láza ragadott el.

Vízesés Rotorua község mellett

Wainakei gejzír, Rotorua mellett

Mr. Mandeno mótorcsónakja  csendesen ringott a rakparthoz csapódó hullámokon. Egyszerű felszerelésünk 120 m hosszú vékony, de erősen sodrott zsinór, végén súlyos ólomdarabokkal és horgokkal megterhelve, és a hozzátartozó pálca öt kg csalétek – friss apró snaper – a remélt zsákmány nagyságához mérten, bíztatóan csillogott a fedélzeten.

Az északi sziget térképe

A déli sziget térképe

Sietnünk kellett, hogy a dagály érkezése bő zsákmányával együtt az öböl szűk bejáratánál találjon. Alig tettünk meg pár kilométert, a levegő váratlanul és hirtelenül meleg párával telitődött. Az imént ragyogó nap helyére opálos színt játszó tányér helyezkedett és nyirkos, ólmos eső kezdett esni. Lelkesedésünket a nyomasztó légkör meglehetősen lecsendesítette. Eltűntek szemünk elől Manganui parti házai, és lassanként a partok is. Az öböl bejáratát a nagy óceán dagályhullámai ostromolták és parti sziklák előtt csónakunk aggasztóan és tempósan emelkedett és süllyedt. Görcsösen fogtuk a csónak szélét, remélve talán, hogy valahogyan visszatarthatjuk a mélybe zuhanását.

Auckland látképe a Mount Edenről

Wekapo tó Westland tartományban

Megállottunk. Az átkozott ugrándozás csak nem szűnt meg. Sőt, mintha fokozódott volna. Körülkoszorúztuk a hajócska szélét és reményteljesen kivetettük a horgokat. Az erőteljes dagály összekúszálta zsinegeinket és amikor egy-egy sokat ígérő rángatásra sietve felhúztam a számlálatlan zsinegmétert – a szomszédom ónját halásztam ki. A türelem Istennője, – mint minden horgász védője – mégis megszánt és váratlanul 8 gyönyörű snapper fickándozott a levegőben.

Maori szövőnők munkában, Rotorua községben

Naplemente Waikaremoana taván

Máig is viselem a kis bestiák (némelyik 60 cm-nél is nagyobb volt) harapásának nyomait, amelyeket, mint tandíjat könyveltem el. Később kéjjel csúsztattam be két újjamat kopoltyúik nyilásán, és élvezettel ráncigáltam ki eltátott szájukból a horgot. A haláldásnak csakhamar vége lett. Tovább mentünk és feljebb a nagyobb szikláknál próbálkoztunk. A levegő fojtottabbá vált, a hullámok minden ellenkező reményünk dacára erősödtek. Izzadság csurgott valamennyiünk arcáról s az egész világ táncot járt körülöttünk. A sziklák között már vagy négy hasonló szándékú hajó dülöngélt, táncolt összevissza. Szerencsénk határozottan tűnedezőfélben volt s a helyzet kellemetlenné vált.

Jellegzetes újzélandi magán család ház

“Ward” fürdő Rotoruában

De nemcsak az ember, de a hal sem szereti a tenger erősen hullámzó részeit, különösen a sziklák között. Tengeri beteg lesz ő is fél a sziklákhoz ütődéstől. Valamennyi kiúszott a nyilt tengerre. Ami maradt, azt kifogták előlünk. Hiábavalónak bizonyult, hogy jónéhányan, köztük öreg tengeri fókák, kiadtuk a tengernek az engesztelő áldozatot. Neptunus hajthatatlan maradt. Vissza, ez volt mindnyájunk hő vágya.

Kaikohei kráter, szénsavas tó, higanytartalommal

Jellegzetes táj Auckland tartományban

De, mint kétségbeesés után a reménysugár, visszamenet az öböl közepe táján a fojtogató köd, amilyen hirtelen jött, úgyszólván másodpercek alatt eltűnve egyszerre oly csodaszép idő szakadt reánk, amilyent csak subtropikus vidékeken tapasztalhat az ember. A tenger színe olyan lett mint a tej, a levegő enyhe s valamely távolról hozott virágportól illatos, tiszta, a napsugár ragyogó és nem tüzes. Távoli sárga partok és zöld mezők fénytől megittasult színei valamennyiünkre olyan lenyügöző hatást gyakoroltak, hogy szólni nem tudtunk a gyönyörűségtől. Úgy éreztük, mintha súlytalan testtel az örökkévaló mindenségben lebegnénk.

