Könyvek

Az előző bejegyzésben Dezséri Bachó László utazásának végállomása, míg a most következő szerző úti célja a
Szentföld volt. A „Néhány hét a Szentföldön 1856-ban” című műben a szerző Hoványi
Ferenc a címben is szereplő évben megtett zarándokútjáról meséli el élményeit.
Hoványi többször utazott életében. 1846-ban beutazta Erdélyt, 1847-ben
Németországot, 1850-ben Olaszországot és végül 1856-ban a Szentföldet. Két
utazásáról számolt be útleírás formájában, elsőként az olaszországi, míg
utolsóként a szentföldi útjáról. A jelenleg bemutatott szentföldi zarándokútról
szóló mű, mely Hoványi utolsó nyomtatásban megjelenő írása, 1858-ban jelent meg
Bécsben, Schweiger Antal gondozásában. Az összesen 368 oldalas műben 1 kép és 1
templom alaprajz található.

Hoványi Ferenc teológiai doktor, nagyváradi kanonok 1816. április 2-án született a Bihar megyei Köröstarján. Apja a malommester Hoványi János volt, aki egy erdélyi régi nemes család gyermeke volt. A nagyváradi
főiskolában 1824-ben kezdte meg tanulmányait ahol négy latin osztályt végzett. 1829-ben
Temesvárra ment ahol retorikát tanult és a német nyelvet is elsajátította.
Váradon végezte a két bölcseleti osztályát. 1832-ben papi pályára lépett, majd a
bécsi Pázmány-intézetbe küldték. Bécsben két szigorlatot tett, Pesten pedig bölcseletdoktori
oklevelet szerzett, majd 1836-ban visszatért Nagyváradra. Itt a püspöki
papnevelő tanulmány-felügyelője és reggeli hitszónoka lett. Később a Lajcsák
Ferenc püspök által alapított vallásos gyermekek intézetben hittan előadásokkal
foglalkozott. 1838. október 4-én szentelték áldozópappá, majd nem sokkal később
teológiai doktorrá is avatták. Az egyházmegyei hivatalban iktató majd
szentszéki jegyző lesz. 1840-ben püspöki titkárrá nevezték ki. Az 1839. évi
országgyűlésen Pozsonyban küzdött a saját korában nagy port kavart vegyesházassági
kérdésekben. báró Bémer László püspök szentszéki ülnökké neveztet ki, majd, mint
titkár működött 1843 végéig. 

A szerző Hoványi Ferenc

Rövidesen váradi-velencei plébánossá és a
körösvölgyi kerület helyettes alesperese lett. Ezt követően elment a Kraszna
megyei Szilágysomlyóra plébánosnak, majd a kerület rendes alesperese és az
ottani gimnázium felügyelője is volt. Ebben az időben több új iskolát is
építtetett. Rövidesen Kraszna megye megválasztotta táblabírájának. 1847-ben a
budapesti egyetemen a hittan tanárának nevezték ki azonban ezt a feladatott nem
sokáig láthatta el, hiszen még azon évben ő felsége a király és testvérei magyar
nyelvtanárának hívták meg 1849-ben nagyváradi kanonokká, 1853-ban a Keresztelő
Szent Jánosról címzett nagyváradhidi préposttá, a pápa által pedig 1854 végén
házi praelátussá neveztetett ki. Eközben beutazta Erdélyt, Németországot, Olaszországot
és a Szentföldet is. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én tiszteleti
tagjává választotta. Később a zsinati vizsgáló bizottmány elnöke is volt. 1871.
december 11-én, 55 éves korában halt meg Nagyvárad-Olasziban. Életében számos
költeménye, cikke és könyve jelent meg. Nagyváradon az 1840-es években irodalmi
társulatot is alakított.

Részlet a könyvből:

