Könyvek

Benyomások, útijegyzetek a Levante országaiból

A most következő mű szerzője
korántsem nevezhető klasszikus útirajzírónak. Bár nagyon termékeny író volt,
ugyanakkor útleírás csak egyetlen van, amely a nevéhez kötődik. „A Közeli Keleten – Benyomások, útijegyzetek a Levante országaiból” című mű szerzője Dezséri Bachó
László, aki elsősorban radikális politikai nézetei és gyöngyösi levéltárosként
a településről írt munkái miatt „ismert”. Valódi ismertsége azonban igen szűk
körben létezik, hiszen életéről is alig lehet adatot találni, egyes
források szerint egy tudatos folyamat eredményeként. A csekély információ
ellenére, azonban azt biztosan tudjuk a mű, Megyery Ella által írt előszavából,
hogy sokat utazott, Afrikában tizenhatszor fordult meg, de bejárta Európát,
Ázsiát, Észak- és Dél Amerikát is. A korabeli pesti lapoknak több „úti levelet”
is küldött, melyek meg is jelentek, de mind álnéven. Saját nevén ez az egyetlen
mű mely a témában megjelent. A kötetet 1935-ben adta ki Budapesten a Stádium
Sajtóvállalat Részvénytársasága. A mű összesen 243 oldal terjedelmű és a címlap
képpel együtt 27 kép található.

Dezséri Bachó László

Dezséri (Dezséry) Bachó László magyar
királyi alezredes, tanár, író és történész 1885. április 25-én született a
nógrádi Lőrinciben. A Ludovika Akadémia nyelvtanáraként és történészként lett
ismert. Katonai szakszótárai saját korában közismertek voltak. Legtöbb művében
Gyöngyös történelmével foglalkozott, hiszen a második világháború utolsó
éveiben Gyöngyös város levéltárának kezelőjeként dolgozott. Nyugat-Németországban,
a bajorországi Eichendorfban hunyt el 1953. november 8-án, 68 éves korában. A
nemzeti emigráció nagy részvéte mellett november 10-én temették el, koporsóját
magyar zászlóval terítették le. Művei közül több tiltólistára került 1945-ben.
Egyes források szerint rendkívül hiányos életrajza annak köszönhető, hogy
1945-ben művei betiltása mellett, életrajzi adatait is tudatosan eltüntették.

Részlet a könyvből:

„Amint a szíriai partokhoz
közeledik a hajó, már jelentékeny távolságból láthatók a Libanon meredeken
leereszkedő hegyláncai, a több mint kétezer méter magasságig felkapaszkodó
Dzsebel Keneise és Dzsebel Sanin csúcsokkal. A messziről szinte függő- legesnek
látszó hegyfal tövében eleinte nem is lehet felfedezni a keskeny parti
síkságot, ahol a csaknem negyedmillió lakost számláló nagyváros rejtőzik. A
Szent György-öböl partjának ez a lapos része csak akkor válik láthatóvá, amikor
a rajta épült Beirut is megjelenik a láthatáron. Meglep a váratlan kép. A táj
eddig olyan volt, amilyennek a feniciaiak, az arabok és a keresztes vitézek
láthatták. Szinte rosszul esik, hogy valami romantikus, keleti város helyett,
egy európaias kikötő képe bontakozik ki, hasonló azokhoz, amelyek az európai
Levantén is tucatjával teremnek. Az öböl előtt egy nagyobb hadihajó és
torpedónaszád sötét tömegei válnak el a háttértől, a kikötő irányából palaszínű
motorcsónakok siklanak feléjük a hullámok tetején. Ezek a hadihajók, mint az
itt horgonyzó kereskedelmi járművek nagyrésze, a francia lobogót viselik.

Sztambul. Részlet az Aranyszarvból
Sztambul. Hágia Szófia mecset

Gyorsan végezve a vámvizsgálat formaságaival, néhány óra Beirut megnézésére is
jut. Ez a rövid idő erre teljesen elég, mert Beirut a turista szempontjaból is
érdekes látnivalókban meglehetősen szegény. Bár Berytus, a mostani város őse,
nagy szerepet játszott a rómaiak idejében és híres intézményei között világhírű
jogi akadémiája is volt, ebből a korból semmi emlék nem maradt vissza;
elporlasztották a földrengések, az arab pusztítások és a keresztes hadjáratok
zivataros eseményei. A keresztesek uralmának idejéből származó templom, a
maroniták székesegyháza, a nagy mecset, a zsidó és amerikai egyetem képezi a
város látnivalóit. Maga a város jellege sem nagyon marasztalja a keleti képek
után kutató átutazót. A muzulmán elem teljesen háttérbe szorul a görög,
maronita és újabban a francia lakosság mögött. Tipikus levantei kikötőváros ez,
élénk és forgalmas, s ha nem volna egy különben meglehetősen szegé- nyes,
visszafejlődő muzulmán negyede és ha a mohamedán törzsek népviseletei nem
vegyülnének az európai törzsek közé, Beirut nem egy helyén tökéletes volna
valamelyik déleurópai város, a ragyogó korzón pedig akár Marseille illúziója.
Jól rendezett, szépen befásított terek és boulevardok, a hegyoldalra
felkapaszkodó, egyenes utcák hirdetik, hogy Szíria küszöbére is rátelepedett,
minden jel szerint örökre, az európai civilizáció. 