Mount Egmont, az újzélandi Fujiyama

Wanganu folyó egyik részlete

Zsinórjainkat újból kivetettük, szerencsénk hál’ Istennek visszatért. Halászszenvedélyünk teljes kielégítését azonban mégsem értük el. Szomszédom szerencsésnek látszó, de tulerős előjelek után, hosszas küzdelemmel, jókora cápafiókot húzott ki a habokból. Hajófenékre hajítottuk. Hárman alig tudtuk agyonverni. Hihetetlen vadság és szívósság van ezekben a tengeri tigrisekben. Amint sejtettük, ezek után eredményes horgászásunknak befellegzett. Ahol cápák jelennek meg, a mi jó halaink elmenekültek.

Kazalrakás Újzéland déli szigetén

Jellegzetes újzélandi gyümölcsös-kert

Fájó szívvel búcsúztunk el a csodás tájtól a hazamenet buzgó haltisztítással igyekeztünk elnyomni bánatunkat, amit enyhített az a kedves szokás, hogy a zsákmányt közöttünk a legöregebb igazságosan kisorsolta. Mindegyikünkre jutott vagy 5 kg.

Matheson tó és környéke

Chrisichurch város főtere

A hulladékkal még ezenfelül pár száz körülöttünk vijjogó sirályt is boldoggá tettünk.”

Kanieri tó

Mitre-csúcs, Milford fjordban, Újzéland déli szigetén

Donner műve két nagyon jól elválasztható részből épül fel. Az első, oldalszámban kisebb részben a kivándorlás lelki, gazdasági, társadalmi és gyakorlati kérdéseivel foglalkozik. Gyakorlatilag egy kivándorlási kisokost ír, amelyben az Új-Zélandra vágyóknak ad fontos és hasznos információkat, személyes tapasztalatai alapján. Három útirányt vázol fel, melyek közül az első Londonból a Panama csatornán keresztül Wellingtonig tart, a második Gibraltáron át a Földközi tengeren, Vörös tengeren és az Indiai Óceánon át Ausztrália érintésével Aucklandba ér, míg végül a harmadik Dél-Afrika megkerülésével a második verzióhoz hasonló úton éri el a célállomást. Gyakorlati tanácsaiban még a 21.681 km-es út költségvonzatáról is részletesen ír a szerző. Ezt követően saját Panamán keresztül vezető úti élményeit meséli el és csak ezután érkezünk a könyv második nagy blokkjához, amely már a címben is szereplő Új-Zélandról szól.

Az útitervek rajzos vázlata

A Panama csatorna térképe

A mű eltér a hagyományos útleírásoktól, hiszen a szó klasszikus értelmében vett utazás ezen esetben a könyv kisebb részét teszi ki. A szerző és családja Wellingtonba érkezését követően a világ 75. legnagyobb területű országában az új, szülőhazától távoli élet kialakításán dolgozott, melyet nagyon érzékletesen mutat be a könyvben. Szerethető és olvasmányos a mű, melyben sok érdekes információt kaphat az olvasó a szigetről, az ott élő maorikról és a hétköznapi élet számos egyéb területéről is. Donner műve azonban tartogat mindezek mellett egy kis pluszt is, ami miatt olvasásakor sok ponton nagyon aktuálisnak éreztem az amúgy közel 80 éves művet. A kivándorlás vagy elvándorlás a mai Magyarország lakosságának jelentős részét érintő aktuális kérdés. A „Menni vagy maradni?” kérdésre oly sokan keresik a választ, melyben azt gondolom, sokaknak segítene Donner művének az elolvasása. A külföldi új élet kialakításának a nehézségétől, az ott átélt örömökön és sikereken át a honvágy mindent elsöprő érzéséig, sok olyan helyzetet mutat be a szerző, melyet valószínűleg a ma útnak indulók sokasága is át fog élni.

Mount Egmont, az újzélandi Fujiyama

Donner Kornél az egykötetes szerzők közé tartozik az ELBIDA projektben, hiszen a témába vágó egyéb műve nincs. A szerzőtől tehát búcsúzunk, ugyanakkor a térségtől nem. Új-Zélanddal már eddig is találkoztunk a blogban, például Festetics Rudolf „Emberevők között” című művében és ezt követően is több kötetben fog szerepelni a James Cook brit felfedező által feltérképezett sziget különös világa. Addig, azonban míg ezek a művek sorra kerülnek a blogban, Donner Kornél művét ajánlom bátran, hiszen az egyik legjobb Új-Zélandról szóló útleírás ez, magyar szerző tollából.