„Augustus 17-kén otthoni szokás
szerint jókor fölocsódván azon perczben léptem ki a födözetre, midőn ébredő
napunk fényes arczát az enyelgő vízárból mintegy mosakodva kiemelé. Nem sokára
véletlenül lecsapó sürü köd folyá körül deszkavárunkat; de megint
fölülkerekedett az égi hős ellenállhatlan erejével, s a hivatlan vendéget hamar
elüzé körünkből. Exultavit ut gigas ad currendam viam. Kedvező jelnek tekintők
az olly bőven hulló fris harmatot is, mellynek következtében hajónk korán
reggel egészen eső utáni lucskos képet mutatott. Az éjjel Dalmátország magas
hegyei s apró szigetei mellett haladtunk végig, olly közel, hogy a tengerészek
mondája szerint Zárának legalább egy kiváló csúcsoni erődjét megpillanthattuk
volna. Nekem meg ad vocem Zára egy középkori zarándok sorsa jut eszembe, ki
Hollandiából csak e tájig érhetvén, jó erős vászon lepedőbe göngyölve szállott
a hideg és nedves mély sirba; szegényke még egy lábaihoz kötött kővel telt
zsákot is kénytelen vala leczipelni magával, talán hogy az itélet napjáig föl
ne jöhessen. Bennünket is azzal biztatott a szentföld bécsi főbiztosa P. Maczek
, hogy szükség esetében a tenger fenekéről is lehet mennyországba menni; pedig
ez a fő dolog. Hire sincs tehát a bajnak; minden esetre kárpótlást reménylünk
onnan fölülről, nota bene ha magunkat ide lenn megbecsüljük.

A Szent Sír Templomának Homlokzata (eredeti kép a műből)
Jeruzsálem a damaszkuszi kapu

Nem tudom, mi baja lehetett a
hollandi jámbornak; de nekem kevésbe mult, hogy az itteni borzasztó kesernyés
tejes kávé meg­ ízlelése keserü gyümölcsöt nem termett. Azért is tanácslom
mindenkinek, óvakodjék az illyen tengerre nem való nyalánkságoktul, s inkább
várja be türelmes éhgyomorral a mindig tulságosan kielégítő villás reggelit,
melly Kaltner szerint az ő ritka karácsoni ebédjével vetekedik. E nemes czélra
szolgál a födözeteni hosszú ketreczekbe zsúfolt aprómarhák kövér egyeteme; szép
alkalmat nyújtván a házi szárnyasok mindenféle nemeinek tanulmányozására, miglen
az egyes példányok lassankint megszabadulnak kinos rabságukból, kinosabb
halálos műtétel utján, hogy a tudós uri gyomrok életölő vágya kielégittessék.
Ámde a szegény legények sem éheznek Lloyd gazdag asztalánál; s a körben földre,
vagyis deszkára települt matróz-suhanczok és vénebb kamaszok irigylésig jó
izüen nyeldelék szokott kedves makaronijukat. Hanem mégis legtöbbet evett maga
potrohos Egittonk, óránként 30 pengő forint áru kőszenet emésztvén föl,
mellynek szapora salakját rendes idő­ közben, ugy tetszik hatszor napjában,
szokták kidobni Neptunnak olcsó áldozatul. Mindez pontosan megcsendülő harangszóra
történik a hajón, mint valami jó fegyelmü zárda- vagy szigoru növeldében. Mikor
a kormány kerekét tartó, meg a gőzös orra hegyén őrt álló egyének, vagy a kormos
gépészek egymást fölváltják; mikor a hajó vendégeit délelőtt 10 órakor s
délután négy körül enni híják: mindig kiszabott hangos jel által adatik tudtára
mindenkinek, a kit csak illet, fontos teendője. Szabályos napirend és csín
dolgában igazán sokat tanulhatni e durva tengerészektől, kivált ha kemény
parancsnok áll az ügyek élén. Szóval minden tekintetben meg lehettünk elégedve
sorsunkkal; csak a jó fris víz hiánya volt ránk nézve sokszor igen kellemetlen;
annál inkább, mivel a corfui kormányzó lord számára nagy hordókban drága jeget
vitt a gőzös szemünk láttára; s az alatt mi magunk habár egy csöpp enyhítő
hideg ital után hasztalan epedezénk. De hiszen ollykor ollykor egy kicsit
sanyargató nélkülözés a bucsujárat érdemét növeli.