Sztambul. Achmed szultán mecsetje
Ruméli Hisszar vára a Boszporuszon
Sztambul. A Jedikulé

Még ideérkezésem előtt azon
gondolkoztam, hogyan lehetne legjobban megoldanom a Szíria és Palesztina
belsejébe tervezett kirándulásomat anélkül, hogy a Levantén is tucatszámra
burjánzó utazási irodák által toborzott embernyájak valamelyikéhez
csatlakozzam. Ezek az irodák, bár nem túlságosan drágán, de mégis csoportosan
szállítják utaskaravánjaikat az ország belseje felé. A személyszállító hajókon
is felütik tanyájukat az utazási irodák képviselői és az utasok legnagyobb
része, csupa kényelemszeretetből, rendesen ezekhez csatlakozik. Ilyen kirándulókkal
később Damaszkuszban és a Szentföldön is találkoztam. Többen keservesen
panaszkodtak a gyenge elszállásolás, a nem kielégítő ellátás, az elégtelen
számú és tájékozatlan vezetők, a tömegkirándulásokkal járó kellemetlenségek és
főleg egymás társasága miatt. 

Sztambul. Bajazid-tér
Kilátás az Aranyszarvra Ejub temetőjéből
Muzulmán negyed Rhodoszban

A Levante országaiban nem mindig lehet túlságosan
kényesnek lenni szállás és élelmezés tekintetében; de azt elismerem, hogy
heterogén, különféle nemzetiségű és korú, főként pedig a különböző műveltségű
emberek társaságának állandó tűrése olyan kényszerzubbony, aminek viselése még
a flegmatikusabb ember idegeit is megviseli. A beiruti mólón a véletlen sietett
segítségemre egy becsületes arcú, keresztény arab képében, aki autótulajdonos
és egyben idegenvezető is volt. Ez elfogadható árért vállalkozott arra, hogy
tervbevett utamat velem teszi meg. Van ugyan Beirutban vasút is, amely
Damaszkusznál csatlakozik a Kis-Ázsia és Palesztina felé vezető fővonalhoz, de
ezen a vidéken a vasúti utazás nem európai embernek való mulatság. A vonatok
lassúk, kényelmetlenek és nem nagyon tiszták, mint közlekedési eszköz, tehát
csak a gépkocsi jöhet tekintetbe. Az önként kínálkozó megoldási mód különben
nagyon kielégítő volt, mert arab vezetőm művelt, pontosan tájékozott,
becsületes és igen mulatságos útitársnak bizonyult, aki a világháború alatt mint
tolmács szolgált a törökök és a központi hatalmak palesztinai hadseregének
parancsnokságánál. 

Rhodosz. Sant Atanasio-kapu
Damaszkusz. Az Omajádok mecsetjének árkádjai
Damaszkusz látképe

Már a törökök idejében is nagyon jó volt a Beirutból
Damaszkuszba vezető országút, most pedig mintaszerű. Beirut után és Damaszkusz
előtt 40—50 kilométernyire aszfalttal van burkolva, a hiányzó rész burkolása
pedig éppen most folyik. A népszövetségi mandátum gyakorlásával megbízott
franciák, miután az úthálózat elégtelensége miatt jelentékeny veszteséget
szenvedtek a drúzok elleni harcaikban, az utakat lázas sietséggel építik ki az
egész Szíria területén. Különös gondot fordítanak a Damaszkuszon át Bagdadba és
onnan Perzsia, India felé vezető főútra, amelyen az Ázsia szíve felé irányuló
szárazföldi forgalom tekintélyes része bonyolítódik le. Ennek az országútnak
forgalma Európára emlékeztet. Nem is említve a számtalan személyautót és autó-
buszt, teherautók és hosszú autókaravánok egymást érik. A bennszülötteknek a
civilizáció áldásaihoz hozzászoktatása tekintetében máshol sem túlságosan
kíméletes franciák eléggé egyszerű módon oldják meg az építés problémáját, itt
Szíriában is. Az útvonal mentén fekvő községek és telepek, a lakosság számához
képest, kötelesek bizonyos számú munkást ki- állítani. Az így összeterelt
munkások, francia zsandárok és feltűzött szuronnyal sétáló gyarmati katonák
felügyelete alatt, a nehéz robotmunkát nagyszerű eredménnyel végzik el. A
francia megszálló haderő hadoszlopai és páncélautói most már gyorsan
mozoghatnak a mindenfelé kiépített mintaszerű országutakon.