A Szent Sír Templomának alaprajza
Jeruzsálem. Az Arany kapu

Eléggé szerencsések valánk bezzeg
a szerfölött csendes derült égre, valóban arany időre tekintve; minek
következtében a félelmes tengeri betegségnek még csak árnyéka sem mutatkozék
nálunk. Igaz ugyan, hogy a ritkán viharos augustus havát általában
legkedvezőbbnek tartják illyen utazásra; de olvastam én már alig négy éve
iszonyú szélvész roncsolta gőzös tört kerekeiről, Candiatóli kényszerült visszatérésről,
és Triestből másodszori elindulásról épen e dicsőített hónap folytában; s azért
jobbnak tartom alázatos hálával elösmerni az Urnak különös kegyelmét, ki ugy
látszik érezhetöleg velünk akar vándorolni P. Urban ohajtása szerint: »wohl
wissend, das uns unsere Pilgerreise nur dann zum Segen werden könne, wenn der
Herr selber mit uns pilgert« / jól tudva,
hogy a zarándoklatunk áldássá válhat számunkra csak akkor, ha az Úr
zarándokolni akar velünk /
Lehet, hogy a dühöngő vész idején még kö­zelebb
van hozzánk Isten atyai karja; mire nézve tanácsolják qui nescit orare, pergat
ad mare; s talán épen ezért nevezek a vihart középkori német utasok is,
franczia-olasz módra, szerencsének »Fortune«. De mondhatom, nagyszerü
nyugalmában, midőn látkörödet ég- és vizén kivül semmi sem korlátolja, nem
kevésbbé képes a tenger imára gerjeszteni; hiszen tetszöleg határtalan
terjedelmű fölülete olly magasztosán tünteti elénk az isteni végetlenség
fönséges képét Nem csoda hát, ha nekem annyiszor kedvem kerekedett huzamosan
betekinteni e kristály tükörbe, mellynek varázs szine a nap különböző részeivel
söté­tebb vagy világosabb árnyéklatu változatokon ment keresztül. Illyen nagy
tudományú észleleteknek fölötte kedvezett a folyvást szendén lengedező
kellemesen hűvös déli szél, meg az igen könnyü porköpeny alakú fehér vászon
öltöny, mellynek használatát zarándok utódimnak jó lélekkel ajánlhatom.
Reménylem, a figyelmes olvasó bölcsen észreveendi, hogy mi, hajóra szorult árva
magyarok, igen gyakran foglalkozunk a légmérséklet és időjárás fontos kérdéseivel,
mint valamelly unatkozni kezdő társaság ásitozó rendes tagjai.”

Hoványi rövid ajánlója 
A betlehemi út

Hoványi Ferenc utolsó műve nagyon
izgalmas kötet, de pokoli nehezen olvasható. A szerző gondolatmenete, a
korabeli nyelvezet, az apró betűk és a számos latin vagy német szövegrész
nagyban nehezíti a kötet olvasását. Ugyanakkor, ha az ember elkezdi és sikerül beleszoknia
ebbe a „nehezített” környezetbe, akkor élményszámba menő részeket is
találhatunk, sőt a szerző humora sok ponton számomra nagyon kedves pillanatokat
okozott. A 24 fejezetre bontott műben az 1856. augusztus közepétől, 1856. október
végéig tartó utazás élményeit meséli el a szerző. A klasszikus úti beszámoló
részek mellett, számos egyéni benyomást, apró történetet, illetve vallási és
történelmi kitekintéseket is olvashatunk. Hoványi célja az írással kettős volt.
Egyrészről bővíteni kívánta a vallásos témájú és magyar nyelvű művek körét,
másrészről kedvet akart csinálni a szentföldi zarándoklat iránt, amely neki oly
nagy élményt olvasott.

Jeruzsálem a Jaffa kapu
Jeruzsálem. A damaszkuszi kapu

Az életrajzi adatok tanúsága
szerint a mű 1858-as megjelenését követően, a szerző 1871-es haláláig több műve
már nem jelent meg, pedig azt megelőzően kimondottan termékeny író volt.
Hoványi Ferenc a blog témájába illő művei ritkák és nehezen beszerezhetők, így
kevesek számára van lehetőség klasszikus formában elolvasni vagy beleolvasni a
műbe. A Debreceni Egyetem elektronikus Archívumának köszönhetően azonban ez a
ritka mű is ingyenesen letölthető és elolvasható elektronikus formában. A mű
elolvasása nem kis kihívás, de ennek ellenére is mindenképpen ajánlom a
letöltését, hiszen egy igazi kuriózum Hoványi szentföldi zarándokútjáról írt
műve. A szerzőtől végleg még nem búcsúzunk, hiszen Olaszországi útjáról írt
műve még szerepelni fog az ELBIDA projektben, amely talán Hoványi legismertebb
műve. A szerző visszatéréséhez a blogban már csak egy dologra van szükség. Be
kell szereznem az „Olasz ut” című ritka művét. Remélem hamarosan rábukkanok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címed nem lesz nyílvános. Kötelezően kitöltendő mező *

Elküldöm