A Dervis-mecset Damaszkuszban
Baalbek romjai között
A nagy mecset Damaszkuszban

Nagyon érdekes és látványos a
Libanonon át vezető autóút. A hegység lejtője, Beirut fölött, még fel tud
mutatni valamelyes vegetációt, de a sokat emlegetett libanoni cédrusfák ma csak
a mesék birodalmában léteznek. Mondják ugyan, néhány árva példány van még
belőlük valahol. A nyugati lejtőkön bokrok és alacsony fák tenyésznek,
Imitt-amott lát az ember egy csenevész erdőparcellát, de ezek nem is hasonhatók
a Mátra vagy a Bükk gyönyörű erdőségeihez. De mivel ebben az országban minden
zöld hely, ha tenyérnyi is, valóságos Isten áldása, Beirut fölött, az
árnyékosabb helyekre letelepedett arab falvak mellett, egymás után létesülnek
az üdülőtelepek. A damaszkuszi és szíriai francia hatóságok is idemenekülnek
nyaranta, az alsóbb régiókban uralkodó nagy hőség elől.

Kafarnaum romjai
Tibériás
Kána Galileában

A felfelé kígyózó szerpentinút
utolsó kanyarulata körül azután minden növényzet eltűnik és a hólepte csúcsok
között tátongó völgyekben sivár, csaknem lakatlan karsztvidéken kanyarog lefelé
az út. Ha akad valami kis patak vagy sovány vízér a völgyek fenekén, valami
nagyon szegényes növényzet is felfedezhető, de művelhető föld alig. Az a néhány
nyomorúságos házcsoport, ami itt-ott feltűnik, falunak nem nevezhető. 

Názáreth
Jeruzsálem. Gethsemani-kert 
Jeruzsálem. Absolon sírja

Bennszülöttekkel az egész úton alig találkozunk, kivéve az építő-munkásokat,
néhány szomorú tevekaravánt, néhol pedig, az út szélén sátrak alatt táborozó,
piszkos tarka rongyokba öltözött beduinokat, a sivatag cigányait. De gyakran
látunk remekül felszerelt, tropikus egyenruhába bujtatott francia csendőröket, akik
szép paripákon, lövésre készen tartott fegyverrel ficánkolnak a vakító
napfényben szinte izzó utakon. Minden három-négy kilométer távolságban egy
védelemre berendezett, szeges drótkerítéssel körülvett, kőből épült őrház van,
hasonló azokhoz a Blockhausokhoz, amelyeket a régi monarkia építtetett
Bosznia-Hercegovinában. A francia őrházak lőréseiből gépfegyverek csövei
merednek ki az országútra és figyelmeztetik az arrahaladó bennszülöttet arra,
hogy ő most francia védelem alatt áll. S ha ez a figyelmeztetés nem volna
eléggé hatásos, a megszálló csapatok komolyabbal is szolgálnak: a pusztaság
közepén épült francia repülő- tér hangárjai és barakkaszárnyái felett bombavető
repülőgépek gyakorlatoznak. A jó szíriai már tapasztalatból tudja, ezeknek a
gépmadaraknak hivatása az, hogy a francia protektor és az arab védenc között
fennálló, szívélyes viszony tartósságát és zavartalanságát biztosítsák.”

Jeruzsálem az Olajfák hegyéről
Jeruzsálem. A Siratófal
Jeruzsálem. A damaszkuszi kapu 

A műben a szerző egy hosszú, több
országot érintő utazásáról számol be. Olvasóként Törökországban kapcsolódunk be
az utazásba, majd Rhodosz, Cyprus, Libanon, Szíria érintésével érkezünk végül a
Szentföldre. A mű nem egy klasszikus útleírás abban a tekintetben, hogy pusztán
egy földrajzi leírásról lenne szó, hanem sokkal inkább egy történelmi, földrajzi
és etnográfiai tanulmány, mely mélységében mutatja be az érintett országokat. A
könyvet olvasva több ponton érzékelhető a szerző politikai nézete, de mindettől
függetlenül egy igen jól megírt izgalmas és olvasmányos kötet. Dezséri Bachó
László annak ellenére, hogy „saját elmondása” szerint sok csalódás érte az út
során, mégis fájó szívvel hagyja el a vidéket, hiszen azt gondolta, hogy a „Közeli
Kelet régi bája és varázsa, régi romantikája foszladozik s nemsokára eltűnik,
visszahozhatatlanul”.

Jeruzsálem. Omár kalifa mecsetje
A Jordán folyó
A Holt Tenger partján

A könyv nem számít extrém
ritkának, de ennek ellenére azért gyakorinak, vagy könnyen beszerezhetőnek
sem mondható. Ismereteim szerint a műnek egyetlen kiadása van, ugyanakkor a
Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívumában elektronikus formában
létezik, így onnan ingyen letölthető és elolvasható. Akit vonz a kelet világa,
annak erőteljesen ajánlom a művet, hiszen egy nagyon alapos munkáról van szó,
amely kimondottan olvasmányos is. Dezséri Bachó Lászlótól elbúcsúzunk az ELBIDA
projektben, hiszen ő a témában az egyműves szerzők közé tartozik, ugyanakkor a Közel-Keletről szóló művek között munkája mindenképpen értékes olvasmány, így
bemutatása alapértelmezett volt.  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címed nem lesz nyílvános. Kötelezően kitöltendő mező *

Elküldöm